-Haver! Neked tetszik a francia? - Érdeklődött Will, miközben Freddel összenézve nekitámaszkodott a fürdőszoba ajtajának.

Odabent pedig James dúdolása abbamaradt és egy pár percig a vízcsobogáson kívül semmit sem lehetett hallani.

-Nem... Miért tetszene? Egyáltalán nem az esetem! - Jött végül a válasz.

-Biztos? - Vonta fel a szemöldökét az ágyán ülő Fred.

-Biztos.

-Ezt a szemünkbe is tudnád mondani? - Kérdezte összefont karokkal Will.

-Hogy beleláss a gondolataimba? Kössz nem... Mióta érdekelnek titeket, amúgy a nő-ügyeim? - Kérdezte odabentről Jamie, miközben a vízcsobogás abbamaradt.

-Tudod a szabályt nem? - Kérdezte Will, majd a következő pillanatban Freddel egyszerre nyitották a szájukat.

-Osztálytárssal nem jövünk össze.

-Osztálytárssal nem jövünk össze... Tudom! - Bólintott Ágas, miközben kijött a fürdőszobából.

-Hideg vízzel fürödtél? - Lepődött meg Fred.

-Igen! A legjobb módszer, hogy felfrissítsen! - Bólogatott a fiú, miközben öltözködni kezdett.

-Tehát Lucille... - Köhintett Will.

-Mi van vele? - Pislogott bután James, mintha eddig nem lett volna jelen.

-Mi van vele?! Tetszik neked?! - Kérdezte elkínzottan Will és a tenyerébe temette az arcát.

-Jól vagy Cimbora? Miért álltál rá ennyire a témára? Neked talán tetszik? Vagy mi? - Dörzsölte meg göndör fürtjeit James egy törülközővel, miközben felvont szemöldökkel meredt a Tomson fiúra.

-Inkább hagyjuk! - Legyintett végül a Tekergő.

-Szerintem is! - Nevetett fel James, miközben a még mindig kipakolatlan ládájához lépett.

-Miután az eső elmosta a délutáni és az esti lehetséges programot a délelőtti az pedig eleve ugrott már... Engedelmetekkel kipakolok! - Guggolt le a ládájához.

-Nyugodtan... Eleve kapóra jön, hogy most szundíthatok egy kicsit... - Will még mondani akart valamit, de inkább legyintett és elhasalt az ágyán.

-Daniel barátunk merre kószál, egyébként? - Érdeklődött Jamie, miközben egy egyszerű mozdulattal felfordította a ládáját az ágyára, aminek köszönhetően az összes cucc a fekhelyén kötött ki.

-Aliceval járőrözik... Míg te nem is tudjuk hol voltál, addig őket szórakoztattuk. - Vont vállat Fred, aki az ütője nyelét tekerte körbe egy vörös ragasztószalag csíkkal, hogy a szálkák játszás közbe ne kerüljenek majd a tenyerébe.

-Ha kikezd Alival, akkor megkeserüli... - Mormolta félhangosan James, mire Will, aki a hasán fekve könyökére támasztva a fejét feküszkélt szemét forgatva közbeszólt.

-Miért kell mindig valami balhét keverned?

-Nem én keverem gyakran a balhét, hanem inkább az vonz magához, én csak élvezem. - Vigyorgott James, mire Fred felnevetett.

-Egyet kell értenem Ágas agymenésével!

James inkább elcsendesedett és míg barátai sztorizgatni kezdtek addig ő csendben pakolászott. A könyveit az íróasztalára dobálta, ahogyan a tolltartóját és a többi ilyesmi írószert is.

Még tavaly a fiúkkal megegyeztek, hogy ő Freddel kap egy szekrényt, míg Will Daniellel, ugyanis Will kevesebb eséllyel gyújtja fel a White fiú ruháit és holmijait, mint a Potter és Weasley "kölyök".

Jamie pedig felmarkolta a ruhaköteget és behányta a saját részébe őket. Sosem volt túl rendes, de ezt el kell nézni neki!

