Ahogy hazaértünk én kivittem Tae-t az udvarra.Anya addig csinált valami kaját nekünk.Amíg kinn voltunk nagyon sokat beszélgettünk.
-Ezt a ruhát vidd magaddal holnap a suliba és így gyereki a suliból.*parancsol rám Tae*
-Oké de hova viszel,hogy nen mehetek sulis cuccba?*biggyesztem le ajkaimat*
-Majd holnap meglátod.
-Naaa.Mond el.Kiváncsi vagyok*nevetem el magam*
-Nem mondom el.Majd meglátod.
-De..ahj jó..*vágom be a hisztit*
-Hisztis kis 6éves*mondja kuncogva*
-Nem is vagyok az..
-De az vagy*ölel meg Tae hátulról*Az én hisztis kis 6évesem*puszilja meg az arcod*
-Na ebben legalább igazad van*mosolyodom el*A tiéd vagyok.*fordulok hátra majd megcsókolom*
-Csak az enyém vagy és senki másé.Ha meglátom,hogy valaki hozzád ér,azt kinyítom*néz rám idegesen*
-Senki nem fog elvenni tőled..Daddy*mosolyodok el*
Még nagyon sokat beszélgettünk erről de végül anya zavart meg minket.
-Gyerekek gyertek enni*kiabált ki az ajtón*
-Oké*mondtam neki kuncogva*Hát Daddy..te is gyerek lettél*nevetjük el magunkat*
Amint megvacsoráztunk felmentünk a szobába.Ahogy felértünk rögtön megcsörrent a telefonom.Egy rejtett szám volt az.Először kinyomtam de másodjára is hívott ezért felvettem.
-----Telefonban-----
Ji-Min:Megismered a hangom kislány?
Youmi:Ji-Min...Te vagy az?
Ji-Min:Igen én vagyok az.Ki más lenne te kis buta?
Youmi:Hogy mertél itthagyni minden szó nélkül?
Ji-Min:Sajnálom.Nem én akartam.Apa munkája miatt kellett költöznünk.
Youmi:Akkor is itthagytál és ezen semmi nem változtat.Ami a legérthetelenebb számomra...hogy voltál képes mosolyogni?
Ji-Min:Ne mond,hogy tényleg haragszol..Mondtam,hogy sajnálom.Nem tehetek róla.
Youmi:De haragszok rád...de jobban érdekel,hogy mi van veled,szóval gyerünk.Story time.
Ji-Min:Huh..Hát hol kezdjem?A hely ahol vagyunk iszonyatosan szép.Bár a szomszédok nem annyira bírnak de azért ők is segítenek.A suliba nagyon könnyű volt elhelyezkednem de még nem mindenki fogadott el..Lett néhány barátom de így is hiányzol.Most te jössz..Mesélj.Láttam az instád.Iró jól néz ki az a ruha.
Youmi:Igen iszonyatosan tetszik de azt jobban szeretem akitől kaptam.
Ji-Min:Na mesélj.Kitől kaptad?Csak nem?Talán Tae?
Youmi:Igen tőle kaptam.Ma volt fellépésük.Mivel Jungkook a dormban alszik ezért Tae átjött estére.
JiMin:Várj..Akkor..ti..most..együtt..vagytok..?
Youmi:Igen.Viszont lerakom mert folyton ütöget.Majd írok.Szia.
Ji-Min:Oké.Menj.Szia.
-----Lerakta-----
-Muszály volt ütögetni?*vonom viccesen kérdőre*
-Igen*neveti el magát*
-Most miattad nem érzem a fél kezemet*kezdek el nevetni*
-Jaj te kis szegény..Anyuci mingyárt jön és ad rá gyógypuszikát.
-Azt kéne még*nevetem el magamat fájdalmasan*
-Akkor adjak én?*dönt hátra az ágyon*
-Igeen.*mondom neki reménykedő szemekkel*
Még egy kicsit néztük egymást majd Tae lágyan megcsókolt.Mintha érezte volna hogy kicsit rossz kedvem lenne.
-Minden rendben?*kérdezi aggódva*
-Igen csak egy emlék.Megmaradok*mosolygok rá*
-Biztos?Miattam?Rosszat mondtam?*néz aggódva*
-Biztos.Jól vagyom.Nem tettél semmi rosszat.Ne aggódj Daddy.
-Akkor jó.De aggódok.Várjunk?...DADDY?
-Igen.Nem tetszik?*nézek rá lebiggyesztett ajkakkal*
-De tetszik.Nagyon is tetszik.Na de most aludnod kell.Holnap iskola.
Hosszas kérlelés után sikerült beleegyeznem abba,hogy aludjunk.
