Mire Jimin visszaért a sétából, Hobi már nem volt ott, amitől megkönnyebbült. A srácból kiindulva, csomó kérdéssel kellett volna szembesülnie, amikre egyáltalán nem akart válaszolni. Ez csak rá és a húgára tartozott, senki másnak nem kell beavatkoznia az életükbe, mert nincs rá szükségük.

- Bátyó, minden rendben? - sietett elé Yeri, ahogy beért az ajtón.

- Persze. Sajnálom, hogy itt hagytalak Hobival. - mondta Jimin, és szorosan átölelte a lányt.

- Semmi gond. Hobi nagyon rendes. Egész megkedveltem. -mondta Yeri, majd megfogta Jimin kezét, és behúzta a szobába, majd leültek az ágyra.

- Igen? Pedig végig azon gondolkodtam, hogy közlöm vele, ne jöjjön többet.

- Nincs rá szükség, hogy szólj neki. Szeretnék még vele találkozni, ha neked nem baj, és tényleg sokat segített a fizikában, sőt, még a matekházit is megcsináltuk, miután elmentél. - mosolygott a lány.

- Biztos vagy benne?- kérdezte Jimin, miközben megsimogatta a húga arcát. - Nem feszélyez?

- Igen. Teljesen biztos vagyok benne. - mosolygott rá a lány. - Mutatott egy képet a pasijáról... - pirult el Yeri.

- Áh, értem... - bökte ki Jimin.

De ami fontosabb... minden rendben Bátyó? - kérdezte aggódva Yeri.

- Persze, nem kell aggódnod. Csak váratlanul ért, nem tudtam hogyan reagáljak. - mondta Jimin.

- Engem is. De nem ő tehet róla. Nem tudhatta. Mi pedig, attól hogy nem beszélünk róla, még ott lebeg a fejünk fölött, mint valami átok. - suttogta Yeri maga elé.

- Sajnálom. - nyögte ki nagy nehezen Jimin.

- Tudod, hogy nem te tehetsz róla bátyó, én vagyok a hibás... - csuklott el Yeri hangja.

- Nem! Ne mondd ezt többször! - szólalt meg kétségbeesetten Jimin. - Ha valaki hibás, akkor az én vagyok, amiért nem tudtam semmiről. - ölelte magához a húgát, és érezte, ahogy a szemei kezdenek párásodni.

- Akkor mondjuk azt, hogy mind a ketten hibáztunk. - nézett fel rá a lány, olyan fájdalmas mosollyal, ami belevésődött Jimin emlékeibe, a többi ilyen kép mellé.

- Bátyó. - szólalt meg Yeri pár perc után. - Ugye tudod, hogy hálás vagyok neked? Mindenért! Tudom, hogy mindent megteszel értünk, és te is erőn felül teljesítesz, hogy könnyebb legyen. Csak azt akarom, hogy tudd, mennyire szeretlek. Te vagy a legjobb testvér, akit csak kaphattam. - motyogta a lány kicsit szégyenlősen, még mindig a bátyához bújva.

- Te pedig a legaranyosabb, legügyesebb, legszebb és legokosabb hugica vagy a világon. Én is szeretlek! - mondta Jimin és még szorosabban húzta magához a lányt.

- Egy mozi este? - kérdezte Yeri.

- Nem lehet. - sóhajtott halkan Jimin. - Dolgoznom kell. - válaszolta, és keserűen elmosolyodott.

- Rendben. -ült fel a lány végre. - Akkor előtte vacsizzunk együtt. - mosolygott, Jimin pedig boldogan bólintott rá.

***

Jungkook még mindig az irodájában ült, és azon agyalt amit Hobi mondott neki, amikor az ajtó újra kinyílt.

- Mi van már megint Hobi? Nem érek rá folyton téged hallgatni. - ment elébe a beszélgetésnek egyből, anélkül hogy kinyitotta volna a szemeit.

Válaszul pedig egy száj tapadt erősen az övére.

- Szia. - nevette el magát Minsoo, amikor Kook ijedten kinyitotta a szemeit.

