Jimin érezte, ahogy a nehéz teste hirtelen súlytalan lett, mintha lebegne, miközben valami meleg veszi körül. Jó érzés volt, és azt akarta, hogy örökre vele maradjon, ezért igyekezett magához szorítani. Aztán érezte azt is, ahogy az egész teste elernyed, megadva magát valami puhának, amire leereszkedett. Érzett még valamit, amit már régen nem. Törődést. Nem tudta ki az, és miért, vagy azt hogy hol van, de az érzést felismerte, és kétségbeesetten akart belekapaszkodni, nem akarta, hogy elillanjon. Hangfoszlányok is bekúsztak a fülébe, de felfogni már nem tudta.

2 órával később kezdett lassan magához térni. Ahogy a szemeit nyitogatta. Arra elsőre is rájött, hogy haza nem ért, az tutifix. Valamint rátört egy kellemetlen érzés is, ami nem hagyta nyugodni, miszerint úgy érezte magát, mint egy darab aszalt szilva. Ahogy lassan körbenézett a szobában, észrevette a palackot az ágy mellett.

Kellemesen hideg volt, ahogy egymás után, mohón nyelte a kortyokat, és szinte érezte, ahogy a sejtjei beszívják a vizet, amitől egyre jobban érzi magát. Azután kiment a fürdőszobába, és megmosta az arcát. Legszívesebben komolyan elbeszélgetett volna a tükörképével, hogy mekkora egy idióta, de ezt elhalasztotta, mert szinte megsajnálta az alakot.

Visszament a szobába, és lehuppant az ágy szélére, majd hátradőlt. Még kicsit forgott vele a világ, de érezte, ahogy percről percre javul.

- Az a kis mocsok. Ha legközelebb meglátom, nem ússza meg egy ökölpacsival. - jegyezte fel magának.

***

Mióta felvitte a srácot a szobába, azóta Kook nem tudott megülni egy helyben, tíz percnél tovább. Vagy hússzor járta körbe a klubbot, és háromszor ment fel a szobába. Vagyis csak az ajtóig jutott, mert annál bentebb egyszer sem ment.

Pedig semmi szükség nem volt az ellenőrzésre, mert az emeleti őrnek meghagyta, hogy ha felkel a fiú, akkor azonnal szóljon neki, és tartsa ott minden áron.

Ráadásul Hobi is furcsán méregette a pult mögül, amitől már felállt a szőr a hátán. Minsooval nem találkozott azóta, amit nem is bánt. Meg akarta várni ameddig a barátja lenyugszik, és aztán jöhet a beszélgetés, ami után minden rendbe jön.

Egyedül Alan volt az, akivel összefutott, amikor már távoztak volna. Szerencsére Jia gondoskodott róla, hogy kifizesse a fiúkat, és még borravalót is kaptak. Ha Jungkookon múlt volna, akkor ki tudja, hogy mikor futnak össze. Kaotikusabbra sikerült ez az estéje, mint ahogyan tervezte.

Miután elköszönt Alantől és a többiektől, valamint újra kétszer körbesétált a klubban, már megint a szoba előtt találta magát, amint a kártyáját szorongatja. Egy darabig állt és csak fülelt, de nem hallott.

- Barom! Hangszigetelt... - mondta magának, miközben a homlokát dörzsölte, hogy mennyire hülye, majd lehúzta a kártyát és határozottan benyitott a szobába.

A fiú éppen az ágyon feküdt, de meglepetésében úgy ült fel, mint egy jutalomfalatra váró kiskutyus. Csak azok a cuki szemek hiányozta, meg a hegyes kis fülek... meg az összes többi.

- Látom felébredtél. - állapította meg a nyilvánvalót Kook.

- Öhm, igen. - nyögte ki Jimin, miközben belekapaszkodott az ágyba, mert kicsit tartott a folytatástól.

- Emlékszel rá, hogy mi történt veled? - kérdezett ismét Jungkook.

- Igen, nagyjából képben vagyok. - válaszolta lassan Jimin. Ha akarná se nagyon tudná elfelejteni. Kapott már drogot, összesen kétszer, de ilyen erőset még sosem.

- És hogy érzed magad? - érdeklődött Kook.

- Azt hiszem, hogy megmaradok. - válaszolt ismét a fiú. Fogalma sem volt, hogy miért, de az a férfi, aki róla kérdezősködött, arra késztette, hogy csak üljön nyugodtan, csendben és figyeljen. Teljes volt az elnyomás attól a pillanattól fogva, hogy belépett az ajtón. Jimin nem tudta hova tenni a dolgot és kicsit meg is ijedt a férfi kisugárzásától, ugyanakkor izgalmasnak is találta.

