-Valaki nem megy oda hozzá? - Kérdezte óvatosan Kate, miközben vetett egy pillantást az ablakban ülő Jamesre, aki gondolataiba mélyedve jól láthatóan össze vissza firkált egy pergamendarabra, miközben többször megmaszírozta orrát, ezzel barátai tudtára adva, hogy nem felejtette el az orrtörést és viszonylag gondterhelt.

-Nem hiszem, hogy most akar társaságot! - Köszörülte meg a torkát Will kínosan, majd visszamélyedt a könyvébe.

-Nem hiszed, vagy tudod? - Akadékoskodott rögtön Kate.

-Srácok, nincsen ennek itt az ideje! - Nyelt nagyot Fred.

-Mi baja lehet? - Tette fel a költői kérdést Alice, amire végül Lily adott választ.

-Sokminden... Szerintem első sorban a holnapi meccs! Eléggé kilátástalan a helyzet... Ezt ti is tudjátok. - Húzta el a száját az ötödéves.

-Odamegyek... - Állt fel Lucille a kanapéról, mire Alice és Kate egyszerre vonták fel a szemöldöküket.

-Odamész?

-Nem... - Ült vissza Lucille, belátva, hogy hülye ötlet volt.

-Na jó! én megyek lefeküdni... Holnap kviddics meccs lesz! - Húzta el a száját Fred, majd felállt és tölcsért formált a kezéből.

-HÉ! A KVIDDICS CSAPAT MEGY ALUDNI! NEM! NINCS VITA! - Kiabállta el magát, mire a kviddics csapat egy emberként állt fel és indult el aludni.

Fred a hajába túrva intett egyet még a barátainak, majd odalépett az ablakban ücsörgő Jameshez.

-Jam! Gyere! - Tette vállára a kezét finoman, mire Jamie felnézett.

-Gyere haver! - Mosolygott rá Fred, mire ő zsebre vágta a kis noteszt, amit eddig nézegetett.

Szó nélkül felállt és a barátai aggódó tekintetével kísérve, jól látható csüggedséggel a fiúk hálókörlete felé indult nyomában Freddel, aki már laposakat pislogott.

-Az se baj, ha holnap a mardekárosok nyernek. - Vont végül vállat Rose, mikor Jam eltűnt az ajtó mögött.

-Végülis ideje volt már, hogy egy kicsit visszaszálljon a földre! - Tette hozzá, mire Lily felpattant.

-Hogy mondhatsz ilyet?! - Kérdezte dühösen, apró kezeit ökölbe szorította.

-Ugyan már Lils... Te is tudod, hogy Jam mostanába mennyire fennhordja magá... - Rose folytatta volna, de Lily közbevágott.

-Ne is folytasd Rosie! Jellemző... Inkább a barátodnak szurkolsz mint a családtagnak... - Hajtotta le a fejét. - Én is megyek lefeküdni... - Azzal elsietett.

-Miért ilyen kishitű? Nem veszi észre, hogy ahhoz mekkora csoda kéne, hogy holnap megnyerjü... - Rose már megint nem mondhatta végig, ugyanis most Dominkikue szakította félbe.

-Tényleg maradj csendben Rose!

***

A szíve fülében dobolva ostromolta bordáit. Szemei a fájdalomtól könnyesek voltak. Homlokán pedig patakokként folytak az izzadság cseppek... Miért történik ez vele éppen ma?! - Zihálva szívta ki és be a levegőjét sivatagi száraz és forró tüdejébe, ami sokszor megremegett. A meleg paplant félig lerúgva magáról fetrengett a kényelmetlennek és kőkeménynek tűnő matracon. A fogai minduntalan összekoccantak, miközben hol a hideg rázta, hol pedig már annyira melege lett, hogy legszívesebben még a bőrétől is megszabadult volna. A feje sajgott, mintha egy terelő ütővel valaki szétverte volna. A torka olyan száraz volt, hogy beszélni alig tudott volna. Egész arca természetellenes vörös volt, de igazán piros az orra hegye volt, ami szipogva próbálta beszívni a levegőt.

