22. rész
*Varga Laura*
-Na, tetszik?- súgta a fülembe, miközben átölelte a derekamat.
-Először is igen, köszönöm. Viszont ajánlom, hogy nagyon gyorsan vedd le a derekemról a kezed- fordulok szembe Szalaival.
-Miért is?- húzza fel a szemöldökét- bezzeg ha Némó lennék...- kezd el elmélkedni, de félbeszakítom.
-Szalai Ádám Csaba! Sürgősen vedd le rólam a kezed, ameddig még lehetsz apuka- nézek szemébe, hogy lássam rajta értette-e a célzást. Amikor már nem éreztem ölelő karjait magam körül és láttam, hogy hátrál tőlem pár lépést, akkor megbizonyosodtam róla, hogy igen.
-Boldog szülinapot! Boldog szülinapot! Boldog szülinapot Lau! Boldog szülinapot!- énekelték nekem. Igaz, szörnyen hamis volt, de látszólag nagyon élvezték.
-Basszunk be!- üvölti Böde.
-Parancsolsz?- kérdezi az egyik stábtag.
-Nem, ez csak egy javaslat volt- közölte lazán, majd meghúzta a sörét.
Ezután kezdődött a buli. Azért a többi stábtaggal próbáltunk mindenkire figyelni, hogy ne részegedjenek le nagyon a holnapi meccs előtt, de azért mi is elengedtük valamennyire magunkat. Szerencsére elértük a célunkat: mindenki a saját lábán mászott be az ágyába, viszonylag korán.
-Hogy ezt hogy intéztétek el...- mondom Némónak, az egyetlen szinte teljesen józan focistának, akivel éppen az emelet felé tartunk. A részegebb csapat fel megy lifttel, és nincs kedvem úgy utazni mellettük, hogy bármikor rámhányhatnak...- nagyon szépen köszönöm.
-Ugyan, megérdemelted- közli mosolyogva.
-Izgulsz a holnapi meccs miatt?- terelem a témát- gondolom elég nagy felelősség lehet a kezdő 11-ben helyet kapni...
-Ne is mondd... nagyon izgulok, csak próbálom nem kimutatni. Attól semmi sem lesz jobb.
-Nyugalom, jók lesztek. Porig fogjátok alázni az osztrákokat- kacsintok rá.
-Mit gondolsz, mennyi lesz az állás?- kérdez rá- gyerünk, vedd elő a boszorkány képességedet, és jósold meg.
-Szétterítem a kártyáimat...- kezdem, mintha valami jósné lennék- azt látom, hogy 0-2 lesz az állás... és azt is, hogy Szalai biztosan fog gólt rúgni- találok ki valamit. Hátha...
-És, ki lesz a 2. góllövőnk?- kérdezi izgatottan.
-Azt nem látom, valami belezavar a képbe...- hülyéskedek.
-Legyen úgy, ahogy mondtad.
-Mit adsz, ha úgy lesz?- kezdek el egyből üzletelni.
-Hmm... mondjuk egy szép éjszakát- jön elő a perverz énje.
-Akkor valamit, amit én is akarok- oltom le egyből.
-Ki utasítaná vissza ezt az ajánlatot?- hitetlenkedik.
-Mint látod, én.
-Naa, ez nem szép... és ha gólt lövök?- próbál tovább alkudozni.
-Tudod mit? Legyen- egyezek bele.
-Hurrá! Ha beválik a jóslatod... akkor elviszlek egy gyönyörű helyre vacsorázni.
-Rendben, legyen. De miért akarsz te állandóan randizni velem?- teszem fel a kérdést, választ viszont már nem kaphatok rá, mert a telefonom pittyogása bezavart, de nem különösebben érdekelt.
-Nem nézed meg?- teszi fel a kérdést, kibújva a válaszadás alól.
-Nem- közlöm nemes egyszerűséggel.
-És ha fontos?
Sóhajtva elővettem a készüléket a zsebemből, és megnyitottam a kapott üzenetet.
,,Te ennyire gyorsan cserélgeted a sztárfocistákat? A rajongók nem fognak annyira örülni neki... -P"
Ki más?
,,Na jó, mostmár beszélj nyíltan. Mit akarsz tőlem?" Küldöm el egyből a választ.
,,Örülök, hogy megkérdezted. Éjfélkor legyél a recepciónál -P"
,,Honnan tudom, hogy nem versz át?"
,,Sehonnan. Ez amolyan szerencsejáték számodra. Vagy ott leszek, vagy sem. Innentől már te döntöd el, hogy ér-e neked annyit az egész -P"
,,Oké, ott leszek" Küldtem el a válaszom, amivel lezártam az egész beszélgetésünket.
-Minden oké?- kérdezi mellettem Némó. Erre most mit mondjak? Persze, csak valami beteg ember egy ismeretlen számról random fenyegető üzeneteket küld nekem? Ez nem hangzik túl jól. Viszont hazudni nem akarok. Neki semmiképpen sem...
Sziasztok! 😊
Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt. Hamarabb akartam, de bioszon olyan jól elbeszélgettünk Dzsudzsiról, úgyhogy nem tudtam akkor írni. 😂😍
Vagyis mii? Nem is akartam... Dehooogy...
Viszont órák után meg edzésem volt, szóval csak este értem haza, akkor meg már erőm nem volt írni, ezért eltolódott egy napot a rész. Igazából lehet, hogy nem is tolódott volna el, de az Örökkébe meg nincs ihletem. Sokáig bírtam ezeket a felváltott részeket, nem igaz? Ja, nem...
Azért jól esett, hogy most én oktathattam a tanárt 😂😂
Remélem tetszett nektek a rész 😊
xoxo Dóri 2017.03.11.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top