Tudnék még aludni, de Hyunjin és a puszijai ezt nem igen teszik lehetővé. Álmosan pislogok fel rá, hátha megkönyörül rajtam és legalább öt perccel tovább hagy aludni, mint valami kiváltságos személyt. Azt hiszem már csak attól annak számítok, hogy a barátomnak tudhatom őt. Mosolyogva dönti oldalra a fejét, ahogy végig néz rajtam, lehet azon szórakozik ilyen jól, hogy ilyen kábult fejem van a kora reggeli órákban. Mélyet sóhajtva lököm le magamról a kezét és messzebb is kúszok tőle, reménykedve abban, hogy kapok még néhány percet arra, hogy legalább észhez térjek. Lassan vezeti az oldalamra a kezét, talán kiharcoltam magamnak azt a kis időt, de ezt az álomképet abban a pillanatban dönti szét, ahogy az oldalamba csíp. Szenvedve, ugyanakkor nevetve ülök fel az ágyban, csuklója után kapva, elkerülve a további támadások lehetőségét is.

-Ez nagyon gonosz volt. - húzódom messzebb tőle. - Csak egy kicsit hagyhattál volna tovább aludni.

Mosolyogva nyúl az állam alá, hogy az ajkaimra hajoljon egy gyors csók erejéig, amit el is mélyítek. Ezt minden reggel eltudnám viselni, azt hiszem gyorsan hozzá tudnék szokni. Ugyan az álmosságom az eltűnt, de helyette a csók utáni kábultság vette át a helyét. Sóhajtva kelek fel és a fürdőbe veszem az irányt, szorosan mögöttem tanárommal, aki a derekamra kulcsolja kezeit, majd egy puszit nyom a fülem mögé.

-Visszabújhatunk az ágyba.

-Hagynál még aludni? - vonom fel a szemöldökömet. - Eddig nem úgy tűnt.

-Nem erre gondoltam. Egyébként így is tovább hagytalak aludni, mint kellett volna. Picit késésben vagyunk, tíz percünk van elkészülni, ráadásul szerintem a többiek kint vannak a folyosón, szóval nem tudom hogyan megyek ki innen.

Ezután már teljesen figyelmen kívül hagyom az álmosságomat vagy éppen a kábultságomat. Villám gyorsan szedegetjük magunkra ruháinkat, bár engem főleg az köt le, hogy hogyan juttatom ki innen Hyunjint úgy, hogy azt lehetőleg a másik kettő diák észre se vegye, sőt az lenne a legjobb, ha jelen pillanatban senki sem tartózkodna a folyosón. Óvatosan nyitom ki az ajtót, próbálva nem feltűnést kelteni, majd körül is nézek, ugyan a cuccaik kint vannak egyiket sem látom, ami megnyugvásra ad okot.

-Siess gyorsan ki. - fordulok vissza hozzá. - Most nincs itt senki.

-Ez a helyzet még mindig jobb, mintha a szüleid házából kéne kimennem.

Valószínűleg be sem engedtem volna a házunkba, ha ők otthon lennének. Viszonylag probléma mentesen sikerül kicsempészni onnan Hyunjint és a cuccait, majd az enyémet is kivonszolni a folyosóra. A haza úton is ugyanúgy utazunk, ahogy jöttünk, annyi különbséggel, hogy fura mód nem használja ki a helyzetünket. A két lányt a hozzájuk közelebbi utcában rakjuk ki, minket pedig a suli előtt tesznek ki, hogy elindulhassunk azon az utcán, ami a barátomhoz vezet minket.

-Nem biztos, hogy be kéne jönnöm. - teszem le a cuccaimat az ajtóba. - A végén megint itt leszek több, mint három órát és akkor rád fogok, ha anya szerint valami illegális dolgokba keveredtem.

A tipikus féloldalas mosolyával közelít felém és fog a derekamra határozottan, majd a nappali felé kezd el tolni. Mindig, amikor egy kicsit is határozottabban viselkedik velem és nem azzal a megszokott gyengédségével sokkal hevesebben kezd el dobogni a szívem és izzadni a tenyerem. Mellette még ez az érzés is tetszik.

-Nem fog aggódni anyukád. - ad egy puszit kézfejemre. - Mert talán arra a lapra, amit neked adtam kicsit későbbi időpontot írtam rá, hogy itt is tudj lenni kis ideig.

-Hyunjin! - ütöm vállon. - Ez...Ilyet szabad csinálnod egyáltalán? - nevetek fel. - De tetszik az ötlet.

A vállára hajtom a fejemet és hagyom, hogy a felkaromat simogassa. Látom rajta, hogy valamin nagyon elmélkedik, ami talán bántja is, elkezdek azon aggódni, hátha valami rosszat mondtam neki, amivel megbántottam.

-Valami baj van? - emelem fel a fejemet, hogy ránézhessek. - Min jár az eszed ennyire?

