- Mondj már valamit! – kérlelte Jimin a húgát.

Már vagy öt perce ültek csendben, egymással szemben. Jimin idegesen figyelte Yerit, akinek az arcáról semmit nem tudott leolvasni a döbbeneten kívül. A lány kicsit összerezzent, amikor meghallotta a bátyja hangját, mert teljesen lefoglalták a gondolatai.

- Ne haragudj, csak... igaz, hogy tudtam róla, de egészen más látni is. – hebegte Yeri.

- Sajnálom. – mondta Jimin. - Nem gondolkodtam, az én hibám.

- Dehogyis! Ne mondd ezt! – szólt rá Yeri. – Csak meglepődtem, de majd megszokom. Már megbeszéltük egyszer, hogy minden rendben ezzel. Csak hirtelen nem számítottam egy ilyen jelenetre. Nem mondtad, hogy van valakid.

Jimin is zavarban volt. Olyan gyorsan történtek a dolgok, szinte minden bevezetés nélkül, hogy eszébe sem jutott Yerivel beszélni róla. Főleg, hogy ő sem gondolta volna, hogy így végződik a nap.

- Szóval... Ő a pasid? – kérdezte a lány.

JImin legszívesebben rávágta volna, hogy igen, de aztán végigzongorázott az emlékein. – Nem mondanám, hogy a pasim. – mondta végül, és Yeri kiérezte a csalódást a hangjából.

- Miért? Ahogy elnézem a vörös füleidet bátyó, te oda vagy érte. És ahogy ő elköszönt tőled, szerintem ugyanezt el lehet mondani róla is.

- Erről konkrétan nem beszéltünk. – motyogta Jimin, majd érezte, hogy az arca ismét lángolni kezd, ahogy eszébe jutott a délután, és hogy megint szerelmet vallott Jungkooknak.

- Hogy hívják? Hol ismerted meg? – tudakolta Yeri, és láthatóan egyre érdeklődőbb lett.

- A neve Jungkook, és egy szórakozóhelyen ismertem meg. – válaszolta Jimin, az utóbbi kérdésre elég kurtán válaszolva.

- Szóval együtt buliztatok? – vigyorodott el a lány.

- Nem egészen. – dörzsölte meg a homlokát Jimin.

- Akkor?

- Ő a tulajdonos, és összefutottunk egyszer. – magyarázta a fiú.

- Ó! – csodálkozott el Yeri. - Elviszel engem is egyszer? – kérdezte csillogó szemekkel.

- Nem! – vágta rá olyan hévvel Jimin, hogy a lány meglepődött.

- Miért?

Jimin sóhajtott, majd gondolkodott a válaszon. – Az egy olyan klub, ahová csak melegek járnak. – nyögte ki végül. Persze nem volt teljesen igaz, mert sok egyéb fazon is megfordult ott, alkalomadtán még heterók is, de úgy gondolta, hogy ezzel a rövid válasszal ki is vágja magát a feladat alól, hogy elvigye oda a lányt.

- A lehető legjobb hely nekem. – vonta meg a vállát Yeri, mire Jimin szemei elkerekedtek.

- Ezt meg hogy érted?

- Tőlük nem kell tartanom, nem igaz? – mondta Yeri keserű humorral, amit Jimin nem igazán tudott feldolgozni. Még a délutáni beszélgetés is ott keringett a fejében, erre Yeri próbálja elpoénkodni a dolgot.

- Az egyáltalán nem vicces. –jegyezte is meg Jimin.

- Oké, sajnálom. – kért bocsánatot Yeri. – Tudom, hogy nem szereted, ha felhozom a témát.

Ez igaz volt. Jimin szinte megtiltotta, hogy erről beszéljenek. Nem akart minden alkalommal a hibájával, és a húga fájdalmával szembesülni. Fél perc csend után Yeri szólalt meg ismét.

- Beszéltem erről Hobival. – vallotta be a lány. Jimin érezte, ahogy ideges lesz. Nem akarta, hogy bárki is megtudja. Nem akarta kiteregetni a szennyest, hogy aztán szemrehányó vagy sajnálkozó pillantásokkal találkozzon. Mielőtt azonban megszólalt volna, ismét eszébe jutott a délután. Nem szidhatta le a lányt azért, mert azt tette, amit ő is pár órával ezelőtt.

- Értem. – mondta végül, de semmi mást nem fűzött hozzá, Yeri pedig kíváncsi tekintettel fürkészte. Érezte a változást, amitől hirtelen megijedt kissé, majd szépen lassan elengedte. – És... hogy vagy mostanában? – kérdezte halkan Jimin.

- Még mindig sokszor eszembe jut, és olyankor nagyon félek, hogy nem fogok tudni túllépni a dolgokon, de igyekszem nem nagy ügyet csinálni belőle, így lassan le is nyugszom. – mondta Yeri.

- Dr. Palmer majd holnap megvizsgál és okosabbak leszünk. Talán íratok fel vele ismét valami nyugtatót neked. – mondta Jimin elgondolkodva, mire a lány csak bólogatott.

