A képen két kisgyerek volt akik fogták egymád kezét.Az egyik kislány én voltam.Viszont a másikat nem ismertem fel.
-Ki az a másik lány?*töprengtem majd hirtelen beugrott*Várjunk.Park-So-Min?Te vagy...?
-Igen.Én vagyok az a lány.
Amikor ezt kimondta nagy kő esett le a szívemről.Ahogy megöleltem So Mint elkezdtem sírni.Csak ölelkezdtünk egy farabig amikor végre hajlandó voltam ránézni.
-H-hogy találtál meg?Honnan tudtad,hogy itt vagyok?Ismerted a családom?Emlékszel rájuk?Most tudod,hogy hol vannak?*Annyi kérdés gyült fel bennem de nem támadhatom le egyből.*
-Valaki örül,hogy lát?*nevetem el magam.Youmi cuki,hogy ennyit kérdezget de nem értem.*Nem a családoddal laksz?Milyen árvaházról meséltél?
-Annyira örülök,hogy látlak.4éves koromban kiköltöztünk ide Koreába,hogy itt jobb lesz.Anyáéh hamar találtak munkát de valami nem volt rendben.9éves koromban anya árvaházba vitt,hogy itt nekem jobb lesz.Azt mondták "Várj itt,hamar visszajövünk érted és akkor már tényleg egy család leszünk."Azóta csak teltek a napok de nem jöttek vissza.9évig éltem ott.Sokan próbáltak örökbefogadni,de a végén nem lett semmi.Már kezdtem megszokni a helyet amikor Jungkookék örökbefogadtak.És most itt vagyok én.Egy idol fogadott huga.Te jössz.Mesélj a családomról kérlek.
-Huha.Hát nen ismerem annyira őket.Amikor 10éves lehettél akkor beszéltem velük utoljára.Azt mondták,hogy "Minden rendben jól vagyunk.Youmi már híres a suliban is.Nagyon jól vagyunk"Azóta nem beszéltem a szüleddel*Látszik hogy szomorú lett.*Gyere.Gondolom meg akarod ismerni a helyet azért jöttél.Segítek.
-Oké.Menjünk*kezdek el vigyorogni.*Mesélj valamit.*kérleltem So Mint több kevesebb sikerrel.*
-Most nem.Csak menjünk gyere.
-----A hely bejárása után-----
Végigjártuk a helyet.Már közeledett az este.Tök jól elvoltunk.
-Köszönöm,hogy segítettél.
-Gyere menjünk el teázni.*mosolygok Youmira*
-Oké menjünk.*egy laza mosolyal be is mentünk.*Tök jó volt ez a nap.Értesz a felviditáshoz de lenne egy kérdésem.
-Na mondjad.Mire vagy kiváncsi?
-Hogy kerülsz Koreába?
-Oh hát ez egy hosszú történet.Nem szeretném most elmondani.Majd máskor.*sütöm le szemeim.*
-Oh oké*észrevettem,hogy hirtelen elszomorodott.*Jól vagy?Nem akartam felkavarni a múltadat.Bocsi.*picit most rosszúl érzem magam amiért elszomorítottam*
-Jól vagyok,csak nem szeretek erről beszélni.Nagyon rossz emlék köt hozzá.
----- A teázás után-----
A teázás közben sokat beszélgettünk.Telefonszámot is cseréltünk.Csináltunk képeket.Nagyon jól kijöttünk.
*Ránézek az időre*
-Jézusom*lepődök meg*Már ennyi az idő?*döbbenek le*Meg fognak ölni.Haza kell mennem.
-Hazakísérlek.Melyik suliba jársz?
-A SZOPA-ba.Miért?
-Mikor végzel holnap?
-14.15 kor.Miért?
-Érted megyek.Mutatok egy számomra fontos helyet.Menj be.
-Vigyázz magadra hazafele.Írj hogyha hazaértél*nem akarom elengedni ezért megölelem mint búcsú.*Köszönöm ezt a napot.
-A holnapi jobb lesz.Menj be.
-----Benn-----
-Hazajöttem *mondom unott hangal*
-HOL VOLTÁL HUGI?*fut le a lépcsőn az ideges Jungkook*
-Körbenéztem a helyen.Találkoztam egy nagyon régi barátnőmmel aki ismeri a szüleim.Vele voltam egész nap.Holnap is későn jövök,mert el akar vinni valahoza*vegyes érzelmek kavarognak bennem*
-Ismeri a szüleid?*kérdezi "apa" meglepődve.*
-Hogy talált meg az a lány?
-Nem tudom de kiderült,hogy sokat tud a családomról.
Hosszas beszélgettünk a mai napról.Végre valakit érdeklek.Annyira elfáradtam a mai naptól,hogy bealudtam az asztalnál.
-De cuki*suttogja anya*
-Felviszem az ágyba.*suttogja majd felvisz a szobába*
-----Hajnalban-----
Borzalmas álmomból ébredtem fel.Mintha a család lenne az.De nem érek rá gondolkozni.Inkább visszafeküdtem aludni.
