Jungkook nagyon nehezen tudta lerázni Yoongit. Még vagy három órán keresztül beszélgettek, de a végére már csak Yoongi dicsekedett ismét a legújabb hódításával, amire Kook nem igazán volt kíváncsi, főleg azért, mert egyből rátört az a gyötrő hiányérzet, amit legalább már tudott, hogy Jimin hiánya okozott. De még nem jött el az ideje, hogy kitöltse azt az űrt. Először véget kellett vetnie az eddigi életének, hogy tiszta fejjel tudjon Jimin elé állni.

Nagyon nehezen szánta rá magát, hogy felhívja Minsoot. Félt a reakciótól. Nem Minsooétól, hanem a sajátjától. Végül felhívta, és megbeszélték, hogy a klubban találkoznak, ha a férfi végzett a találkozójával. Így Kook ráérősen letusolt és felöltözött. Lement a stúdióba és átnézte az üzeneteit, meg elintézett még pár apróságot.

Amikor legközelebb fordult a monitor felé, megnyitott egy mappát, és egy kis sóvárgással vegyes nyugalommal nézegette Jimin képeit. Teljesen más szemmel látta őt, és meg is lepte, hogy mennyit változott a hozzáállása a fiúval kapcsolatban, amint elhatározta magát. Egyszerűen gyönyörűnek látta őt. A képeket lapozgatva gondolt egyet, és elkezdett válogatni a legjobbak közül, amivel igazán meggyűlt a baja. Ugyanis nem igazán tudott választani, ami nem az ő remek képességei miatt történt, hanem azért, mert Jimin szinte elbűvölte a kamerát. Minden szögből, bármilyen fényviszonyban.

Miután dűlőre jutott saját magával, és kiválasztott vagy két tucat képet, behívta Jint és a többit rábízta.

Volt még egy kis ideje, de ahogy telt az idő egyre idegesebb lett. Úgy döntött, hogy bemegy a klubba, majd ott iszik még egy kávét, és ott is van egy kis elintéznivalója.

Alig múlt dél, így a klubban még nem volt senki, magát engedte be a hátsó ajtón, és magának kellett kávét csinálnia. De nem sokkal később már egy nagy adag feketével tartott az irodájába. Már nyitotta az ajtót, amikor hangokat hallott Minsoo irodája felől. - Szóval itt van, és még nem végzett. - állapította meg és lépett volna be az irodába, amikor nevetésre lett figyelmes. Vagyis inkább kuncogásra, abból is az úgymond, édesebbik fajta, közben pedig beszélgetésfoszlányok szűrődtek ki.

Kook szemei összeszűkültek, majd irányt váltott, és halk léptekkel az iroda felé sétált, aminek az ajtaja résnyire nyitva volt. - Még azzal sem erőlteti magát, hogy becsukja az ajtót, ennyire biztos magában!? - fintorodott el Jungkook, majd megtorpant, amikor már jól hallható volt a beszélgetés.

„Nem tudom szívecském, majd megbeszéljük jó?" - hallotta meg Minsoo negédes hangját, amitől egyből összeszorult a torka. Igen, elég sokat gondolkodott az éjjel, többek között Minsoo befolyásáról is, amit előszeretettel gyakorolt rajta. Jungkook, így visszagondolva tudta, hogy ijesztően befolyásolható volt, mégis elborzasztotta, hogy mennyire maga köré tudta csavarni pár édesen kiejtett, jól célba talált szóval, és finom csókkal.

„Szeretnék tengerpartra menni..." - hallott meg egy idegen hangot, ami szinte nyávogásnak hatott a fülében.

„Hm, nem is rossz ötlet"- szólalt meg ismét Minsoo, majd apró csókok összetéveszthetetlen hangját hallotta meg, amit sóhajok kísértek.

„Oda ahol a múltkor voltunk, vagy máshová szeretnél menni?" - hangzott el Minsoo szájából a kérdés, majd egy elfojtott nyögés.

