-Na végre már! Haver! Hol voltál eddig? - Kérdezte Fred, mikor James megjelent a fülkében és ledobva magát az ülésre kényelmesen feltette a lábát a szemközti üres ülőhelyre.

-Szia James! Rég láttuk egymást! - Tápászkodott fel ültéből egy szőke hajú fiú és ököl pacsizott Jamesszel.

-Hát igen Will. Egész nyáron Franciaországban voltál... Borzalmas volt nélküled! - Bólogatott nevetve.

-Fred már beszámolt az Amerikai kalandjáról, úgyhogy most te jössz! - Dőlt hátra az ülésen a Tomson fiú, miközben belenyúlt egy mugli chipses zacskóba és egy marék burgonya szirmot a szájába tömött.

James jókedvűen hátradőlt és a hajába túrva mesélni kezdett.

-Nos a nyáron összeszámoltam és harminckettő alkalommal kaptam szobafogságot. Képzeljétek felgyújtottam egy régi pajtát, amit már évek óta senki sem használ. Lőttem fel tűzijátékokat, törtem össze szíveket. És tizennégy csajjal volt dolgom ebben a két és fél hónapban. Felújítattam a nagyapám motorját, ami olyan menő lett, hogy olyat még nem láttál "Drága" William! Továbbá elkezdtem dohányozni, amire csak úgy jönnek a lányok, mint a legyek a tortára. Öcsikém szülinapjára vettem elemet... Nagyon ki volt akadva, de na! Legalább nem fog kimerülni a hosszú év alatt. Bicikliztem és kirándultam. Majdnem vízbe fulladtam és betörtem a fejem. Lett egy hegem. De nem olyan elátkozott fajta, hanem menő! - Miközben James magyarázott fél kézzel átnyúlt Willhez és ő is vett a chipsből. - Itt van! A szemöldökömön! - Bökött az arca felé a chipsszel, majd bekapta és hangosan csámcsogva folytatta. - Kitaláltam egy új taktikát, amivel olyan biztos, hogy idén is lepipálunk mindenkit, mint tavaj!

-És mi a taktika neve? - Kérdezte Fred, miközben elfoglalt két ülést is fektében. (Felhúzta a lábait, hogy azért Willnek is legyen helye.)

-Hát mi lenne?! J. P. F. Sz. K. Taktika! - Húzta ki magát, vigyorogva a fiú.

-James Potter Féle Szuper Követhetetlen Taktika? - Vonta fel unottan Will a szemöldökét és egy újabb darab burgonya szirmot dobott a szájába.

-Ne olvass már a gondolataimba! - Fonta össze maga előtt a karjait James dühösen.

-Mit csináljak, ha nem véded őket? - Röhögött fel Will.

-Hé "Öreg" adjá' mán nekem is olyan chipset! - Szólalt fel Fred lustán és nagyot pislantott Willre.

-Adok! "Öreg"! Adok! - Kiáltotta Will és az összes maradékot a Weasley fiú fejére szórta.

-Héj! Akkor legalább a "Zsenikénknek" is adj! - Vihogott Fred, miközben vörös üstökéből potyogtak a chips darabok.

-Adok is! - Markolt fel Fred hajából egy kisebb regimentnek való mennyiséget Will, majd a hangosan hahotázó James hajába szórta a sós rágcsát.

-Oh! William Tomson! - Pattant fel még mindig nevetve James és levéve a sport cipőjét a lábbelivel püfölni kezdte "szegény" barátjukat.

Pár pillanat múlva már Will lent a földön fetrengve nevetve próbálta magát védeni James ütéseitől. James pedig a nevetéstől szúró oldallal próbálta megbosszulni, hogy még mindig chips potyog a hajából. Fred az ülésén ugrálva bíztatta, hol Jamest, hol pedig Willt és néha röhögve hozzászólt.

