*Varga Laura*

Egész éjjel csak forgolódtam. Nem hagyott nyugodni a tény, miszerint valószínűleg Krisztián az, aki a legjobban el akar innen távolítani. És kinek nyíltam meg a legjobban? Kiben bíztam meg annyira, hogy szinte mindent elmondjak neki? Az összes ilyen jellegű kérdésemre egy személy a válasz. Így belegondolva feleslegesen beszéltem neki magamról, hiszen már mindent tud. De akkor miért tudott úgy nézni rám, mint akit tényleg érdekel amit mondok? Meg miért volt egész este olyan kedves? És mire ment ki ez az egész vacsora?

Valamikor az éjszaka közepén kaptam egy SMS-t, de különösebben nem érdekelt. Csak azt akartam jelen pillanatban, hogy ez a ,,magyar álom" érjen véget, és akkor remélhetőleg nem kell többet ezeken a dolgokon gondolkoznom, és Némóval se kell találkoznom...

Valamikor hajnali 5 körül adtam fel az elalvásra tett kísérletemet, és kikeltem az ágyból. Az első utam a fürdőszobába vezetett. Hiba volt. Ahogy belenéztem a tükörbe, legszívesebben akkora frekvenciával visítottam volna fel, hogy egyből szét is törjön. Soha nem akartam látni azt, ami ott fogadott. A szemeim ki voltak sírva, vörösek voltak és fel voltak puffadva. Mint ha legalább 10 éve drogoznék. A szemeim alatt levakarhatatlan táskák, sokkal inkább bőröndök. Ha nagyon akarnám bele tudnám csomagolni az egy hétre szükséges dolgaimat. 

Szerintem életemben elősször forult elő velem, hogy a sminkestásámhoz nyúltam a probléma eltüntetése érdekében. Egy réteg alapozó és korrektor után a helyzet valóban javult, viszont annyira természetellenes lett a végeredmény, hogy inkább hagytam az egészet, és lemostam ahogy volt. Vagy csak rajtam volt ennyire csúnya, vagy tényleg nem tudok sminkelni. Egyiken se lepődnék meg, hiszen nincs ebben tapasztalatom, és még azt is el tudom képzelni, hogy a termékeket nem a nekik megfelelő helyen alkalmazom. Például volt már rá példa, hogy a rúzst felkentem a szemhéjamra... nem is ez a leggázabb, hanem az, hogy így még iskolába is elmentem. Szörnyen gáz volt, főleg, hogy a nap végére már nagyjából tényleg lefolyt a számig.

Miután visszakaptam az ,,eredeti" formámat legyintettem egyet, és elnyugtáztam magamban, hogy reménytelen eset vagyok. Magamra kapkodtam egy random ruhát a bőröndöm tetejéről, majd elindultam reggelizni.

Már egy-két koránkelő csapattag az étteremben evett, de én most nem ültem oda hozzájuk. Pedig Némó nem is volt ott... De mégis csak jobb megoldás, mintha pont akkor ülök el, mikor megjön.

Mintha csak emlegetni kéne, beszökken (szó szerint) az öltözőbe Kleini, majd utánna jön Krisztián, kevésbé energikus állapotban.

-Kávééét!- nyöszörgi. Szerencsére sikerült egy olyan sarkot választanom, amit nem szúrt ki egyből, viszont pechemre pont egy olyan székre ült, ahonnan tökéletes kilátása nyílik rám. 

Amikor szemkontaktust teremtett hirtelen felindulásból elővettem a telefonom, és úgy csináltam, mintha valami iszonyú fontos dolgom lenne, pedig nem volt, csak a kezdőképernyőt görgettem jobbra és balra, meg az ikonokat mozgattam.

,,uisdbcuid"- küldöm el az üzenetet Kittinek.

,,Ajjaj. Ha már úgy csinálsz, mint aki üzenetet ír, akkor ott baj van. Mi történt?" - utálom, hogy ennyire ismer.

,,Némó történt" - küldöm el a rövid és tömör válaszomat.

,,Mit csinált már megint az a Roxforti szökevény?"

,,Majd elmesélem..." - hagyom ennyiben a témát, és a további üzeneteit már figyelmen kívül hagyom. Nem akarok így errő beszélni vele... Lehet, hogy ő is látja az üzeneteimet... Jézusom, kezdek paranoiás lenni...

Viszont ekkor észrevettem, hogy más üzenete is vár rám.

,,Rossz nyomon jársz, Csipkerózsika. Törd tovább a fejed, de vigyázz, nehogy össze kelljen varrni... -P"

Sziasztok! :)

Tudom, rohadjak meg, úgy mindenért :)

Viszont most valószínűleg nagyjából két hétig nem lesz rész. Talán még most hétvégén tudok írni, de aztán már a szünet végéig semmit. Konkrétan az eész szünetből egy napot vagyok itthon, akkor is rokont látogatunk :D
Szóval sajnálom, de várnotok kell :(

De azért remélem ez a rész tetszett nektek :)
Ha így volt, ha nem, jelezzétek nekem valahogy <3

xoxo Dóri                             2017.04.07.