Felix

Siettem próbára. A többiek már biztos ott vannak. Hyunjin hozta a barátnőjét is, és így miattuk késtem. El kellett vinnem őket kocsival, de előtte még vissza kellett mennem a doromba. Nagyon fáradt vagyok, de muszáj megcsinálnom a kötelességem. Nagyon siettem az úton. Elfelejtettem az utcán szájmaszkot húzni, így mindenki engem figyelt. Gyorsan beugrottam egy sikátor szerű utcába, hogy felvegyem a maszkot. Az utca belsejéből hirtelen egy lány hangot hallok. Valakit bántanak. Gyorsan el akartam onnan menni, amikor egy mélyebb hang megsértette a fülemet:
- Ha nem teszed meg, akkor megöllek.
Gyorsan ráírtam a többiekre, hogy kések. Visszamentem ahhoz az utcához, amiből hallottam a hangokat. A lányhang megint felvisított, de most értettem is amit mondott:
- Jó, megcsinálom amit kérsz, csak ne bánts, és utána engedj el.
A hangja beleégett a fülembe. Egyre beljebb mentem, és próbáltam hangtalan lenni. Valaki visított, és valami csattant egyet. Bebújtam az egyik szemetes mögé. A mélyebb férfi hang röhögött, majd elment. Jó, hogy nem vett észre. Gyorsan besiettem a lányhoz. Be volt kötve a szeme, össze volt kötözve a keze, és csupa vér volt a ruhája. Szerintem érezte, hogy van ott valaki, mert sziszegve mondta:
- Hagyj már békén. Megcsinálom amit akarsz csak hagyj békén. Gyerünk, gyere csináld azt amit akartál és utána eressz el.
Nem foglalkoztam azzal amit mond, gyorsan felkaptam a vállamra és beraktam a kocsimba. Kioldoztam a kezét, hogy ha akarja akkor le tudja venni a szeméről a kendőt. Szerintem nagyon fáradt volt, mivel bealudt. Így egyszerűbb volt a dolgom. Bevittem a doromba, és beraktam a fürdőszobánkba. Le akartam venni róla a kendőt, de belém harapott. Mire sikerült levennem róla, már vérzett a kezem.
- Te nem az vagy, aki bántani akart. - akadt ki - Bocsi, hogy beléd haraptam. - szomorú szemekkel nézett rám.
- Nem baj - mondtam kedvesen - fürödj meg, aztán öltözz fel ezekbe - raktam elé pár ruhát, mivel útközben beugrottam pár boltba.
- Rendben, köszönöm - mondta, majd otthagytam, hogy oldja meg a problémát, mert gondolom ott nem kell segítenem.

Már 5 perce bent volt, amikor visított egy nagyot. Nem nagyon értettem, hogy mi a baja.
- Kérlek siess egy kicsit - szóltam neki, mivel oda kéne érnem a próbára.
- Te-te-te Felix vagy a stray kids-ből, ugye? - kérdezte izgatottan.
Honnan jött rá? Nem hagytam elöl semmit. De lehet, hogy mégis. Hoppá.
- Igen én vagyok, de siess mert elkésünk! - szóltam rá idegesen.
- Miért mentettél meg? Otthagyhattál volna. Nem történt volna semmi bajom. De azért köszi.
- Szívesen. egyébként, hogy hívnak? - kérdeztem miközben adtam neki egy maszkot.
- Diana vagyok. Ezt húzzam fel? - nézett a maszkra.
- Igen.

Diana

Most tényleg Felix-ék lakásában vagyok. Most meg Felix kocsijában ülök.
- Hova megyünk - kérdeztem teljesen lefagyva.
- A próbára. - válaszolta azon a gyönyörű hangján.

Amikor megérkeztünk a próbára mindenki kérdően nézett hol rám hol Felix-re. Changbin törte meg a csendet:
- Te ki vagy? - kérdezte tőlem.
- Diana vagyok. - amikor kimondtam, csak akkor nézett rám azt hiszem Hyunjin ölében ülő lány.
- Diana? Te vagy az? Mi van Yejun-nal? Hol van? Mit keresel itt? -kérdezősködött Mia, a legjobb barátnőm.
- Egy sikátorba vitt, hogy megerőszakoljon. Utolsó emlékem róla az az, hogy megpofozott. A sikátorban talált rám Felix. Véletlenül megharaptam amikor csak segíteni akart. - amikor kimondtam az utolsó szavakat, Mia könnyes szemmel ugrott a nyakamba.

Remélem eddig jó. Szerintem kezdek belejönni.

A voteotokat szívesen fogadom.