-Nem is értem, hogy Ginny miért is aggódik érted! - Próbálta túlkiabállni a röhögő barátait. - Ahogy azt sem, hogy miért szokták mondani, hogy "Viselkedjetek!"... - Vékonyította el a hangját ezzel utánozva valamelyik felnőtt nő rendreutasítását. Majd hangosan fel nyerítve röhögött tovább. - Ha mi olyan rendesek vagyunk, mint maga a miniszterasszony!

-Azért szegény Mio-nénit hagyd ki ebből! - Kiáltott fel James, mikor Will maga alá gyűrve őt óvatosan megpofozta.

És ekkor kitört a káosz a Tekergők kabinjában. (Nem meglepő módon.) Egymást túl röhögve dobálóztak minden kezükbe kerülő tárggyal. Repkedt ott minden! Első sorban a cipők voltak mindig levegőben, de egy alkalommal még James szemüvege is szárnyakat növesztett és a(Hála Merlinnek!) csukott ablaküvegnek repülve eltörött. Gazdája pedig ezt figyelembe sem véve birkózott tovább. Valahogy Fred is lekerült a földre...

Egymáson fetrengve eszegettek a másik hajáról és valószínűleg tovább duhajkodtak volna, ha ki nem csapódik fülkéjük ajtaja.

-Elég volt! - Ordította el magát a fülke ajtajába ziháló alak.

A fiúnak zöld szemei félelmetes szikrákat szórtak a rend megszegői felé, akik kiálltására abbahagyták a zsiványkodást és döbbenten pislogtak a gyűrt tallárosra. Will halkan és csendben rágcsált hasra fekve és könyökeire támaszkodva a fülke közepén. Mellette Fred, aki viszont már hátára fekve ette a chipset hajából és úgy bámult fel a prefektusra. De aki a legjobb pózban merevedett le a "vendég" érkezésekor az James volt, aki a kulacsa tartalmát(ami természetesen szörp volt, hiszen "Őméltósága" mást nem szándékozik inni szörpön és kólán kívül) akarta épp ráönteni barátaira, így morzsás hajjal, szemüveg nélkül, a kulacsot kissé eldöntve pislogott rá a mardekáros prefektusra.

-Ne merd! - Emelte fel mutatóujját dühösen Albus, ahogy szinte kiolvasta bátyja gondolatait.

James nem mondott semmit, csak vigyorogva oldalra döntötte a fejét és megbillentette a kulacsot, aminek a fele ráfröccsent Will fejére.

-Hupszika! - Pislogott nagyokat, vigyorogva, majd mikor meglátta, hogy testvére feje elkezd vörösödni, felröhögött. - Bocs Öcsém! Azt hallottam,hogy "Merd!"! Mondtam is magamnak, hogy "Biztosan ezt akarod Al?"!

-James Sirius Potter! Most velem jössz! - Sziszegte dühtől remegő hangon és mint egy kisgyereknek, megfogta a fiú fülét és ki hurcolta őt a fülkéből.

Mint kiderült a hangoskodásukra a minden fülkéből diákok dugták ki a fejüket, sőt! Többen a fülke előtt álltak és onnan figyelték a történéseket.

-Ujujuj! Vigyázz a kicsi Al ellátja a bajodat! - Röhögcsélt Fred, de mikor a prefektus ráemelte gyilkos pillantását, inkább befogta.

Albust nagyon ritkán lehetett ennyire dühösnek látni, de most az volt. Dühös. De még mennyire, hogy az volt!

-Uh Öcsi kicsit szorosabban, ha lehetne! - Nyöszörgött hangosan az idősebb Potter, miközben gyorsan rákacsintott egy lányra, aki erre fülig pirulva kuncogni kezdett.

-Félre! - Morogta Albus, mire a diákok jobbnak látták visszavonulni a saját fülkéjükbe.

Testvére egészen a vonat végében lévő fiú vécéig húzta, majd ott kinyitva az ajtót belökte Jamest és dühösen becsapta az ajtót.

Fájó és kissé vörös fülét masszírozva hunyorogva meredt öccsére.

