James szeptember elsején, vagyis szombaton. Hajnali háromkor kellt.

A griffendél fogólya híres volt a koránkeléseiről.

Igen. Ez a mai nap sem volt máshogy.

James nyitott szemmel feküdt ágyában, és miközben a baldachinos ágy, selyem függönyét pásztázta, kissé hunyorogva, hiszen szemüvege nem volt az orrán feje alatt összekulcsolt karjaival csendben, mély töprengésbe méllyedve nézegette, a vörös selyem kelmét.

A puha paplan alatt olyan jó meleg volt, hogy nem volt szíve otthagyni az ágyat, pedig direkt tegnap fejben összedte a holnapi teendőket.

Igazából ahogy Fred és Will horkolását hallgatta akaratlanul is elmosolyodott. Tessék! Elkezdődött a hetedév!

Végül erőt véve magán felült az ágyában és éjjeliszekrényéről kitapintva a szemüvegét orrára biggyesztette azt-előtte szigorúan, megdörzsölte szemét-. Fájdalmasan sóhajtva kibújt a meleg és kényelmes ágyikóból és lehajolva a még kipakolatlan ládájához felmarkolt egy fekete farmert, egy sportcipőt, egy piros, rövidujjú pólót és hozzá kedvenc fekete, cibzáros, kapucnis pulcsiját bevonult a fürdőszobába.

Igen. Tipikus első nap érzése volt, ahogy figyelte a még kipakolatlan neszeszereket.

Öt percet vett igénybe úgy általában nála a fürdés, plusz fogmosás... Mondjuk az tény, hogy fürdés közben mosta meg a fogát és fésülködés közben kacsintgatott, vigyorgott, mosolygott és vágta a pofákat a tükörbe, de akkor is ő tartotta a rekordot. Mert mind Fred, Will és Daniel olyan sok időt tudott tölteni a fürdőszobában, hogy azt még a lányok is "megirigyelték".

Utoljára beletúrt és összekócolta a víztől csöpögő hollófekete loboncát, amiből mámorító csoki illat csalinkázott most ki és vigyorogva rákacsintva a tükörképére, párás szemüveggel elhagyta a fürdőszobát.

Miközben pizsamáját lehányta az ágyára és ládájához lépett, tekintete elidőzött Danielen, aki kicsavart poziccióban, olyan hangosan horkolva, mint egy víziló, motyogott álmában.

-N-nem... K-kösz nem... Hagyjanak békén a vámpíros ostobaságaikkal... - Dünnyögte Daniel, mire Jamest elkapta a gonosz kis ördög, hogy valami gonoszságot csináljon vele.

-Pedig meg fognak enni... - Motyogta teljesen hirtelen Fred, miközben átfordult a másik oldalára.

-Hmm...Csokis ropi... - Motyorgott bele a "beszélgetésbe" Will is.

James a nevetését elfojtva halászta elő ládájából a gitárját, tokostul és miközben a hátára dobta a hangszert a seprűjét is hóna alá csapta és miközben pálcáját zsebébe süllyesztette az órájára pillantva kisétált a szobából.

Negyed négy. - Aztán csak fejét rázva átvágott a még sötét klubbhelyiségen és kilépve onnan csendben tovább sétált.

A Kövér Dáma még fel sem ébredt, így mikor James sportcipője halkan kopogott a folyosó kövén, tovább szunyókált.

James pedig néha megrántva a gitártokot hátán, vállára csapott seprűvel menetelt tovább a konyha felé.

-Ejnye! Ki járkál ilyen korai időpontban a kastélyban? - Hóborc a kopogó szellem gonosz kis fekete szemeit összehúzva, bohóc sapkával a fején lebegett ki az egyik teremből, de mikor megpillantotta Jamest különös kifejezés ült arcára.

-Jó reggelt Hóborc. - Köszönt neki semlegesen James, miközben vetett rá egy pillantást.

-Jó reggelt Mr. Potter! - Vágta magát vigyázzba Hóborc. James volt az egyetlen a Véres Bárón kívül akit tisztelt. Senki sem tudta miért, de előtte mindig viselkedett.