Kook is furcsán méregette Jimint, majd odasétált elé, és ismét a homlokára tette a kezét, hogy ellenőrizze a testhőmérsékletét. A fiú pedig mozdulni sem tudott a meglepetéstől.

- Igen, úgy néz ki, hogy kitisztult belőled. - helyeselt elégedetten Kook.

- Ne haragudj, de megkérdezhetem, hogy hol vagyok? - tette fel az első és számára legfontosabb kérdést Jimin.

- A Red Carpet klubban. De ha jól rémlik, akkor egy perccel ezelőtt még azt mondtad, hogy mindenre emlékszel.

- A nagyjára igen... de van pár homályos folt. - motyogta Jimin. - Attól még lehetsz emberkereskedő...

- Hogy mi? - nevetett fel Jungkook. Sok mindennek nézték már, de most már ezt is felírhatja a többi mellé.

Jimint meglepte a férfi őszinte reakciója. És úgy érezte, hogy ez az őszinte nevetés még sokáig el fogja kísérni.

- Akkor ki vagy te? - kérdezte Jimin, miután Jungkook is helyet foglalt az egyik széken.

- Én? Itt dolgozom. - válaszolta Kook röviden.

- És te hoztál ide? - faggatta Jimin.

- Igen. Én voltam. Félájultan találtalak meg a lépcsőn, kb... - Kook az órájára nézett. -... két órával ezelőtt. Most pedig a klub egyik VIP szobájában vagy.

- Értem. - gondolkodott el Jimin, de nem emlékezett semmire az elhangzottakból. - Akkor köszönöm szépen a segítséget, és sajnálom, hogy gondot okoztam.

- Nekem nem okoztál gondot. Esetleg csak saját magadnak. - mondta Jungkook hidegen.

- Nem szokott ilyen előfordulni, ez most csak így alakult. - szabadkozott Jimin, bár nem értette, hogy miért magyarázkodik egy idegennek.

- Mármint mi? Az hogy pénzért dugsz, vagy az hogy bedrogoznak? - szúrta oda Jungkook, de mire kimondta már meg is bánta, ahogy a fiú tekintete elsötétült, és fájdalom ült ki rá, a szégyen mellett.

- Ahhoz semmi közöd. - állt fel hirtelen Jimin mérgében, de abban a pillanatban vissza is zuhant az ágyra. Kook is gyorsan reagált, ahhoz képest, hogy ő sem volt a legjobb formájában, és pillanatok alatt az ágy mellett termett.

- Jól vagy? - kérdezte, őszinte aggódással a hangjában, ami ismét meglepte Jimint. Rohadtul nem volt hozzászokva ahhoz, hogy idegenek ennyit foglalkozzanak vele, és pár perc leforgása alatt ennyiszer érdeklődjenek a hogyléte felől.

- Igen, csak megszédültem. - válaszolt röviden, miközben hanyatt dőlve, arcát a kezébe temetve feküdt, hogy ne látsszon mennyire zavarban is van.

- Legközelebb ne hagyd, hogy így járj. Figyelj oda jobban. - mondta Jungkook, miközben a fiút figyelte. Vékony alakja tökéletesen arányos volt. Hosszú lábait kiemelte a farmer ami rajta volt, és a karja belső felén kidudorodott pár ér, amit kiemelt fakó bőre.

- Nem csak nekem kellene figyelnem. Nem úgy volt, hogy ez a hely tiszta? - csattant fel Jimin. Ő pont, hogy az áldozat volt, és most mégis az ő nyakába varrják... oké, volt benne igazság, de inkább dühöngött, és elnyomta a többi kusza gondolatot.

- Azt senki sem mondta, hogy tiszta. Talán csak nem olyan feltűnő, mint régen. - motyogta Kook.

- Nem igaz, hogy nem lehet valahogy elkerülni, hogy drogot csempésszenek az italokba. - szállt vitába Jimin, ahogy egyre mérgesebb lett. Semmi értelme nem volt annak, hogy Woohyun bármit is beadjon neki, hiszen Jimin egyértelmű jelét adta neki, hogy benne van a dologban. El sem tudta képzelni, hogy mi lehet olyan izgató abban, ha valaki egy ájult pasit dönget.

- Mire gondoltál? Mindenkit megmotozni? Táskákat átkutatni? Vagy röntgenkapu? - vigyorgott Jungkook. Nem értette a srác felháborodását. Ő jött ide, és szándékosan árulta magát, tisztában kellett volna lennie azzal, hogy ilyen bármikor történhet. És ráadásul most még olcsón megúszta.