-Most mégis min húztad fel magadat ennyire?! - Hunyorított rá öccsére James.

-Elegem volt a gyerekes viselkedésedből! Anyuék igenis aggódnak érted és én megértem őket! Próbálj meg viselkedni végre! Az ég szerelmére! Tizenhét éves vagy James! Mutass már végre példát! - Fújtatott Albus dühösen.

-Hú Öcsém! Eléggé felhúztad magadat! - Ingatta nevetve a fejét.

-Annyira utálom, hogy veled még normális beszélgetést sem lehet folytatni! - Csikorgatta a fogát Albus, majd ajtócsapódás jelezte, hogy visszament a prefektusi gyűlésre...

James a fejét ingatva kinyitotta a fiú mosdó ajtaját és visszament a fülkéjükbe.

***

A Nagyterembe lépve James mosolya jól láthatóan lehervadt.

Ahogy az elvarázsolt mennyezetet figyelte először gondolt bele, hogy ez az utolsó éve a Roxfortban. A hetedik és egyben legutolsó éve, ami még felhőtlen, ebben a pillanatban kezdődött el.

Jamesnek nem voltak még a jövőre nézve tervei, hisz ő mindig is a jelennek élt, aminek volt pozitív és negatív oldala is...

-Nem ülsz le? - Szakította ki gondolataiból Fred vidám és üde hangja.

James pedig inkább megrázta a fejét, hogy a lehetséges felhőket elhesegesse maga elől és lehuppant Willel és Freddel szemben.

-Azért, jó hogy szeptember elseje szombatra esik! - Könyökölt az asztalra Will.

-Igen. James? Van valami terved holnapra és holnaputánra? - Nézett rá Fred, mire főhősünk megvonta a vállát.

-Unatkozni biztosan nem fogtok. - Felelte egyszerűen, mire Fred vigyorogva megdörzsölte a tenyerét, míg Will elégedetten biccentett egyet.

-Annyira bírlak Potter! - Szólt, miközben ropogtatni kezdte ujjait.

-Ki az a csaj? - Szólalt meg egyszercsak Fred, mikor Alice Lucille karját szorongatva beviharzott a Nagyterembe.

-Kérdezd meg tőle. - Felelte Will frappánsan, mire James hangosan felröhögött, mire nem csak a griffendéles lányok fordultak felé csorgó nyállal.

Alice pedig erre céltudatosan megindult a nevetgélő Tekergők felé, miközben maga után húzta a Nagytermen ámuló Lucillet.

-Sziasztok! - Ült le James oldalára.

-Itt az én kereszttesókám! - Karolta át őt rögtön James és még egy puszit is adott a Longbottom lány arcára.

-Hagyj békén Agykárosult! - Ellenkezett rögtön Alice, mire James vigyorogva magához szorította mint egy nagy plüsst és el sem engedte.

-Mit keresel itt Longbottom? Tudtommal ki nem állhatsz bennünket. - Fonta maga előtt össze a karját Fred és úgy nézett a lányra.

-Nos nincs kedvem máshová ülni, ugyanis lett egy új osztálytársatok és be akartam nektek mutatni, de tudjátok mit?! - Alicet nehezen lehetett komolyan venni, úgy, hogy James a nyakhajlatába temette az arcát és hangosan szuszogott. - Elmegyünk! Engedj el Jam! Megbeszéltük, hogy ezt nem fogod csinálni! - Próbált kiszabadulni a fiú izmos karjai közül Alice.

-De én álmos vagyok! Maradj itt! - Nyöszörögte James, mire Alice jólláthatóan megenyhült, így inkább abbahagyta a kiszabadulási taktikák gyártását és megsimogatta a fiú kócos üstökét.

-Meddig voltál te ma fenn? - Szólt lágy hangon, miközben tovább simogatta a fiú hátát és rámosolygott egy őket bámuló lányra.