- Szia. Megleptél. - mosolygott Jungkook.

- Tudom, hogy kevesebb időt tudok veled tölteni, mint szeretném, de azért ez csúnya volt tőle. - mondta Minsoo morcosan?

- Mi?

- Úgy néztél rám, mint aki szellemet lát. - mosolygott még mindig Jungkook reakcióján.

- Bocsi. Csak elgondolkodtam. - mentegetőzött Kook.

- És min, ha szabad kérdeznem?

- Yoongi keresett meg nemrég egy munkával kapcsolatban. - sóhajtott Jungkook.

- Ahh, ne mondj többet, mindent értek. - nevetett fel Minsoo.

A nevetése simogatta Jungkook lelkét. Nagyon ritkán hallotta felszabadultan nevetni Minsoot, és minden ilyen pillanatot megbecsült, és elzárt magában, hogy kincsként őrizze.

- És te? Mi járatban? - érdeklődött Kook.

- Kell ok, hogy lássalak? - nézett kérdően Jungkookra, aki állta a pillantását. - Oké, feladom. Tényleg van itt valami. - mondta Minsoo miközben nekitámaszkodott az íróasztalnak Kook mellett.

- Hallgatlak.

- El kell utaznom pár napra. - közölte Minsoo.

- Szuper. És hova megyünk? - kérdezte Kook, és egyből jobb kedve lett.

- Itt a bökkenő. Csak én megyek. - válaszolta Minsoo.

- De miért? Eddig mindig elkísértelek, sőt szabályosan magaddal rángattál, amit mellesleg egyáltalán nem bántam. Akkor most miért nem mehetek veled? - kérdezte Jungkook miközben a csalódottság már teljesen átjárta mindenét.

- Tudom, és iszonyatosan sajnálom. Tényleg! De meséltem már, hogy van egy tervem, és adódott egy kis probléma, ami miatt el kell utaznom pár napra. - mondta Minsoo, de Kook csak bámult maga elé, csalódottan.

Minsoo felhúzta őt a székből maga elé, majd magához húzta a derekánál fogva.

- Tök szívás ez az egész. Nekem sincs hozzá semmi kedvem, mert pont nem olyan dolog, amihez most kedvem lenne, és ráadásul te sem lehetsz ott mellettem. Jobban fogok szenvedni, mint te. - suttogott Kook fülébe.

- Akkor engedd meg, hogy veled menjek. Majd én lefoglallak. - próbálta győzködni Kook.Minsoo gyorsan fordított a helyzetükön, Jungkook feneke alá nyúlt, és egy határozott mozdulattal az asztalra emelte, majd szorosan magához húzta, és elkezdte csókolni a nyakát.

- Legszívesebben most azonnal megdugnálak. - morogta Kook nyakára a szavakat, amitől a férfi tiszta libabőrös lett.

- De el kell halasztunk, mert van még egy kis dolgom. Hajnalban indulok. - suttogta, és a lehelete simogatta Jungkook ajkait, egészen addig, amíg megcsókolta.

- Addig jó fiú leszel ugye? - kérdezgette Minsoo csók közben. - Ha bárki rád mer nézni ameddig nem vagyok itthon, azt kinyírom. Csakis az enyém vagy..

Minsoo csókja teljesen elszédítette Jungkookot. És nem csak az, hanem Minsoo szavai is. Olyan régen mondott már neki hasonlókat, hogy szinte itta minden szavát és elhitte, hogy azok a szavak igazak.

- Siess haza. - suttogta Kook, amikor elváltak.

- Mindenképpen. -mondta, majd adott még egy rövid csókot Jungkooknak, majd kisétált a szobából.

***

Mióta a Red Carpetbe járt, ez volt az első alkalom, hogy rövid időn belül megint az ajtajában állt. Eddig csak durván hetente két alkalommal jött, viszont ez máris a második alkalom volt, ráadásul egymást követő napon.

Igazából semmi szüksége nem volt arra, hogy ilyen hamar visszajöjjön és pénzt dobjon ki az ablakon, mégis perceken belül már a pultnál találta magát, és intett a pultosnak, hogy rendelni szeretne.

