Megváltozott élet 7.rész
Az egészben arra jutottunk,hogy biztos keresni fog.Nem tudjuk mi tévők legyünk.Picit furán érzem magam mert mégis csak a családom.Miért érzem ezt?Hisz utálom őket.Na mind1 túl fáradt vagyok ezért inkább felmegyek aludni.
-Én megyek elöször.*mondom álmosan*
-Rendben.Majd én is utánad megyek nemsokára.*mondja Jungkook egy mosollyal követve*
-----Fenn-----
Ahogy beértem a szobába az első pillantásom a régi családi képre esett.
Egy könycsepp folyt ki a szememből.Odamentem a képhez és leszedtem a falról.Jobban megnéztem a képet és fennakadt a szemem valamin.Az egész családnak látszik az aggódás a szemében.Vajon előre el volt ez tervezve?Össze gyültek bennem külömböző érzések.
-Mit tegyek?*kérdeztem magamtól dühösen*
Nem tudom mi tévő legyek.Fel akarok ébredni ebből az álomból.
-Hogy tehették ezt velem?*kérdeztem magamtól.nehéz volt megküzdeni a könnyeimmel de sikerült*
Nem volt már erőm gondolkozni.Inkább lefeküdtem és aludtam.
-----Reggel-----
-Muszály iskolába menni?*kérdeztem bátyámat hisztizve*
-Ne hisztizz hanem készülődj.
-De-de...
-Nincs semmi de.Lenn várlak
-Sietek*sütöm le szemeimet és villám gyorsasággal elkezdek öltözni*
-----Lenn-----
Lementem végre én is.Megreggeliztünk és indultunk is.Ahogy mentünk Jungkook megfogta a kezem.Jó érzés volt de nem tudtam,hogy miért kapom.Ahogy kiértünk a buszmegállóba mindenki minket nézett.Jungkook látta,hogy zavar ezért nem mentünk be a diákok közé.Ahogy nézelődtem nem láttam Ji-Mint a tömegben.
-Hol van Ji-Min?*kérdeztem idegesen*
-Elvileg elköltöztek ezért nem tud ide járni.
-Hogy mi?Én erről miért nem tudok?*eléggé kiakadtam ezen*Szóval ő is elhagy?*kérdeztem suttogva magamtól majd egy könnycsepp folyt végig az arcomon.*
Ahogy kémleltem a tömeget észrevettem egy ismeretlen lányt.Láttam rajta,hogy nem koreai.Talán japán lehet.Nincs vele senki.Talán nem beszéli a nyelvünket?
-Jungkook mingyárt jövök*mondtam majd lerakva a táskámat el is indultam a lány felé*
Picit ideges voltam.A japán kiejtésem nem annyira jó ezért féltem,hogy nem fog megérteni,ha japánul beszélek hozzá.Na próbáljuk meg.
-Szia.Új lány vagy?Youmi vagyok.*Először koreaiul próbálkoztam.*
-Bocsi nem beszélek koreaiul*szól hozzám angolul*
Na ettől féltem.Próbáljuk meg mégegyszer.
-Szia.Új vagy?Youmi vagyok.*szólok hozzá japánul.*
-Szia.Igen új vagyok még itt.*örülök,hogy Youmi beszél japánul.Remélem majd tud segíteni*
Yuno a nevem.
-Oh tök szép neved van.Tetszik.Körbevezesselek az iskolában?Szivesen segítek.Kérlek nézd el nekem.Nem annyira jó a japán kiejtésem*nevetek kínosan.nem it tudtam,hogy tudok folyékonyan japánul*
-A te neved is nagyon szép.Azt megköszönöm ha segítesz,és nem rossz a kiejtésed.Addig nincs próbléma amíg megértjük egymást.*nevetjük el magunkat mégegyszer.*
Még egy kicsi beszéltettünk aztán jött is a busz.Felszáltunk a buszra.Ott is megállás nélkül beszéltünk.
-----Suli után-----
Yuno hamarabb hazament mert elkérték őt.
-Nem is tudtam,hogy ilyen jól tudok japánul*nevetem el magam a szekrényemnél*
Bepakoltam a táskámba a cuccaimat.Láttam,hogy van a szekrényembe egy levél.Ki akartam nyitni de abban a pillanatban Jungkook megölelt hátulról.
-Mizu hugi?Mi ez a papír a kezedben?*de még mindig nem enged el*
-Még én se tudom,hogy mi ez.
-----Levélben-----
Sajnálom,hogy csak egy hülye levelet hagyok.Sajnos el kell költöznünk Thaiföldre ezért nem fogunk tudni találkozni.Sajnálom,hogy nem szóltam de nem akartam,hogy szomorú legyél.Nem azt mondom,hogy kilépek az életedből de valószinű nem fogunk tudni többé találkozni..Sajnálom,hogy nem szóltam neked."Eltünök mint egy nyári álom"Majd valahogy kapcsolatba fogok lépni veled de nem most.Kérlek vigyázz magadra.