James féloldalas mosolyt villantott a szellemre, majd befordult a folyosón.

Hamarosan megérkezett a folyosóra, ahonnan a konyha nyílt. Jól tudta, hogy valahonnan a közelben nyílik a hugrabuggosok klubbhelyisége is, hiszen volt már ott dolga, most mégsem foglalkozott vele, ahogy arra sem volt kedve időt szakítani, hogy odapörköljön a mardekárosoknak.

Megcsiklandozta a körtét és belépett a konyhába, ahol pár manócska pakolászta és készítette a reggelit és pakolta az asztalokra.

-Jó reggelt! - Köszönt Jamie, miközben a seprűjét és a gitárját letette az ajtó mellé.

-Jó reggelt James Gazdám! - Sietett hozzá egy kötényt viselő öreg házimanó.

-Neked is Sipor! - Köszönt James, miközben leült a konyhában lévő kemencék közötti kis sámlira.

-Mit hozhatok gazdámnak? - Hajbókolt Sipor, miközben megigazította kötényét.

-Ha nem esik nehezedre Sipor elfogadnék egy nagy adag koffeines kávét és talán valami kaját. Lehet az zabkása, müzli, valami szendvics, vagy akár péksüti is, de ha most nem tudsz adni, mert még nincs kész az sem baj, akkor majd jövök később. - Vonta meg a vállát James.

-Sipornak minden óhaja parancs James gazdám! - Sietett el a manó, hogy aztán egy tálcával térjen vissza. - Parancsoljon James gazdám! - Hajlongott a manó, mire Jamie mosolyogva az ölébe vette a tálcát.

-Köszönöm Sipor! Mostmár elmehetsz! - Bocsájtotta el a manót, miközben lábát kényelmesen kinyújtotta és megfogva a bögrét kortyolgatni kezdte a keserű, fekete kávét. A manó hajlongva hátrált, majd megfordult és visszaszaladt segíteni társainak a reggeli készítésben.

Egy negyedóra múlva James egy szendvicset majszolgatva lépdelt a kviddics pálya szélén.

A gitárját a nézőtéren hagyta, és egyik kezében a vállára vetett seprűjét tartotta, míg másik kezében a Sipor által készített szendvicset tartotta.

Háromnegyed négy volt és hajnali szürkületben és a harmatos fűben sétálva, lassan átázó sportcipőben szemlélte a kviddics pályát.

James igazából valahol mélyen kissé magányos volt, hiszen Will és Fred sokszor jobban megértették egymást is ilyenkor a mosolya mögött kissé kiszorítottnak érezte magát. Oh igen! James ebben volt a legprofibb! Az érzéseit mosoly mögé rejteni!

A haja már megszáradt, így a hajnali fuvallat többször bele kapott a göndör üstökébe.

James háromszor, keresztbe-kasul bejárta a kviddics pályát, majd végül a seprűt lába közé kapta és kilőtt a szürke égbolt felé.

James csak két dologban tudott elmélyedni és kikapcsolni. A zenélésben és a repülésben. Bár ha választani kellett volna, akkor talán a zenélést választotta volna, de senki sem állította őt kész tények elé, így hát nem is kellett választania.

Élvezte, ahogy a szél hátra simítja a göndör rakoncátlan tincseit. Élvezte ahogy libabőrös lesz a karja a pulcsija alá hatoló hidegtől. Élvezte, a gyorsaságot. Élvezte, hogy lába nem ér talajt. Élvezte, ahogyan bekapcsolnak az érzékszervei. A látása megélesedett a hallása kitisztult és magába szívta a fütyülő szél sajátos hangját.

Sokkal fürgébb és gyorsabb lett. És úgy érezte, hogy szárnyai nőnek. Bár bizonyos értelemben tényleg nőttek neki.

Aztán már észbe sem kapott, de már a Tiltott Rengeteg felett süvített el. Olyan magasra repült, hogy abba bárki más beleszédült volna.

A levegőben a seprűjén ülve nézte végig a napfelkeltét és sajátos légiparádét gyakorolt ki. Szaltózott kézen állt fél kézzel. Fejjel lefelé lógott. Ugrott. És még lehetne sorolni...