- Egy vodkát kérek, és egy narancsot. - mondta a pultos srácnak. - Nem, inkább dupla vodka, köszi!

- Legalább Hobi nincs itt. - könnyebbült meg, majd amikor megkapta az italát, felhajtotta a vodkát, és ivott rá egy korty narancsot.

- Még egyet! - szólt oda a srácnak, aki azonnal töltött neki még egyet.

Közben kifordult a székkel, egyik kezével a pultra könyökölt, és a tömeget figyelte, ami megint ellepte az egész klubbot, és amin mindig elcsodálkozott. Mennyi gondtalan ember, akiket csak a szórakozás és a vágyaik kielégítése érdekel.

- Szar... de legalább a zene jó.

- Jimin! Te mit keresel itt? - kopogtatta meg a vállát Hobi.

Ezt elkiabáltam, basszameg!

- Miért? Ki vagyok tiltva? - kérdezte Jimin, és felhajtotta a másik vodkát is, narancs nélkül.

- Dehogy! Csak meglepett, hogy máris visszajöttél. - válaszolta Hobi.

- Nem mintha közöd lenne hozzá. - jegyezte meg Jimin, bár fogalma sem volt, hogy miért beszélt így, de úgy érezte, hogy Hobi bele akar látni a múltjába, és ha sokáig próbálkozik, akkor sikerülni is fog neki. Ezért az ösztönei azt súgták neki, hogy tartsa magát távol a sráctól.

Hobi, hirtelen otthagyta, elsétált a pult másik felébe, majd eltűnt, pár pillanat múlva pedig Jimin előtt bukkant fel, és leült mellé egy székre.

- Jimin, sajnálom, ami délután történt. - szólalt meg Hobi.

- Ebbe bele se kezdj! - szólt rá Jimin. - Nem akarok beszélni róla, és nincs semmi közöd hozzá. Csak felejtsük el.

- Tudom, és pont ezt próbálnám elmondani, de nem hagysz szóhoz jutni. - kezdett bele Hobi, egy mély levegő után. - Tényleg sajnálom, de tudnod kell, hogy nem volt szándékos, hiszen fogalmam sem volt róla, hogy érzékeny témát érintettem, és főleg nem ennyire. Őszintén szólva rám hoztátok a frászt, de nem fogok kérdezősködni, mert tudom, hogy nem rám tartozik. De szeretném, ha tudnád, hogy ha beszélni akarsz valakivel, akkor rám mindig számíthatsz, nem számít sem idő, sem a hely.

Jimin úgy érezte magát, mint egy időzített bomba, de fogalma sem volt róla, hogy melyik akart kirobbanni, a rengeteg érzés közül. De talán a legerősebb a félelem volt mind közül.

- És szerintem ezt ennyiben is hagyjuk, ha megígéred, hogy nem felejted el azt, amit mondtam neked. Ma pedig én állom a fogyasztásod, úgy látom, hogy rád fér. - állt fel Hobi, jelezve, hogy befejezte a társalgást, visszament a pult mögé, majd pillanatok múlva egy vodkanarancsot tett Jimin elé.

Az hogy foglalkoznak vele, az érzéseivel, és hogy számíthat valakire, beszélgethet valakivel és elmondhat neki bármit, anélkül, hogy tartania kellene a következményektől, mind-mind természetes volt Jimin számára, mert ezt eddig is megkapta. A húgától. Egyedül tőle, nem pedig egy idegentől, akivel eddig talán háromszor találkozott. És itt kezdődött a gond.

Vannak olyan személyek, akiknek az emberi kapcsolatok olyan természetesek, mint levegőt venni, vagy járni, de Jimin nem volt ezek között. Ő minden embert egy potenciális veszélyforrásnak tartott, ami árthat neki vagy a húgának.

Elvégre hogy bízhatnál meg egy idegenben, ha egész életedben te magad voltál az élő példa arra, hogy semmi sem olyan, mint ami kívülről látszik.