-Nagyon későn feküdtem le, mert Lilyvel üzleteltem és hajnali háromkor keltem. - Motyorogta a lány tallárjába temetve a fejét a fiú.

-Akkor ma már nem csináltok semmit fiúk! - Bólintott határozottan Alice, majd megpaskolta James hátát. - Gyerünk kvidddics király!

James pedig unottan rákönyökölt az asztalra. Miközben Lucille hely szűkében átült mellé és bemutatkozott Willnek és Frednek, addig James keserűen próbálta megteremteni a kapcsolatot Albusszal, de a fiatalabb Potter fiú, akárhányszor találkozott a tekintetük elkapta a pillantását.

-James! Bemutatkoztak neked! - Lóbálta meg arca előtt tenyerét Alice mérgesen.

-Lucille Lemarchal. - Mosolyodott el Lucille, bizonyára újra és kezet nyújtott neki, valószínűleg ezt sem elsőre.

-James Potter, de nem emlékszel rám? - Biggyesztette le játékosan az ajkát James, mire Fred szemöldöke magasba szökött.

-De emlékszem... James Sirius Potter. - Kuncogott fel Lucille, mire Will is összehúzta a szemét és úgy meredt Jamesre.

-És még egyszer köszönöm a segítségedet!

-Oh, igazán nincs mit! - Túrt bele a hajába James és itt jött el az alkalom, mikor már Alicenek is gyanús kezdett lenni valami, mert értetlenül kezdte friss barátnője és kereszttestvére között kapkodni a tekintetét.

-Látom te is Griffendéles lettél. - Pillantott le Lucille nyakkendőjére James, majd kérdőn hozzátette. - Mikor osztottak be?

-Az előbb. Abban a szobában, ahol a Gólyák várakoznak most, minden bizonnyal. - Magyarázta Lucille, mire James elmosolyodott.

-Legalább megy a sapkádhoz a nyakkendőd. - Vigyorgott rá Lucillere James, mire a lány porcelán sima arcbőrét halovány pír öntötte el.

-Tényleg! - Rázta meg a fejét Will, mire Fred is felhagyott a döbbenten bámulásból.

-Miért van rajtad sapka? - Kérdezte a Weasley fiú.

-Nem muszáj elmondanod, ha nem akarod. - Szólt közbe gyorsan Alice, mire Lucille mosolyogva vállat vont.

-Úgyis az osztálytársaim lesznek és előbb vagy utóbb meg fogják tudni. - Nézett rá Jamesre, majd mikor egy ideig szemezett vele, újra a többiekhez fordult. - Azért hordok sapkát, mert édesanyámék szerint nem normális, ami a hajammal történik időnként. Ezért szégyellik, amivel volt idő, hogy nem értettem egyet, aztán szépen lassan rájöttem, hogy igazuk van és ez a torszülötség tényleg zavarba ejtő és borzalmasan gyalázatos. - Hajtotta le a fejét, majd felpillantva legyintett egyet. - De mindegy is. De most én jövök a kérdezgetésben. James! Mióta van szemüveged?

A kérdés hallatán James maga előtt összefonta a karját és dühösen levette a szemüvegét és az asztalra tette, amit a két Tekergő hangos nevetéssel díjazott.

-Szegény Jamie még mindig nincs kibékülve vele. - Súgta kuncogva Alice.

-Két éve kapta és még mindig utálja! - Tette hozzá Will is.

-Én az unokatestvére vagyok és hidd el Lucille, azok a hisztik amiket levágott azok nem voltak semmik. Mint egy drámakirálynő! "Oh! Minő Borzalom! Egy csúnya, ronda, vacak fémdarab éktelenkedik az orromon!" - Kiáltott fel nevetve Fred, mire a nem messze ülő Lily Potter, felnevetett.

-Aztán otthon hagytam. - Húzta ki magát diadalittasan James, újra magához véve a szót. A szemüvege még mindig nem került vissza a fejére, de úgy tűnt nem bánja.

-De Ginny vissza küldte! - Hahotázott fel Fred.