-Igazából én mondtam is Molly-nagyinak, hogy a csótánycsokor finom, de ő továbbra is sikítozott... Utólag kicsit bűntudatom van. - Mesélte épp Fred, mire James mosolyogva megforgatta a szemét és visszament az ágyához.

-Van aki akar zenét hallgatni? - Kérdezte vigyorogva, miközben előhúzta a lemezlejátszóját, mire a barátai rákapták figyelmüket.

-Elhoztad a fél lakást Jam? - Nevetett fel Fred.

-Nem... - James hatásszünetet tartott majd vigyorogva folytatta. - Csak a negyedét.

-Jó, de Fred dobszerkójához képest... Ez kutya füle! - Nevetett fel Will.

-Jogos... - Bólintott James szintén röhögve, majd a zenelejátszóként szuperáló rádiót is az asztalára tette.

-Jó, hogy mondod Will! - Pattant fel Fred és az ütőjét az ágyán hagyva a félig kipakolt ládájához lépett.

-Előszeditek a hangszereket? - Érdeklődött James, miközben két pálcaintéssel a falára varázsolta a fényképeket és posztereket, amiket külön dobozban hozott, hogy mint eddig mindig, most is Jamesessé tegye a baldachinos ágyának a jobb oldalán elhelyezkedő fehér falat, amihez az ágyat tolták.

-Nem porosodhat a tértágítóval kezelt dobozban. - Vont vállat a Weasley fiú, miközben egy cipősdobozt halászott elő, amire valaki-nyilvánvalóan ő- fekete filccel rápingálta, hogy "Dobfelszerelés".

-Az enyém pedig eleve nem olyan fajta, ami elviselné, hogy ott porosodjon. - Bólintott Will, miközben előszedett egy fekete dobozt és egy gitártokot.

-Flitwicknek is lett erősítője. - Fordult újra a falához Jamie.

-De az nem az enyém. - Biccentett Will, miközben a szoba üres sarkába-ahol éppen Fred szerelte össze a dobokat- cipelte az erősítőjét és a basszusgitárját.

-Mikor fogunk próbálni? - Nézett James hátára Fred.

-Arra gondoltam, hogy majd holnap... Ha persze nem probléma! - Érkezett a válasz.

-Nekünk egyáltalán nem probléma, ha te nem írtál volna nekünk rivallókat, akkor elő sem vettem volna. Te vagy csak ennyire zene bolond... Persze nem azt mondom, hogy mi nem szeretjük, csak érted... - Vonogatta a vállát Will, aki a konnektorba dugta éppen bele az erősítőt.

-Ha van kedvetek, ma nézhetünk amúgy filmet is! - Nézett a laptopjára Jamie, miközben a seprű karbantartó készletét, -ami régen amúgy az édesapjáé volt- az asztalára hajította.

-Daniellel? Biztos nem! - Tiltakozott rögtön Fred, miközben tovább ügyködött.

-Nem vele! Hanem nyilván hangszigeteljük valamelyikünk ágyát és elhúzzuk a függönyt és kész! Vagy átmehetünk a lányokhoz is. - Tette az íróasztalán növekvő kupacra a laptopot is Jamie.

-Ja-jó... Nekem úgy jó... Csak Ms. Szabálykövető kudarcba ne fullajtsa a programunkat! - Dünnyögte Fred.

-És szerinted Will?

A fiú felkapta a fejét és megrázta azt.

-Gyere ide egy kicsit James! Ez mi? - Mutatott a basszusgitárjának egyik hangolókulcsára.

-Add! - Kérte el Jamie, majd nagy szakértelemmel pengetni kezdte.

-Szerintem nincs semmi baja. - Vont vállat, miközben visszaadta Willnek.

-Holnapra nem csak próbára gondoltam. Hanem lehetne egy kis kviddics edzés, hogy mennyien maradtunk meg ilyesmik... Meg aztán ez az utolsó évünk! Sokkalta több tréfa kell idénre. - Mosolygott sokat sejtetően Jam, miközben a barátai szemébe nézett.

-Ha te mondod! - Nevette el magát Will, miközben visszamászott az ágyába.

-Kész! - Fred diadalmas kiáltására, mind a ketten felé kapták a fejüket. - Most már folytatom az ütőm biztonságossá tételét! - Lépett vissza szemét forgatva ágyához.

