A november elseje nem sok jót ígért... Esett az eső és a diákok között elindult a versengés aminek legnagyobb kolomposai Albus és James Potter volt, akik egymásra szórták a különféle rontásokat és ártásokat köszönőképp... De nem volt mit tenni lévén, hogy már csak alig volt hátra egy hét az évet megnyitó mardekár és griffendél mérkőzésig, amit mindenki vegyes érzelmekkel várt... Talán a túl sok rendszeres edzésnek köszönhető ami történt a meccs előtti utolsó edzésen, de csak szép sorjába!

-Mi a szitu? - Csüccsent le barátnői mellé Kate, miközben tovább majszolta perecét.

-Semmi különös... Csak Jamie változatlan edzésterve... - Dőlt hátra Will, majd újra a lányhoz fordult. - Adsz egy keveset?

-Tied lehet az egész! A sót és a sajtot nagyon kispórolták belőle! - Nyomta a kezébe Kate, mint aki erre várt volna.

-Köszönöm! Már két órája itt ülök étlen, szomjan! - Hálálkodott a fiú.

-Lucille? Veled mi van? - Fordult most a Lemarchal lány felé Kate.

-Semmi különös! - Zökkent ki bambulásából a lány mosolyogva, majd megigazította a griffendéles sálat a nyakában és tovább figyelte a pályán zajló eseményeket.

-Nem tudom, hogy jó dolog-e, de... - Alice összehúzta magán a pufi kabátját és úgy meredt a nézőtér velük szembe eső részére.

-Határozottan nem... - Sóhajtott Will, mikor a többiekkel egyetemben arra kapta pillantását. - De ha Jamest nem zavarja, akkor meg úgyis mindegy! - Harapott bele a perecbe. Ó igen... Mert kifejezetten két, nemkívánatos, mardekáros is lejött az edzésre...

-Csak, nehogy baj legyen belőle! - Harapott bele szájába Lucille, majd újra elegáns, vászon kabátja zsebébe süllyesztette fehérre hűlt újjait. Hosszú szőke haja, most két vastag fonatba lett fonva, de ebből alig látszódott valami, csak a kilógó vastag varkocs a sapka alól.

-Nem lesz baj... Arról én gondoskodom! - Ropogtatta meg ujjait Kate vigyorogva.

A társaságunkkal szemben, ugyanis Albus Potter és Scorpius Malfoy, vígan cseverészve szotyizott a nézőtéren és nagyban nevettek és sztoriztak, hogy nyilvánvalóan felidegesítsék a griffendéleseket... De hiába! Szemmel láthatóan James érdektelensége csapatára is átragadt, vagyis majdnem az egész csapatára...

Lucille piros, kötött sapkája alól, leplezetlen csodálattal bámulta a kviddicsezőket és csak akkor kapta el a pillantását az éppen átsuhanó Fred Weasleyről, mikor a nézőtérre új alakok érkeztek, akiktől aztán az egész lelátó megtelt csiviteléssel és vihorászással.

-Azok meg kik? - Száguldott Fred Jameshez, mikor észrevette az újabb közönséget.

-Franc tudja... - Dünnyögte maga elé meredve James, majd hunyorogva, szemét erőltetve bámulta a betóduló, lány sereget.

-Vegyél szemüveget! - Meredt rá Fred nevetve, majd suhintva az ütőjével zuhanórepülésben úton volt, hogy egy Zac Finnigan által küldött gurkót leszereljen.

James pedig nagyot sóhajtva nadrágja zsebébe nyúlt és szeplős orrára biggyesztette az okulárét, amitől rögvest kitisztulni látszott a kép.

Elismerően és büszkeséggel pillantott le a fellegekből csapatára, akik olyan ügyesen és profin játszottak, hogy azt öröm volt nézni.

Most éppen meccseztek egymással. A tartalék hajtót, Marcus Laurencet beállítva kettő-kettő arányban osztoztak a csapatok hajtó ügyileg. Daniel White az egyik oldalon ücsörgött seprűjén és gyilkos pillantásokat lövellt néha felé a másik póznáknál pedig Samuel Macmillan, aki elviekben hajtói beugrónak lett szánva, de azt a csöppnyi tehetségét őrző ügyileg most alkalmazni tudták... Mike Sullivan, Patrick Little és Joshua Wrends néha megfeledkezve magukról egymásnak dobták a kvaffot, elfeledve, hogy kivételesen egymás ellen játszanak most...

