Jimin csak feküdt az ágyon, és bámulta a plafont, amikor végre leesett neki, hogy Jungkook csak úgy ott hagyta, és ahogy végre elkezdtek pörögni a kerekek a fejében, majd rádöbbent, hogy mi is történt pár perce, szó szerint érezte, ahogy a feje elvörösödik.

- Megőrültem ugye? - ugyanis saját véleménye szerint, csak ezzel volt magyarázható, hogy mennyire akarta Kookot. Érezni akarta, ahogy a férfi az óriási kezeivel megérinti, hallani akarta a hangját, és még többet érezni abból a vágyból, ami lassan terjedt szét az egész testében, hogy elvegye a józan eszét.

Jimin egy mély sóhaj közepette fordult hasra, és fejét belenyomta az ágyba, miközben érthetetlen szavakkal szidta saját magát.

- Haza kell mennem! - jött az ötlet a semmiből, mintha csak menekülne. Feltornázta magát az ágyon, és lemászott, majd összeszedte a ruháját és szédelegve elkezdett öltözködni.

- Dolgozzak neki? Huh! Mit képzel magáról? - motyogta az orra alatt, és azon gondolkodott, hogy vajon mi járhatott Jungkook fejében, amikor ezt mondta. Viszont gyorsan fel is adta, hogy megfejtse a dolgot, mert a mozgástól olyan lüktetés támadt a fejében, hogy legszívesebben tényleg lefeküdt volna aludni.

- Keresni fog? Azt lesheti. Most egy darabig úgysem jövök vissza ide. - mosolygott magában Jimin, és éppen a pólóját igyekezett felvenni, amikor megállt a mozgásban, mint aki elgondolkodik. Azután szétnézett a szobában, majd az asztalhoz lépett, és kezébe vette a telefonját.

Híváslista. Kimenő hívás. 13 perce. Jeon Jungkook

- A fenébe! - motyogta ismét Jimin, és először ki akarta a törölni a számot, de rájött, hogy már teljesen felesleges.

A farzsebébe csúsztatta a telefonját, majd felkapta a pólóját is, és szapora léptekkel hagyta el a szobát. A folyosón hallotta, hogy lent még teljes hangerőn szól a zene, és egy pillanatra még el is töprengett rajta, hogy marad még egy kicsit, de rájött, hogy bármikor összefuthat Kookkal, így gyorsan elvetette az ötletet.

Próbálta minél kisebbre összehúzni magát, és láthatatlanná válni, ahogy átverekedte magát a tömegen. A következő jelenetet pedig hívhatjuk sorsnak vagy hetedik érzéknek, mert Jimin erős késztetést érzett, hogy elpillantson a pult felé, ahol az első, amit észrevett, Kook kékben úszó tekintete volt, ahogy őt figyeli, miközben telefonál.

A hideg futkosott Jimin hátán, és még gyorsabban lépkedett, hogy a lehető leghamarabb elhagyhassa a klubot. Alig győzött levegőt venni, ahogy végre megállt a klub előtti járdán, de mire megkönnyebbült volna, egy kéz ragadta meg a vállát. Jimin úgy megijedt, hogy egy kisebb sikoly is elhagyta a száját, amikor meglátta, hogy az egyik kétajtós szekrény tartja fogva.

- A rohadt életbe, most végem... - és már látta maga előtt, hogy még a szuszt is kiverik belőle, mikor nem is csinált semmit... max rámászott a főbossra.

- Úgy hallottam, hogy szüksége lenne egy fuvarra. - morogta a nagydarab pasas, majd az út felé biccentett, ahol már egy autó parkolt.

Jimin tüdejében bennakadt a levegő, ahogy megdermedve állt, és meredten bámulta a karját szorongató embert.

- Hova akarnak vinni? - kérdezte ijedten, mire a kidobó egy nagyon fura pillantással illette.

- Nem tudja, hogy hol lakik? - kérdezte, mire Jiminből kiszakadt egy megkönnyebbült sóhaj.

- De! Hahaha, tudom. Elnézést. - vigyorgott, majd a kocsi felé vette az irányt, és beszállt.

- Cím? - kérdezte a sofőr egyszerűen.

- Esküszöm, ez kicsinál... - jegyezte meg Jimin magában, és az éjszakai várost nézte a kocsi ablakából, miközben hazafelé tartott.

***

- Ejha! Mi volt ez a pillantás? - kérdezte Hobi Jungkookot, amikor visszafordult a pult felé, miután letette a telefont.

- Honnan tudjam. - vonta meg a vállát Kook.

- Tiszta feszült volt, ahogy megpillantott téged. Mit csináltál vele? - érdeklődött Hobi.

