-A suliban is sok mindenki utál.Akkor már a bandában is.Remek...
-Talán ha változtatnál a stílusodon akkor nem utálnának ennyien.Nem gondolod? *láttam rajta,hogy nem csak ez zavarja ezért el kezdtem zaklatni.*Na mesélj a Hugodnak,hogy mi bánt még...
-Azok után amit mondtam még képes vagy szóbaállni velem?*ült Jungkook lesütött szemekkel*
-Igen.Minden szó elszáll.Csak a tett marad meg.Különben is.Érdekel az egész életed,szóval mesélj.Ha nem is tudok segíteni attól még meg foglak hallgatni.*mosolygok rá bár tudom,hogy nem szabadna ezt tennem*
-Köszönöm*elkezdi mesélni,a suli a fő téma *
-Ha ennyien bántanak a suliban akkor miért nem leszel magántanuló?Idol vagy.Megteheted,nem?
-Az nem olyan egyszerű.Sőt mostmárcnem is akarok az lenni.
-Miért?
-Miattad.Te motiválsz arra,hogy erős maradjak.Ha magamat nem is tudom megvédeni de téged megfoglak.
-Tudok vigyázni magamra...Magadat védd.Nem szeretem ha az emberek körülöttem ugrálnak.Már megszoktam a magányt.Néha meg is nyugtat.
-De te már megszoktad.Nekem nagyon rossz.
-Hm..Akkor váltsunk taktikát.
-Ezt,hogy érted?
-Én védelek meg téged.
-Meg fogsz sérülni.Nem teheted.
-Hm..Ennél jobban?Nem hiszem.Sőt kétlem.Habár csak 18 vagyok,elég pofont kaptam már az élettől,hogy rájöjjek arra,hogy azok akiket szeretek azokat kell védenem és nem magamat.
-Tényleg?Meg tudnál védeni?
-Igen.Meg védelek.Mert a testvérem vagy.*bekönnyeztem*
-Köszönöm*megölel*Habár nem vagt a vérszerinti hugom,és csak 1napja ismerlek.Mégis nagyon megszerettelek.
-Én is téged.
-----Másnap-----
Szerencsére nem kell suliba menni ezért úgy gondoltam sétálok egyet.Mivel Jungkook még alszik ezért csendben felöltözök és kimegyek a szobából.Megfésülködtem,fogatmostam.Ahogy lementem anyáék már fenn voltak.
-Jó reggelt!Mész valahova?
-Igen.Egy kicsit sétálok.
-Rendben de vigyázz magadra.
-Oké
Ahogy kiértem a házból az első utam a tóhoz vitt.Tele van emberrel és csodaszép.Csináltam is pár képet.Körbejártam az egész tavat.A tó közepe felé van egy híd.Felmentem rá és lenéztem a tó vizére.Ahogy néztem iszonyatosan szép volt.Ahogy néztem a vizet felugrott egy pillanatra egy emlék.Nagyon fura volt.Egy velem egykorú lány volt az.Amikor még kicsik voltunk.Gondolom sokat játszottunk.
-Te vagy az?*kérdezte a számomra idegen hang*
-Ismersz?*furcsáltam a lányt.*
-Igen.Te is engem.
-Mi?
-Park So Min
-Park-So-Min?*furcsa mintha ismerős lenne a neve*Ő bocsi de nem ugrik fel semmi.Az árvaházból ismerlek?
-Nem.Milyen árvaház?Még Budapesten laktatok.
-Huh az már rég volt*kezdem el kínosan vakarni a tarkóm*
A kezembe nyomott egy képet aminek a hátulján egy írás volt "Örökre együtt"