„Egy hete sincs, hogy ott voltunk, keressünk valami más helyet." - sóhajtotta az idegen.

Jungkooknak pedig itt lett elege. Fogalma sincs honnan gyűjtött annyi bátorságot, amennyi előtte sosem volt, amikor Minsoo elé állt, de most erélyesen belökte az ajtót, pár lépést tett előre, majd csendben megállt.

- Látom jól halad az egyezkedés. Még én is látom, hogy mekkora sikered van. -nézett Kook feltűnően a meztelen idegen ágaskodó farkára, aki éppen Minsoo ölében ült.

A meztelen fiú nem igazán zavartatta magát, alig akart kiszállni a férfi öléből, akinek viszont döbbenet ült ki az arcára, és egész testében megfeszült.

- Van még, kb fél órád a következő megbeszélésig velem. Ha lehet, akkor ürítsd ki a golyóidat rendesen, mert a tárgyalás témája tuti nem ez lesz! - mondta Jungkook Minsoonak, aki még mindig meredten bámult rá.

Ezután kifordult az ajtón, és elég sietős léptekkel távozni készült. A lábai úgy remegtek, hogy nem is értette, hogy képes járni. Úgy érezte összeroppantja a kezében lévő bögrét, és a gyomra is liftezett. Mikor már a pultnál járt, letette a kezéből a bögrét, és ugyan olyan sietősen kiviharzott a klubból.

Mire hazaért, úgy érezte, hogy menten elhányja magát. Szédült, lüktetett a feje, és már egész testében remegett. Olyan erővel csapta be a bejárati ajtót, hogy Jin is kiugrott az irodából, és rémülten kérdezte, hogy mi a baj.

Kook csak intett neki, majd felviharzott a lakásba, egyenesen a fürdőbe, majd becsukta maga mögött az ajtót, és háttal nekidőlt. Még mindig szédült, amikor pár perc múlva a mosdóhoz ment, hogy kicsit megmossa az arcát.

Talán legbelül mindig is tudta, hogy Minsoo nem volt mindig hűséges hozzá, de ezt is elnyomta magában, mint az összes többi dolgot, amit vele tett. Tényleg rosszul volt a gondolattól, hogy képes volt ezt elviselni annyi időn keresztül. Még csak nem is talált rá logikus magyarázatot, amikor belegondolt, hogy pár napja még hogyan vette le a lábáról az a gyökér, és ez szinte az őrületbe kergette. Most kezdte el megérteni, hogy mit szajkózott neki Yoongi és Hobi állandóan, és legszívesebben belevert volna a tükörbe dühében, hogy egyetlen egy szavuk sem jutott el hozzá, mert neki fontosabb volt egy halott dologba kapaszkodni.

Dühítette, hogy ő tudott volna tenni valamit, ahogy minden normális ember ilyen helyzetben, mégsem változtatott. Még csak meg sem próbált, inkább elmerült a saját nyomorában, és elfogadta az életét, olyan szarnak, amilyen volt is.

- Jungkook! - halotta meg Minsoo hangját már a lakásban. - Jungkook! Hol vagy?

Kookban örvénylett az elmúlt időszak összes képe, egy nagy vihar tombolt a fejében, mégis tiszta volt a tudta, és nagyon is tisztában volt vele, hogy mit akar.

- Ne ordíts, itt vagyok. - lépett ki a fürdőszobából.

- Jungkook hallgass meg! - lépett oda elé Minsoo, de Kook hátrált, és nem szólt semmit.

- Meg tudom magyarázni! - folytatta a férfi.

- Igen, tudom. Mindent megtudsz magyarázni. Biztos ő nyomott le téged a kanapéra, és akaratod ellenére nyomtad a fejét a farkadra, igaz? - kérdezte Kook, ami váratlanul érte Minsoot, és kezdte aggasztani, hogy Jungkook visszabeszél neki.

- Maradj csendben, és hagyd, hogy megmagyarázzam! - szólt rá erélyesebben Minsoo.