-És egyfolytában valamennyiszer "véletlenül" elvesztem, elhagyom, eltöröm, elrepesztem, ketté töröm, elhajlítom és elrakom mindig előkerítik és figyelmeztetnek. - Dünnyögte James, majd a két kezéből szemüveget csinált és azt a szeme elé téve, mint valami távcsövet elkezdte kiparodizálni a családját. - "James! Szemüveg!" "Szemüveg tudod!" "Hol van a szemüveged?" "Tedd fel!" "Nem látom a szemüveged... Ugye nálad van?" "Jhaj James Vedd. Fel. Azt. A. Nyamvadt. Szemüveget." És most ott tartunk, hogy már eltörni sem tudom... - Szólt műkönnyeket hullajtva a fiú. Lucille pedig szórakozottan hallgatta, majd mikor vége lett az "előadásnak" mosolyogva felvette az asztalról a szemüveget és feltette Jamesre.

-Ne siránkozz, mert szerintem sokak szerint jól áll. - Mosolygott rá az immár élesen látó fiúra.

-És szerinted? - Kapott az alkalmon ő és elvigyorodott, mikor látta, hogy Lucille hófehér és törékeny bőre újra kivörösödik.

-Hát... Nem áll rosszul. - Dörzsölte meg zavarában az arcát a "foltokban francia".

-Na azért! - Húzta ki magát diadalmasan a fiú és hátradőlt volna, viszont lévén, hogy padon ültek és nem volt háttámla ezért James ijedten esett hátra.

-Szerencsétlen! - Vigyorgott Alice.

-Marha vicces. - Dünnyögte sértődötten James, míg visszakászálódott a padra.

***

-Arra gondoltam... - Sétált ki a fürdőszobából Fred, miközben tovább mosta a fogát.

-Ahj! Hagyj! - Kiáltott fel elkínzott arccal Will.

-Hol van James? - Vonta fel a szemöldökét egy szőke hajú, bozontos szemöldökű, fiú.

Daniel White volt a negyedik fiú a griffendélesek hetedévesei között. Nos... Khm... Nem igazán bírták egymást, de James annak idején, vonakodva bár, de beválogatta őrzőnek a csapatba.

-Nem tartozik rád! - Dünnyögte Fred, miközben fogkrémtől habzó szájjal vissza "szambázott" a fürdőszobába.

Daniel egy ideig összehúzott szemmel meredt a Tekergő után, majd inkább szemét forgatva visszaült az ágyára és egy vaskos könyvet, ami eddig az íróasztalán pihent, most kezébe véve unottan lapozgatni kezdte.

Will csendben nézegetett egy képregényt, miközben teljesen egyetértett a negyedik fiúval. "Hol van James?"

Ami az igazság, hogy az idősebb Potter fiú, már vacsora befejezése óta eltűnt mellőlük és Alice is azt mondta, hogy "Nem tengődik a lányok hálókörletében.", így a csajozás lehetősége is (Amit amyúgy null-huszonnégyben, szokott művelni.) elvetődött.

Valahol a fürdőszobabában Fred dudolászni kezdett, mire Daniel kutyamódra felmorgott, míg Will csak vigyorogva lapozott egyet.

Igazából pontban egyidőben, mikor Fred már pizsamában kilépett a fürdőszobából és Will is megunta a "Gyogyós" képregényt, kicsapódott a fiú szoba ablaka(?!) és egy piros labda repült be rajta, amit aztán James követett seprűnyélen.

-Hol voltál? - Vonta fel a szemöldökét Daniel.

-Nem látszik? - Kérdezte vigyorogva a fiú, miközben a hajába túrva a szoba falának támasztotta a seprűjét.

-Nagyon vicces! - Morogta Daniel, miközben betakarózott.

-Köszönöm a bókot White! El sem hiszed mennyire hiányzott a pofád! - Cukkolta tovább James, mire kutyaszerű morgás hangzott fel Daniel felől...