44. rész
*Varga Laura*
-És most mit fogsz csinálni?- tette fel a mindent eldöntő kérdést.
-Mindenképpen megtartom- vágom rá- viszont a nevelésében egyedül maradok- hajtom le ismét a fejem.
-Hé, nyugi- emeli meg a fejem, és kényszerít, hogy a szemébe nézzek- jól jegyezd meg: ha rajtam múlik, sose maradsz egyedül.
-És ha te visszamész a csapatodhoz? Pár nap, esetleg pár hét, és ez az egész EB véget ér. Mindenki folytatja ott, ahol abbahagyta, és mindenki elfelejti, hogy itt kiket ismert meg. Csak az emlékek maradnak meg nekünk.
-Ne is gondolj a jövőre. Élj a jelenben, koncentrálj arra. ,,Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."- idézi, és teljesen igaza is van.
-Mennünk kéne. Neked holnap meccsed van.
-Basszus, az edzés!- pattan fel hirtelen, amit én követek, majd a lehető leggyorsabb tempóban indultunk vissza. Negyedannyi idő alatt visszaértünk, mint amivel számoltunk.
Krisz gyrsan átöltözött, míg én az edzőre váró srácokhoz mentem.
-Neked nem kéne itt lenned- jön oda hozzám Balázs.
-Muszáj. Ez a munkám- rántok vállat- különben is, egy kis ücsörgésbe még senki sem halt bele.
-De ha eltalálnak egy labdával, vagy...- kezd el magyarázni, de leállítom.
-Tudok vigyázni magamra. Nem vagyok halálos beteg. Túlaggódod az egészet. Hidd el, hogy nincs rá szükség.
-Jungs! Kommen Sie, bitte! (Srácok! Kérem, jöjjenek ide)- érkezett meg Storck, ezzel félbe szakítva a beszélgetésünket- Wo ist Németh? (Hol van Németh?)- néz végig rajtuk.
-Itt!- fut be Némó, nem foklalkotva azzal, hogy Storck bizony nem tud magyarul.
És kezdetét vette, a számomra dögunalmas, órákig tartó edzésük. Én is sportoltam annó', de mára már kijöttem a gyakorlatból, és biztos nem tudnám végigcsinálni, ezért is minden tiszteletem a srácoké. Végig csinálják az edzéseket, a meccseket, és nem adják fel! Én biztos, hogy az első 2 perc futásban kifáradnék. Nincs könnyű dolguk, pláne azért, mert mostmár rengeteget várnak el tőlük, de ők igyekeznek is ezeket teljesíteni- persze a realitáson belül maradva. Foglalkoznak a rajongóikkal, és nem csak a saját fejük után mennek- ami egy csapatjátékban nem is lehetséges. Ha egy ember hibázik, az egész csapat elbukja. Mindenki egyszerre veszít és nyer, és ez a legszebb benne.
-Laura, müssen wir reden! (Laura, beszélnünk kell!)- jött oda az edzés végeztével Storck.
-Sofort gehe ich! (Azonnal megyek!)
-Minden rendben?- jött oda Krisz.
-Nem tudom- sóhajtok, majd Storck után megyek az irodájába.
-Miről szeretett volna beszélni?- ülök le a vele szemben lévő székre. Miért érzem, hogy ebből a beszélgetésből csak rosszul jöhetek ki?
-Nos, Laura, nem kertelek. A mai napon kaptam egy névtelen SMS-t, amiben tájékoztattak bizonyos dolgokról veled kapcsolatban- hogy mivan?
-Mint például?- kérdezem félve, hiszen ezen az állásom is múlhat.
-Mint például az, hogy kapcsolatot folytatsz az egyik munkatársaddal, ráadásul terhes is vagy tőle- jelenti ki.
-Volt valami bizonyítéka?- igyekszem megőrízni a hidegvérem, egyre kevesebb sikerrel.
-Igen, egy képpel alátámasztotta- mutatta felém a telefonját, amin én és Krisz voltunk, a randink napján, ahogy egymás kezét fogjuk. Más nem lehetett, csakis P...
És akkor esett le, hogy ki az, aki valójában mindig is rosszat akart nekem. Hogy ki küldött nekem is névtelen üzeneteket. Hogy ki az, aki a képet csinálta. Az az ember, aki ott volt az étteremben. Az, aki végig tudta, hogy terhes vagyok, hiszen ő maga jött rá. Csak Balázs lehetett az... Dzsudzsák Balázs P...
Sziasztok! :)
Itt is van az új rész :)
Nagyon szépn köszönöm, hogy az előző bejegyzésemnél ennyien kifejtettétek a véleményeteket, rengeteget tudtatok nekem segíteni! <3
Ebben a részben a fantasztikus (khm...) német tudásomat is megcsillogtattam, de azért google fordítót játszva magyarul is odaírtam, hogy mégis mit mondanak, csak mert gondolok azokra az olvasóimra, akiknek a német olyan, mintha a fördölnkívüliek sajátos nyelvet fejlesztettek volna ki :D
Remélem tetszett a rész, ha így volt, ha nem, jelezzétek nekem valahogy! <3
xoxo Dóri 2017.04.29.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top