Végül aztán azért ment le mert eszébe jutott, hogy a barátainak nem hagyott semmi üzenetet afelől, hogy hol tartózkodik. A gitárját fellebegtette a hálószobájukba, majd a seprűt a hóna alá csapva futásnak eredt.

***

-Sakk-Matt! - Dörzsölte össze a kezét vigyorogva Fred, mire Will megrázta a fejét.

-Túl béna vagy Freddie. - Dünnyögte miközben a királlyal kiütötte a fiú bástyáját.

Fred pedig lebiggyedő ajkakkal figyelte amint Will királya a kardjával ketté vágja a bástyáját.

A két Tekergő a reggeli közben időtöltés gyanánt varázsló sakkozott.

-Hol van Jam? - Kérdezte Fred és gonderhelten megvakarva a homlokát próbálta kilogikázni a következő lépését.

-Az nem lesz jó. - Szólt közbe az asztalra könyökölve Will, mire Fred haragosan felpattant.

-Hé! Te csalsz! Will! Csalsz! - Dühöngött, mire a fiú röhögve feltette a kezét.

-Én eddig esküszöm, nem néztem a fejedbe! - Röhögött, mikor Fred megfogta a málnás müzlis tálat, aminek már a háromnegyede elfogyott és egy egyszerű mozdulattal Will fejére öntötte.

-Jó. Ezt most megkaptam! - Bólintott Will, még mindig müzlis hajjal.

-Meg. Biza! De még adok ha akarsz! - Nyúlt a csokis müzliért is Fred, majd behúzott nyakkal visszapenderült a helyére.

-Mivan? - Kérdezte Will.

-FREDERICK WEASLEY! - McGalagony villámló tekintettel szelte át a nagytermet és tajtékozva megállt a halálravállt fiú előtt.

-Tíz pont a Griffendéltől. - Felelte dühösen, majd felemelte a mutatóujját. - Mégegyszer ilyet látok büntetőmunka. Maga pedig Tomson... - Pillantott a müzlis fejjel vigyorgó Willre. - Tüntesse el a piszkot! Viselkedjenek már kulltúráltan! - Mcgalagony dühösen fújtatott párat, majd reflexből folytatta. - Maga meg Pott... Hol van Potter? - Kérdezte megrökönyödve, majd rosszat sejtve ránézett a két Tekergőre.

-Hol van Potter? - Nézett rájuk összeszűkített szemekkel.

-Nem tudjuk. - Mondták szinkronban a fiúk, majd meglepetten egymásra nézve elvigyorodtak.

-Egyszer a sírba visz. - Szólt halkan a professzorasszony, majd hátat fordított nekik és visszatipegett a tanáriasztalhoz.

-Szegény Minnie. Még álmában is minket szíd. - Sóhajtott Fred és próbált szomorú arcot vágni és elfojtani a mosolyát.

-De jogos. Hol van James? - Nézett körül a Nagyteremben Will, majd elmosolyodott.

-A lányok is felkeltek.

És valóban. A Nagyterem ajtaját éppen ebben a pillanatban lépte át Lucille, Alice és Kate McCorney.

Mind a hárman mugli ruhát viseltek a hétvége lévén. Alice és Kate egyforma farmert húzott, míg Lucille nejlon harisnyába bújtatta lábait és farmer szoknyát és csíkos pólót vett fel. Egyszerre volt elegáns és szelíd. Őt figyelve Will hirtelen, teljesen random megszólalt.

-Jamesnek asszem tetszeni fog. - Csak ennyit mondott fél hangosan, mire Fred rákapta a tekintetét.

-Hogy mondod haver? - Kérdezte értetlenül a Weasley fiú, de Will félbeszakította.

-Sziasztok! Jó reggelt! - Köszönt a három lánynak. Kate hátradobta festett kék haját és a fekete Metallicas pólóját igazgatva helyet foglalt mellettük.

-Sakkoztok? - Csattogtatta rágóját, míg a fekete rúzsos ajkát harapdálva a sakktábla felé tornyosult.