Aztán megelégelte a szenvedést és lemerevedve próbálta rendezni gondolatait. Az hogy most talán láza van és nagyon beteg az menthető dolog... Vagyis nem teljesen, de így megpróbálhatja eltitkolni a dolgot...

Remegve ült fel a sötétben és éjjeliszekrényéről bizonytalanul levette a szemüvegét, majd habozva az orrára biggyesztette az okulárét.

James eddig sosem érzett ilyet... Ilyen elkeseredést, ami az egész teste minden kis porcikáját átjárja... És ez megrémítette.

Benyúlt a szemüvege lencséje mögé és megdörzsölte könnyező szemeit és pipacs piros arcát.

Végül aztán csendben átbotorkállt az íróasztalához és ott kapkodva keresgélni kezdett. Az összes fiókot kihúzta és átkutatta. Minden kis mütyűrt, lapot arréb tolt, vagy éppen söpört. Sürgető remegő kezei és hosszú, hideg ujjai gyirsan járták be az íroasztal minden egyes szegletét és meg sem álltak egy piros kis dobozig, amin egy másodpercig elidőztek, majd megragadták és egy határozott mozdulattal kihúzták a kis fiókból.

James szemöldöke gonderhelten futott össze, szeme természetellenesen hatalmasra volt kitágulva és túl fényesen csillogott. A pálcájáért nyúlt majd hanyagul legyintett vele.

-Lumos... - Elakadó lélegzettel a pálcáját kiejtve kezéből kapott torkához, amin nem jött ki egy hang se...

Morganara! - Gondolta kikerekedő szemekkel, majd tehetetlenül a hajába túrt. Most mi lesz?!

A könnyei és taknya is folyóként fojt az arcán, ami ellen nem tudott mit tenni. Viszont hangja az nem volt...

Sietve mellkasához szorította a piros dobozkát, majd felkapta a széken hagyott pulcsiját és kapkodva a szekrényhez ténfergett, ahol pedig zoknit, fehérneműt, nadrágot és tornacipőt tett remegő karjai közé, majd egy egyszerű mozdulattal kirántotta a törülközőjét is a kupacból és pánikolva elhagyta a tornyot.

***

A forró és habos víz tengerként kavargott körülötte. Göndör tincsei átnedvesedve, hullámokban össze-vissza állva, némelyik homlokára tapadva állt. Szemüvege lencséje teljesen párás volt, de most nem foglalkozott vele. A hatalmas medence szélén állva, kikönyökölve a száraz csempére hangosan dobogó szívvel, remegő kezekkel öszzeszoruló torokkal meredt a mugli szerkentyűre.

Az apró fehér lázmérő már a kádba jutás előtt mutatta már az eredményt, de James most az egyszer félt megfordítani a lázmérőt. Mikor kisebb volt előszeretettel tette forró vízbe a szerkentyű hegyét, hogy lóghasson a mugli iskolából, de most semmi kedve nem volt boldogan felmutatni, hogy ha láza van.

Hosszú és remegő ujjai között, óvatosan és verejtéket verő homlokkal megfordította, majd hangtalan nevetéssel vegyített köhögésbe kezdett.

Mikor a száraz köhögés csillapodott egyik kezével a hajába túrt a másikkal pedig a cuccai közé hajította a darabot.

40 fok...

Dühösen levette a szemüvegét és azt a padlóra csapva nagy levegőt véve elmerült a forró víz alatt.

Most az egyszer nagyon reménytelennek látta esélyeit. A feje sajgott. Még a forró vízben is libabőrös volt és fázott. Nem is beszélve a torkáról és a hangjáról!

