(Név) szemszög:

Lefutottam a buszról amilyen gyorsan csak lehetett, egy ördögi vigyorral a képemen, indultam meg a bázisom felé.
Így belegondolva igaza volt a ligának, hős és gonosztevő között nincs szerelem, és nem is lesz, hacsak az eggyik fél be nem adja a derekát, és át áll a másik oldalra. Befordultam egy kisutcába, ott pedig egy mellkasnak csapodtam.

-Tudtam hogy erre fogsz jönni Haruka.

Mondta Denki mély, és elsötétült hangon. Felém nyújtotta a kezét és felsegitett a földről.

-Haruka, te engem megváltoztattál... Azt hiszem rájöttem arra hogy én kinek, és minek születtem.

Erősen magához szorított, és derekamnál átkarolt, én vállánál öleltem át a fiút. Végül elengettük egymást, és össze kulcsolta a kezemet az övével. Kijöttünk ebből a kis utcából, és egy szerelmes csókot adtunk egymásnak, s elindultunk mindketten az UA felé. Már egy jó ideig kocogtunk mire megérkeztünk a sulihoz. Kaminari hatalmas sötét felhőket készített az égre, és bele csapott eggyet a villám.