-Sakkoztunk. - Jelentette ki Fred rosszkedvűen, majd vetett egy sértődött pillantást Willre, aki nagy gonddal szemezgette a hajából a málnás műzlit.

-Segítek! - Lépett mögé Lucille és ügyesen tovább szedegette a reggelinek valót Will szőke fürtjeiből.

-Köszi Lucille! - Hálákodott Will, mire Kate felvonta a szemöldökét.

-Miért van kaja a hajadban?

-Én szórtam bele! - Düllesztette ki a mellét büszkén Fred, majd mikor elkapta Alice dühös tekintetét megforgatta a szemét.

-Nyugi Minnie már megszídott. - Védekezett.

-Aham... - Szűkítette össze a szemöldökét Alice, majd vetett egy pillantást Katere aki olyan csúnyán nézett egy rábámuló kis elsősre, hogy szegény sírva fakadt.

-Kate! - Szólt rá Alice, mire Kate abbahagyta a hugrabuggos kislány megfélemlítését és elmosolyodva felpillantott.

-Igen?

-Mindegy. - Szólt kimérten Alice, majd elővette a legbájosabb mosolyát és a Tekergők felé fordult.

-Ma feladatot kaptok. Ti rajtatok kívül senki nem ismeri jobban az iskola falait. Úgyhogy, míg én és Kate elmegyünk a szerkesztőségbe, hogy leadjuk a tegnap készült fényképeket és cikkeket az iskolaújság szeptemberi számához, addig nektek idegenvezetést kéne vállalnotok. Felőlem, ha csak egyikőtök vállalja az is jó! - Legyintett.

-Nem muszáj! - Szólt közbe Lucille csendesen, de Kate villámló szemekkel leintette.

-De muszáj!

-Nem érünk rá. - Felelte tárgyilagosan Fred.

-Programunk van. - Bólintott Will is, mire Alice összefonta a karját.

-És James?

A két fiú egymásra nézve szavak nélkül megtárgyalt valamit, mert aztán Alicehez fordulva szinkronban szólaltak meg.

-Ő sem ér rá. - Bólintottak egyszerre.

-Mit csinál?

-Szervez.

-Keres. - Vágta rá egyszerre a két Tekergő, mire Alice unottan felvonta a szemöldökét.

-Szervezi nekünk a programot és megkeresi a... cuccát, amit tegnap hagyott el. - Magyarázta Will.

-Aham... - Felelte Alice és pechükre látszott rajta, hogy totálisan nem hiszi el nekik.

-Marha viccesek vagytok! - Vicsorgott rájuk Kate.

-Tudjuk. - Hajtotta le a fejét Will.

-Fiúk! Beszéljétek ezt meg magatok közt aztá... - Ám Alice végig sem mondta, mikor hirtelen kirobbant a Nagyterem ajtaja és egy mardekáros csaj rontott be rajta.

A lány pedig se szó se beszéd a griffendél asztala felé rohant és egy hatod éves, griffendéles lány nyakába vetette magát.

Nem messze volt tőlük a két barátnő, így a kis társaság jól hallhatta ahogy a lány vörös arccal darálni kezd a barátnőjének.

-Az előbb sétáltam egyet és ne képzeld mit láttam! Vagyis kit! Uramatyám! Képzeld Kitty, hogy mondom is magamnak, hogy mennyire egyedül vagyok és unatkozom... Ekkor értem a kviddics pályára... És Uhm! El sem hiszed, hogy... Te jó ég! Olyan HOT! - Sikkantott fel a "nagyon értelmes" mardekáros lány, majd hadarva folytatta. - Képzeld, ott töltöttem egy fél órát és csak csodáltam... - Sóhajtozott miközben legyezgetni kezdte magát.

-Kit? - Szólt közbe Kate, türelmetlenül, mire a mardekáros lány abbahagyta legyezgetést és szúrósan ránézett.

-Nem tartozik rád! - Felelte dühösen a lány, mire Kate arca elsötétült.

-Már miért nem tartozna rám?! - Kérdezte miközben kiegyenesedett és villámokat szóró szemekkel szemezett a lánnyal.