Ha nem James Potter lett volna, talán most panaszkodva a gyengélkedőre vándorolt volna, hogy ott aztán élvezze barátai aggódó tekintetét. De ő James Potter volt, akinek első a csapata, a háza, a barátai, a családja és a becsülete... Meg a büszkesége... Ígyhát nem tette. És pont ezen gondolkodott, hogy mégis hogyan kéne átvészelnie a mai napot. Az első, nyitó meccset. Eleve őrző nélkül nehéz lesz.

Dühösen jött fel a felszínre. Szemét pirosra csípte a szappan, orrát pedig az orrfujás, amit a sietségében bonyolított le.

Újra nekitámaszkodott a Prefi fürdő peremére és magához húzta a piros, műanyag dobozt, amiből korábban a lázmérőt is kibányászta.

Ám nem igazán tudott mit kezdeni a tartalmával...

***

-Jól van Öcsi! Muti mégegyszer azt a kékdobozosat! - A tükörben egy türkizkék hajú, csokoládé barna szemű, fiatal férfi ücsörgött valami függőágy szerűségben. Farmerbe bújtatott lábait egyszerűen szétterpesztette, míg felsőtestestével előrehajolt és feltűrte kék pulóvere ujját.

James fáradtan sóhajtott, majd a tükör elé tartotta a kék, papírkarton dobozt, amiben valami tabletták zörögtek.

Egyedül állt a fürdőszobában. Már fel volt öltözve. Egy egyszerű, fekete farmert húzott fel. Lábait pedig két pár csíkos zokniba bújtatta. A két pulcsi, póló és sál a törülköző tartóra volt vetve lévén, hogy viselőjük nélkülük állt a csap előtt, aminek polcára volt támasztva az ikertükör és mellette a piros dobozból kigyámbászott gyógyszerek.

-Jó... Nem hiszem, hogy ez jó lenne! - Húzta végül el a száját Teddy, majd beletúrt türkizkék fürtjeibe. - Akkor újra azt a pirososat... - Vigyorodott el.

James nagyot sóhajtva elvette a kupacból az emlegetett csomagulású gyógyszert és a tükör elé tartotta.

-Jó'van... Most megmondom a tutit! - Ivott bele a kávéjába Lupin, majd elvigyorodott. - Tudod Jam nagyra értékelem, hogy hozzám fordultál, de fogalmam sincs. - Dőlt hátra a kanapén.

-Victorie? - James hangjára alig lehetett ráismerni, mert annyira halk és rekedt volt, hogy Teddy először arra gondolt, hogy valaki az ajtót nyitotta ki.

-Igazad van pajtás! - Csettintett Teddy, majd kicsit eltartotta magától a tükröt és elordította magát. - Asszony! Gyere! Jamie nagyon szarul van! - Kiabálta.

Nem sok idő kellett hozzá, de a férfi mellé egy gyönyörű, fiatal nő vágta le magát. Hosszú ezüstös szőke haját egy elegáns fonatba fogta, míg hatalmas kék szemeivel, mosolygós szeplős arcával és selyem hálóingjébe lecsüccsent Teddy ölébe.

-Szia Jamie! - Intett bele kedvesen a tükörbe, majd átvette a szerkezetett férjétől, aki szabad kezeit dereka köré fonta és állát a nő vállára hajtotva figyelte tovább a történéseket.

-Undorító szerelmesek! - Préselte ki magából, vigyorogva, mégis egetrengető rekedtséggel a párra mutatva James.

-Eléggé rosszul hangzik! Gondolom pár órája még ennyi hangod sem volt! - Csóválta meg a fejét Mrs. Lupin, majd felvonta a szemöldökét.

-Miért nem mentél Madame Pomfreyhez?

-Túl komoly és a Madame simán ott tartana. Nem akarom kihagyni a kviddics meccset. - Olvasta le James szájáról Teddy, majd megrázta a fejét. - Figyelj Jamie! Ez akkor sem játék!

James válaszul csak megrántotta a vállát, majd türelmetlenül, egy jól látható mozdulattal megkopogtatta mutatóujjával órája lapját.