- Miért? Ha nem maradok csendben, akkor mit csinálsz? Ha kíváncsi lettem volna magyarázatodra, akkor ott helyben megvárom.

- Egyszeri alkalom volt Jungkook, tévedtem! Hülye voltam! - vágta rá Minsoo, mire Kook csak megcsóválta a fejét.

- Egyszeri alkalom? Szerintem naponta egyszerit akartál mondani! Hallottam, hogy mit beszéltetek Minsoo!

- Te kémkedsz utánam?- csattant fel a férfi.

- Hogy mi? Ezt most komolyan kérdezted? Neked tényleg ez a problémád most? Az hogy én kémkedek?

- Jungkook! Hallgass már meg! - kiabált rá Minsoo, majd kicsit sem finoman a falhoz szorította Kookot.

- Ezzel már nem érsz el semmit. - mondta Jungkook lesajnálóan.

- Akkor most mit akarsz csinálni? Azt hiszed, hogy megengedem, hogy elhagyj? Hm? - sziszegte Minsoo. Kook látta rajta a kétségbeesés és a düh keverékét.

- Minsoo! Nem érdekel, hogy te mit akarsz! - válaszolta Kook, majd egy gyors mozdulattal ellökte a férfi kezét, és ellépett mellette.

- Ne merj itt hagyni! - kiabálta utána Minsoo, de Kook nem foglalkozott vele, csak lement a lépcsőn, és beszólt Jinnek, hogy azonnal menjen el. Az asszisztens is hallotta a veszekedést, és egy aggódó pillantás után, felkapta a cuccát, majd elment.

Jungkook pedig, a tajtékzó Minsooval a sarkában bement a stúdióba.

- Ne hagyj figyelmen kívül a kurva életbe! - dühöngött Minsoo.

- Nem Minsoo! Nincs igazad! - fordult felé Kook. - Most figyelek csak rád igazán!

Minsoo ekkorra már tisztában volt vele, hogy valamiért a kis kezes báránya többé már se nem kezes, se nem bárány, és legszívesebben a haját tépte volna. Kookot konkrétan egy kincsnek tartotta, ami az övé, csakis az ő tulajdona, és ezzel bármilyen formában el is dicsekedett. Egy tulajdonnak pedig nincs joga önálló életet élni.

- Ezért nem szakíthatsz velem! - közölte Minsoo, mint valami tényt.

- Rendben, ahogy szeretnéd. Nem fogok ezért veled szakítani, megnyugodhatsz, és el is nézem neked, hogy megcsaltál, ki tudja hányszor. Ezt mind megbocsájtom neked, mert isten látja a lelkem, tényleg nagyon szerettelek! - szólalt meg Kook nyugodt hangon, és Minsoo már lépett is felé, hogy elkapja a derekát, de Jungkook megint eltáncolt előle.

- Az összes többiért foglak elhagyni, amiért viszont megbocsátani sem vagyok hajlandó!

- Miről beszélsz? - kérdezte hihetetlenkedve Minsoo.

- Nem fogok megbocsájtani azért, hogy eszközként használtál a saját javadra, és amikor nem volt rám szükséged, akkor simán csak a sarokba állítottál, mint valami kibaszott díszt!

- Azt kettőnkért tettem! - ordított közbe Minsoo.

- Hallgatlak! Nem gondolod, hogy ideje lenne megtudnom, hogy mit fizetettél meg velem? - lépett hozzá közelebb Jungkook. Ekkor már alig hallott és látott valamit az idegességtől, ami olyan hullámokban tört rá, hogy alig tudott felülkerekedni rajtuk.

- Az a szemét megfenyegetett! - kiabált tovább Minsoo, miközben idegesen a haját túrta. - Azt mondta, ha nem kaphat meg téged, akkor tönkreteszi a klubbot! Azzal fenyegetett, hogy bezáratja, és feljelent valami mondvacsinált okkal, ami tönkretette volna az összes többi üzletemet is!