-Kate... Nyugiii! - Csitítgatta őt Alice.

-Mindegy. - Fújtatott Kate, majd inkább a joghurtjára terelte figyelmét.

-De hol van Jame... - Kezdte Lucille, de nem mondta végig mert elhallgatott.

Hát igen... Ugyanis még Kate is felpillantott, mikor a Potter fiú belépett a Nagyterembe. Ahogy minden lányba beléfolytódott a szó, ahogy megpillantotta főhősünket.

James elképesztően letaglózóan festett a mai nap reggelén. Ahogy a fekete farmerjében, piros pólójában fekete pulcsijában és tornacipőjében a Nagyterembe lépett és a hajába túrva körbejáratta a tekintetét a Nagytermen, szinte minden lány elengedett egy apró sóhajt.

Alice csendben, gondterhelten pillantott Lucille felé, ugyanis ő észrevette amit Will is. És bár Alice nem volt legilimentor, de már James előtt megtudott valamit, amit talán, jó, hogy megtudott, talán nem.

James pedig lazán megrántotta a vállán seprűjét és miközben elcsent egy csokoládés muffint az egyik tálból és a kis csapat felé vette az irányt.

-Szép jó reggelt! - Ült le végül és törökülésben elhelyezkedve majszolgatni kezdte a muffint.

-Hol voltál? - Fordult felé Kate.

-Repültem. - Felelte unottan a fiú.

-Mikor keltél, mert nem voltál sehol mikor én hajnali fél hétkor felkeltem inni. - Döntötte oldalra a fejét Fred.

-Hajnali háromkor. - Vont vállat a fiú.

-Tessék? - Kérdezte döbbenten Lucille.

-Lucille is korán kellt. Csak ő négykor. - Bólintott Alice.

-Mit is csináltál? - Kapta rá Kate a tekintetét.

-Írtam a szüleimnek egy levelet és olvastam. - Legyintett a francia.

-Fiúk... Jó hírem van számotokra! - Csapta össze a tenyerét James.

-Nekünk meg van számodra egy rossz. - Biccentett Will.

-Jó. Kezdem én. - Vigyorgott James, majd hatásszünetet tartva vigyorogva folytatta. - A kviddics pálya egész nap üres.

-Aham. - Húzta el kínosan a száját Fred, majd rápillantott az összefont karú Alicere.

-EZ nagyon jó Haver, csak attól tartok, hogy nem igazán élvezhetjük ki. - Bólintott Will, miközben ő is fogát szívva nézett rá Alicere, aki pedig bólintott, hogy eddig jól csinálják.

-Nem értelek benneteket... Bővebben? - Vonta fel a szemöldökét James.

-Öhm... Lenne egy programod... Vagy programunk... A döntéssel megvártunk... - Vakarta meg a homlokát Fred.

-Lucillet kell körbevezetni. Alice ragaszkodik hozzá. - Hadarta el egy szuszra Will, majd aggódva pillantott Jamesre, aki egy ideig csendben kifejezéstelen arccal ücsörgött.

-De nem muszáj! Biztos van jobb dolgod is! - Szólt közbe Lucille, de mikor Kate és Alice is rákapta a tekintetét inkább csendben maradt.

-Beszélek Lilyvel! - Állt fel hirtelen James, majd hóna alá csapva a seprűjét kirohant a Nagyteremből.

-Most mi van? - Pislogott nagyokat Fred.

-Nem tudom. - Pislogott értetlenül Kate.

-Will? Valamit kiolvastál belőle? - Érdeklődött Alice.

-Nem. Falat emelt, tegnap vacsorakkor csinálta meg, azóta nem engedi, hogy belenézzek a fejébe és sajnos, piszok jó oklumentor. - Biccentett Will.

-Te legilimentor vagy? - Kérdezte Lucille.

-Ja. - Bólintott vigyorogva Will.

-És te inkább hallod a gondolatokat, vagy inkább látod őket? - Érdeklődött a lány, miközben villájára tűzött egy tükörtojás darabot.

Will elgondolkodott és csak utána válaszolt.

-Ez változó.