-Jól van! Szorít az idő... Tudjuk! - Forgatta meg a szemét Victorie. - Van lázad? - Pillantott újra a tükörbe.

James feltartotta a mutatóujját és kivette hónaljából a lázmérőt és a tükör elé tartotta.

-Negyven. - Olvasta le elhúzott szájjal Teddy.

-Jamie! Inkább mondd le! Jogodban áll és mindenki meg fogja érteni! - Sóhajtott Victorie aggódva.

James eltátogott egy "Nem"-et, miközben megrázta a fejét.

-Makacs öszvér! - Nevetett fel Teddy, mire kapott rögtön egy szúrós pillantást és Jamietől pedig egy haragos nyelvnyújtást.

-Lévén, hogy nem tudlak megvizsgálni emiatt szigorúan meg kell csinálnod mindent! - Köszörülte meg a torkát Victorie.

James pedig feszült figyelemmel tollat ragadt és karjára lejegyezte a felsorolt gyógyszereket és eljárásokat.

-Igyál sokat és öltözz nagyon melegen! Kérd meg Siport, hogy főzzön valami meleg húslevest... Biztos vagyok benne, hogy neked is csomagoltam ezekből a gyógyszerekből, de ha nem találsz Dominikuenál és Luisnál biztosan megtalálod... - Fejezte be Vicky, majd óvatosan elmosolyodott. - És Jamiem...

James a szájába harapva pillantott fel unokatestvérére, akinek most egészen aggodalmas volt a tekintete.

-Nagyon vigyázz magadra... Jó? - Harapott, piros és telt ajkaiba Victorie.

-Uhm... Jó... - James sokkal bizonytalanabbul válaszolt mint szerette volna, majd inkább megrázta a fejét és a csap felé, párszor jéghideg vízzel leöblítette azt.

-Sok szerencsét öcsi! - Búcsúzott Teddy vigyorogva és beletúrt a hajába. - Azért nyerd meg.

-Teddy! - Szólt rá dühösen Vicky, de James leintette őket.

-Sziasztok! - Köszörülte meg a torkát, majd a következő pillanatban már saját tükörképe nézett vissza rá.

Életében először érzett félelmet. (Nem volt nagyképű a kijelentés... Áh neem!) Szája szélét rágcsálva, a mosdókagyló peremét, görcsösen, elfehéredő ujjakkal szorítva nézett farkasszemet tükörképével. Arca riadt és bizonytalan volt. Kitágult pupilláiban ezeregy láz csillag csillogott vissza rá a tükörből, míg a lázrózsák még szeplőit is eltakarták... Nem tetszett neki a dolog, de nem tudott mit tenni. Kicsit úgy érezte magát, mintha valami drámai filmbe csöppent volna, amiben a vásznon most minden fekete és fehér és mély basszusú, idegeket felborzoló zene megy a háttérben. Halványan elmosolyodott, mikor füle csengésén át, meghallotta a képzelt dallamot. Semmi kétség... Ez el lett csesszintve...

***

-És a szeme! A szeme! Te jószagú Godrick! - Fred álmatag képpel meredt a mardekáros asztal irányába.

Lucille a tenyerébe kuncogott, míg Kate szemforgatva tömte magába tovább a tejbegrízét.

-Olyan mint a csiszolt gyémánt! Ezüstös és kékes... Mégis fakó! Ahw! - Fred nyögve vágta le magát az asztal lapjára.

-A nyálad ki ne csorduljon! - Szúrta oda Alice epésen, majd visszamélyedt a könyvébe.

-A fenébe! Hol van Jam? - Will idegesen pillantott órájára, majd fogát szívva fel.

Ugyanis a mardekárosok asztalánál a csapat fele felállt és gúnyosan mosolyogva megindultak feléjük.

-Szerintem a haját állítja be. - Gondolkodott Lily és megvajazta a pirítósát.