- Fogalmam sincs. - fújta fel magát Jimin amiért kinevette a gondolatait. - De egy-két kutya biztos segítene.

- Nem állíthatunk az ajtóba keresőkutyákat, az elijesztené a vendégeket. - nevetett fel ismét Kook. Szórakoztatta a fiú.

- Ki vagy te itt? Valami Staffos? Gondolom, hogy ezért nem értesz semmit abból, amit mondok. - vette fel a durcás arcát Jimin, miközben felült az ágyon, és most először nézett közvetlenül Jungkook szemébe, aki állta a tekintetét. Jimin még fel sem fogta, hogy mi történik, máris elmerült azokban a hihetetlen kék szemekben.

Jungkook először megint majdnem elnevette magát, de aztán elcsodálkozott rajta, hogy mennyivel másabb a természete a fiúnak most, mint amire ő gondolt, amikor az a két sötét szempár megtalálta őt, a körülötte lévő rengeteg ember között.

- Igen, igazad van. Valóban nem értem. - válaszolt Kook, ami abban a pillanatban inkább saját magának szólt.

- Ugye? Megmondtam! - vágta rá Jimin, mert végre sikerült elszakadni Kook tekintetétől. - Ez a klub annyira jó lehetne, de csomó hibája van. Ott van például a színpad, ami egyáltalán nem megy a klub modern belső teréhez. Meg azok a középkori stukkók, végig a fal mentén. Könyörgöm, ki vétene ekkora hibát a mai világban? A mennyezeti világítás egyáltalán nincs szinkronban a falon lévő hangulatvilágítással. Láttad azt a furcsa festett tájképet? Olyan hatalmas, olyan kibaszottul nagy, hogy már bántja a szemem. - kacagott fel Jimin. - Azokról a mogorva pultosokról már ne is beszéljünk, akiknek fél óráig kell integetni, mire észrevesznek...

Hirtelen hallgatott el, ahogy rádöbbent, hogy szófosást kapott. Régen nem mondott el ennyi kerek mondatot, ráadásul egymás után, főleg nem egy idegennek, és ahogy elnézte a férfi arcát, aki kerek szemekkel meredt rá, egy kicsit kiverte víz.

- Sajnálom. - dadogta Jimin. - Azt hiszem, hogy jobb lenne, ha mennék.

Jungkookot a merengéséből, kopogás zökkentette ki. Felállt és kinyitotta az ajtót, majd mint a villám, Hobi vágódott be rajta, mindenféle előzetes engedély nélkül.

- Ohh, felébredt!- állapította meg Hobi izgatottan, ahogy az ágyon ülő fiúra nézett.

- Igen, fel. - forgatta meg a szemeit Kook.

- És jól van! - örvendezett a csapos.

- Amint látod... - sóhajtott Jungkook.

- És még nem pucér? - nézett a fiú kérdően Jungkookra.

- Hobi! - dörgölte meg Kook a halántékát. - Megtennél nekem egy óriási szívességet?

- Jungkook! - szólalt meg a srác, a legkomolyabb hangján. - Tudod, hogy rám bármikor számíthatsz! - bólogatott Hobi szaporán.

- Akkor fogd be! - szólt rá Kook.

- Na de Főnök! Olyan kegyetlen vagy! - állt meg Hobi karba tett kezekkel, a szoba közepén.

- Főnök? - szólalt meg hirtelen Jimin is, mikor végre rátalált a hangjára, mert a fiú izgága természete, úgy söpört végig rajta, mint egy hurrikán. Beletelt egy kis időbe, amíg feldolgozta, és most meredten nézett Jungkookra.

- Ő? - kérdezett vissza Hobi. - Persze! Ő a klub egyik tulaja. Jeon Jungkook személyesen. - mosolygott, amiért végre tudott valami megdöbbentőt mondani.

Jimin pedig végigpörgette a fejében, hogy az elmúlt tíz percben miket is mondott, majd arra a következtetésre jutott, hogy jó, ha a környékre beengedik ezután, nem hogy a klubba. Pedig ez a hely volt az arany tojást tojó tyúkja.

- Azt hiszem, hogy tényleg ideje mennem. - mondta Jimin, majd körbenézett a szobában, mintha keresne valamit.

- Ohh, igen! - kiáltott fel hirtelen Hobi. - Igazából csak azért jöttem, hogy ezeket visszaadjam. - nyújtotta át Jimin személyes holmijait.

- Köszönöm. - könnyebbült meg Jimin, amint leleltározta a cuccait, és minden megvolt.