-Meglátogatom Lilyt! Jöttök? - Határozta el magát James.

-Lazíts már egy kicsit! Nem tudsz unatkozni? - Fakadt ki nyűgösen Will.

-Akkor megyek egyedül! - Hagyta rá a dolgot, majd már ki is lépett a szobájukból.

-Szerintem akkor is tetszik neki Lucille... - Meredt a plafon felé Will.

-Szállj már le a témáról! - Morogta Fred, majd a következő pillanatban hangosan felnevettek.

***

Lily csendben rajzolgatott egy lapra. Gondolataiba merülve, miközben a vihar hangjait hallgatta. Hátát a hideg ablaküvegnek döntötte, míg a grafit ceruza sebesen járt és karistolta a pergament.

A klubhelyiségben viszonylag kevesen tartózkodtak, ugyanis a legtöbben délutáni pihenőre adták a fejüket.

A lány arca kifejezetten szomorú volt, ami elég ritka jelenség volt, hiszen Lily mindig nevetett és mosolygott, teljesen olyan volt mint Ginny, vagyis hát majdnem, lévén, hogy sok mindent örökölt Harrytől is.

Zöld szemeit a lapon tartotta, miközben kezében a ceruza néha meg-meg remegett.

Igazából senki sem sejthette, egyedül csak James, hogy mi baja lehet. James volt az egyetlen testvére, akinek elárulta az összes problémáját. Tényleg James volt az egyetlen családtagja, akivel olyan szoros volt a kapcsolata, hogy minden titkát elárulta. De most Jamie sem volt itt. Hiszen bátyjának is rengeteg dolga volt és ő arról nem tehetett, hogy neki most semmihez nincsen kedve.

Lily lassan ajkát beharapva két határozott mozdulattal áthúzta a rajzát, majd inkább térdeit maga elé húzva üveges tekintettel meredt az apró pókra, ami a szőnyegről evickélt éppen át a falra.

De könnyű lenne, ha ő is egy ilyen pók lenne... És akkor soha nem kéne szembenéznie semmilyen emberrel!

Smaragdzöld szemei lassan bekönnyesedtek, hogy hamarosan a sós cseppek már szeplős arcán folyhassanak le.

Maga sem tudta, hogy mennyi ideig pityereghetett egymagában, mikor hirtelen két izmos kar átkarolta őt. Meglepetségtől még sírni is elfelejtett. Aztán inkább magába szívta a megnyugtató James-illatot és visszaölelt.

-Jam! - Suttogta a nagymamájuk által kötött J-betűs pulcsiba, miközben karjával úgy kapaszkodott bátyja nyakába, mint kis majom az anyjába.

-Lils... Mi baj? - Simogatta meg a hátát óvatosan James.

-Ő... Összejött Roseval! - Szipogta Lily.

-Kérlek, hadd verjem már szét! - Nézett bociszemekkel rá James, mire Lily rosszallóan megrázta a fejét.

-De hát már második éve, hogy sírsz utána Lily! Ne már! Nem érdemel ennyi könnyt az a hülye Skorpió! - Ingatta a fejét Jamie, miközben megfogta a húgát és áttelepült vele az egyik fotelbe és a lányt az ölébe véve belenézett mélyen a szemébe.

-Mesélj! - Parancsolt rá.

-Ma történt az egész... Jeannal jöttünk fel reggeliről... - Kezdte el-elcsukló hangon Lily, mire James bátorítóan összekulcsolta ujjaikat. - Aztán Jean hirtelen elkezdett húzni a másik irányba, amit nem értettem... A-Aztán inkább mondtam Jeannak, hogy akkor megyek egyedül. Ő tiltakozott és akkor még nem is tudtam, hogy miért... Aztán végül belement és elindultunk a rendes úton... Egészen sokat nevettünk aztán hirtelen megpillantottuk Rosiet és Scorpiust... Ahogyan... - Bicsaklott meg egy pillanatra a lány, majd maga elé meredve folytatta. - És tudod mi a legrosszabb? Hogy Albus vigyorgott és még le is pacsizott utána Roseval... Ellenem van... Ellenem van, pedig a tesója vagyok, nem pedig az unokatesója... Jamie! Érted te ezt? - Temette a fiú mellkasába a fejét, miközben Jamie kifejezéstelen arccal simogatta vörös loboncát. - És a legrosszabb, hogy nem haragudhatok Rosera! - Suttogta még az puha anyagba Lily, mielőtt még erőt vett volna rajta a zokogás.

