Elkezdtünk beszélgetni a fiúkkal.Vagyis ők beszéltek én meg csak testben voltam ott.Egyre több emlék ugrott fel.Hirtelen felálltam az asztaltól és elkezdtem rohanni.Egy cseppet sem érdekelt hogy a fiúk kiabáltak hogy álljak meg.Futottam ahogy csak tudtam.Ahogy befordultam az árvaház utcájába teljesen lefagytam.Mintha földbegyökerezett volna a lábam.
-Mi a baj?Hol vagyunk?*kérdezte Rm*
Nem tudtam válaszolni.Csak álltam és sírtam.
-Egy kicsit egyedül szeretnék lenni.Van egy kis dolgom*mondom szipogva*
V nem csinált semmit,csak szorosan magához ölelt.Gondolom leesett neki hogy hol vagyunk.
-Nem muszály megtenned*nyugtat V*
-Mit?*Jimin*
-Mivan?*Jin*
-Avassatok be minket is*Jungkook*
Én csak egyre hevesebben kezdtem el sírni.
-Ebben az utcában van az árvaház ahol felnőttem*szipogom*
A fiúk még egy csomó kérdéssel bombáztak de én csak mentem előre.Ahogy odaértünk a kapuhoz egy kis tétovázás után beírtam a kódot és bementünk.