*Varga Laura* 

 -Én kinyírom Némethet!- pattant fel mellőlem. 

 -Na, nyugodjál lefele!- húztam vissza a kezénél fogva.

 -De nem nyugszom le! Hogy lehetett ekkora köcsög az a kis buzi?- ült le mellém duzzogva. 

 -Na, ezt most hagyd abba! Nem járunk, nem szabhatom meg, hogy mit csináljon, nem járunk. Ha ehhez volt kedve, akkor ezt csinálja. Nekem az esett igazán rosszul, hogy hazudtak. Mindketten- mondtam, már a sírás határán állva. 

 -És most mi lesz?- kédezi.-Nézd, én nem fogom bevágni a durcát és megsértődni ezért. Tény, hogy rosszul esett, de túl tudom magam tenni rajta. Nem kell tudnia Némónak, hogy tudom. 

-Mit nem kell tudnom?- kérdezi valaki a hátam mögött, mire egymásra néztünk Szalával. 

-Öhm... azt, hogy... tudja, hogy... te szervezted meg a szülinapi buliját!- improvizált, elég bénán. 

-Ja, jó, azt hittem már baj van- sóhajt fel, mint akinek egy hatalmas kő esett le a szívéről. 

-Srácok!- intett neki Storck, hogy folytatódik az edzés. 

 A további részében is csak ott ültem és néztem a srácokat, miközben majd' megett a féltékenység, mikor láttam, hogy Kitti milyen tekintettel bámulja a pályán furkorászó Krisztiánt. Ha itt lenne, tuti, hogy kikaparnám a szemét egy kiskanállal, majd megetetném vele... Hála Istennek véget ért az edzés. Végre, nem kell azt néznem... a fénysebességnél is gyorsabban indultam vissza a hotelbe. Tudjátok, hogy ki fog azon a buszon visszautazni...Ha jól tudom (márpedig jól tudom) Kitta holnap repül vissza Magyarországra. Aznap, amikor mi megyünk a következő helyszínre. Sose hittem volna, hogy azt várom, hogy elmenjen, de ez most megtörtént. Semmi kedvem nincs nézni a szemmel való flörtölésüket... már belegondolva is rosszul vagyok. 

 -Halló!- trappolt be a szobába Dzsudzsi. 

 -Öhm... hali- mit ne mondjak, eléggé meglepett a látogatása. 

-Nincs kedved ma este elmenni valahova?- kérdezi csillogó szemekkel- mondjuk... bowlingozni! Néhány srác is jön velünk. 

 -Én nem tudok bowlingozni- közlöm. 

 -Nem baj, én se. Na, gyere, jó buli lesz!- biztat. 

 -Háát... Nem is tudom- miért érzem, hogy Szalai pletykált? 

 -Remek! Egy óra múlva indulunk! Lent találkozunk!- mondta, mintha meg sem hallotta volna amit mondtam, majd ugyan azzal a lendülettel amivel bejött, el is hagyta a sobát. Úgy látszik ma bowlingozunk.

Magamra kaptam valami ,,utcára kimenős" ruhát, megfésülködtem, és készen is áltam az indulásra. Nem kapkodtam el a dolgot. 

Mikor elérkezett az időpont lementem a megbeszélt találkozási helyre. A többiek már ott voltak, (gondolom) csak rám vártak.

-Mindenki kész?- kérdezi Balázs.

-Igenis kapitány!- kiáltja vissza Szalai.

-Hangosabban!- szál bele Kleini is a jól ismert rajzfilm főcímdalába.

-Jó, elég. Induljunk- állította le őke Bazsi, még mielőtt komolyabban belemerültek volna az éneklésbe. Mert jól tudjuk: onnantól veszett fejsze nyele.

-De hová is megyünk?- teszem fel a kérdést. Nem hiszem, hogy olyan jól ismerik a várost, hogy kapásból vagy 10 bowlingklubbot fel tudjanak sorolni.

-Bowlingozni!- kiáltja oda Kleini.

-Mármint helyileg- pontosítom magam.

-Ja, azt nem tom', majd csak találunk valamit- legyint hanyagul.

Elindultunk egy random irányba, remélve, hogy majd találunk valamit. És akkor kezdődött el az éjjel, ami valóbban nem ért soha véget...

Sziasztok! :)

Látjátok, milyen rendes vagyok, nem húztam sokáig a következő részt :D

Remélem tetszett nektek, ha így volt, jelezzétek valahogy <3

xoxo Dóri             2017.03.18.