Jimin összeszorította a szemeit, és kissé megrázta a fejét, mintha ezzel minden rendben lenne, és az összes gondja elszállt volna, majd eldöntötte, hogy ezen az éjjelen jól fogja magát érezni.

***

Kook a klub ügyeit általában mindig akkor intézte, amikor már nyitva voltak. Így mindig elérhető volt, ha pedig megunta, akkor tett egy kört lent, majd visszament az irodába és folytatta.

Mióta Minsoo közölte, hogy egyedül fog elutazni, Jungkook olyan mértékű csalódottságot érzett, amit nehezen tudott lenyelni, és minél tovább gondolkodott rajta annál idegesebb lett. Túl volt már pár pohár italon, és egyre nehezebben ült meg egy helyben. Úgyhogy nem kellett sok, hogy a klubban találja magát.

A forgalommal elégedett volt, mint mostanában mindig. Úgy látszott, hogy a klub most éli virágkorát, szóval nem volt oka panaszra.

- Szia! - köszönt oda Hobinak. - A szokásosat. - mondta, és pár pillanat múlva már az italát kortyolgatta.

- Mi a baj? - kérdezte Hobi. - És mielőtt azt mondanád, hogy semmi, akkor tudatom veled, hogy az arcodra van írva, hogy valami nem smakkol.

- Minsoo elutazik. - közölte egyszerűen.

- És mikor indultok? - kérdezte a pultos.

- Holnap hajnalban, és egyedül megy...

- Hogy?

- Igen, jól hallottad. - sóhajtott Kook.

- Ugyan, ne foglalkozz vele, biztos valami meglepetés neked. - próbálta vigasztalni Jungkookot, de csak azért, mert a barátja volt, ugyanis Minsoot, gondolatban már elég sokszor kinyírta.

- Ja, biztosan. - mondta Kook, majd felhajtotta a whiskyt.

- Akarod, hogy felvidítsalak? - kacsintott rá Hobi.

- Nem vagyok szomorú, ne erőlködj. - legyintett Jungkook.

- Jah, ahogy akarod. De akkor tényleg nem vagy kíváncsi, hogy ki van itt? - kuncogott a srác, a pult mögül.

- Hobi, most nem érdekelnek a kopaszodó törzsvendégeink, és az unalmas beszélgetések. Ma már lefutottam pár kört, és örülök, hogy most nyugalom van.

- Hát oké, bár őt nem nevezném sem kopaszodónak, sem unalmasnak, inkább egy csinos kis virágkezdemény. - vigyorodott el Hobi, és fejével a táncoló tömeg felé biccentett.

Jungkook unottan fordult meg, ha nem törzsvendégekről volt szó, akkor feltehetőleg Hobi megint össze akarta boronálni valakivel, de most nem volt kedve vitatkozni vele.

Hobinak nem kellett többet mondania ahhoz, hogy Jungkook azonnal kiszúrja a tömegben a szőkeséget.

- Úgy tűnik, hogy ez a virág gyorsabban kinyílik, ha alkohollal öntözöd. - nevetett fel Hobi, majd Kook tekintetéből, ami a fiún maradt, úgy ítélte meg, hogy nem kell tovább támogatni a barátját, így elvonult a dolgára.

Jungkookot megint az az ismerős bizsergés kezdte elönteni, amik a képektől is a fejében, ha rájuk gondolt. Képzeletben már Jimin mellett állt, és közelről figyelte a fiút, ahogy finom mozdulataival a zene ritmusára mozog, és hallja hangját, ahogy a dalt énekli, érzi a parfüm illatát, amivel meghintette magát, mielőtt eljött otthonról, érzi a testéből áradó hőt és...

- Nem! És határozottan a kurva életbe! Csak összezavart a fiú személyisége. És lehet, hogy egy kis sajnálatot is érzek. Lehetséges, hogy szeretnék neki segíteni, mint ahogy Hobi mondta!