-Nincs semmi baj. - húzza mosolyra ajkait. - Gondolkodtam hogyan kérdezzek meg valamit úgy, hogy ne tűnjön az nagyon furának. - érdeklődve ülök följebb, hátha rászánom arra, hogy megszólaljon. - Be szeretnélek mutatni a barátaimnak. Jiwoon elmondta mindenkinek, hogy együtt vagyunk, így nem hagynak addig békén, amíg el nem viszlek, főleg Se-yeon. Gondoltam bemutatnálak nekik, ha neked is rendben van.

Önkéntelenül is mosolyra húzódnak ajkaim és erre csak rásegít az, hogy látom zavarban van, ami ritka dolgok egyikéhez tartozik. Azt hiszem jó dologról árulkodik az, hogy be szeretne mutatni a barátainak. Közelebb ülök hozzá, majd egy puszit nyomok vörösödő arcára.

-Persze, szívesen megismerem őket. - kulcsolom össze kezünket. - Remélem, hogy kedvelni fognak a többiek.

-Biztos, hogy kedvelni fognak, meséltem rólad annyit, hogy már most kedveljenek. - motyogja alig hallhatóan. - Úgy sem kell, hogy túlságosan szeressenek, mert a végén még féltékeny leszek. Amúgy is elég, ha én kedvellek téged.

-Ja, tényleg. Én vagyok az a srác.

Elnevetem magam azon, ahogy tovább vörösödik, tényleg van ebben valami szórakoztató és szinte késztetést érzek arra, hogy tovább fokozzam arca pirosságát, ha ismernék rá módszereket. Nagyon boldog vagyok a tudattól, hogy értékel annyira engem, hogy úgy érezze be kell mutatnia a barátainak. Olyan gyorsan elmegy az a kis idő is, amit pluszba szerezett nekünk Hyunjin, hogy alig érzékeltem azt, hogy egyáltalán volt egy kis időnk újra kettesben lenni.

-Kérdezhetek valamit? - állok meg a kapuban. - Biztos emlékszel arra, mikor Chan említette, hogy anyuék nem lesznek otthon a házassági évfordulójuk miatt. - bámulom a földet zavarom elkerülése végett.

-Igen? - vonja fel szemöldökét mosolyogva. - Nem biztos, hogy értem mit szeretnél pontosan kérdezni.

Tudom, hogy tisztában van vele mit szeretnék kérdezni tőle vagy legalábbis sejti. A mosolya és a tekintete elárulja azt mennyire élvezi szerencsétlenkedésemet.

-Azt, hogy... Chan és Minho valamiért kifejezetten ellenzik azt, hogy velem aludjanak abban a két napban és... hogy... velem tudnál aludni akkor? Nem szeretek egyedül lenni este.

-Persze, hogy veled leszek. Akkor, amikor a szüleid nincsenek otthon.

Egészen hálásan nézek rá, így már azért sem kell aggódnom, hogy este egyedül kell lennem. Mosolyogva fogja meg a kezemet, hogy egy puszit nyomjon a kézfejemre, mintha így nem lenne egyértelmű a köztünk lévő kapcsolat. Abban a pillanatban húzom el a kezemet, mikor egy hasonló autó hajt el a ház előtt, mint a szüleimé.

-Baj van? - dönti oldalra a fejét.

-Minden rendben. - erőltetek magamra egy mosolyt. - Jobb, ha haza megyek, mert szerintem anyu hajtott el az előbb erre.

Egész hazaúton attól félek, hogy tényleg az anyukám hajtott el arra és meglátott minket, ami biztos valami következményeket von maga után. Alig vagyunk egy pár Hyunjinnal, de máris fenyeget az a veszély, hogy esetleg elveszítem őt a mi kettőnk figyelmetlensége miatt. A szívem szinte a torkomban dobog, ahogy a ház előtt meglátom az autónkat parkolni, ami csak akkor szokott ott állni, ha épp most ért haza valaki. Félve nyitom ki az ajtót, teszem le a cuccaimat és sétálok a konyhába, ahol anya pakol ki a szatyorból, ránézésre nem néz ki idegesnek, talán csak én festem az ördögöt a falra.

-Szia, kicsim. - mosolyog egyből, ahogy meglát. - Milyen volt a fellépés?

-Egész jó volt, fárasztóbb volt amiatt, hogy ilyen későig tartott. Meg az út is lefárasztott, de tetszett.

Olyan, mintha nem is figyelne rám és csak a saját gondolataiba járna. Bárcsak tudnék a gondolataiba olvasni, nem kéne attól rettegnem, hogy mindent tud.

-Mostanában szokatlan vagy. - pakolászik tovább. - Bepasiztál? - vonja fel a szemöldökét. - Elmondhatod, ha igen.

-Jézusom, anya. Nem. - hazudom egyből.

Vágyom arra, hogy elmondjak neki mindent Hyuninról. Azt, hogy hogyan találkoztam vele, az első randiról is beszélni szeretnék vele, szükségem van a lelkesítő anyai beszédeire, amiket mondani szokott nekem, ha bizonytalan vagyok néhány dologgal kapcsolatban.

-Nyugi, csak kérdeztem. - nevet fel. - Ciki az anyádnak a szerelemről beszélni, értem. De csak, hogy tudd én is pasiztam. - fokozza tovább a kellemetlen szituációt. - És picim...Mr. Hwang milyen?

