*Varga Laura*

Az üzenetével mit sem törődve folytattam továbbaz utamat, vissza a szállodába. Minek is törődjek azzal, hogy mit írt, ha nem képes a szemembe nézni?

-Herr Storck!- szólítom meg, mikor kiérek a füves pályára.

-Hogy van Kleinheisler? Mikor játszhat legközelebb? Meddig kell pihennie?- sorolja nekem idegesen a kérdéseit, de tekintetemből már biztos látja, hogy nincsennek jó híreim.

-Zúzódása van, aminek pihentetésre van szüksége. Az, hogy meddig, az csak és kizárólag rajta, és a szervezetés múlik. De a következő meccsen semmiképpen sem játszhat- közlöm vele nagyvonalakban.

-Van esélye annak, hogy a portugálok elleni meccsen már a pályán álljon?- kérdezi nyugodtan. Nem is vártam mást, hiszen sosem volt az a típus, aki ok nélkül ordítozna.

-Ha betartja az utasításaimat, akkor van. Márpedig teszek róla, haogy betartsa- ígérem meg.

A szállodába érve egyből Kleini szobája felé vettem az irányt. Valahogy kötelességemnem éreztem, hogy ott legyek most vele. Éreztem, hogy valami nincs vele rendben.

-Gyere!- hallom a hangját, miután bekopogtam a szobába.

-Szia!- köszönök mosolyogva.

-Helló!- mondja, már kevésbé feldobva.

-Na, mi ez a búskomorság? Újabb filmet forgatunk?- célzok a legutóbbi bulira, amin ő is jelen volt.

-Sajnos nem- sóhajt fájdalmasan.

-Ugye azért nem akarsz sírós filmeket nézni, miközben jégkrémbe meg csokiba folytod a bánatod?- húzom el a szám- Nézd, én megértem, hogy nagyon rossz ez így, hogy nem játszhatsz, de nem szabad szétesned! Gondolj arra, hogy ha innen felépülsz, a következő meccsen már a pályán fogsz állni, és majd jól odaverünk a portugáloknak!

-De az Izland elleni meccsen ott sem lehetek!- kontráz.

-Megoldjuk, hogy ott lehess-!ígérem meg neki. Ma ilyen ígérgetős kedvem van?

Levéve a lábáról a kötést mártom bele újra a hideg vízbe, majd teszem vissza a helyére.

-Most te leszel az ápolónőm?- kérdezi.

-Ha szükség van rám, itt leszek- és egy újabb igéret. Nem is hittem még akkor el, hogy ezeket milyen nehéz betartani.

-Hoznál nekem egy pohar vizet?- kér meg, mire én teljesítem kérését- köszönöm. Biztos nem baj, ha itt kell tanyáznod mellettem?

-Dehogy! Ha baj lenne, hidd el, hogy nem lennék itt.

-Megtennél nekem valamit?- kérdezi.

-Persze, mondd csak!

-Elmeséled, hogy mi volt veled meg Kittivel?- na, és erre most mit mondjak? Tudnia kéne az igazat?

-Hát... az egész a legutóbbi bulin kezdődött...- kezdtem bele, de ekkor nyílt az ajtó. Jött az újabb látogató, aki megakadályozta, hogy tovább mesélhessem a sztorit.

-Laci, ne haragudj, most mennem kell! Ígérem, hogy később még jövök- közlöm vele, majd ott, ahol az előbb Némó bejött, elhagyom a szobát.

Rá sem néztem, de éreztem, hogy a tekintete minden egyes mozdulatomat követi. Már megint úgy viselkedünk, mint az idegenek egymással...

A gondolatmenetemből egy SMS érkezése szakított félbe. Persze, mert mi más? Nem lehetne egy olyan nap, amikor mondjuk egy turmixgépé?

,,Újabban pszichológus is lettél? Nem hiszem, mert akkor tudnád: soha ne igérj olyat, amit később nem tudsz betartani... -P"

Sziasztok! 😊
Újabban nagyon eltűntem, tudom. Azért körözést még nem kell kiadni, egyszerűen csak nagyon sok dolgom volt az utóbbi pár napban. 😕

Na, de ez lényegtelen. Ma Portugália-Magyarország VB selejtező!
Meg kell nyernünk! Mutassuk meg Hisztináldóéknek, hogy mire is képesek a magyarok! 🇭🇺

Ria, ria, Hungária! ❤

Aztán tényleg ne érjen véget az az éjjel! 😏

xoxo Dóri           2017.03.25.