- Én csak lefektettem. - közölte Jungkook, majd belekortyolt az italába.

- Na végre!- kiáltott fel Hobi. - És, milyen volt? - kérdezte lelkesen.

- Részeg és álmos. - mondta Kook. - Szóval felajánlottam neki, hogy itt aludhat. De úgy néz ki, hogy nem akart élni a lehetőséggel.

- Basszus. - fogta meg a fejét Hobi.

- Mi a gond? - tudakolta Jungkook.

- Semmi, csak azt hittem, hogy... mindegy. Felejtsd el. Majd ma megkérdezem tőle. - válaszolt Hobi.

- Ma?

- Igen. Yerihez megyek. Van mit behoznia, és úgy beszéltük meg, hogy ma is megyek. - bólintott a srác.

- Oké. - sóhajtott fel Kook. - Én leléptem, ha történne valami, akkor hívj.

A bal keze és ujjai még mindig fájtak, ahogy Jimin feje mellett támaszkodva, és az ágyneműt markolta, amilyen erősen csak tudta, hogy levezesse azt az érzést, ami majd szét robbantotta belülről, amikor a fiú ott feküdt előtte.

Nem volt kedve tovább hallgatni Hobit sem, amint azzal dicsekszik, hogy milyen jól kijönnek Jiminnel. A végén még napi rutin lesz, hogy együtt lógnak.

Kook elgondolkodva haladt a kijárat felé, érzékelte, hogy többen is köszöntek neki, de annyira másfelé koncentrált, hogy elfelejtett visszaköszönni. Ahogy sétált a járdán, még mindig csak lefelé bámult, és az érzésein gondolkodott.

Teljesen más volt ez a szituáció Jiminnel, mint Minsooval, így most teljesen más érzések is kerítették hatalmukba Jungkookot, amiket meg kellett fejtenie. Amikor Minsooval volt együtt, és megérintette, megcsókolta vagy ágyba bújtak, akkor Kook a felhők felett érezte magát. Szerette Minsoot ez nem is volt kérdés számára. De akkor mi történt ma? Miért pont az a fiú? És mit is akar ő pontosan?

- Délután felhívom. - döntötte el. Tényleg hatalmas lehetőséget látott a fiúban, hogy elkezdjen vele dolgozni, és ahogy ma végignézhetett Jimin majdnem meztelen testén, a bizsergés a kezeiben csak még erősebb lett. Már vagy száz képet készített fejben a fiúról, és nem hogy lassan kifogyott volna az ötletekből, inkább még több jutott eszébe, és mindet meg is akarta valósítani.

Csakhogy, azok közé a képek közé, beférkőzött egy másik is, ami ugyan még homályos volt, de észrevétlenül is egyre élesebb lett.

Kook örült, hogy pár perc alatt hazaért, de valamiért zavarta a csend, ami rátört, ahogy becsukta maga után az ajtót. Besétált a konyhába, engedett magának egy pohár vizet, majd megitta, és a fürdő felé az irányt. A ruháitól útközben szabadult meg, így mire a fürdőbe ért, már állt is be a zuhany alá, és megengedte a vizet.

Kapkodva tusolt le, majd úgy is törölközött meg és vonult be a hálóba, majd bebújt a puha ágyba, ami valamiért most hidegebbnek érződött, mint máskor. Igyekezett elaludni is, szinte már erőltette, hogy végre álomba merüljön, mintha az időt akarná siettetni, hogy minél gyorsabban teljen, hogy minél hamarabb reggel legyen.

Azután úgy ébredt, mint akit fejbe vertek. Rápillantott az órára, ami reggel hatot mutatott. Lassan ült fel az ágyon, miközben a szemét dörzsölgette, és egy nagyot ásított, majd elgondolkodott.

- Az éjszaka után biztos, hogy még alszik. - de ezért felvette a telefont az éjjeliszekrényről, hogy megnézze, biztos annyi-e az idő. A kijelző egy üzenetet mutatott. Minsoo küldte egy órája, hogy elindult, és majd ha lesz ideje felhívja. Kook csalódottan dobta le a telefont maga mellé, majd dőlt vissza a párnára.

- Mivel is kezdjek? - gondolkodott el, majd újra a telefonért nyúlt. A hívását nem fogadták, és épp azon gondolkodott, hogy Yoonginál most hány óra is lehet, amikor megcsörrent a telefonja.

- Szia Kook! - köszönt bele a telefonba Yoongi. - Minden oké? - kérdezte egyből.

- Szia. Persze, miért? - kérdezte Kook, még félkómásan.

- Semmi, csak nemrég beszéltünk. Nem szoktad ilyen sűrűn keresni a társaságom. - nevetett fel Yoongi.