Bár ezzel győzködte magát, és ezen a ponton még el is hitte, mégsem vette le a szemét a fiúról. Még Hobinak is elfelejtett mondani egy köszönömöt, mert észre sem vette, hogy a pohara sosem ürül ki. Azt viszont észrevette, hogy egyre jobban melege lett, de hiába engedett szabadon pár gombot az ingén, a forróság így is hullámokban tört rá.

Mikor Kook már úgy érezte, hogy Jimin sosem fog elfáradni vagy újból megszomjazni, hogy a pulthoz jöjjön, a fiú hirtelen gondolt egyet, intett annak a srácnak, akivel táncolt, majd a pult felé sétált.

Ahogy egyre közelebb ért, Jungkooknak lehetősége volt alaposabban megnézni a fiút. Az arca kipirulva az alkohol és a tánc keverékétől. Szemei csillogtak, nyoma sem volt olyan érzéseknek benne, amik egy pillanatra is árnyékot vethettek volna a tekintetében. Széles mosoly koronázta az arcát, így kilátszottak a hófehér, gyöngyszem fogak. A nyakán pár izzadságcsepp versenyzett egymással, hogy melyikük tudja hamarabb bejárni azt a hibátlan bőrt...

- Ó, baszki! - fordult el Kook a látvány elől a pult felé, és felhajtotta a pohara tartalmát. Jimin még nem szúrta ki őt, és szerette volna, ha ez így is marad. Szerencsére volt köztük pár ember, akik álltak meg ültek, kisebb káoszt alkotva a pultnál, így Jungkook teljes takarásban volt, amikor vett egy mély levegőt.

- A francba! Hobi! - jutott eszébe hirtelen, majd hajolt is arrébb egy kicsit, de már késő volt. Csak annyit látott, hogy Hobi Jungkook felé mutat, Jimin követi a kezét, és a tekintetük abban a pillanatban találkozik.

Úgy 10 másodpercnyi rendszerhiba után, Jungkook akkor tért magához, amikor Jimin felemelte a poharát, mintha koccintottak volna, majd legurította az italát, és egy Kook felé küldött mosoly kíséretében visszamegy táncolni.

Ez jellemezte a következő pár órát is, Jimin jött és ment, ivott és táncolt, meg egyre bátrabb volt és eléggé összemelegedett az egyik sráccal. Jungkook ugyan követte a fiút, akárhol is volt éppen, de mintha Jimin figyelembe sem vette volna őt, és ez idegesítette Jungkookot.

Jimint kezdte kiütni az alkohol. Ez tisztán látszott azon, hogy már alig állt a lábán, de a jelenlegi partnere nagyon készségesen segített rajta, miközben a fenekénél tartva, magához szorította és tapizta ahol csak érte.

- Hát, Kook, jól leitattad. - szólalt meg Hobi hirtelen mellette.

- Miért akarod rám fogni? - fakadt ki Jungkook egyből.

- Mert te álltad a mai fogyasztását. - kacsintott rá Hobi. - Szóval vállald a felelősséget érte!

- Hogy mi van? - nézett Kook értetlenkedve, de Hobi amilyen gyorsan csak tudott, eltűnt a szeme elől.

- Te kis... - nézett Hobi után, villogó szemekkel, mikor végre leesett neki, hogy a srác feltehetőleg jótékonykodott egy kicsit.

Amikor visszafordult a tömeg felé Jimint és a srácot nem látta sehol. Pár pillanatig nézelődött, kereste, de nem látta, hiába állt fel és nyújtogatta a nyakát.

- Lehet, hogy... - nézett hirtelen az emeleti lépcső felé, és még éppen elkapta őket, ahogy sétálnak felfelé. Vagyis Jimint inkább viszik.

- Ennyit erről. - állapította meg Kook, majd visszaült a székre, és megitta a maradék italát. - Nekem is mennem kellene. - jegyezte meg magának, ahogy az órájára pillantott.

Viszont a teste nem mozdult, csak az üres poharat szorongatta görcsösen. Mintha nem akarna megválni tőle, és ha tehetné, haza is vinné.