- Ennyi? - kérdezte döbbenten Kook. - Ezért képes voltál odalökni neki, nem is egyszer? Fontosabb volt a pénz, mint én?

- Én csak azt akartam, hogy békén hagyjon minket, ameddig kitalálom, hogy mit csináljak! - válaszolta ingerülten Minsoo.

- És mikor töprengtél a megoldáson Minsoo? Amikor éppen a farkadra húztad azt a kis barnát? - kérdezte Kook.

- Az egész a te hibád! Nem érted, hogy nem volt más választásom! Egy kibaszott politikusról beszélünk, akinek mindenhol van befolyása!

Jungkook már meg sem hallotta mit mondott még Minsoo, az ő fejében az első mondat visszhangzott.

- Én vagyok a hibás? Mégis miben vagyok én a hibás? Minsoo, tűnj a szemem elől! - kiabálta Kook, és érezte, hogy megint felfordul a gyomra.

- Nem megyek sehova! - kiabált vissza Minsoo.

- Ahogy akarod. Én viszont befejeztem. - mondta Jungkook, majd kisétált a folyósóra, felkapta a kocsi kulcsát, és kiment az ajtón.

Még hallotta, ahogy Minsoo a nevét kiabálja, de a mérge eltompított mindent, így csak összemosódott hangokat hallott. Saját magára volt mérhetetlenül dühös, és fogalma sem volt, hogy hogyan tudná kezelni.

***

Jungkooknak a legelső gondolata Jimin volt. Látni akarta, és magához szorítani, hogy lenyugtassa magát. De végül úgy ítélte meg, hogy túl ideges ahhoz, hogy találkozzon vele. Teljesen biztos volt benne, hogy a fiú észreveszi majd, hogy milyen feszült, ő pedig képtelen lett volna higgadtan viselkedni, és nem akart aggodalmat okozni neki.

- Hát te? - kérdezte Yoongi meglepetten.

- Adj valamit inni! - mondta neki Kook, majd besétált mellette az ajtón. - Helló! - köszönt oda a nappaliban helyet foglaló, már félpucér srácnak, majd megállás nélkül a bárszekrényhez sétált, és töltött magának egy dupla whiskyt. Yoongi a fejét vakargatva ment utána, miközben igyekezett eligazgatni a bokszerében feszülő szerszámát.

- Figyi Haver, mint láthatod nem igazán alkalmas. - kezdett bele Yoongi, miközben a srác felállt és elkezdett öltözni. - Várj egy kicsit bogaram, mindjárt elintézem ezt. - szólt oda a srácnak, aki megállt.

- Szakítottam Minsooval. - közölte Kook, majd húzóra kiitta a poharat.

- Öltözz fel bogaram, majd hívlak, rendben!? - szólt oda a srácnak megint Yoongi, aki egy rövid sóhaj után folytatta az öltözködést, két perc múlva pedig távozott. Addig Yoongi is magára kapott egy gatyát meg egy pólót, és követte Kook példáját.

- Szóval, akkor mesélj! Mi történt?- kérdezte Yoongi.

- Bementem az irodába és rajtakaptam, hogy megcsal. - válaszolta Jungkook.

- Oké. És tovább?

- Hazamentem, ő utánam jött, összevesztünk, aztán otthagytam. - nem szándékosan beszélt ilyen röviden, csak még mindig alig látott a méregtől.

- Hát haver, jobb későn, mint soha. - kacsintott rá Yoongi, de miután kapott egy „leütlek, meghalsz" pillantást, felfogta, hogy Kooknak rohadtul nincs kedve viccelődni.

- Mi lesz a klubbal? - kérdezte Yoongi, csak hogy ne üljenek kukán.

- Fogalmam sincs, nem akarok tovább vele foglalkozni, az az oka mindennek! - mondta dühösen Kook.

- Ezt hogy érted? - pislogott értetlenül Yoongi.

