-Na jöjjön csak az a vén szatyor- vettem fel a földről egy marék havat, amit össze gyúrtam.
-Lehet nem jön ma le- nézte az egyre közeledő buszt, majd megbökte az oldalam- jön a szőke herceged
-Na elmész a búsba- dobtam fejen a hóval.
-Hé ez fájt- vett fel ő is egy havat, amit időben kikerültem és a mögöttem jövő vénasszonyt találta el
-Kisasszony, nem tanulta meg, hogy nem szabad idős hölgyeket dobálni- jött felénk, mire arrébb álltam, így oda ment Lolyhoz és magyarázni kezdett neki. Elnevettem magam ezen, mire valaki megérintette a vállam
-Áh, reggelt Deidara- biccentettem felé és ahogy kinyílt az ajtó sprinteltem fel a buszra. Ördögien vigyorogtam az öregre, mire az felkapta a botját és indult volna felém, de én addigra eltűntem onnan. A szokásos helyre mentem és megvártam ott Lolyt, aki idegesen nézte az öreget
-Hogy az mennyire egy vén szatyor
-Ezt mióta magyarázom neked
-Mei, nem akarom, hogy rosszul legyél, de itt van Ő a buszba- megállt bennem az ideg.
-Biztos, hogy Őt látod?- kérdeztem félve és nem mertem hátra nézni. Rámarkoltam a korlátra és idegesen kezdtem szorítani, amitől megrepedt.
-Ezer közül is megismerném.
-Gyorsan szálljunk le- nyílt az ajtó, mire felé néztem, mire elkezdett felénk közelíteni
-Ne, ez nem lehet- gyorsítottam és Lolyval elkezdtem a suli fele futni.
-Mei hova futtok- állított meg Konan, mire fejemmel hátra mutattam. Oda nézett, mire berántott minket a mosdóba és bezárta az ajtót
-Mit keres az iskolába?
-N-nem tudom.
-Szerintem menj haza, ezt mi el intézzük- bólintottam egyet, majd kiugrottam az ablakon és haza fele kezdtem futni

Konan szemszög:

-Nem értem, szombaton is minek volt a buliba
-Meit felhívta aznap és egy újabb esélyt kért tőle, de vissza utasította- megszólalt a csengő, mire kisétáltunk a mosdóból és a terem felé kezdtünk menni
-Eskine Mei? Mi van vele?- kérdezte Tsunade igazgatónő és körbe nézett
-Nem érezte jól magát, ezért haza ment
-Értem, remélem hamar meg gyógyul- elővettem a telefonom a pad alatt és a csoportba küldtem egy üzenetet, hogy suli után legyünk a megszokott helyen

-Mi történt Meivel?
-Mikor jöttünk a buszon, megláttam Őt és mikor leszálltunk követni kezdte Meit. A bulin meg most, miért akarja mindig tönkre tenni az életét?- mesélte el Loly, mire mind gondolkodni kezdtünk.
-Tartsuk rajta a szemünk, megint valamit tervez.

Loly szemszög:

-Hé, Loly, hm- kiáltotta Deidara, mire megálltam és bevártam.
-Mit akarsz Deidara?
-Hogy beteg lett Mei, leírtam neki a leckéket és el szeretném neki vinni, hm
-Rendben

-Mi ez, sose szokta nyitva hagyni az ajtót akkor se ha itthon van- nyitottam be, mire a táska kiesett a kezemből. Az egész nappali fel volt fordulva. Hangokat kezdtem hallani a fürdő felől, mire benyitottam és megláttam Meit. Az egész háta véres volt, a kezein és lábain kötél nyomok. Léptem előre, mire össze rezzent és jobban elkezdett sírni
-Mei, én vagyok- vettem le az akasztóról egy nagy törölközött és ráterítettem. Leguggoltam elé, mire tenyeréből rám nézett, így látható volt a felrepedt szája
-Ő tette?- kérdeztem meg tőle, mire bólintott és újra elkezdett sírni

Mei szemszög (Miután hazaért):
Ezt nem hiszem el, minek kell mindig megkeserítenie az életem?- ledobtam a táskám a kanapéra és bezártam magam után az ajtót. Kopogást hallottam, mire vissza mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Az ajtó kicsapódott és az ajtóban ott állt ő
-Lógunk a suliból, ejnye Mei. De rossz kislány lettél, ezért büntetés jár- csapta be az ajtót és felém kezdett lépkedni.
-Menj innen
-Mert ha nem?- vette ki az övét és rávágott a hátamra. A földre estem, mire ráült a lábamra és egyre többet ütött az övvel. Hirtelen felállt, majd a hajamnál fogva elkezdett a szoba felé ráncigálni
-Ne, engedj el- kezdtem el szorítani a kezét, mire taszított rajtam és a földre dobott. Elővett a táskájából egy kötelet, amivel közeledni kezdett felém
-Játszunk egyet

Mivel nem tudok ilyen részeket írni, ezért kihagyom, mit fog csinálni Ő. Habár biztos rájöttök úgy is