Ezer meg egy gondolat cikázott át az agyán pillanatok alatt, de egyet sem tudott kiragadni közülük, és megmagyarázni. Ahogy azt sem, amikor a következő pillanatban már a lépcső felé sétált, egyenesen az emeleti szobák felé.

- Mutasd a papírt!- szólt rá az emeleti biztonsági őrre, aki egy táblázatot nyújtott át neki.

Sosem hitte, hogy valaha is hasznára lesz az a kis papírocska, de most nagyon örült, hogy bevezették. Mindenkinek, aki szobára akart menni, kötelező volt igazolnia magát. Minsoo vezettette be ezt is, mert eleinte rengeteg volt a kár, amit az ittas és kanos vendégek okoztak. Nem győzték hívogatni a karbantartókat, és volt olyan is, amikor alig végeztek nyitásra a renoválással.

Eleinte ez sem nagyon tetszett a vendégeknek, és panaszkodtak, hogy sérti a jogaikat. Még a forgalom is megcsappant, legalábbis a szobák terén. Aztán idővel ez a szabály is úgy járt, mint a belépő, amivel a vendégeket szűrték. Elfogadták, és azóta alig keletkezett kár, azt a keveset pedig számon is tudták kérni, ha valaki elfelejtette volna rendezni a számlát távozáskor.

Jungkook gyorsan végigfutott a listán, de Jimin neve nem volt rajta, a másikat meg nem ismerte.

- Francba!

- Az előbb feljött egy szőke fiú, eléggé kiütve. Egy magas fekete hajú srác volt vele. - mondta a biztonsági őrnek.

- Igen uram, pár perce jöttek fel. - bólintott az őr.

- Melyik szobába mentek be? - kérdezte Kook.

- Az ötösbe uram. - válaszolt az őr.

- Biztos? - kérdezte rá még egyszer.

- Teljesen biztos uram, az elmúlt egy órában csak ők jöttek fel. - válaszolt az őr, és Jungkook már sarkon is fordult. Tíz kis szoba volt az emeleten, plusz a két VIP szoba, mind egyhosszú, közös folyosóról nyíltak.

Jungkook csak ment határozott léptekkel, Miközben reménykedett, hogy az alkoholtól és feltehetőleg egyébtől elködösült fejjel, elfelejtették bezárni az ajtót. Kéz a kilincsen és BINGÓ! Az ajtó akadálytalanul nyílt ki, ő pedig megállt az ajtóban.

- Mi a fasz? - állt fel az idegen srác az ágyról. - Foglalt, úgyhogy szeva! - szólt oda Kooknak, majd megindult felé, hogy kitessékelje, és feltehetőleg bezárja utána az ajtót.

De Jungkook azzal a lendülettel kapta el a csuklóját, rántott rajta egyet kifelé, így egy pillanat leforgása alatt a folyosón találta magát a fiú, aki csak pislogott.

- A szoba árát visszakapod, ezenkívül add meg a neved kérlek, és kapsz két ingyenes belépőt, amit bármikor felhasználhatsz. - mondta Kook, mindezt olyan hangosan, hogy a biztonsági őr is hallja, így amikor Jungkook felé fordult, hogy értette-e, az őr csak bólintott, hogy tudomásul vette és intézkedik.

- Most pedig kérlek, menj vissza a klubba, és a továbbiakban a vendégem vagy a pultnál. Elnézést a kellemetlenségért. - mondta Kook, majd lépett egyet hátra és bevágta az ajtót, majd egy kattanással be is zárta.

- Miért csinálod ezt? - kérdezte anélkül, hogy az ágy felé nézett volna.

- Csak dugni akartam egyet, de azt hittem, hogy egyértelmű. - válaszolta Jimin, aki időközben felült az ágyon és a fejét fogta, mert kissé forgott vele a világ.

- Nem. Én azt akarom tudni, hogy miért csinálod ezt. - szólalt meg Kook ismét, és a fiú felé fordult

- Mert jól esik? - kérdezett vissza Jimin.

- Veled nem lehet normálisan beszélni. - jegyezte meg Jungkook.