-Jé! A griffendéles bagázs! - Ért asztalukhoz Scorpius és vigyorogva gúnyoros pillantásokat vetve mindjükre mérte fel őket.

-Kotródj innen Malfoy! - Szisszent fel ellenségesen Kate.

-Hol van a "nagy" csapatkapitányotok? Csak nem beijedt?! - Lépett elő az egyik nagydarab őrző mögül Albus és száját lesajnáló vigyorra ívelve, fonta maga előtt össze karjait.

Szereplőink aggódva váltottak egy pillantást miszerint erre az eshetőségre valóban nem gondoltak még, de Lily meg is mentette a dolgot.

-Aki itt beijedt az te vagy Al. - Harapott bele jóízűen a kenyerébe Lily, mire mindenki rákapta a pillantását. - Tudod te jól, hogy Jamie sokkal jobb nálad. - Vont vállat teli szájjal.

Albus arca vörösödni kezdett, míg Scorpius hitetlenkedve meredt az ötödévesre.

-Minden esetre nincs őrzőtök... - Nyerte vissza önuralmát a Potter fiú és úgy vicsorgott rá húgára.

-És? Az nem biztos, hogy hátrány... - Szólt titokzatos mosolyt villantva a lány, amin mindenki elcsodálkozott. Lily nem igazán találta meg a hangját ilyen helyzetekben, de most mesterien forgatta lapjait.

-És akkor mit jelent, hogy nincs itt Potter? - Sziszegte Scorp.

-Maradj ebből ki Malfoy és húzz vissza a helyedre. - Állt fel Lily dühösen, de még így is sokkal alacsonyabb volt a fiúnál.

-Hogy beszélsz Lily?! - Kérdezte dühösen Albus.

-Fiúk... - Erőltetett az arcára mosolyt Alice. - Nem akarok balhét most.

-Én Jamest keresem. - Vágta zsebre, vigyorogva a kezét Al.

-Amint látod nincs itt. - Sóhajtott Lucille.

-Azt látom. Ezért megvárjuk. - Azzal a mardekárosok gúnyosan vigyorogva helyet foglaltak asztalunknál.

Fred úgy morgott akár egy kutya és fogát csikorgatta rájuk, de miután Will egyfolytában figyelmeztető pillantásokat lövellt felé ezért inkább nem csinált semmit. Szereplőink mikor már azt hitték, hogy rosszabb nem is lehetne egy olyan alak jelent meg a Nagyterem ajtajában, hogy választották volna a mardekárosokat helyette.

-Mizu? - Daniel White jókedvűen ült le közéjük. Pontosabban szuszakolta be magát Lucille mellé.

-Már csak te hiányoztál! - Sziszegte Kate, majd elsötétült az arca. - Tünés!

-Elküldenél? - Biggyesztette le rosszindulatúan a száját.

-Scorp! - És akkor megérkezett Rose Granger-Weasley is, aki pedig visítva ugrott barátja nyakába.

-Jó reggelt Rose. - Köszöntek neki valamennyien.

Lucille óvatosan a lábával megérintette Lily lábfejét, mire ő értetlenül pillantott felé. A két lány percekig bámult egymásra és kifejezéstelenül beszélgettek. Se hang, se mozdulat. Csak a szemük.

A végén pedig mindketten mosolyogva fordultak vissza reggelijük felé.

-Sziasztok! Nem láttátok Jamiet? - Támaszkodott az asztalra Luis és kezében egy megsárgult pergament szorongatott. A szőke hajú Weasley, szeplős arcán vörös és arany festett csíkok virítottak, ami bizonyította, hogy házának szurkol.

-Miért keresi mindenki Jamest?! - Kérdezte dühösen Fred, majd felállt. - Megkeresem!

-Inkább egyél Freddie! - Köszörülte meg a torkát Alice és mázlijára Lucillen és Lilyn kívül senki nem figyelt fel a becenévre.

-Gyerünk Fred! Jó tacsi vagy, hogy megkeresed a gazdád! - Cukkolta Albus.