- Ne éld bele magad. Most is csak unatkozom. - ásította bele a telefonba.

- Akkor mi a fenéért nem alszol inkább?

- Ahhoz már nincs kedvem. - közölte Jungkook. - Zavarlak?

- Nem dehogy, épp ebédelni akartam. Mondhatod nyugodtan. - válaszolt Yoongi, és a háttérből tényleg hallatszott, hogy valamiféle étteremben lehet.

- Tényleg nincs semmi, csak beszélni akartam valakivel. - ásított egy újabbat Kook, amire már a hasa is válaszolt egy kisebb korgással, ahogy a háttérzajt hallgatta a barátja mellett.

- Oké Jungkook, utoljára kérdezem! Mi a baj? - kérdezte határozottabban Yoongi. Pár pillanatig nem érkezett válasz, már kezdte azt hinni, hogy Kook visszaaludt a beszélgetésük közben, de aztán egy hangos sóhaj után csak megszólalt.

- Semmi komoly, ne aggódj már ennyire, csak rosszul keltem, és nincs kedvem egyedül lenni.

- Akkor miért nem kéred meg Minsoot, hogy menjen át hozzád? - nevetett fel Yoongi.

- Ha tudnám, akkor őt hívtam volna.

- Mi történt? - kérdezte Yoongi egy kis meglepettséggel a hangjában.

- Elutazott. - közölte Kook, majd megeresztett egy újabb sóhajt.

- És te miért nem mentél vele?

- Akartam. De közölte, hogy nem kívánatos személy vagyok.

- Komolyan? - hangzott a döbbent kérdés.

- Oké, nem ezzel a szavakkal, de a lényegen nem változtat. Ma hajnalban ment el, és azt sem tudom, hogy hova.

Kezdett idegesítő lenni a csend a vonal másik végén, de Yoongi úgy ledöbbent, hogy azt sem tudta mit mondjon. Egyáltalán nem vallott ez a hozzáállás Minsoora, mert Kookot mindenhová magával cipelte. Ő volt a legféltettebb kincse, és még csak megkockáztatni sem akarta, hogy valaki ellopja tőle.

- Aggódom egy kicsit. - mondta ismét Jungkook.

- Szerintem nincs rá semmi okod. Tudod, hogy oda van érted. Biztos csak valami üzleti ügy, és nem akart ezzel terhelni. - próbálta megmagyarázni a dolgokat Yoongi, bár maga sem nagyon hitte el, amit mond. De ki tudja, lehet Minsoo kinőtte végre a beteges féltékenységét, és nagyobb teret akar hagyni Jungkooknak.

- Hobi is valami hasonlóval nyugtatott. - mondta Kook.

- Na ugye! Ha pedig Hobi mondja, az biztos, úgy is van. - kuncogott Yoongi. - Ne láss bele semmi olyat, aminek nincs valóságalapja. Inkább mesélj, mik a terveid, amíg nincs otthon? - érdeklődött Yoongi.

- Semmi különös. Ott a klub, meg a stúdióban is van bőven munkám.

- De azért az én projektemet betudod szorítani ugye? - kérdezte Yoongi azonnal, ahogy rátértek a témára.

- Még nem néztem meg az anyagot, de majd ma sort kerítek rá, a fotózás után.

- Újabb felkérés? - tudakolta Yoongi.

- Nem. Egyelőre csak próbálkozom. Találtam egy jó modellt, és most szárnyal a fantáziám.

- Hm? Egy új modell? Ezzel máris kíváncsivá tettél. Ki lehet olyan jó, hogy az érzékeny és zárkózott Jeon Jungkook kegyeibe férkőzzön. - kuncogott Yoongi.

- Nem vagyok érzékeny! - tiltakozott Kook, de valahogy a „zárkózott" jelző kimaradt.

Ráadásul volt valamennyi valóságalapja annak amit Yoongi mondott. A kezdetektől fogva három modellel dolgozott, akik hosszas válogatás után kerültek ki. De Kook szerint ez nem az érzékenysége miatt volt így, csupán szerette a megszokott dolgokat, azokkal már tudta, hogy mit kezdjen, és ismerte őket. Egy új dologgal csak a baj van, ezért meg sem fordult a fejében. De ez csak az emberekre volt értendő.

- Most látom a sértődött arcod magam előtt, szóval bocsi! - mondta gyorsan Yoongi. - De tényleg kíváncsi vagyok. Amint lehet, küldj pár képet, hogy láthassam.

- Tudom, hogy csak a szemeidet akarod legeltetni. Helyes pasikat találsz a neten is. - morogta Kook.

- Túl jól ismersz. - nevetett fel Yoongi megint. - Akkor, legalább mond el miért választottad!