- Ó, dehogy nem. Az előző sráccal például nagyon jól elbeszélgettem. - vágta rá Jimin, majd felkelt az ágyról, és felvett az asztalról egy palack vizet, kibontotta, majd meghúzta. A sok ital miatt alig állt a lábán, de a tudata még a helyén volt, csak kicsit forgott a szoba...

- Miért nem keresel magadnak valami rendes munkát? - kérdezte Kook, mire Jimin felnevetett.

- Vicces, hogy pont most kérdezed, amikor nem is a pénz miatt jöttem. - mondta kuncogva, majd odasétált Jungkook elé. - Ismételjük meg ezt a számonkérést jövő héten. Oké?

- Ez nem számonkérés!

- Akkor jó! Ugyanis semmi közöd hozzá. - vágta rá azonnal Jimin, miközben egyenesen Kook szemeibe nézett.

- Nem mintha érdekelne. - mondta nyugodt hangon Jungkook, ami elég sok erőfeszítésébe került, tekintve, hogy ott állt előtte Jimin, egy szál alsóban, tökéletes testtel. Egy heteró férfit is megmozgat egy pucér nő látványa, vagy fordítva, szóval Kook is engedett a szemének.

- Így lenne? - kérdezte Jimin, miközben már meg is bánta, mert tudta, hogy milyen választ fog kapni a férfitől.

- Igen. - kapta is meg azonnal, pedig nem akarta hallani. Nem tudta kiverni a fejéből az elmúlt napokat. Egyre többször jutott eszébe Kook, ami mellé furcsán kellemes érzések társultak, és ez idegesítette, mert nem akart megkedvelni senkit, semmilyen formában.

Az alkohol és a csalódottság keveréke késztette arra, hogy még közelebb lépjen Jungkookhoz, ahol már a fedetlen bőrén érezte az előtte állóból áradó hőt.

- Akkor tárgyaljunk inkább arról... - emelte fel Jimin a kezét, a mondata közepén, majd Kook mellkasára tette. -... hogy engem milyen formában akarsz kárpótolni? - kérdezte, majd egy elégedett és nagyon halk sóhaj szökött ki belőle, ahogy a kezét tovább csúsztatta Jungkook mellkasán, egészen addig, amíg végül a keze alatt érezte a férfi meleg bőrét.

- Fejezd be!- szólt rá Kook, miközben elkapta Jimin kezét, de nem mozdította. A bizsergő érzés, amit Jimin érintése okozott, elvonta a figyelmét arról, hogy befejezze a mozdulatot, és arrébb lökje a fiút.

- Igazságtalan vagy. - mondta Jimin, miközben a másik kezét is Jungkook mellkasára tette. - Még az esti kalandomat is kiengesztelted, és nem is járt rosszul. - mondta, majd odahajolt és az orrával finoman végigsimított, Kook mellkasán, ott, ahol az ing szabadon hagyta a puha bőrt.

- Részeg vagy. Fejezd be! - szólt rá azonnal Kook, de nem tudott mozdulni. Foglyul ejtette Jimin tekintete, aki éppen felnézett rá, miközben még mindig a mellkasán érezte a fiú leheletét, amitől teljesen libabőrös lett.

A probléma viszont ott kezdődött, hogy ezzel Jimin is pontosan így volt. Ahányszor belenézett azokba a kék szemekbe, érezte, hogy teljesen elveszíti a józan eszét. A férfi puszta jelenléte is arra késztette, hogy levegye az álarcát, hogy félretegye az összes előítéletét, és csak álljon előtte, mint egy nyitott könyv. Félelmetes érzés volt, mégsem tudott leállni.

- Legalább lesz mire fogni. - suttogta Jimin Jungkook bőrére, majd újból végigsimított rajta, olyan lassan és óvatosan, hogy szinte álomnak tűnjön.

Jungkook kezei eredetileg azért mozdultak, hogy Jimint a derekánál fogva arrébb tolja, mégis lassan csúsztak le a fiú derekáról egészen a fenekéig.