-----Reggel-----
Ahogy felkeltünk mind a ketten olyanok voltunk mint a zombik.Megnéztem a telefonomat és láttam,hogy valaki írt.Na majd megnézem a suliban.Összekészülök,megcsinálom a reggeli rutinomat és felöltözök.Lementünk reggelizni és utána indultunk is.Először a fiúk dormjába mentünk mert múltkor otthagytam valamit.Bementünk a dormba.Tae sajnos nem tudott elkísérni mert mentek próbára.Gyorsan eljöttem,hogy elérjem a buszt.Egész úton azon gondokoztam,hogy vajon tényleg együttlehetnék-e egy idollal.Gyondolatmenetemef furcsa módom nem az osztálytársaim zavarták hanem a telefonom rezgése.Gyorsan megnéztem.Már 2üzenet volt rajra.Megnézem ki lehet az a türelmetlen.Azt hittem Jungkook vagy Ji-Min az de nem.
-----SMS-----
So Min:Tudunk találkozni suli után?
Youmi:Bocsi de nem.A barátommal leszek.Mi a baj?
So Min:Áh akkor hagyjuk..nem érdekes..
Youmi:Mondjad.Hátha tudok így is segíteni.
So Min:Suli után van egy 5perced beszélni?
Youmi:Igen van.Nem sok időm de van egy kicsi.
So Min:Oké.Ott találkozunk.Most megyek.Szia.
Youmi:Szia.
-----Utána-----
Nagyon zavart,hogy mi baja lehet.Habár nemrég tudtam meg,hogy ismeritek egymást mégis nagyon aggódsz érte.Egész nap ezen járt az agyad.
-----Suli után-----
Megyek átöltözni ahogy azt Tae mondta.Ahogy kijöttem az öltözőből mindenki engem bámult de nem annyira zavart.Áldom az eszem,hogy a fehért táskámat hoztam el.Összeszedtem a szekrényemből a cuccokat és mentem is ki.Ahogy kiléptem az iskola ajtaján So Min rögtön odajött hozzám.
-Na mond gyorsan,hogy mi a baj.
-Beszéltem tegnap anyuddal..
-Ahh..Nem izgat a régi családom.
-De ez izgatni fog..A bátyádat tegnap kórházba vitték.
-És ehez nekem mi közöm?Lezártam a múltam.
-Egy kicsit se aggódsz érte?
-De...Aggódok érte.Lehet,hogy bemegyek hozzá.
-Nem úgy nézek ki mint akit megrázott az egész.
-Én megyek elöször.Köszi,hogy szóltál.
Kicsit elkezdett fújni a szél ezért felveszem a guccis pulcsimat.Vártam egy 5percet mire jött egy fekete sportkocsi.Mindenki a kocsi köré állt.El is indultam a kocsi felé.Tae kiszált belöle.Odajött hozzám.Megcsókolt majd kinyitotta a kocsi ajtaját.Rögtön be is száltam mert zavart,hogy fotóznak.Tae is beszállt a kocsiba majd elindultunk.
-Hova is megyünk pontosan?Először bemutatlak valakinek az utána lévő meg titok.
-Kinek mutatsz be?Már minden családtagod ismert,hisz mindenki ott volt...*ekkor esett le hogy kire gondol Tae*Oh hogy ő..*sütöm le a szemem*Bocsánat..
-Nem történt baj nyugi.Sőt,azt hittem nem jössz rá amíg oda nem érünk.
-Egy A.R.M.Y-vel vagy ne feledd.*nevetem el magam*
-Igaz..És ez az A.R.M.Y nagyon tetszik.*mosolyodik el*
-Tae..Lemegyünk oda ahol a mamád lakott?
-Le akarsz menni oda?
-Igen.Szeretném megnézni ha nem baj.
-Persze,nem baj.Sőt örülök,hogy oda is elmegyünk.Rég voltam ott.
-----Temető-----
Ahogy odaértünk a mamája sírjához nagyon nagy fájdalmat láttam a szemében.
-Jó napot nagymama!Park Youmi Soung a nevem.Az unokája barátnője vagyok.
Tae elmosolyodott ezen de mégis csak egy sírnál vagyunk.Sokáig csöndben voltunk.Viszont Tae hangja megtörte a csöndet.
-Te vagy az első akit elhoztam ide.Még a fiúkat se hoztam el ide.*folyik ki egy könnycsepp a szeméből.*Na menjünk.Szia mama.*köszön el mamájától.
-Viszlát nagymama.*köszönök el a végén én is*
-----Kocsiba-----
-Tae..Jól vagy?*kérdezem aggódva*
-Igen..csak..hiányzik*borul sírva a vállamra*
-Tudom milyen érzés..Sajnos tudom.
-Ezt,hogy érted?*néz rám könnyes szemekel*
-Az mind1.Annyi a lényeg,hogy tudom milyen érzés..Bocsi..csak nem szeretek róla beszélni.
-Semmi baj.Nem kell eröltetni ha nem akarod elmondani.
-Köszönöm*törlöm le a könnyeimet.*
-De majd valamikor elmondod?
-Igen..Majd egyszel el fogom mondani.