- Igazán nincs mit... Jimin. - szólalt meg Hobi. - Ne haragudj, de kíváncsi voltam a nevedre, és megnéztem.

- Semmi probléma. - hadarta a fiú. - De tényleg ideje mennem. Sajnálom, és köszönöm még egyszer! - mondta, majd kisétált a szobából.

Már Hobi is éppen menni készült, amikor Kook megállította.

- Hobi! Mondd az egyik sofőrnek, hogy vigye haza, és jegyezze fel a címet. - adta ki az utasításokat.

- Igenis Főnök! - kacsintott egyet Jungkook felé is, majd eltűnt az ajtóban.

Kook, a hirtelen csendben, odasétált az ágyhoz, majd hanyatt dőlt rajta. Úgy érezte, hogy az összes energiáját elszívták és még az ujját sem volt kedve megmozdítani. Viszont ez nem az a tipikus fáradtság volt, hanem az a jóleső fajta.

- Jimin mi...

Az utolsó erejével még előkotorta a telefonját, majd rá is nyomott a hívás gombra.

- Haló? Főnök? Éjjel 3 óra, valami baj van!? - szólalt meg Jin kétségbeesett, álmos hangja a vonal túloldalán

- Nem, semmi gond. Csak szeretném, ha utána néznél valaminek. - mondta Kook, már szinte félálomban.

- Most? - kérdezte döbbenten Jin.

- Szerinted hol szerezhetek kereső kutyát?

***

- Ugye most csak szórakozol velem? Tudtam! Annyira tudtam! És már hányszor mondtam neked, hogy ne menj oda többet, de te akkor is csak egy barom maradsz, hiába figyelmeztetlek mindig! - fakadt ki Taehyung a telefonba.

Jimin még túl álmos volt, és iszonyatosan bántotta a fülét, a barátja kiabálása.

- Ha most ott lennék, tuti szétverném a képed! - fortyogott tovább Tae, miközben Jimin inkább letette a telefont az asztalra, és kihangosította.

- Pont azért meséltem el most, mert nem vagy itt. - mondta unottan Jimin, majd belekortyolt a forró kávéjába. Megváltásnak érezte, hogy nem kellett korán bemennie az egyetemre, és most egyedül ücsörgött otthon, hogy magához térjen rendesen.

- Egyébként meg mondtam már, hogy nincs semmi komoly bajom. Meg amúgy is, ahogy a dolgok jelenlegi állása mutatja, többet nem mehetek oda. - magyarázta Jimin, miközben csalódottan sóhajtott egyet.

- Van isten! Ez a nap híre! - hallatszott a hamiskás ujjongás a vonal túlsó végén. - Egyébként miért nem?

- Hát... először is a klub főnöke segített ki, szóval nem kis gondot okoztam neki. - motyogta Jimin, miközben Tae hümmögött, hogy érti. - Aztán volt pár megjegyzésem a klub berendezését illetően... - újabb hümmögés. - ... és nem igazán emlékszem, de mintha tettem volna pár dolgot, amikor félájultan kanos voltam.

- Pffhahaha - szakadt ki a nevetés Taehyungból.

- Jajj, kérlek, ne röhögj már! Tudod milyen ciki!?

- Jimin, ez komoly? - kérdezte Tae, miközben próbálta visszafogni a nevetést. - Az hogy ismeretlen pasikkal bújsz ágyba pénzért, és isten tudja, hogy mit teszel meg nekik az nem gáz. Ellentétben egy-két stílus tanáccsal, amit, mint szakavatott szem szúrtál ki, és megjegyeztél neki, az vér ciki és égő? - újabb röhögés.

- Mondtam, hogy ne röhögj ki, vagy többet nem beszélek veled! - csattant fel Jimin.

- Jól van na! Bocsi! - szedte össze magát Tae. - Csak néha még mindig meg tudsz lepni. Amúgy milyen volt?

- Hm... - gondolkodott el Jimin. - Törpe, kopasz, pocakos mégis gyorsmozgású, átlagos farokkal...

- Bazdmeg haver! Nem a kuncsaftodra vagyok kíváncsi! - kiabált közbe Tae, miközben igyekezett törölni a hallottakat.

- Akkor mire vagy kíváncsi? - kérdezte Jimin.

- A megmentődre te idióta! Ha nem segített volna, most nem biztos, hogy ilyen kedélyesen beszélgetnénk.

- Egyedül te érzed magad jól jelen pillanatban. - jegyezte meg Jimin. -A neve Jeon Jungkook. Többet nem igazán tudok, és még mindig nem emlékszem mindenre.

