*Varga Laura*

Nem jártam messze attól, hogy álmában képen töröljem. Bizsergett a kezem, hogy jó erősen arcon vágjam, majd mint a filmekben kihajítsam a szobából, de ezt az ötletet elvetetettem. Nem is tudom, miért...

Helyette inkávóbb hallgatóztam tovább.

-Nem akarlak elveszíteni- motyogja, és átölel. Erre nem számítottam. 

Ezután már csak a horkolása töltötte be a szobát. Nem volt olyan hangja, mint egy medvének, hanem pont ellenkezőleg. A továbbra is ölelő karjai és szuszogása álomba ringatott...

Reggelre az ígéretét betartva eltűnt. Vagyis, én azt nem tudhatom, hiszen délután keltem fel... Várjunk csak, fél egy van?

Bakker, 1-kor szál le Kitti gépe. Ő, hogy az a...

A fénynél is gyorsabb sebességgel készülődtem, hogy oda érjek, mire keresni kezd. 

5 perc múlva már a taxiban ültem. Tudok rohanni, ha kell. Fél óra az út, hátha még egy dugót is kifogunk. Végül nem volt ekkora ,,szerencsénk". Pont akkor szállt lefelé a gép, amikor megérkeztem.

Miközben egy helyben ácsorogtam, nagyon megbámultak az emberek. Valószínűleg felismertek. Legalább egy napszemüveget hozhattál volna, okoska. Annyira jól el tudok beszélgetni magammal...

A kiözönlő tömegből valami csoda folytán kiszúrtam a 165 centis barátnőmet, akkor már csomaggal a kezében. Amint ő is meglátott szaladni kezdett felém. Mivel tudtam, hogy ha ő most nekifutásból akar engem megölelni, annak esés lesz a vége, ezért nemes egyszerűséggel kitértem az útjából, ő pedig azzal a lendülettel szaladt tovább, egyenesen egy srácnak.

-Bocs... izé... oui... bite... vagyis... ahh, hagyjuk- próbált bocsánatot kérni tőle, de nem igazán mentek neki a nyelvek. Jó barátnőhöz híven a háttérben álltam, és röhögtem a szerencsétlenkedésén, hiába tudtam franciául.

-Kösz, ez rendes volt- jött oda égő pofával.

-Bocsi-röhögtem- na, jössz? A taxi nem vár örökké.

És milyen igazam is volt... Közölte velem, hogy legközelebb nem fog ennyit várni. Ki mondta, hogy legközelebb téged hívlak?

Az utat végig beszéltük. Minden egyszerre akartunk elmondani a másiknak, mintha 1,5 éve nem találkoztunk volna. Minden apró részletet megosztottunk a másikkal. 

-És ki aludt legutoljára az ágyadban?- húzza fel a szemöldökét sokat sejtően.

-Némó- megyek bele a játékba.

-Na, eddig nem Dzsudzsit fűzted? Csak így váltogatod a sztárfocistákat? Ki jön? Szalai? Böde? Nikolic? Priskin?...- kezdte el sorolni.

-Jó, várj- állítom le, még mielőtt az összes csapattagot felsorolja... az elmúlt 50 évből- azért aludt nálam, mert a szobatársának... hát... ki kellett eresztenie a beszorult gázokat- próbáltam szépen fogalmazni, de nem igazán sikerült.

-Aha, jó, nem akarom tudni... csak ennyi volt?- kacsint rám.

-Rángásod van? Igen, csak ennyi történt... Amúgy miért akarod mindig azt, hogy lefeküdjek valakivel? - azt, hogy beszélt álmában, szándékosan hagytam ki. Nem akarok senkit sem meggyanúsítani.

-Nem kell valakinek lennie...megteszi a valami is

-Oké, sürgősen vizsgáltasd ki magad.

-Majd te megcsinálod- kacsint rám, majd kiszáll a taxiból, mivel idő közben megérkeztünk. Gyorsan kifizettem a fuvart, ami megjegyzem, nem volt egy olcsó mulattság, majd a bejárat felé vettük az irányt.

-Ez miért nem nyílik?- húzza az ajtót, hogy majd kiszakad a helyéből.

-Engedj oda- tolom arrébb, majd egy mozdulattal belököm az ajtót- ott a felírat.

-Jólvan, és nem tudok franciául- jön utánnam.

-De ez angol- nézek át a vállam fölött, és pont szemtanúja leszek annak, ahogy megbotlik a felgyűrődött szőnyegben.

Röhögve esünk be a recepcióra, ahol ott ül a fel válogatott. Hát, szép kis bemutatkozás...

Sziasztok! 😊

Igen, ma nem ide következett volna rész, de több volt ehhez a sztorihoz az ihletem, úgyhogy ez lett 😂

Remélem tetszett nektek 💖

Képzeljétek el (most, hogy megvolt), az egyik iskolába ahova jelentkeztem kirakták az ideiglenes felvételi jegyzéket, és amit ebből az iskolából elsőnek írtam be (az a teljes listámban a 3.), ott 26. vagyok 😍
Vagyiiis benne vagyok az osztályban

Ez volt a Reál-Orvosi tagozat, a sima négy évfolyamoson 141- ből lettem 46., az angol tagozaton (németes létemre 😂) 56., a 98- ból. Még a másik iskola listájára várok, de nagyon remélem, hogy oda is bejutok, mert azért az a célom❤

Tudom, hogy senkit sem érdekel, azért jól esett elmondani 😂

xoxo Dóri                 2017.03.06.