- Azért kellett azzal a rohadékkal lefeküdnöm, hogy ő megtarthassa azt a kibaszott kócerájt! - dühöngött Jungkook.

- Hogy mi? - torzultak el Yoongi vonásai, szinte teljesen a döbbenettől és a méregtől.

- Igen, jól hallottad! Neki a pénz fontosabb volt nálam, ezért készségesen felkínált a zsarolójának, mint fizetséget! - csapta le a poharat Kook.

- Megölöm... - suttogta Yoongi, és az így is nagydarab teste, legalább a kétszeresére dagadt mérgében.

- Kimondhatatlanul dühös vagyok magamra, amiért ilyen későn tértem észhez. - forrongott még mindig Jungkook.

- Az a lényeg haver, hogy végre letisztult a kép, és nem fordult még rosszabbra a helyzet. Komolyan nem tudom, hogy mire lenne még képes. - csóválta meg a fejét Yoongi.

- Fogalmam sincs, hogy mit csináljak, úgy érzem, hogy az elmúlt időszak feszültsége mind most gyűlik össze, és ki akar robbanni. - szorította össze Jungkook a fogait.

- Akkor ne a múltra koncentrálj. Gondolj a cuki cicuskádra, az majd megnyugtat. - tanácsolta Yoongi.

- Annyira szeretném látni. - sóhajtott Kook, amin Yoongi elmosolyodott.

- Akkor miért nem hozzá mentél?

- Gondoltam rá, de nem akartam felzaklatni. Először le kell nyugodnom. Holnap pedig úgyis jön suli után. Addig összeszedem magam. - magyarázta Kook.

- Akkor mit csináljunk? Üljünk itt holnapig? - kérdezte Yoongi. Látta, hogy már Jimin említésétől is nyugodtabb lett kissé a barátja, de jó lett volna, ha el is tud lazulni, nem pedig újra rápörögni a témára.

- Nem is rossz ötlet. Ha egész éjjel iszok, akkor holnap délutánra még ki is alszom. - bólogatott Jungkook.

- Akkor inkább menjünk le a klubba, legalább kikapcsolsz. - dobta fel az ötletet Yoongi.

- A klubba? - kérdezett vissza Jungkook. - Hát téged sem az eszedért tartalak. - emelte a poharát Yoongira, majd kiitta.

- Ugyan már, én egyébként is találkozót beszéltem meg pár haverral, arról nem is beszélve, hogy te vagy a tulaja annak a helynek nem? Minsoot ismerve meg biztos, hogy valakit dönget éppen, hogy levezesse a feszkót. - vonta meg a vállát Yoongi. - Ne feledd, te már nem a régi Jungkook vagy, nem kell füled farkad behúzva megbújnod a sarokban.

Kookot elgondolkodtatta a dolog, de nem igazán akart most a klubba menni. Végül mégis rábólintott. Ha egyedül marad, csak még idegesebb lesz. Ha Yoongival marad kettesben, akkor megint valamelyik cicuskájáról fog áradozni a végén, amitől Kook ismét csak Jiminre fog gondolni. Ha lemegy a klubba, akkor legalább eltereli a figyelmét néhány haver társaságában.

Mivel még korán volt, így még iszogattak és beszélgettek egy darabig, majd ital után taxiba szálltak, és elmentek kajálni. Aztán beugrottak Yoongi cégéhez is, mert elintéznivalója akadt valami új projekttel kapcsolatban. Nyitásra értek klubba, és Jungkook egyből a pult felé vette az irányt.

- Szia! - köszönt rá Hobira. - Minsoo itt van?

- Helló Kook! - mosolygott vissza rá a pultos. - Nincs. Nemrég ment el. Azt mondta, ha gáz van, akkor hívjam. Elég ideges volt. Történt valami?

- Majd holnap elmesélem. - mondta Kook. Nem volt kedve újra elmondani. Egy napra éppen elég volt túlesnie rajta, aztán elmesélni Yoonginak. - Szóval igaza volt Yoonginak. Már el is húzott valakihez... - jegyezte meg magában.