James nem bánva, hogy a kedvenc pulcsija tiszta víz és takony lesz, szorította magához Lilyt.

-Átjössz hozzánk Lils? - Érdeklődött kedvesen, mikor a lány mintha kicsit lecsillapodott volna.

-Ha feküdhetek az ágyadban! - Suttogta Lily, miközben a szája sarkában apró mosoly kunkorodott felfelé.

-Hozok kakaót is! - Bólogatott a fiú, miközben felkapta Lilyt és megindult a szobájuk felé.

-Csak a szívem tört össze, a lábam nem. - Dünnyögte a lány, de James rá sem hederített, hanem egy puszit nyomva a feje búbjára tovább menetelt vele.

***

-Valóban igaza volt a Tökfejnek, hogy jobb ha nem hordasz sapkát! Olyan gyönyörű arany hajad van hallod, mint annak a csajnak a disney mesében! - Rágózott az ágyán fekve Kate, miközben nagy gonddal sminkelte újra magát.

-Nagyon selymes is! - Bólogatott Alice, aki Lucille mögött ücsörögve két copfba fonta éppen a dicséretes hajzuhatagot.

-Köszönöm! - Mosolygott Lucille.

-Nagyon sokat tudtok erről beszélni! - Tömött a szájába egy újabb süteményt Daniel, akinek nem volt kedve a fiúkhoz menni és Alice beengedte magukhoz.

-Nem értem, hogy miért nem lógsz a tekergőkkel! - Ingatta a fejét Kate, miközben púdert vett elő és a kis tükörbe bámulva magát az arcára nyomta a púder pamacsot.

-Mert idióták és hülyék... Potter a király náluk és rá néznek fel a leginkább... Nem értem, hogy mi tetszik nekik benne... Az hogy pofátlan? Hogy szívtelen-főleg a lányok terén-? Hogy minden egyes szabályt megszeg? Hogy forrófejű és egoista? - Daniel pedig csak sorolta és sorolta James -szerinte- negatív tulajdonságait, amit Kate csak fél füllel hallgatott, amin Alice Lucille mögött a takarásban jót vigyorgott és amit Lucille felvont szemöldökkel és értetlen tekintettel raktározott el elméjébe.

Csak akkor hagyta abba, mikor kintről kopogtak.

-Szabad! - Kiáltott ki Alice, mire az ajtó kicsapódott és megjelent benne egy igazán nem várt személy.

-Lilynek akartam elújságolni, de őt nem találtam, ezért nektek teszem! - Huppant le körükbe egy ismeretlennek tűnő, borzos és vörös hajú, szeplős arcú és mogyoróbarna szemű lányka.

Lucille pedig lévén, hogy még nem találkozott a hatodévesnek tűnő lánnyal kezet nyújtott neki.

-Lucille Leamrchall! Au! - Szisszent fel a végén, mikor Alice véletlenül meghúzta a haját.

-Bocsi! - Suttogta mögüle, nevetve a Longbottom lány.

-Rose Granger-Weasley! James unokatestvére! - Mutatkozott be a lány, majd a többiekhez fordult.

-Ez a nap életem legeslegjobb napja! - Olyan mámoros vigyorral nézett a lányokra és az egy szem fiúra, hogy a kíváncsiság magját mindjük fejében elültette.

-Mi történt? - Kérdezte végül Alice, mire mintha Rose erre várt volna, felsikkantott és egy nagy levegővétel után elkezdte.

-Az egész ebéd után kezdődött... - Kezdte, de ekkor félbeszakította őt az ajtó nyitódása.

-Jean... bemehetek? Csak Lily egyik dolgáért jöttem... - Lépett be a szobába James, aki becsületesen eltakarta a szemét egyik kezével és másik kezével tapogatózva óvatosan lépkedett beljebb.