Neki csak egy feladata volt: elkapni a cikeszt... igen ám, de eddig egy centiméteres körzeten kívül csak elmosódott foltokat látott...

A hideg szél arcába csapott, amitől sokszor benedvesedett orra, de nem akart időt veszíteni a "hülye" megfázásának köszönhetően, így ilyenkor egyszerűen szippantott egyet... Egyszál rövidujjúban a fagyok ellen... - Nagy tapsot James Potternek! - A pulcsiját mellesleg Alicenak adta, aki meg akart fagyni az első öt perc után, a sálja pedig Lily nyakába virított egy kockás kendő mellett, ugyanis húga kissé elszámolta az időjárást...

Azért fázott rendesen az edzés harmadik órájába... Az elsőt még kibírta valahogy, meg a második sem volt vészes, de három órát ücsörögni egy fa nyélen, ami azért nem mondható melegnek kész rémálom... Izmos karjain csak úgy cikázott a libabőr, míg egyszerre verte ki a hideg és a víz őt egyaránt... De nem James lett volna, ha összeszorítja fogát és tűr...

Talán ő volt talpon már az edzés első percétől kezdve. Ő futott a csapat előtt, ő volt aki hangosan számolta a felüléseit és fekvőtámaszait ezzel a megfelelő ütemre késztetve csapattásait és végezetül ő volt az, aki egy jó száz méterre a földtől ücsörgött már három órája seprűjén étlen szomjan...

Elengedte a seprűje nyelét és óvatosan megdörzsölte a szemét szemüvege lencséi alatt benyulva, majd összefonta maga előtt karjait és megdörzsölte bicepszét, hogy átmelegedjen...

Aztán jobb ötlet nem lévén repkedni kezdett... Dugóhúzókat csinált, félre hajlott, tartotta magát fejjel lefelé, csüngöt le a seprüjéről és húzogatta magát fel nem foglalkozva avval, hogy a hasa ujjonann kivillan szürke pólója alól. Csinált bukfenceket és volt, hogy csak szórakozásból nekiiramodott, majd hirtelen lefékezett, ami azért eléggé jó móka volt annak ellenére, hogy majd oda fagyott a seprűnyélhez.

Végül megelégelve a semmittevést a föld felé fordította seprűje nyelét és függőlegesbe igazítva magát kilőtt a zöld fű felé.

A csapat pedig amint meglátta kapitányát, ahogy nagy iramban, zuhanó repülésben készül leszállni a fellegekből közéjük, megálltak és nagy figyelemmel -és többen áhitattal- kísérték James ügyességét, aki mikor már valóban úgy látszott, hogy nem áll meg és beleplaccsan a földbe, az utolsó egy, vagy két méterben felrántotta seprűje nyelét és elegánsan landolt a füvön.

-Öt perc szünet! - Kurjantotta el magát, mire egy emberként lélegeztek fel a tagok, majd már repültek is, hogy egy kicsit felmelegedjenek az öltözőben.

James seprűjét a nézőtér palánkjának támasztotta, majd zsebre vágva a kezét megindult barátai felé.

-Hogy vagytok? - Könyökölt rá a palánkra mosolyogva, mire Lily felpattant és mosolyogva, lábujjhegyre állva összekócolta a haját.

-Kösz Lils... - Forgatta meg a szemét.

-Jól, de téged nem zavarnak a mardekárosok? - Érdeklődött Will, mire ő a válla felett vetett egy pillantást a napraforgó héjjat köpködő öccsére.

-Nem... - Válaszolta végül, majd visszafordult barátai felé és suttogóra véve hangját, bizalmasan közelebb hajolt hozzájuk. - Kik ezek? - Intett fejével alig észrevehetően a lány társaságra, akik kifolyó szemekkel bámultak rá.

-Szerintem a rajongó klubbod! - Vont vállat érdektelenül Kate, de látszólag jól szórakozott James ábrázatán.