-----Suli-----
Ahogy elolvastam a levelet elkezdtem sírni.
-Hogy hagyhatott itt?*nézek Jungkookra könnyes szemekkel*
-Majd fogtok még beszélni.Csak egy kicsit gondolkoznotok kell.*próbálom nyugtatni a hugomat.*Gyere menjünk.Igyunk meg egy Smootit.Mint az első napon.
-Oké.Menjünk.De szém emlék.*gondolok vissza az első napra*
Ahogy kimentünk a suliból Jungkook lefagyott.Megnéztem,hogy mit néz és a földre estem.
-Jézusom hugi.Jól vagy?*kérdezem aggódva Youmitól*
-Ah...Igen..Jól..Vagyok.Mit keresnek itt?*tápászkodok fel a földről.*
-Nem tudom.Ettől tartottam.
Szép lassan elindultunk de felismertek.
-Youmi.*fogta meg a kezemet anya*
Nem szóltam semmit.Próbálkoztam nem ideges lenni.
-Nem megmondtam,hogy hagyjatok?*kérdezem tőlük idegesen*
-Hogy hagyhatod el a szüleid?
-Nem akarok beleszólni de ezt nem az iskola elött kéne*mondta Jungkook frusztráltan*
-Igen.Menjünk el a sulitól.Jungkook menj haza.*parancsolok bátyámra*
-Mi?Miért?*Youmi miért akar elküldeni?*
-Ha valaki meglát az hamar elfog terjedni.Nem akarom veszélyeztetni a hírneved.*kérlek Jungkook.menj el.nem akarom,hogy láss összetörten*
-Nem érdekel a hírnév.Itt maradok és nem tehetsz semmit hugi*tuti,hogy nemcsak a hírnév miatt csinálja*
-Tessék eljöttünk.Mostmár hajlandó vagy beszélni velünk?*kérdezi apa*
-Mondjátok.Nincs kedvem veletek foglalkozni.*Mondom idegesen*
-Miért csinálod ezt?A családod vagyuk.Játszod a keményet közben meg egy egy világ törik szét benned.Kérlek gyere vissza.
-Méghogy a családom..Akkor nem vittetek volna árvaházba.Soha nem megyek vissza.Sőt sokkal jobban vagyok Jungkookékkal.Ők törődnek velem,segítenek és habár nem vagyok igazi családtag mégis befogadtak.Eszem ágában sincs visszamenni hozzátok.
*de jó ezt kiadni.*Tessék.Fogjátok a képet.Nem kell többet.*nyujtom oda nekik a régi családi képet*Hazudtatok nekem.
-Nem hazudtunk.Mondtuk,hogy visszajövünk.Most itt vagyunk.
- Basszátok meg.9év kellett,hogy keressetek?Kössz nem kell.Hagyjatok
Ahogy ezt kinmondtam fogtam Jungkook kezét és elmentünk.Hogy volt képük idejönni?Úgy feltud idegesíteni.Viszont örülök neki,hogy ezt kiadhattam magamból.Azt a családi képet legszivesebben összetéptem volna annyira ideges voltam.Ezek után még van képük idejönni és azt kérni,hogy menjek vissza.
-Most fog csak kezdődni.
-Igen..Mit tegyünk?
-Hogyha nem önszántamból megyek akkor megpróbálnak majd bántni.
-Ezt,hogy értsem?Féljünk?
-Ne.Ne féljetek.Csak élvezni fogját attól ha féltek.Megfoglak védeni titeket.Bármibe is kerül.
-Mi meg ott leszünk melletted és segítünk.
Amikor ezt kimondta Jungkook rögtön irányt váltottunk.
-Hova megyünk?
-Gondolom nem akarsz így hazamenni.Menjünk ki a tóhoz.
-A tó.Örök kedvencem lesz az a hely.Nem elég,hogy szép is de egy csomó jó emlék köt már most hozzá.Imádom azt a helyet.
-Ott csak jó történhet és csak az is fog.Én oda járok dalt írnim.Majd mutatok neked néhány rejtett helyet.
-Benne vagyok.Jungkook...
-Mond.
-Köszönöm*ölelem meg bátyámat jó szorosan.*
Olyan jó érzés,hogy mellettem van.Úgy érzem végre,hogy megint élek.Sokat köszönhetek már most nekik..Már tudom is,hogy hogy fogom meghálálni nekik.De ez egyenlőre titok.Vajon örülnénel neki ha én is idol lennék?Mindig is ki akartam próbálni,hogy milyen az idol élet de soha nem volt elég bátorságom.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top