-Asszem eltévesztetted a házszámot! - Nevetett fel Alice, mire Jamie rálépett egy üres Bagoly Bertys zacskóra, amin megcsúszott és a következő pillanatban elterülve a földön, pislogott fel az előtte ücsörgő Rosera.

-Jam! - Ragadta meg a nyakát Rose vigyorogva és a rémülten kapálózni kezdő fiú fejét magához ölelte. - Jó hogy jöttél, épp elkezdtem a többieknek a mai nap legeslegjobb sztoriját, így te sem maradsz le róla! - Kócolta össze a fiú fekete és göndör fürtjeit.

A fiú mikor végre kiszabadult unokatesója szorításából tüsszentett egy nagyot, mire Alice anyáskodva felvonta a szemöldökét.

-Megfáztál? Vagy allergia?

-Megfáztam... - Kezdte James, miközben feltápászkodott a földről. - De most ha megbocsájtasz Rosie nekem most mennem kell!

-Nem mész sehova James Sirius Potter! Most leülsz a fenekedre és most az egyszer meghallgatod, hogy milyen napom volt... Ha eddig tizenhat éven keresztül nem érdekelt, legalább most hallgasd végig! - Csattant fel Rose, mire Lucille összerezzent, Kate pedig kiejtette a szempillaspirált a kezéből.

-Tyű! - Szólt kárörvendő élvezettel hangjában Daniel, miközben jóízűen a szájába szórt egy kesudiót.

-Oké... - Szólt engedelmesen és meghunyászkodva a fiú, miközben leült Lucille mellé, amit Kate egy apró szemvillanással, Alice pedig összepréselt ajkakkal vett tudomásul. - Mesélj...

-Tehát ma nagyon késő keltem... - Kezdte Rose.

Miközben a Granger-Weasley lány belelendült a történet mesélésbe Lucille Jamest figyelte, ami talán csak Danielnek és Alicenek tűnt fel. Előbb szemét forgatva aprót fújt, míg utóbbi csak gondterhelten fonta tovább azokat a gyönyörű aranyszínű loknikat, amelyeknek most végei rikító rózsaszínűen világítottak.

James arcáról a lány nem tudott semmit leolvasni. Félelmetesen kifejezéstelen arccal bámulta unokatestvérét. És Lucille biztos volt benne, hogy Jamie nem túl barátságos érzelmeket táplál a lány felé ezekben a pillanatokban.

-És akkor... - Rose hatásszünetet tartott, majd megragadta a mellette ülő, szőnyeget bámuló James vállát és teljes erőből megrázta azt. - MEGCSÓKOLT ÉS ÖSSZEJÖTTÜNK!

-Nekem most komolyan mennem kell! - Pattant fel Jamie, azzal kiviharzott a szobából és olyan erővel vágta be az ajtót, hogy Lucille újra összerezzent, míg Kate kezéből immár a szemceruza esett ki.

-Komolyan mi ütött ebbe bele? A villám? - Kérdezte döbbenten Daniel, majd felröhögött. - Erről beszéltem.

-Most megkeresem Lilyt és neki is elújságolom! - Állt fel Rose, majd ő is kirobogott.

-Te jószagú merlin gatyája! - Pattant fel sápadtan Alice, mikor befejezte Lucille hajának befonását és egy ideig csendben, komor arccal meredt maga elé.

-Mi van? - Vonta fel a szemöldökét Kate.

-Hogy nem esett le rögtön! - Csapott a homlokára Alice, majd megragadta az értetlen Lucille kezét és ő is kirohant a szobából.

-Ma miért rohangál mindenki eszeveszetten? AJTÓT BECSUKNI LUXUS?! - Kiáltott utánuk Daniel, mire Kate szemforgatva felállt és becsapta az ajtót.

-Nem. - Felelte lustán, majd visszaballagott az ágyához.

-Most, hogy kettesbe maradtunk... - Kezdte kacsingatva Daniel, de végig sem mondta Kate már félbeszakította.

-Verd ki még a gondolatát is a fejedből! Nyomorult!