-Fenomenális... Valakinek van egy korty vize? - Kérdezte esedezve a fiú, mire Lucille rögvest táskájába nyúlt és elővett egy termoszra hasonlító üveget.

-Tessék! Kihűlt tea, az egészet megihatod! - Nyújtotta felé kedvesen a lány, mire felcsillanó szemekkel, hálásan elmosolyodva elvette és inni kezdett.

-Életmentő vagy! - Fogta meg a lány kezét és egy puszit nyomott rá és visszaadta neki a kulacsot. Lucille pedig halványan elpirulva tuszkolta vissza a táskájába a termoszt.

-Jam... Meddig tervezed még tartani az edzést? - Szólt közbe Will.

-Egy óra... Vagy fél... Miért? - Borzolta fel a haját a fiú, majd feljebbb tolta orrán a szemüvegét.

-Mert azért nincs valami meleg! - Pillantott rá Kate szemforgatva.

-Fáztok? - Pillantott Alice s Lucille felé gondterhelten.

-És te? Már pusztán a látványodtól összekoccan a fogam! - Ingatta a fejét Alie.

-Én nem fázom! - Füllentete a fiú, majd vetett egy pillantást Lucillere, ki csak rosszalóan ingatta a fejét.

-Beszélsz zöldséget! - Nevetett fel Will.

-James... Gyere egy picit! - Szállt le hozzájuk Fred, majd mikor köszönt mindenkinek barátjához fordult.

-Sürgős! - Tette hozzá.

-Mi? - Értetlenkedett James, mire a fiú megvonta a vállát.

-Daniel... Valami beakadt nála. - Köszörülte meg a torkát.

-Hol van? - Kapta lábai közé a seprűjét, de Weasley leintette.

-Itt jön... - Bökött a közeledő White fiú után.

És valóban. Daniel fekete szemei fusztráltn csillogtak a kapitány felé és ökölbe szorítotott keze sem ígért sok jót...

-Potter! - Ért oda hozzájuk fújtatva.

-Igen White? - James tettetve, hogy eddig nem vette észre, fordult felé.

-Kiléptem... - Sziszegte az arcába, mire ő felvonta a szemöldökét.

-Miért is? - James észrevétlenül összenézett a Weasley fiúval, aki ugyanolyan értetlenül meredt rá.

-Elegem volt a hülyeségeidből Potter! Elegem volt, hogy annyira nagyra tartod magad, hogy azt csinálsz amit akarsz! - White kiabálására, a csapat többi tagja kíváncsian lépett ki az öltözőből és midannyiukon már plusz rétegek virítottak.

-Figyelj Haver, tényleg nem értem, hogy mi a bajod... - Húzta el kínosan a száját James, mire Daniel hangosan felhorkantott és elütötte a kezét, amivel a vállát akarta megérinteni.

-Igen?! Most tetteted az ártatlant igaz?! Hogy mindenki tovább dicsőítsen, pedig elmondom, hogy itt mindenki, tisztában legyen vele... - Sziszegte a fiú arcába izzó tekintettel Daniel, majd hátrállt pár lépést és rámutatva elordította magát.

-Figyeljetek rám! Kérlek! Csak, hogy elmondjam és senki se éljen hazugságban elmondanám, hogy aki itt előttem áll az nem egy igazi csapatkapitány! - Meredt Jamesre, aki döbbenten nézett rá, teljesen nem értve, hogy miért csinálja ezt az őrző és, hogy miért és mire akar kilyukadni. De úgy tűnt, hogy Danielen kívül senki sem fogja fel a történéseket.

-Akkor mi? - Kérdezte gúnyosan Fred.

-Pofa be Weasley! De kérdésedre a válasz: Egy csaló és hazug! - Nézett szét a stadioban, mire mindenki meghökkenten meredt rá.

-Már miért is? - Találta meg a hangját James a döbbenet sokkja után.

-Mert kihasználsz mindenkit aki egy kicsit is szeret téged! És olyan gonoszságokat teszel, amit te tréfának hívsz! Csak, hogy tudd Potter, a falra mászok tőled! - Kiabálta dühtől tajtékozva a fiú.

-White! - Állt fel Lily dühösen a helyéről, de mikor Jam egy pillantásával jelezte, hogy inkább maradjon ki ebből, összefont karokkal visszaült Will mellé.