Jimin is érezte azokat a nagy és meleg kezeket, amik először szorosan fogták a csípőjét, majd óvatosan, centiméterenként araszolva, simogatták végig, egészen a fenekéig, ahol megálltak, ezzel ott tartva őt Kook előtt.

Jimin számára ez egy teljesen új érzés volt, ami különbözött az összes eddigi egyéjszakás kalandjaitól, az érzések sokkal erősebben törtek rá, mint eddig bármikor. És az érzékei sokkal élesebbek voltak. Tisztán hallotta Jungkook egyenetlen légzését, a szapora szívverését, kezeinek enyhe remegését, és tisztán hallotta a hangot is a fejében, ami azt mondogatta, hogy „még".

Felemelte az egyik kezét, majd kicsit félrehúzta Kook ingét, szabaddá téve a kulcscsontját. Először Jimin nyelve érte el Kook bőrét, majd az ajkaival szorosan hozzásimult a kiálló csontot lefedő, érzékeny bőrhöz. Ez pedig mint egy áramütés, úgy száguldott végig Kook testén, és a rátörő hirtelen érzéstől erősen belemarkolt Jimin fenekébe, majd a szoba csendjét, két, halk kis nyögés törte meg, amelyet pár sóhaj is kísért.

Jimin felemelte a fejét, hogy alaposabban szemügyre vegye a férfi arcának a vonásait, miközben az egyik ujját beakasztotta Jungkook ingébe, majd elkezdett lassan hátrálni az ágy felé, magával húzva a férfit is. Amikor pedig a vádlijával megérezte az ágy szélét, hátradőlt, magával rántva Kookot is.

Jungkook egyik kezével Jimin feje mellett támaszkodott, a másikkal pedig a csípőjét fogta, a fiú kezei az ingét markolták erősen, úgy néztek farkasszemet egymással.

- Az isten szerelmére, csukd be a szemed, mert frászt kapok amikor rám nézel. - szakadt ki Jiminből hirtelen.

Jimin lentről nézte Jungkook határozott és férfias vonásait, majd újból megállapította, hogy igen kedvére való a látvány. Kezét lassan Kook arcához emelete, hogy végig simítson rajta, miközben a férfi továbbra is lehunyt szemekkel várt. Jimin felemelte a fejét is, és egy apró kis csókot adott Jungkook állára, és mire újból letette a fejét az ágyra, ismét a kék szemekkel találta szembe magát.

Kook ugyan olyan kétségbeesett volt, mint Jimin. Egyszerűen nem tudta hova tenni a fiút. Nem értette, hogy mit, miért tesz. Egész este rá sem nézett, most pedig önként és dalolva feküdne alá, miközben olyan megfejthetetlen tekintettel néz rá, amitől Jungkookot elönti a borzongás, és a késztetés, hogy kicsit megérintse az alatta fekvő fiút.

- Le akarlak fényképezni! - szólalt meg Kook is végre.

- Te aztán tudod, hogy hogyan kell udvarolni. - kuncogott Jimin meglepetésében.

- Teljesen komoly vagyok. Azt akarom, hogy dolgozz nekem. - mondta határozottan Jungkook.

- Nem beszélhetnénk ezt meg később? - kérdezte Jimin, de Jungkook egyszer csak lefejtette magáról Jimin kezeit, majd felállt, és onnan nézte őt.

- Amit az előbb mondtam, azt tényleg komolyan gondoltam. - kezdte el Kook a magyarázatot, majd szétnézett a szobában, és az asztalhoz lépett, felvett valamit és elkezdett vele babrálni, de Jimin nem látta, hogy mit csinál, mert háttal állt neki.

- De jobban szeretném, ha józan lennél, amikor megbeszéljük. - szólalt meg ismét, majd Jiminhez fordult. - Holnap majd hívlak, hogy megbeszéljünk egy időpontot. - mondta majd az ajtóhoz sétált, és kinyitotta.

- Aludj itt nyugodtan. Ha felébredtél az egyik sofőr hazavisz, majd szólok nekik. - mondta monoton hangon, majd kilépett a szobából és becsukta az ajtót.