***

James nagy koncentrációba mélyedve játszadozott az ölébe hajtott fejű húgának vörös fürtjeivel, miközben halkan dúdolt hozzá egy lassú dallamot.

Lily néha csendben felszipogott, majd magához szorította a furcsa kinézetű játékot, ami talán valamiféle állat plüssnek készült, de nem hasonlított nagyon semmire. Zafírnak hívták mellesleg és egy delfin akart volna lenni, vagyis a készítője, James azt akarta kihozni belőle húga négyéves szülinapjára.

Will csendben ücsörgött az ágyán és egy fénykép albumot lapozgatott. A fénykép album amúgy az övék volt... A Tekergőké... És az elmúlt hat év fényképeit tárolták benne.

Fred pedig a szoba sarkában lévő paravánon ügyködött, hogy eltakarja a kíváncsiskodó szemek elől a hangszereket, hiszen Lilyn kívül senki sem tudott a bandájukról.

James hátát a falnak vetve-vigyázva nehogy bármelyik poszter és kép megbánja- kinyújtott lábakkal ült saját ágyán. Lily pedig összegömbölyödve, karjait és Zafírt magához szorítva, fejét Jam ölébe hajtva hallgatta a fiú halk dalolását, amit néha egy nagyobb dörgés szakított csak meg.

-Egyszer engedd meg, hogy kinyírjam a Skorpiót! - Szólt halkan James, majd tovább dúdolt.

-Nem engedem. - Rázta meg lehunyt szemmel a fejét a lány, mire Jamie inkább nem szegődött vitába vele.

-Kopp! Kopp! Bemehetünk? - Kopogtak az ajtajukon.

-Nem! Nem látod a táblát?! - Kérdezte dühösen Will, miközben az albumot az ágyán hagyva felállt és nagy, öles léptekkel az ajtóhoz sétált.

-De látom! Alice vagyok és itt van Lucille is! - Will pedig résnyire kinyitva az ajtót, hogy se ki, se be ne lehessen ki-és be látni ránézett a-valószínűleg- ajtó előtt toporgó Alicera és Lucillere.

-Most nem alkalmas! - Ripakodott rájuk. Semmi kétség, James idegessége és fusztárciója barátaira is átragadt.

-Jamievel szeretnék beszélni! - Fonta maga előtt össze karjait Alice.

-Nem alkalmas! - Szólt ki a fiú, miközben tovább csavargatta Lily egyik vörös tincsét.

-James! - Szólt rá szigorúan Alice, miközben félretolta Willt. Ám barna szemeiben a villámlás rögtön elcsitult mikor megpillantotta a Potter testvéreket. - Oh!

-Kérlek Al! - Sóhajtott fáradtan Fred, miközben becsukta az ablakot, ami csak a szellőztetés miatt volt nyitva.

-Lily! Jól vagy? - Kérdezte Lucille, miközben leguggolt Lily elé.

-Nem igazán... - Szipogott a lány, mire Jam egy puszit nyomott szeplőkkel tarkított arcára.

-Lányok... Én megértem, hogy anyáskodni akartok, de most azzal segítenétek, ha innen most elmennétek! - Fonta maga előtt össze a karját Will.

-Jó... Végül is jó kezekben van... - Bólintott végül Alice.

***

A szoba teljesen feketébe öltözött... A Holdat hatalmas felhők takarták el, így még árnyék sem volt, ami a félhomyályra utalhatott volna.

A csend is pont olyan kísérteties volt, mint a sötétség... Egyedül csak egy szempár csillogott a sötétben... Ez a két apró pont, szinte világított a feketeségben...

És minden bizonnyal a frászt hozta volna arra aki megpillantja a harag és düh tüzétől parázsló gesztenyebarna, hatalmas tekintetet, ami olyan gyűlöletet sugárzott magából, amit senki sem hitte volna, hogy képes ilyenre...

De volt ott valami más is... Bosszúvágy és James Potter féle kőkemény elhatározottság...

A következő nap hajnalán pedig a mardekárosok egy hatalmas és dühödt ordításra riadtak fel, ahogy a fiatalabb Potter fiú bátyja nevét kiabálja éktelen haraggal a hangjában...