-Értem... - Hagyta rá James nyugodtan, majd összecsapta a tenyerét. - Jól van Srácok! Vége a szünetnek! - Mosolygott körbe, mire a a csapattagok felnevettek, elmosolyodtak, vagy éppenséggel a szemüket forgatták, de mind levegőbe röppentek.

Már James is rugaszkodott volna el, hogy folytathassák a meccset, mikor megakadt a tekintete Danielen aki mozdulatlanul állt ott ahol az előbb is, csak most olyan kifejezéstelen arccal, hogy az megrémisztette a nézőtéren ülőket.

-Öhm... Daniel! Kérlek! - Nézett rá várakozva, miközben a seprűjét a kezébe vette.

De az helyett, hogy a White fiú megindult volna, olyan történt, hogy az egész kviddics pálya egy emberként fagyott le. Ugyanis a fiú szemében villám cikázott át, majd olyan hirtelen, hogy Jamienek feleszmélni sem volt ideje, felemelte az öklét és egy dühödt morgás kíséretében egyszerűen bevert a csapatkapitnyának egyet.

Az egész kviddics pálya lefagyott, még maga Daniel is, aki véres ököllel zihálva állt a fiú előtt, még ő is kikerekedett szemekkel eszmélt rá tettére. Alice idegesen kapkodta a tekintetét a két fiú között, miközben megfogta az elpityeredő Lily kezét. Mellette Lucille állva, szája elé szorított kezekkel, könnybe lábadt tekintettel, ijedten figyelte Jamest. Will pedig Kateval egyszerre szisszenve fel pattantak fel a helyükről. A "fan-klubb" sokkosan, még sikítani is elfelejtve rogytak székeikre. A két mardekáros(Scorpus és Albus) viszont a vigyorukat elvetve pislogás nélkül bámultak rájuk. A kviddics csapat pedig egy emberként ereszkedtek vissza a földre és aggódva gyűltek köréjük.

-Ezt most miért?! - Kérdezte végül hangjára találva Fred, miközben kibontakozott csapattársai közül és James mellett termett. - Uhm... Haver?

De ő nem válaszolt. Törött szemüvege a cipője orra előtt hevert a sáros fűben, míg gazdája összepréselt szemhéjjal, összeszorított ajkakkal, kissé előretolt állal seprűjét leejtve szorította kezét az arcához, különösen az orrához, amiből jól láthatóan ömlött a pirosló vére.

-James! Jól vagy?! - Ragadta meg rémülten a vállát Fred.

-Ja... Öhm, egy pillanat! - Nyelt nagyot a fiú, majd miközben, az egyik kezét továbbra is az orrához szorította a másikkal a zsebébe nyúlt és kapkodva kotorászni kezdett benne.

-Jam! - Lily sírva kiáltott, fel miközben Alice óvatosan magához ölelte.

-Jól vagyok Lils! - Kiáltott vissza James, miközben gyorsa elfordult a lelátótól.

Ekkora már a szürke pólója is csupa piros "ketchup" volt.

Ideges mozdulatokkal kotorászott a zsebébe, majd mikor megtalálta a zsebkendőt, sietve előrántotta azt és az orrához szorította az anyagot.

-A francba! - Dünnyögte, mikor a fehér zsebkendőböl mások percek leforgása alatt piros lett.

-James! Fáj valamid? - Sietett hozzá Will.

-Az orrom... - Suttogta ő maga elé, majd tett egy tétova lépést előre, mire tompa reccsenés jelezte, hogy a szemüvege valószínűleg atomjaira törött.

-Mutasd! Meggyógyítom! - Nyomta le térdre Will. - Mutasd! - Szólt rá még egyszer dühösebben.

-Nem. Kösz, de asszem megoldom! - Pattant fel James, majd hunyorogva kinyitotta a szemét, ami rögtön bekönnyezett. - Öhm... Asszem az edzésnek vége! - Intett a lelátó felé, összetévesztve a az onnan letóduló barátai foltjait a csapata foltjaival.

-Tessék White! Ez volt a célod?! - Csörtetett oda hozzájuk Kate. - EZ?! - Mutatott Jamesre, aki időközben botladozva futásnak eredt.