- A szokásosat! - ért oda Yoongi is a pulthoz. - Két duplát kérnénk!

- Szia. Téged is lehet látni? - kérdezte Hobi, majd lehajolt a pult alá és kotorászni kezdett. - Tessék! - nyújtotta át a kártyát Yoonginak. - Köszönöm szépen a támogatást!- vigyorgott rá.

Yoongi összerándult, ahogy felfogta, hogy az az ő bankkártyája, amit Hobinak adott, hogy vásárolni menjen Yerivel.

- Nem költöttem olyan sokat, nem kell pánikolni. - vigyorgott Hobi.

- Pontosan tudom mennyit költöttél. Egész nap rezgett a telefonom az értesítések miatt. Lassan használhattam volna vibrátornak. - húzta el a száját Yoongi.

- Perverz! - tette le az italokat Hobi a pultra, majd távozott.

- Ne feszülj már be ennyire! - fordult Kook felé, aki csak a tömeget pásztázta. - Ha felbukkan, úgyis lecsapom. - vonta meg a vállát lazán.

- Itt ne csinálj balhét, ha kérhetem. - szögezte le Jungkook.

- Oké. Ameddig nyugton marad, hozzá sem érek... - fogadkozott Yoongi, miközben azon gondolkodott, hogy azért lecsaphatja-e Minsoot, mert szimplán csak levegőt vesz...

***

Yeri eddig is aggódott, de miután este lett, és jimin még mindig csak feküdt és meg sem mozdult, még jobban félt. Csinált egy bögre forró csokit, majd remegő lábbak ment az ágyhoz és ült le.

- Bátyó. - szólalt meg halkan, de Jimin nem mozdult. - Kérlek, mondj valamit. Beszéljük meg. - kérlelte, de a fiú nem akart megszólalni.

Jimin kihallotta a húga hangjából áradó kétségbeesést, de őt is pont ugyanaz kerülgette. Pár perc mozdulatlan csend után ismét Yeri szólalt meg.

- Nem akartam, hogy ez történjen. Kérlek hidd el. - mondta szipogva. - Csak kérdezett, én pedig válaszoltam. Nem gondoltam, hogy ezt a következtetést fogja levonni.

- Miért? Talán tévedett? - szólalt meg végre Jimin. Hangjában csak bánat volt. Nem hibáztatta a húgát, nem tudott rá mérges lenni, hiszen imádta és tartozott neki.

- Nem mindenben. - válaszolt Yeri őszintén.

- Hogy érted ezt? - ült fel végre Jimin az ágyban. Yeri szíve megfájdult Jimin arcától. Látta, hogy vörösek a szemei, és mintha tíz évet öregedett volna a tekintete.

- Nem volt igaza abban, hogy boldogabb lennék, ha nem lennél mellettem. Nagyon szeretlek, és hálás vagyok mindenért, amit az elmúlt években értem tettél. Nálad jobb testvért el sem tudok képzelni, és ezen nem változtathat semmi. - Yeri elhatározta, hogy őszinte lesz. Muszáj volt megtennie, mert a hallgatása ismét katasztrófához vezetett, ugyan úgy, mint akkor.

- Azt is tudnod kell, mert már mondtam, és ha kell, minden nap elmondom, hogy nem hibáztatlak azért, ami történt. Nem vagyok már kisgyerek, és felfogom azt, hogy mit, miért csináltál. Neked sem volt könnyű végignézni azt, ami ott zajlott. - mondta Yeri, majd megtörölgette a könnyes szemeit.

- Ez nem mentség arra, hogy nem figyeltem rád. - rázta meg a fejét Jimin.

- Én voltam az aki, nem szólt. Én vagyok a hibás azért, ami történt. - győzködte Yeri.

- Te szóltál, csak én nem figyeltem! - erősködött Jimin.

