Idegesen rohantam ki az egész korházból.Tae alig bírt megállítani.Elöntött a méreg.Nem tudok gondolkozni.Csak futok.Hirtelen neki futottam So Min-nak.
-Mi a baj Youmi?
-Ideges vagyok..Utálom a régi családom.Miért nem bírják felfogni,hogy hagyjanak békén?
-Mert szeretnek.
-Akkor nem hagytak volna ott 9évig.Sőt...be se adtak volna oda.
-Csak segíteni akartak..
-Így?Faszomat a segítségükbe.
-Először nyugodj le.
-Ah..Nyugodt vagyok...
-Nem úgy nézel ki.
-AZ VAGYOK!!
-Hát...Nem dühös vagy,hanem félsz.
-Nem félek..
-Félsz attól,hogy eltaszítják tőled a többieket,hogy csak nem élheted az álmod.
-Talán..
-Félsz a...bukástól.
-Az egész életem egy nagy szerencsétlenség.Elbukni?hah..Csak erősebb leszek tőle.
-Félsz a tűztől.
-Nem félek a tűztől,én játszottam vele.
-Akkor nem eleget.Ne félj,a napfelkelte elött van a legsötétebb.
-Hmm...Milyen igaz.
-Én most megyek.Remélem még találkozunk.
-Én is.
Tae még mindig nem ért utol ezért gondoltam megvárom őt.Vártam egy picit és már ide is ért.Csak néztem rá nagy szemekkel,majd megöleltem.
-Köszönöm,hogy vagy nekem..*suttogom*
-Jaj babám.Mindig meletted...
-Neee.Ezt ne mind ki..
-Miért?
-Mert ha ezt valaki kimondja,akkor utána tuti,hogy szakít az a pár,és én veled akarom leélni az életem.
-Én is veled..Bár érdekelne,hogy miket is tervezgetsz?
-Majd egyszer talán megtudod.Menjünk haza.Jungkook már biztos aggódik.
-Ez nem ér.*vágja be a durcát*
-Mi?*nevetem el magam*
-Az,hogy Jungkook veled lakik,0-24ben lát én meg nem.
-Veled is szokt...Ohh valaki féltékeny?
-Nem,csak ez igazságtalan.
-Mint ahogy az is,hogy több millió lány kezét fogdosod fanmeetingen.
-Ki is a féltékeny?
-Te*nyújtom ki nyelvem*
Tae elkezd kergetni hazáig.Befutottunk a hába,onnan meg ki a kertbe.Picit még futkároztunk ott de Taenak megszólalt a telefonja és mennie kellett.