Mielőtt befeküdt volna mellém a pólóját ledobta, majd magunkra húzta a takarót.Ahogy az ölelésével magához húzott éreztem az izmos felsőtestét, a kockáshasáig, mindent.
Bevallom,nem nagyon akartam innen "kiszabadulni", de mikor rosszul lettem, muszáj volt.A végén az én szobámba rohantam át, ami a szomszédban volt.Hánytam,mit ne mondjak, kurva jó ize van a Csokilikőrös Unicum-nak visszafele.
-Jól vagy?-jött át Katsuki a szemét törölgetve, szegény, már elaludt, amikor kirohantam mellőle-Kellett neked ennyit inni...-ült le hátradőlve az ajtónak.Miután végeztem a dolgommal,lehúztam a vécét, majd jó alaposan kiöblítettem a szám.
-Adj valami csokit-néztem rá könnyes szemekkel.
-Aztán mégis honnan szüljek neked hajnali egykor egy kibaszott tábla csokoládét? Most okádtad ki magad, erre meg megint akarsz?
-Légysziiiii-mentem oda hozzá, majd kezdtem el ölelgetni.
-[Név], attól, hogy részeg vagy, még nem fogok neked lemenni,éjjel egy tábla csokiért, egy kurva boltba.
-Nem is kell...
-Akkor?
-Van a konyhában is.
-Azt még talán megkapod-indult ki a szobámból, majd megnyomta a lift gombját.
-Várj, ne hagyj itt, megölnek a szellemek.
-Szellemek mi? - kezdett el nevetni.Beszálltunk a liftbe.
-Hé, Kacchan...
-Ne hívj így-figyelmen kívül hagyva ezt a mondatát folytattam.
-Tudod, szellemek igen is léteznek.
-Igen, itt abba a kis pici fejedbe-pöckölte meg az említett testrészemet.
-Erről már igazán leszokhatnál-kaptam a homlokomhoz.
Lent kiszálltunk a liftből, majd a konyha felé vettük az irányt.
-Szelemmek igenis léteznek-dumáltam még mindig, majd egyszer csak befogta a szám.Ekkor csörömpölést halottunk a konyhából, valamint a villany fel volt kapcsolva-Látod én megmondtam-mire még erősebben befogta a számat, majd leültetett a földre.
-Maradj itt-suttogta és elkezdett a konyha felé menni.Természetesen felkeltem, majd ahol az ajtóban megállt,megszólaltam.
-Én is had nézzem meg-csak fura, hangokat hallottunk.Egyszer csak átbújtam Katsuki keze alatt és besétáltam a konyhába, lehajoltam,valamint benéztem a konyhapult alá.Kaminari buksiját pillantottam meg, majd rámosolyogtam. Éppen a fejét tömte, mikor végre észrevett.
-Ah,csak ti vagytok?Már tökre megijedtem...
-Jah,csokiért jöttünk, ültem be mellé, majd törtem az éppen majszolt táblájából.Nem sokkal később odajött Katsuki is és ránk nézett.
-Ha tudom, hogy te vagy az...
-Szóval féltél-húztam vigyorra a szám.
-Nem is féltem-tette keresztbe a karját, fejét pedig oldalra fordította-Én semmitől sem félek.
-Gondolom-nevettem fel,majd még egy sort törtem az édességből.Közben Kaminari mellettem felkezdett egy másikat, mert az előző tábla elfogyott.
-Megfogtok fázni,hogy ha azon a hideg padlón ültök.
-Dehogy fogok-tüsszentettem.
-Nah jó, most álljatok fel onnan.
-De komolyan látnod kellett volna a fejét,mikor meghallotta, hogy eszel...