-James! - Lucille, pedig a szemüveg földi maradványait felkapva a fiú után eredt.

Főhősünk időközben gyors lépteit a Tiltott Rengeteg felé irányította és futásnak eredt, amivel az volt a probléma, hogy semmit sem látott foltokon kívül és a következő pillanatban egy kiálló gyökérben elesett.

-James! - Érte be a földön elterült csapatkapitányt Lucille, majd zihállva leguggolt mellé. - Kérlek fordítsd erre a fejed! - Rímánkodott, miközben kabátja zsebéből "elővarázsolta" pálcáját.

-Nem. - Makacsolta meg magát a fiú, de következő pillanatban olyan történt amire legkevésbé sem számított. Lucille dühösen kifújva pár tincset az arcából, megragadta a vállát és hátára fordította.

-Figyelj Potter! Lehet, hogy eltört az orrod és ha már Willnek nem engeded és nekem sem, akkor valakinek lépnie kell! - Magyarázta kissé remegő hangon, miközben gyengéd ujjait összefonta James csuklóján és próbálta lefejteni az arcáról azokat.

-Ne! - James bár igyekezett, de nevetését nem tudta elfojtani.

-James! Kérlek! - Lucille időközben rákuporodott a mellkasára, nehogy visszaforduljon a hasára.

James hallotta, ahogy a lány zihálva lélegzik fölötte és rájött, hogy ő igazából csak neki akar jót-Húha... Milyen okosak itt egyesek-, így nagyot sóhajtva elengedte az arcát.

Lucille tudva, hogy James a szemüvege miatt nem látja, emiatt elmosolyodott és egyik kezével óvatosan megfogta a fiú hozzá képest nagy kezét.

-Nyugi! Talán egy kicsit fájni fog! - Suttogta, miközben pálcájával letisztította a véráztatta arcot.

-Oh! Én nyugodt vagyok, Szivi! - James a helyzet ellenére is elvigyorodott, majd összefonta ujjait a lányéval, de a vigyor hamar arcára fagyott és fájdalmasan szisszent fel.

-Hippokrax! Még maradj nyugton! - Szólt rá Lucille, majd újra elmotyogott egy varázsigét. - Tergeo! - James pedig ezzel a lendülettel, inmár tiszta arccal, "egészségesen", de még mindig hunyorogva felült Lucille pedig az ölébe esett a mellkasáról.

-Ööö... - A lány arca természetellenes pirosságot vett fel és már nem fázott... Sőt!

Végül összeszedte magát és kicsit hátrébb csússzant James ölében, majd elővette a porrá zúzott szemüvegét és tétován a rá hunyorgó fiúra pislogott.

-Reparo! - Suttogta, majd előre hajolva gyorsan feltette a fiúra a szemüvegét és mire az bármit tehetett, vagy mondhatott volna, ő sietve felpattant az öléből.

James először döbbenten meredt maga elé, majd megigazította a szemüvegét és csendben, vigyorra hajló szájjal felpillantott a felette álló, egyik lábáról másikra toporgó Lucillere.

A lány pedig végül nem szólt semmit, csak nagyot sóhajtva megrázta a fejét és megigazította sálját és lesütve a szemét megfordult és elindult visszafelé a kviddics pálya felé.

-Hé! - James fürgén felpattant és szökdécselve utána sietett. - Szabad csak úgy otthagyni egy sebesültet? - Kérdezte, miközben ruganyosan, szinte már ugránozva lépkedett a siető lány mellett.

-Ott maradt a táskám... - Felelte gyorsan Lucille, majd gyorsított léptein.

-Ne fuss már így! - Nevetett fel a fiú, majd mikor beérte őt rögtön arcára fagyott a mosoly és megütközve meredt a szomorú lányra. - Elle! Mi baj? - Ragadta meg rögtön a karját.

-Kérlek James! Engedj el! Mellesleg nem nagyon tartozik rád! - Motyogta Lucille lehajtott a fejjel, mire a fiú megrázta a fejét.

-De... - Kezdte, de ő nem szólt semmit, csak kihúzta a kezét a kezéből és elfutott.

