De ekkor Denki megfordult és lelökött az ágyról, lefogta mind a két kezem és a hátamra ült.

-Miért?

Kérdezte összeszorított fogakkal. Csalódott mégis mérges hangneme volt.

-Sajnálom, de felbéreltek. T-téged akarnak látni, holtan.

Mondtam nyugodtan.

-Ez az egész csak egy színjáték volt?

Éreztem ahogy a meleg könnyeit ahogy végig folyik a tarkomon.

-Már én magam se tudom.

Elkeztem bőgni, és eldobtam a késem a falnak, Denki leszállt a hátamrol, én pedig törökülésbe leültem, és csak sírtam és sírtam. Mire megéreztem a szobában lévő, fiú érzelemmel teli, meleg ölelését.

-Én n.nem aka.rok többé hazudni neked.

Öleltem át én is őt.

-Akkor ne tedd...