- Értem. És most mihez fogsz kezdeni? - érdeklődött a barátja.

- Hogy érted?

- Azt mondtad, hogy nem mehetsz vissza abba klubba. Keresel egy normális állást végre? - kérdezte Tae.

- Ha szembe jönne velem egy olyan munka, amit megérné csinálnom, mellette tanulhatok, és még Yeriről is tudok gondoskodni, akkor azonnal elfogadom. De jelenleg ez esélytelen. Majd kitalálok valamit. - válaszolta Jimin. Azt már nem tette hozzá, hogy nem csak az az egy kicseszett klub van a városban.

- Oké haver. Remélem, hogy összejön. Őszintén!

- Köszi! De most már mennem kellene, még össze kell kapnom magam, és bebattyogni pár unalmas órára.

- Rendben. Akkor majd beszélünk. Bármi van, akkor hívj!

- Bármikor? - vigyorodott el Jimin.

- Igen, bármikor! Maximum közben hallgatnod kell egy édes kis lányka, kéjes nyöszörgését is. - nevetett fel Tae.

- Perverz vagy! - mondta Jimin.

- Nem annyira mint te! - vágott vissza Taehyung. - Vigyázz magadra és Yerire is!

- Meg lesz. Te is! - mosolyodott el Jimin, majd kinyomta a telefont.

Nagyot sóhajtva dőlt hátra a széken, és nyújtózkodott ki. Jimin nem tudta, hogy Tae mennyire tekinti őt a barátjának, ugyanis Taehyung körül mindig rengetegen voltak, de remélte, hogy tisztában van vele, hogy neki ő az egyetlen. Ha ő nem lett volna, és Jimin nem panaszkodhat valakinek néha, akkor már rég megőrült volna.

Tíz perc múlva pedig már a zuhany alatt állt, és élvezte a meleg a vizet. Bár amikor éjjel hazaért, akkor is a fürdés volt az első dolga, és bár még érezte magán a tusfürdő illatát, nem érezte úgy, hogy megszabadult volna minden mocsoktól, ami testére ragadt.

Amikor Hobi utána szaladt és azt mondta, hogy majd valaki hazaviszi, először tiltakozott, de a srác nagyon meggyőzően tud nézni, és végül hálás volt, hogy nem kellett majd egy órát gyalogolnia. Fogalma sem volt, hogy mikor ért volna haza olyan állapotban.

- Vajon beengednek még a klubba? Sem Hobi, sem a kidobók nem mondtak semmit. Ahogy a Főnök sem, pedig biztos, hogy sikeresen megsértettem, mégis hazavitetett... És ha már itt tartunk! Mi a fene volt velem? Mellette nem éreztem magam többnek egy tizenöt éves kis tininél, pedig még soha életemben nem találkoztam vele. Mégis úgy beszélgettem vele, mint egy régi ismerőssel, és ezek mellé még úgy is éreztem magam.

Jimint baromira idegesítette az este. Nem az, hogy bedrogozták, és nem is az, hogy megerőszakolták, hanem a tudat, hogy úgy érezte abban a pár percben, amíg Jungkook társaságát élvezte, teljesen felszabadult volt és nem érezte úgy, hogy vissza kellene fognia magát. Ellenkezőleg, mintha bármit mondhatna vagy megtehetne.

Miközben gondolkodott, gyorsan ismét hajat mosott, majd alaposan végigdörzsölte az egész testét is, leöblítette a habot és már zárta is el a vizet.

- Faszom! Ha gazdag leszek, akkor lesz egy hatalmas fürdőszobám, egy 2 személyes káddal, amit teleengedek forró vízzel, és abban fogom áztatni magam. - dünnyögött az orra alatt, miközben megtörölközött és felvett egy gatyát.

Gyerekkorában sem volt kád a házukban. Sőt, fürdőszoba sem nagyon, mert vagy volt víz, vagy nem. Mivel indulásig még mindig volt egy kis ideje, úgy döntött pihen még egy kicsit, és hanyatt vágta magát az ágyon. De amikor becsukta a szemeit, hirtelen egy kék szempárt látott maga előtt.

- Baszki! Én szemeztem vele!! - ült fel ijedten az ágyon, miközben a fejét fogta, ahogy eszébe jutott egy apró részlet az estéből. - Oké! A legjobb az lenne, ha inkább nem is emlékeznék semmire.

Úgyhogy ezzel a lendülettel fogta magát és felöltözött, felkapta a táskáját, és kilépett a kis lakásból, hogy elinduljon az egyetemre. Legalább eltereli a figyelmét.