- Akkor szóltam volna, ha kimondom, ha ki merem mondai, de nem tettem semmit, csak hallgattam. Éppen ezért nem vállalhatod a felelősséget életed végéig! Jimin, kérlek! Szeretném, ha végre te is boldog lennél, ha úgy élnél, ahogy te szeretnél. Azt hiszem, hogy képes lennék még egy lépést megtenni, ha te is.

- Honnan veszed, hogy nem vagyok boldog? Miből gondolod, hogy mást akarok csinálni? Én csak szeretném, ha minden olyan maradna, mint volt. - mondta kétségbeesetten Jimin.

- Ha nem változik semmi, akkor megrekedünk itt, és ki tudja, hogy mikor tudunk újra lépni. Ebben igaza volt Dr. Palmernek. Annak ellenére, hogy nem akartam ezt, elgondolkodtam rajta és igaza van. Nem cipelhetsz minden terhet te. Segítség kell, és én kész vagyok elmenni. Akár veled, akár nélküled. Bár máris félek, és biztos nehéz lesz eleinte, de azt hiszem, hogy most én következem. Szeretném, ha szabad lennél.

Mire Yeri befejezte, már mind a ketten rázkódtak a néma sírástól.

- Mikor tanultál meg így beszélni? - törölgette meg a szemeit Jimin.

- A legjobbtól tanultam. - mosolyodott el sírás közben Yeri is, majd Jimin kitárt karjai közé vetette magát.

- Szeretlek. - mondta Jimin, és magához szorította Yerit.

- Én is Bátyó.

Még vagy két percig törölgették a könnyeiket, miközben nem tudták eldönteni, hogy sírjanak vagy nevessenek. Az idejét sem tudták, hogy mikor beszéltek erről utoljára, és mind a ketten megkönnyebbültek egy kicsit.

- És most ágyneműcsere! - szólalt meg végül Yeri.

- Ez aztán az éles váltás. - nevetett fel Jimin.

- Muszáj lesz, mert a bögre az ágyon landolt. - magyarázta a lány miközben elhúzódott Jimintől, és lenézett az ágyneműre, ahol a bögre üresen, a takaró pedig foltosan virított, Yeri ruhájával egyetembe.

- Majd én lecserélem. - mondta Jimin vigyorogva.

- Akkor én megyek fürdeni. - jelentette ki a lány, majd mosolyogva elvonult a fürdőszobába.

Jimin valamelyest megkönnyebbül, de nem teljesen. Fogalma sem volt, hogy mit csináljon, mert úgy érezte, hogy kettészakad. Nem tudta elengedni a húgát, erre nem volt képes ilyen hirtelen, ennyi idő után, viszont a másik oldalon ott állt Jungkook, akit szintén nem akart elveszíteni.

Még mindig hihetetlennek és varázslatosnak érezte azt, ami köztük volt, bármi is legyen az. Ő már ennyitől boldog volt, pedig még fogalma sem volt arról, hogy Jungkook hogyan érez iránta. Érezte a férfiból felé áradó törődést, és érezte azt is, hogy nem közömbös a számára. De mivel Kook eddig nem mondott neki semmit, így Jimin még kétségek között őrlődött.

Azt tisztán érezte, hogy ő már menthetetlenül beleszeretett és minden porcikája vágyott rá. De mi van akkor, ha férfi nem szerelmes? Mert ugyan Jiminből kikényszerítette a vallomást, de ő egy szóval sem mondott semmit. Bár a csókjaiból, az öleléséből, és a támogatásából nem ezt a következtetést vonta le.

Menjen Yerivel, vagy maradjon Kook mellett? Még annyira össze volt zavarodva a történtek után, hogy nem tudta mit válaszoljon, csak egy valamiben volt biztos: mindennél jobban akarta látni őt!

Okééé, ennyi volt mára. És, mit is írtam a Lost Memories egyik részében?🤔
Valami olyasmi volt, hogy semmi sem lehet ilyen egyszerű🤭