James próbált arcára mosolyt erőltetni, maj mikor rájött, hogy nem fog visszafordulni, utána kiáltott. - Akkor kérlek mondd meg a többieknek, hogy jól vagyok és ha nagyon szükség van rám, akkor Rubeusnál leszek!

Lucille csak egy pillanatra fordult meg, majd intett egyet és tovább futott.

James sosem látott még ennél bonyolultabb női gondolkodáshoz hasonlót.

***

-Szerinted mi baja van? - Hörpintett bele a forró teába James az óriásra függesztve a tekintetét.

-Nem tudom James! Nem értek a nők nyelvén! - Brummogta az óriás. Szegény nagyon szomorú volt, ugyanis a tojásos projectje kudarcba fulladt.

-Jó, mert én sem! - Dőlt hátra az ütött kopott kanapén Jamie, majd kinyújtóztatta a lábát, hogy egy kicsit a kandalló melegében felmelegedjék.

-Mondd csak... Egy ilyen rövidújjúban voltál végig? - Telepedett le mellé Hagrid is, aki egy vödörhöz hasonló bögréből itta a teáját.

-Ja... Miért? - Kérdezte vetve rá egy oldal pillantást a fiú.

-Nem lesz ennek jó vége! - Csak ennyit mondott az óriás és nem is tudta, hogy mennyire igaza lesz.... - És? Mi van a kviddics meccsel?

-Veszíteni fogunk. - Szögezte le érzelemmentesen Jam, majd megvonta a vállát. - Az őrzőnk felmondott és behúzott nekem egyet... A mardekárosok pedig híresek a hajtóikról... A kezem pedig fáj, mintha eltört volna, pedig ninc semmi baja! - Mérgelődött a hajába túrva.

-Mutasd! - Hagrid csak egy pillantást vetett a fiú bal kezére és egy érintésből tudta mi baja van. - Ínhüvely... - Brummogta végül.

-Már csak ez kellett nekem! - Dünnyögte szarkasztikusan James, majd elkeseredetten lehunyta a szemét és már nyiotta volna a száját, mikor kopogtak az ajtón.

-Menj csak! - Mosolyodott el, mire Hagrid rögtön felállt és az ajtóhoz sétált.

-Ki az?

James éppen kortyol bele a bögréjébe, mikor kinyílt az ajtó és öccse hangjára sugárban köpte ki a teát.

-Szia Hagrid! Gondoltam beugrom... - Lépett be Albus, mire James sebesen pattant fel.

-Oh! James! - Albus szívélyes stílusa rögtön odafagyott, mikor megpillantott bátyját.

-Albus... - Fintorgott James, miközben a tejával a kezében öccséhez lépett. - Nem szívesen látlak Öcskös! - Dünnyögte, majd Hagridra pillantott, aki érdeklődve kapkodta a fivérek között pillantását.

-Remélem az orrod ferde maradt! - Sziszegte ökölbe szorított kezekkel a fiú.

James összeszűkítette a szemét, majd egy egyszerű mozdulattal nyakon öntötte öccsét a teával, ami már kissé kihült, de azért nem volt kellemes.

-Nem, de jól esik, hogy aggódtál értem! - Mosolygott gúnyosan.

Albus szikrázó szemekkel meredt rá.

-Akartam gratulálni is Danielnek... Hogy tudod... Átpártolt hozzánk! - Túrt bele teás hajába, mint akinek meg sem kottyant a kis tea-fürdő.

-Sajnállak Öcsi, hogy tőlem tudod meg, de Daniel pótolható! Most pedig ha megbocsátasz... - Kerülte ki Albust James, majd bögréjét az asztalra tette. - Köszönök mindent Rubeus, de most dolgom van. - Mosolygott hamisan, majd kinyitotta az ajtót és elszelelt.

-Ezt mi lelte? - Futott fel a félóriás bozontos szemöldöke, mire Albus elvigyorodott.

-A nyavaja...

Minden hibáért bocsánat, csak ez már a negyedik fejezet amit át kellett néznem a mai napon. Ha valami nem érthető, az is az én bajom, de megköszönöm, hogyha jelzitek! Legyen csodaszuper napotok/estétek/éjszakátok! Kitartást, mert csak öt hét van hátra a vakációig! :D