Így,hogy itt vannak a többiek nem is olyan rossz ez a kórház.
-Valaki benn maradjon veled?*kérdezi RM*
-Nem szükséges.
-Én azért benn maradok*erősködött Tae*
-Ki gondolta volna..*nevette el magát Jimin*
Egyik pillanatról a másikra So Min futott be az ajtón.
-Mi a faszért nem szóltál??
-Honnan tudtad?
-Mert szerinted ha egy híresség barátnőjét elütik akkor az nem tudódik ki?*mondja idegesen*
-Jó nyugi.Nem kell megölni.Jól vagyok.Csak össze vissza vagyok zúzva.Még nem halltam meg.
-Az a szerencséd...Mikor engednek ki?Lógsz még egy délutánnal.
-Ha szerencsém van akkor holnap után ki is engednek.
-Mázlista..Megijesztettél*ölel meg szorosan*
-Sajnálom.Nem akartalak megijeszteni.
-De sikerült.Hiába kicsinek se vigyáztál magadra.
-Na akkor nem változtam sokat*neveten el magam*
-Hát nem...Már akkor is figyelni kellett rád.
-Hehe..Várjunk..Te emlékszel rám kicsinek?*nevetem el magam*
-Persze..Kis hülye*simogatja meg a fejen*arra is emlékszem amikor lefejelted a csúszdát*neveti el magát*
-Nee*nevetem el magam*Az tudod,hogy mennyire fájt?Azóta is félek a csúszdáktól.*poénkodom el*
-Sajnos mennem kell tovább de ha nem vigyázol magadra nem tudom mit csinálok veled.
-Értettem főnök*nevetem el magam*Sziaa
Sok ideig poénkodtunk a fiúkkal.Sajnos hamar elmentek de Tae persze maradt.Hirtelen a főorvos lépett be a kórtetembe.
-Kínos ezt mondanom de holnap el kell hagynia a kórházat.
-Rendben.Akkor úgy teszek*mosolygok rá*
Kihátrál a teremből.Tae hívni akarja a fiúkat de nem engedem neki.
-Reggel majd megtudják.Ne zargassuk őket ilyennel.
-Biztos?
-Teljesen biztos.
Még sokat beszélgettünk Taeval mire úgy döbtöttünk,hogy alszunk.
-----Reggel-----
Reggel már akkor keltem fel amikor ott voltak a fiúk.Mivel aludtam ezért nagyon halkan beszélgettek benn.Nagyon későn ébredtem fel de felébredtem.
-Jó reggelt!Kialudtad magad?Az orvos már kész a papírokkal.Már csak el kell mennünk.
-Akkor készülődök is.
Amint elkészültünk és összepakoltunk ki is mentünk az orvoshoz Odaadta a lapokat és bocsánatkérés jeléül megvette nekem a kéztartót amiben a kezemnek kell majd lennie.Hosszas bocsánatkérés után el is tudtunk jönni .
-Srácok..Mehetnénk a sulihoz?
-Minek?
-Van egy kis elintézni valóm ott.
-Jó menjünk.
Amint odaértünk a sulihoz megkértem a fiúkat,hogy had menjek be egyedül.Hossza kérlekés után sikerült is beleegyezniük.Kiszálltam a kocsiból és be is mentem.Mivel osztályfőnökink lesz a kövi óra ezért az osztálytermünkhöz mentem.Amikor beléptem mindenki engem nézett.Gondolom azért mert csupa zúzódás volt az arcom,na meg a kezem is.Odamentem a tanárhoz odaadni az igazolásokat.
-Jó napot tanár út!Azért jöttem,hogy odaadjam a 2igazolást.
-Köszönöm de megtudhatnám,hogy mi történt veled?
-Elütöttek..de már jól vagyok csak egy kicsit fáj a kezem.
-Miért?Hogy történt?*néz döbbenten*
-Mentem át a zebrán és bamm..
-Jézusom.*képed el*szerencsés vagy,hogy ennyivel megúsztad.
-Igen..tudom.Szerencsés vagyok.
-A kezed milyen sérülés van?
-Oh..van egy repedés a csontomon.
-Nagyon nagy szerencséd van..
-Hm...Én nem annyira érzem....Bárcsak meghalltam volna..
-Miért mondod ezt?
-Nagyon rossz életem volt eddig..
-Oh..Nagyon sajnálom..de a halál erre nem megoldás.
-Igen..Tudom.Tanár úr..én most megyek.
-Rendben.Jobbulást.
-Köszönöm.Viszlát..
Ahogy kijöttem a teremből elkezdtem gondolkozni.Vajon tényleg igaza van?Tényleg nem megoldás?Millinyói kérdés forgott az agyamban.Nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy mu lett volna ha meghalok.Gondolatmenetemet a kocsi dudálása zavarta meg.Oda is sietek a kocsihoz és beszállok..A fiúk egész úton beszélgettek de én inkább zenét hallgattam.A zene a kiút nekem ebből a szörnyű világból.És legalább nem gondolok a halálra.Amikor haza értünk Tae nem engedett kiszállni a kocsiból.Megígértem neki,hogy írok majd neki ha tudok.Ahogy bementünk az ajtón 2 ismerős hang ütötte meg a fülemet..Amint közelebb értünk,hogy köszönjünk anyának egy házaspár állt fel a kapanéról.Illedelmesen köszöntünk nekik.Jungkook fogta a cuccsimat és felvitte a szobánkba.Leültem a házaspár mellé a kanapéra.Mind a ketten aggódva néztek rám.
-Ismerem önöket valahonnan?*kérdeztem gondolkodva*
-Igen..Kéne ismerned minket*mondta a férfi*
-Mi vagyunk a keresztszüleid*mondja a hölgy*
-Bocsánat de én már nem foglalkozok a se önökkel se senkivel aki a múltbéli családom tagja*állok fe a kanapéról*
-Ezt miért mondod?
-Mert ez az igazság..Sajnálom*indulok el a lépcső felé*
Nem bírtam felmenni ezért odamentem anyához.
-Anyaa.Nem tudod őket elküldeni?
-Zavarnak?
-Igen.Picit feszült lettem miattuk.
-Rendben elküldöm őket.
-Köszi*nyomok egy puszit az arcára*FELMENTEEEM!*kiáltom el magam*
Ahogy felértem az emeletre egy bagyon fura érzés éreztem.Mintha csalódottság  és egyszerre gyűlölet lenne.Nem tudtam eldönteni,hogy mi az pontosan.Egy ideig hagytam de nagyon nyomta a szívemet..Nem bírtan megnyugodni tőle.Leültem az ágy szélére és hátra is dőltem.Nagyon fáradt lettem és nemcsak  testileg hanem lelkileg is.