-De igazából Will nem sokat szokta használni, ugyanis megbeszéltük, hogy ez nem teljesen fair velünk szemben nézve, ugyanis azért nekünk is lehetnek saját gondolataink, amiket aztán inkább meg akarunk magunknak hagyni, így inkább többet beszélgetünk. - Bólintott Fred.

-De a biztonság kedvéért mindketten megtanulták az oklumenciát. - Fűzte hozzá Will, majd szemforgatva megtoldotta. - Jamesnek elsőre sikerült.

-Jó, de James mindenben IS jó. - Forgatta meg a szemét Kate.

-Tehát James falat emelt? - Kérdezte visszatérve az eredeti témára visszatérve Fred és nagyokat pislogva bámult Willre.

-Nem nagy tragédia, hogy végre nem ordítanak a gondolatai. - Vont vállat Will.

-Eddig sosem emelt. - Rázta meg a fejét.

-Igen csak egyszer, mikor elsőre sikerült neki. De az is olyan kőkemény volt, hogy még a fejem is belefájdult, mikor próbáltam áttörni. A mostani is az. Csak azt nem értem, hogy minek csinálta. - Vonogatta a vállát a Tomson fiú.

-Várjatok! - Szólalt meg egy pillanatra Fred és a zsebébe nyúlva elővett egy galleont.

-Az meg minek? - Kérdezte felhúzott szemöldökkel Kate.

-Lucille... Egy negyed óra múlva vár rád James a suli ajtajában. - Szólalt meg egyszer csak Fred, majd zsebre vágta a galleont.

-Ezt honnan? Meg egyébként is... még meg sem reggeliztem. - Pislogott nagyokat Lucille.

-Szerintem akkor siess, mert őt az nem nagyon foglya érdekelni. - Biccentett Will.

-Figyelj Lucille... - Szólalt meg végül Fred és a komoly hangsúlytól amit megütött aggodalmasan pillantott mindegyikük rá. - A saját érdekedben mondom, hogy James maradjon tabu. Új vagy. Azt tudjuk. És James meg foglya ragadni az alkalmat, hogy a többi fiút legyőzze a versengésben. Lehet, hogy jófejnek látszik és nem tagadom, tényleg az, de néha kifejezetten undok tapló tud lenni érzések terén. Úgyhogy, a magad nevében próbáld magad távoltartani tőle. Nőcsábász és szerintem mindenki tudja, hogy nem fog megváltozni. - Mosolygott lemondóan, miközben felállt az asztaltól. - Remélem érted a lényeget Lucille... Legyen szép napotok! Jössz Will? - Fordult el a lányoktól, majd a következő pillanatban már Willel az oldalán sétált ki a Nagyteremből.

-Azért Fred is ritka nagy szemét tud lenni. - Rázta meg a fejét Kate, majd a joghurtja fölött, bizalmasra véve a figurát kacsintva megszólalt. - Tudom, hogy tetszik neked Will, de ha rám hallgatsz, akkor a Tekergőket messziről elkerülöd. Egyikük sem kis angyal.

-Ne legyél vész madár Kate! - Szólt rá Alice, aki egy sonkás zsemlével a kezében nézett rá a lányra.

-Nem értem őket... - Szólalt egyszer csak meg Lucille. - Egyik pillanatban dicsőítik Jamest, a másikban pedig pocskondiázzák... Biztosan barátok?

-Fred és James unokatesók, úgyhogy ha nem is lennének ilyen jóban, akkor is meglenne közöttük ez a versenyezgetés... És egyébként is... Fiúk! - Forgatta meg a szemét Kate.

-Bár Frednek és Jamesnek volt tényleg pár nem túl szép balhéja egymással, de az első és másodévünkben volt aztán valahogy megbékéltek és azóta ilyen... khm... Sajátos módon, jóban vannak. - Tette hozzá, majd újra kanalazgatni kezdte a joghurtját.

-Bár James a kereszttesóm, de most igazat kell adnom Frednek. -Szóllat meg egyszer csak Alice, majd az órájára pillantott. - Lassan indulnod kell, meg nekünk is mennünk kell a szerkesztőségbe...