- Semmi különös, egy teljesen átlagos srác. Egyedül él itt a városban. Pontosabban a húgával. Csak a klubba jár pénzt keresni, onnan ismerem. - mesélte Jungkook.

- Ez érdekes. - szólt közbe a barátja.

- Ha látnád az arckifejezéseit, akkor rájönnél, hogy ennyiben nem merül ki a fiú. Van valami a tekintetében, amitől feláll a szőr hátamon. Ami arra késztet, hogy belelássak a lelkébe. Olyan, mint egy erős mágnes. Újra látni akarom azt a dühös tekintetet, és megörökíteni. Azt a tekintetet, amikor játékosan leskelődik, és azt is le akarom kapni, amikor a vágy csillog a szemében. De legfőképpen azt, amit először láttam, amit még mindig nem tudok hova tenni, azt, amelyikben könnyek homályosítják el a szemét. - mondta el Jungkook egy szuszra.

A telefonban pedig ismét csend. Kook türelmesen várt, azt gondolta Yoongi épp rendel, vagy iszik, vagy már fizet, fene se tudja.

De tévedett. A barátja, a vonal túlsó végén lefagyva ült egy asztalnál, miközben a pincér hiába szólította, ő észre sem vette.

- Kook te... - épp hogy belekezdett Yoongi, de végül lenyelte a szavakat, és teljesen mást mondott, mint amit gondolt. - Nahát, örülök, hogy találtál valakit, aki ennyire inspirál téged. Most már tényleg szeretném megismerni.

- Ha sikerülne végre hazatolni a képed, akkor lenne rá alkalmad. - jegyezte meg Jungkook. - Úgy tervezem, hogy egy darabig vele fogok dolgozni.

- Értem. Akkor remélem, hogy még időben hazaérek. Most viszont le kell, hogy tegyelek, mert lassan éhen halunk.

- Ó, mi ez a többes szám? Megint összeszedtél valakit? Csak két napja dobtad ki szegény srácot... - morogta Kook.

- Szeretem a változatosságot, de ezt te tudod a legjobban. - vigyorgott Yoongi. - Küldj majd képet, mert ha nem úgyis addig foglak zaklatni!

- De Haver!

- Szia Kook! - bontotta a vonalat Yoongi.

- Szemét... - sóhajtott Jungkook, majd ledobta maga mellé a telefont, és ismét az órára pillantott, amin virított a hat harminc.

- Vajon egy egyetemista mikor szokott kelni? - gondolkodott el, de a türelme ezen a ponton már elfogyott. Szóval ismét a telefonjáért nyúlt, majd fülelt, hogy vajon fogadják-e a hívását. Elég sokáig várt, és már éppen fel is adta, amikor végre beleszóltak.

- Igen? - szólalt meg egy álmos, rekedtes férfihang, ami olyan szinten meglepte Kookot, hogy hirtelen meg sem tudott szólalni.

- Haló! Ki az? - szólt ismét a hang, amitől Jungkook most hirtelen libabőrös lett.

- Én vagyok. - találta meg a hangját végre, majd a vonal túloldalán támadt csend, miközben Jimin tudatáig eljutott, hogy ki az az „én".

- Ember! Mit akarsz ilyen korán? - nyögött fel bosszúsan a fiú.

- Korán? Az normális emberek ilyenkor már iskolába készülődnek, vagy dolgozni. - mondta Kook.

- Jah, de mint tudjuk, én a normális közelében sem vagyok. Azonkívül nincs első órám, szóval... - ásított bele a telefonba.

- Az, hogy más vagy mint a többi, még nem egyenlő azzal, hogy abnormális lennél.

- Ahh, egek! Reggel korán, ilyen velős gondolatok... - Jimin hangjából sütött a szarkazmus. - Ha csak ezért keltettél fel, akkor igen-igen ideges leszek. Azonkívül, a jövőben ne nyúlkálj más telefonjához a belegyezése nélkül, mert komoly gondjaid is származhatnak belőle.

- Miért? Jobb lenne, ha most az ajtódon kopogtatnék? - kérdezett vissza Jungkook. - Még megoldhatjuk...

- Te csak maradj ott ahol vagy, és nyögd ki végre, hogy mit akarsz!

- A munkával kapcsolatban akartam veled beszélni. Gondolom még emlékszel. - kezdett bele Jungkook.

- Sajnos... de el kell, hogy szomorítsalak én...

- Elküldöm a címet, ahová menned kell. Mielőtt ráfognád, hogy a korai kelés miatt elfelejtetted. - vágott közbe Kook.

- Egy szóval sem mondtam, hogy elvállalom! - csattant fel Jimin.

- De elfogod!