11.rész
-Megjöttünk.
-Épp jókor.[Név]-nak/nek és a törpének holnap támadni kéne Nomu-kat, hogy ne legyen olyan feltnő-közben az említett is kiballagott a nappaliba.
-De kár, hogy holnap visszavesznek tőlünk-ölelt meg Toga.
-Biztos találkozunk még-leültünk TV-zni, amire én bealudtam.
Amikor felkeltem Dabi támaszkodott fölöttem a kanapén.Mikor látta, hogy nézem,felült rendesen.
-Oh,fennt vagy?
-Mostmár,gyere, hogy utolérjük a többieket-elkezdtünk menni,majd Bakugou mellett megálltam és csak néztük az All Might és az All for One közötti harcot.Egyszer csak Deku-ék repültek az égen, én erre gyorsan kapcsoltam, majd felrepültünk, hogy pont elérjék a kezünket.Miután landoltunk egy utcában, egy nagy kijelzőn, csak All Might leeresztett testét láttuk.Szerencsére legyőzte ellenfelét.
Még aznap délután kihalgattak minket, természetesen erre felkészültünk és ugyanazokat mondtuk.Amint elengedtek a kihallgatásról a szüleim a nyakamba borultak.
Az iskola létre hozott egy kollégiumot. Természetesen a szüleim belementek, mondván addig nem egyedül vagyok itthon, amíg ők utazgatnak.Valaki rámírt. Kirishima volt az.
-Szia, de jó, hogy nem lett semmi bajotok.
-Én is csodálom.
-Tudunk valamikor találkozni?
-Hát anyumék nem engednek ki a házból.
-Felmehetek hozzátok?
-Gyere,most mentek el bevásárolni.Úgy is beszélni szerettem volna veled.
Hamar ideért, majd ajtót nyitottam neki és bejött.
-Szia-ölelt meg, mire én ezt nem viszonoztam-Mi a baj?
-Gyere ülj le.
-Mondjad csak.
-Hát...,hogy is mondjam.Szerintem ez nem fog menni.
-Mi? Mármint, hogy érted?
-Nem szeretlek annyira, mint azt hiszed...
-Ezt, hogy érted?
-Had mondjam végig.Kedvelni kedvellek, de nem többet, mint egy barátot.Nem az vagyok, akit te ismersz,fogalmazhatunk így is.
-Hogy érted, hogy nem?
-Úgy, ahogy mondom,szeretném, ha minden olyan lenne, mint előtte volt.
-Megértelek, túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.Most pedig hazamegyek, még van egy kis dolgom.
-Sajnálom.
-Ugyan, jobb volt most megtudni, mint mikor már még jobban beleélem magam-becsuktam utána az ajtót.Eltelhetett egy félóra mire csörgött a telefonom, ami fent volt a szobába.
-Szia Bakugou-vettem fel a telefont.
-Szia liba. Oi, nem tudod mivan Kiri-vel?
-Most ment el tőlem.
-Ezt, hogy érted?
-Megmondtam neki , hogy ez így nem fog működni.
-Ohh...Akk értem miért nem veszi fel a telefont.És amúgy mizu?
-Anyámék karanténba helyeztek.Veled?
-Engem is. Baszki még a kibaszott sarki kisboltba sem mehetek el-nevettem fel, legalább ő megtud nevettetni...
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top