-----Suli után-----
Borzalmas volt ez a nap.Jungkook nem jött be mert valami idol dolga van.Ji-Min meg beteg lett.Ahogy kijöttem nem figyeltem semmire és senkire.Amint felemeltem a fejem láttam So Mint.Egy mosoly húzódott mindkettőnk szájára.Elkezdtem felé menni de egy másik lány is oda ment hozzá.Olyan rossz érzésem lett.Ahogy ránéztem ő is rám nézett.Egy könnycsepp folyt ki a szememből.Inkább ellenkező irányba mentem el.Éreztem,hogy valaki fut utánam.Gondoltam ő az de nem érdekelt.Inább a könnyeimmel foglalkoztam.Annyira nem figyeltem,hogy beleütköztem egy srácba.
-B-bocsánat *mondtam szipogva*
Amint felnéztem az arcára láttam,hogy Tae az.
-Mi a baj Youmi?Miért sírsz?
-Nem sírok.Jól vagyok.*Szipogtam*Miért jöttél?
-Érted.Szükségünk van rád.Kérlek gyere velem.
-Rendben de mi történt?
-----Próbateremben-----
Ahogy odaértünk mindenki síri csendben volt.Nagyon feszült volt a hangulat.Nem is értettem mi folyik itt.
-Mi történt fiúk?Miért kellek?Miért vagytok ilyen feszültek?
-Hugi.Próba közben kaptam egy hívást amiben téged kerestek.Egy idős hölgy volt.
-És ez miért baj?*ugye nem?mond,hogy nem anya volt az.*
-Azt mondta,hogy az...ANYUKÁD
-Mivan?*kérdeztem majd a földre estem.Hirtelen kitört belőlem a sírás.*
-Azt mondta,hogy ha megtaláltunk hívjuk fel mert beszélni akar veled*mondta Jin lesütött szemekkel*
-Jó.Hívjuk.*vettem a bátorságot.Miért a fiúkat kell ezzel zaklatni?*
TELEFONBAN:
-Youmi te vagy az?
-Igen.Ki maga?
-Az anyukád vagyok.Hol vagy?
-Mi közöd hozzá?
-Érted megyek
-Kérhetek valamit?
-Mond kicsim
-Hagyj békén engem.Hagyd békén a fiúkat,a barátaimat és a családomat.
-Mi?Hogy mindhatsz ilyet?Az anyukád vagyok.
-Már nem vagy az.Kérlek hagyj békén.
-Mit rontottam el?Mikor rontottam el?
-Az árvaház volt az utolsó húzásod.Nem akarlak soha többet látni.
*leraktam a telefont*
Ahogy visszaadtam Jungkooknak a telefont a földreestem és csak sírtam és sírtam.Tae odajött és megölelt.Mindenki csak nézett.Annyira megnyugtató ahogy Tae ölel.
-Nyugi nem lesz semmi baj Youmi.Megígérem.
-Köszönöm.Sajnálom.*zokogtam ahogy Tae nyakába temettem az arcomat*
-Na csajszi.Minden rendbe fog jönni.Megígérem.
-Biztos?*néztem rá reménykedő szemekkel*
-Igen.Megígérem.*azzal megsimítom Youmi hátát.*
-----Otthon-----
Ahogy hazaértünk nem volt senkivel se kedvem beszélni.Csak magamat okoltam az egészért.Annyira össze vagyok zavarodva.
-Miért keresett meg 9évvel késöbb?*néztem rá Jungkookra*
-Nem tudom de nem engedjük,hogy hozzád érjen.
-Mi történt?*kérdezi "apa" és "anya" egyszerre.
-Youmi beszélt az anyjával.Az anyja vissza akarja szerezni Youmit.
-Mi?*kérdezte döbbenten"anya"*Várjunk.Vissza akarsz hozzá menni?*kérdezte majd szemembe nézett és megfogta a kezem*
-Nem akarok visszamenni hozzá.A szememben már egy senki.Nem akarom látni.Nem akarok hallani róla.Nem akarok tudni a létezéséről sem.Utálom őt.Nekem egy senki.
-Biztos vagy benne?*kérdezte Jungkook a szemembe nézve*Biztos,hogy nem akarsz vele találkozni?Hosszú utat kell megtenni.Szerintem köszönj el tőle.Nem bírom nézni ahogy szenvedsz.Össze vagy zavarodva.Kétségbe estél de ez normális.Először gondolkodj tisztán és utána dönts.Most elönt a csalódás meg a düh.
-Nem akarok vele találkozni.Igen össze vagyok zavarodva de döntenem kell.Talán rosszul döntök,talán nem de én ezt akarom.Ez az én döntésem.
-És mi mindig melletted leszünk *mondta "apa" és megfogta a kezem*
Úgy mellettem állnak mint egy igazi család.Nincs is ennél jobb érzés a világon.Egy családi ölelelést követően elkezdtünk gondolkozni.