-Fel kéne kapcsolni a villanyt, jó sötét van itt!

Sopánkodtam, mire Shigaraki előjött az eggyik fekete sarokból.

-Nem szerethetsz egy hőst! Te egy gonosz tevő vagy, ez egyszerüen abnormális...

Emelte fel a mondat végére a hangját.

-Nem én döntöttem így, nem tehetek róla!

Mondtam, majd leültem egy faszékre, ami random a szoba közepére került.

-Már elfelejtetted hogy milyen jó érzés ölni, azért lettél ilyen... Viszont hős nem lehetsz, de ha így cselekszel gonosztevő sem, számkivetett leszel..

Röhögve vakargatta a nyakát Tomura majd folytatta mondandóját.

-Mi lenne ha megtudnák a többiek is hogy ki vagy? Sittre dobnának mint egy kutyát, és ott bűneidért halálra ítélnének, a drágalátos Denkid meg hamar túltenné magát a halálodon, hisz annyi szép és normális lány van ezen a földön.. nemde? Ha jót akarsz magadnak, mindenkit megölsz aki az útadba áll, hisz ezt jelenti gonosztevőnek lenni!

Mosolygott eggyet ördögien, majd eltünt.. elkeztem szédülni és a szoba is elkeztett eltünni.

-Haruka! Vissza értünk brek.

Riadtam fel Tsuyu hangjára...Huh csak álom volt. Pedig valósághű volt... Belenyúltam a zsebemben és egy bicskát véltem ott találni, legalábbis az alakjából véve az volt.

-Haruka, mondom ide értünk!

-Kuss!

És leszúrtam a lányt, hirtelen minden szempár rám szegeződött.

-(N-Név) dehát megígérted...