*Varga Laura*

-Sziasztok!- köszöntünk egyszerre. Már a megismerkedésünk óta meg van ez a jó szokásunk, amitől legtöbbször frászt kapnak az emberek.

Néhányan köszöntek, a többiektől valami motyogást kaptunk válaszul.

-Csapat, ő itt Kitti. Kitta, Magyar Válogatott- tudom le a bemutatást ennyivel. Aki akar úgy is bemutatkozik neki személyesen.

Mikor meglátták a kezünkben a bőröndöket, egyből 5-es ugrottak kér dőröndöt felvinni. Mellesleg lifttel.

-Amúgy minek ennyi bőrönd? Alig pár napig vagy itt- értetlekedem. Én akárhol vagyok akár 2 hónapig, általában beleférek egy-két bőröndbe. Mármint nem én, hanem a ruháim... mondjuk én is.

-Hát jó, de olyan jó ruhákat vettem, nem tudtam otthon hagyni, mindet fel kell vennem...

-Aha, és 10 percenként terveztél átöltözni?- vonom fel a szemöldököm.

-Ha muszáj...

Közben odaértünk az immáron közös szobánkhoz. Jó, nem sokáig, de legalább minden este lesz ,,hálótársam". Aki nem Németh...

-Mondd csak... milyen gyakoriak itt a bulik?- kérdezi, mikor az utolsó srác is elhagyja a szobát. Jellemző.

-Hmm... várjunk csak... hány buliban voltam eddig... ja, várjál, egy.

-Ja, igen, a híres Dzsudzsák-party- vigyorog.

-Ne hívd így. Nem csak ő volt ott...

-Tudod, hogy nem így értem- kacsint, majd folytatja a kicsomagolást. 

-Leálhatnál erről a szemrángásról- közlöm vele, majd úgy döntök, beállok segíteni.

Ketten nagyon gyorsan végeztünk, szóval folytattuk a már elkezdett beszélgetésünket.

-És komolyan magára borította a kávéját? Ki ilyen szerencsétlen?- kérdezem röhögve, mikor éppen az egyik munkahelyi incidenst meséli.

-Esküszöm. Egyből utánna el is esett a szőnyeg csücskében. Az volt az egyetlen olyan nap, amikor valami izgalmas is történt... Hallod, P-vel mi van?- kérdez rá. Erre mit mondjak.

-Hát, ami azt illeti kaptam tőle egy pár üzenetet. Nagy részt csak fenyegetőzések- mondom a lényeget.

-valami ötlet, hogy ki az?

-Hát, ami azt illeti van...- húzom el a válaszadást.

-El is mondod, vagy alkalmazzam a különleges képességem?

-Azt inkább ne- utasítom vissza az ajánlatát röhögve- csak nem tudom hol kezdjem el...

-Az elején

-Hát, jó... Ugye mondtam, hogy Némó itt aludt tegap este...- ekkor nyílt a szoba ajtaja. 

-Bocsi csajok, csak itthagytam valamit- lép be az említett személy.

-Kopogni luxus?- vonom kérdőre.

-Bocs- megy oda az ajtóhoz és kopog kettőt.

-Kijöhetsz!- kiabálja valaki a folyosóról mikor meghallja az ajtó túloldaláról jövő kopogást.

-Hát ez hülye- állapítom meg a tényt- mit szeretnél?- kérdezem a még mindig bent tartózkodó személytől, azaz Némótól.

-Csak itthagytam a töltőmet- megy oda az éjjeli szekrényhez, ahol meg is találja a keresett tárgyat- mizu csajok,-ül le mellénk, aféle ,,csevegjünk egy kicsit" stílusban.

-Te nem a töltődért jöttél?- jelzem neki, hogy ideje lenne távoznia. 

-De, de gondoltam maradokegy kicsit pletykálkodni. Láttátok Dzsudzsák cipőjét? Tök gáz- próbál lányos hangot utánozni. Mondom próbál.

-Ja, képzeld el láttam. Annyira nem illik a szeméhez...- megyek bele a játékba.

-Ugye? Nagyon rosszul ál neki- mondja még mindig a ,,lányos hangján".

-Aha. És hogy most így ezt megtárgyaltuk, mehetsz is- rángatom ki az ajtón.

-Ennyi? Csak így kidobsz? Semmi búcsúcsók?- kérdezi szomorúan.

-Hm... lássuk csak- tettetek gondolkozást- igen, ennyi. Szia Némó- mondom, majd be is csukom az ajtót.

Hova lett a bunkó Krisztián? Nem mintha hiányozna, de olyan hirtelen megváltozott... 

-Mi ez a vigyor?- szakítja félbe gondolkodásom a barátnőm, aki eddig kussban ült.

-Milyen vigyor?- mondom, még mindig fülig érő szájjal.

-Azóta van a fejeden mióta Krisztián belépett az ajtón...- látom rajta, hogy nagyon gondolkozik valamin. Az ő esetében job nem tudni min.

-Te jó ég- szalad ki a száján.

-Na, mire jöttél rá?

-Te szerelmes vagy!- közli a tényt.

-Igen, ezt már egy hete is megállapítottad- értetlenkedem. Jó szokásommá vált.

-De nem Bazsiba...- teszi hozzá.

-Nem vagyok szerelmes Németh Krisztiánba!- háborodom fel egyből.

-Dehogyisnem. A reakciód is bizonyítja, meg az, hogy nem mondtam konkrét nevet, és te egyből rá gondoltál. Fülig bele vagy zúgva! Valahányszor meghallod a nevét, egyből kiül az arcodra egy levakarhatatlan vigyor. Amúgy nem hiszem, hogy tegnap este annyira ragaszkodott volna ehhez a szobához, hogy ne tudtad volna elküldeni innen. Nem is akartad! Igazából azt szeretted volna, ha itt lenne veled- közli a tényeket, mire lefagyok. Hihetetlenül jól össze tudja rakni a kirakót a darabkáiból. És valószínűleg jól...

-Csak egy gond van- teszem hozzá, amit már a ,,vendégünk" érkezése előtt is mondani akartam.

-Na, mi az?- kérdezi.

-Szerintem ő P- mondom komolyan, mire az arckifejezése teljesen megváltozik. Düh, csalódottság és talán sajnálat. Ezeket láttam a szemében.

-Miből gondolod ezt?- kérdezi higgadtan.

Ekkor elmeséltem neki minden apró jelt. A kezdeti bunkóságától kezdve, egészen az álmában kiejtett mondataiig. 

-Bakker...- erre csak ennyi volt a reakciója, mikor leesett neki, hogy miről is beszélünk. Igen, én is ezt mondom...

Sziasztok! 😊

Igen, megint én 😀
Tudom, unalmas vagyok, de ez van 😂

És lenne egy hirdetnivalóm:
Ha van egy kis időtök és kedvetek, akkor nézzetek be kockaslany12 Ne engedj el... című sztorijába 💖(nem, nem fizetett hirdetés 😂)
A borítót ne nézzétek, gyenge próbálkozásom volt 😅

Nagyon reméletm, hogy tetszett nektek a rész, és ha így volt, jelezzétek valahogyan ❤

xoxo Dóri                                2017.03.07.