Letudnék fordulni a székről ijedtemben. Nem véletlenül kérdezi ezt, szinte biztos vagyok benne, hogy minden tud és áshatom a síromat vagy Hyunjinét, esetleg mind a kettőnkét egyszerre.

-Hogy...hogy érted? - nyelek egy nagyot. - Szerintem jó tanár, nagyon jól el tudja magyarázni a dolgokat és meg is mutatja hogyan kéne eljátszanom. - piszkálgatom az egyik narancsot. - Kedves is m-meg minden ilyen.

-Egy fontos dolgot kihagytál. - pillant rám jelentőség teljesen. - Hogy a barátod. - ül le mellém.

-Tessék? - préselem ki magamból.

-Felix, beszélgessünk, őszintén. Jó? - kérdezi, mire csak némán bólogatok szinte a sírás határán. - Láttalak titeket, de az is lehet, hogy félre értem és egy jó módszer az, ha a diákjai kezét csókolgatja. Tévednék vagy tényleg a párod?

Az ujjaimat tördelem, nem igen voltam felkészülve arra, hogy a saját anyám bármikor szembesíthet a titkommal. Talán szerencsém van azért, mert nem kiabál velem, esetleg ítél örök szobafogságra, de ez így is elég rémisztően hat.

-Igen. - suttogom. - Tényleg a párom.

-Kicsim. - fogja meg a kezemet. - Válaszolj. Kényszerített bármire is? Bármit elmondhatsz, csak kérlek őszintén mondd el. Nem bántott téged?

-Mi? - rázom a fejemet. - Nem, nem bántott. Ugyanúgy szerettem volna én is azt, hogy vele legyek. Nem kényszerített semmire sem, sőt nagyon kedves velem és...és figyel rám is, a-azt teszi, amit szeretnék is. Anya, egyáltalán nem csinált semmi rosszat, sose csinálna olyat.

-Biztos? - hevesen bólogatok, hogy minél jobban meggyőzzem róla, ez így igaz.

Szerintem látja a kétségbe esést az arcomon, mivel egy mosollyal az arcán simít végig az enyémen, biztos azzal a szándékkal, hogy lenyugtasson engem.

-Haragszol rám? - remeg meg a hangom.

-Nem, nem. Nem tettél semmi rosszat sem, csak szerelmes vagy. - simít a hajamba. - De ugye tudod, hogy a tanárod? Nem szabadna vele együtt lenned, csúnya vége lehet ennek. - megrázom a fejemet, egyáltalán nem akarom azt hallani, hogy valaha véget is érne kettőnk kapcsolata.

-Megtiltod ezt az egészet? - kérdezem sokkal jobban félve.

-Ugyan azzal mit érnék el? - nevet fel. - Nagyapád is tiltotta azt, hogy apáddal találkozzak, hát megoldottam a háta mögött. Tudom, hogy esetedben is így lenne. - rázza a fejét. - Én csak nem szeretném azt, hogy megsérülj. Idősebb, ő egy férfi, biztos ehhez mérten komoly dolgokat is szeretne. Bízom mind a kettőtök gondolkodásában. Ha te nem is, akkor ő helyesen fog dönteni.

-Ezek alapján nagyon azt szeretnéd, hogy ne legyünk együtt Hyunjinnal.

-Valóban azt szeretném, mivel a tanárod. Legalább neki helyesen kéne gondolkodnia. Kérlek, gondoljátok ezt át. - kel fel a helyéről. - Nem örülök annak, hogy viszonyod van a tanároddal. Beszéljétek ezt át. Elhiszem, hogy érdekes a kapcsolat, de jobban is bele gondolhattatok volna, ha nem is te, akkor ő.

Egyből megrázom a fejemet, nem fogok vele azért szakítani, mert anya nem látja jónak a kapcsolatunkat. Biztos vagyok benne, hogy ésszerűen kellett volna gondolkodnunk és nem viszonyba bonyolódni, de most nincs az a pénz, hogy én valaha is külön váljak tőle.

-Nem akarok vele szakítani anya, ne kérd ezt. Kérlek. - kelek fel a helyemről, könyörögve nézve rá. - Szeretem őt, nem fogok szakítani vele.

-Gondoljátok át. Akár az igazgatónak is szólhatok erről. Nem tetszik az, hogy Mr. Hwang a párod kicsikém.- teszi hozzá ellentmondás nem tűrő hangon. - Menj fel a szobádba.

Idegesen trappolok be az ajtómon és vágódok le az ágyamra. Ahogy írok a barátaimnak már egyből el is kezdek könnyezni, mintha ez lenne a világ vége, hogy az anyukám nem örül a kapcsolatunknak. Ettől tartottam, pont egy ilyen hamis hang tudná elrontani kettőnk dallamát, amit épp csak játszani kezdtünk, de úgy néz ki gyorsan megütöttünk egy hamis hangot óvatlanságunk miatt, ami könnyen fel is boríthatja melódiánkat.