-Te pedig tökéletes kígyó Al! - Villantott egy mosolyt.

-Mindenki fejezze be! Ne már! Csak kibírjuk egymás társaságát! - Vesztette el türelmét Will.

-Ugyan már Tomson! - Horkantott fel Scorp.

-Oh! Te csak maradj csendben! - Forgatta meg a szemét Lily.

-Szállj le a barátomról Lily! - Villantak meg Albus szemei, mire a Potter lány meredten bámult.

-Te pedig a saját hugodról szállj le "Öcskös"! - Sziszegte Albus mögül egy jól ismert hang, mire mindenki meglepetten fordult James felé.

-Mi a... - Akadt benne Lilyben a szó.

James Victorie segítségének köszönhetően eltüntetett minden feltűnő dolgot. Láza az még volt... Továbbra sem csökkent, de Victorie gyógyszerei lehozták a láz rózsákat az arcáról, ahogyan a hangját is valamennyire. Kiabálni nem tudott és hangszíne rekedtes maradt továbbra is, de a többiek ezt betudták a reggelnek... Az egyetlen észrevehető utalás a sál és a vastag pulcsi volt.

-Na! De jó, hogy idetoltad a képed! - Pattant fel helyéről Daniel és színpadias vigyort villantott rá.

-Értem. - Biccentett a fiú, majd összehúzta a szemét. - Akarsz visszajárót?

-Nem-nem... - Nevetett fel tettetett kedvességgel White, majd megköszörülte a torkát.

-Csak büntetőmunka miatt jöttem... Tudod Mcgalagony tudomást szerzett a pályán történtekről, meg a gyerekes hülyeségeidről... És két hét büntetőmunka. - Bólogatott mosolyogva.

-Te szemét! - Csattant fel Lily.

-Nyugi Lils! - James arcán ritka, féloldalas mosoly jelent meg. - Köszönöm White, hogy ennyire figyelmes vagy! Most pedig elmehetsz...

-Ja igen... - Daniel kapkodva a táskájába nyúlt, majd abból előhalászott egy vörös rózsát. - Tessék Lucy! - Nyújtotta Lucille felé.

James pedig Lucille nagy fájdalmára nem is foglalkozott többet vele. Csak egy pillantást vetett rá és már öccséhez fordult.

-Aranyos vagy Al, de az emlékeztetőd nélkül is nyerni fogunk, most meg Skorpióval, meg Roseval takarodjatok vissza az asztalotokhoz. - Intett a mardekár asztala felé.

Rose szemei megvillantak, míg hibátlan arca elsápadt a dühtől.

-James! - Szólt rá.

-Menj a barátoddal. - Felelte szemrebbenés nélkül főhősünk.

-De én...

-Kérlek ne is próbálj mellém állni. Albusszal és Scorpiusszal lógsz... Elég, ha nekik szurkolsz... Mellesleg ma nem a szurkolók fogják eldönteni, a meccset. - James gúnyos vigyorral az arcán beszélt Rosehoz, majd barátaihoz fordult.

-Kösz, hogy megvártatok. - Azzal helyet foglalt Lilyvel szemben és töltött magának egy nagy adag teát...

Lily már nyitotta volna a száját, hogy megkérdezze, miért nem kávét iszik, mikor inkább meggondolta magát és csendben tovább reggelizett.

Naaa! Ki az aki életben van még és érdekeli a sztori? NEM LÁTOM A KEZEKEEET! :D

Drágák vagytok, ha még mindig olvassátok eztet és még van türelmetek hivárni a hónapnyi szüneteket... De van egy jó-és egyben rossz- hírem is! Szeptember van én pedig ünnepélyesen bejelenteném, hogy igyekszem aktívabb lenni mostanság, hátha valakit ösztökél ez a hír... Ne aggódjatok, mellesleg! Kilenc hónap és itt a VAKÁCIÓ újra! Kitartást, szorítok nektek! :)