- De akkor sem úszod meg, hogy egyszer elvigyél arra helyre. – vigyorodott el Yeri.

- Fiatal vagy még hozzá, be sem engednének. – próbálta leszerelni a húgát.

- Nem hiszem, hogy akadály lenne, mivel a tulaj a pasid. – emelgette a szemöldökeit Yeri.

- Majd meglátom, talán egy nyitás előtti nézelődés nem árthat. – sóhajtott Jimin megadóan. A „pasid" kifejezés pedig simogatta a szívét, bár tisztában volt vele, hogy még nem volt teljesen igaz.

- Nekem az is jó! – vágta rá Yeri izgatottan. – Alig várom!

***

- Ez azért elég kemény... - sóhajtott Yoongi, majd újra belekortyolt a kávéjába, és próbálta feldolgozni a hallottakat, miközben elnyúlt Jungkook nappalijában, mit sem törődve a férfi gyilkos pillantásaival és pszichopata kinézetével, amit a látogatása eredményezett.

Kook arra kelt, hogy valaki be akarja törni a bejárati ajtót. Alig volt magánál, és még a lépcsőről is majdnem lefejelt, miközben próbált eljutni az ajtóig.

- Jó reggelt! – köszönt rá egyből Yoongi, ahogy kinyitotta az ajtót, majd minden további nélkül belépett Kook mellett, és elindult a lakásba.

Jungkook még mindig félálomban követte, miközben azt mantrázta magának, hogy nem feltétlenül szükséges az életben maradásához az, hogy kinyírja a legjobb barátját.

- Mit keresel itt? – kérdezte, mikor utolérte Yoongit a saját konyhájában.

- Jöttem reggeli kávéra. – vigyorgott a férfi, miközben már be is nyomta a kávéfőzőt. Kook az órára nézett.

- Az isten szerelmére, még csak hét óra... - morogta, majd leült az egyik fotelbe, hogy ne állva aludjon vissza.

- De elfogyott a kávém otthon. – vonta meg a vállát, csak úgy mellékesen Yoongi, mire Jungkookban felment a pumpa.

- Egy istenverte szállodában laksz. Csak egy telefonodba került volna, hogy ágyba kapd a kávét, vagy minimum lemész abba a nyomorult kávézóba, amitől három emelet választ el, és megiszod ott, azt a kurva kávét....

- Én is szeretlek Kook. – vágott közbe Yoongi, majd elégedetten ült le ő is a nagy bögre kávéval. Jungkook nézte pár pillanatig.

- Rohadék! – jegyezte meg az orra alatt, majd felállt, hogy kávét csináljon magának, ha már kimaradt a szórásból. Pár perc múlva már ő is a feketét iszogatta, miközben érezte, ahogy kezd tisztulni a kép, és enyhülnek a gyilkos szándékai.

- Elég nyúzott vagy, nem aludtál rendesen? – tudakolta Yoongi.

- Ami azt illeti igenis meg nem is. – felelte Jungkook.

- Hallgatlak. – mondta Yoongi, és felkészült, hogy a Minsooval való párkapcsolati problémákat hallgassa, bár korán reggel éhgyomorra nem igazán volt kedve hozzá.

- Tegnap megkerestem Jimint, és beszélgettünk egy kicsit. – közölte Jungkook.

- Meglátogattad? – kérdezett vissza Yoongi.

Yoongi pislogott párat. Teljesen meglepődött Kook hozzáállásán. Azt hitte, hogy sokkal nehezebb dolga lesz majd, hogy rávegye a barátját, hogy tegye meg a kellő lépéseket. Nem gondolta, hogy Jimin akkora hatással lesz rá, hogy a kezébe veszi a dolgokat. Miután beszélt Jungkookkal, utána pedig Jimint kereste fel, úgy gondolta, hogy két ilyen határozatlan ember nem valami hamar fog dűlőre jutni.

Mire nem képes a szerelem...

És innen indult ki a beszélgetés, amiben Kook elmesélte nagyvonalakban, hogy mi történt Yerivel, és hogyan élte ezt meg Jimin.

- Valahol megértem a fiút. – szólalt meg Yoongi komolyan. – Viszont nem hiszem, hogy egyedül az ő felelőssége volt ez az egész. Lehet, hogy jobban odafigyelhetett volna, de ilyen helyzetben még egy felnőtt is szenved, itt pedig tizenéves fiatalokról van szó, nulla élettapasztalattal. Ahogy reagáltak az teljesen normális, annak ellenére, hogy az egész helyzet abnormális. Teljes mértékben az anya a felelős ezért.

- Azért nem bélyegezném meg őt sem. – mondta Jungkook.

- Még mindig túl jószívű vagy! – motyogta Yoongi.

- Az első férje meghalt, a másik elhagyta, a harmadik meg egy állat volt, emellett két gyerekről kellett gondoskodnia. Nem tudni, hogy milyen állapotban volt, de feltehetőleg nem túl jóban, így hozott egy rossz döntést. – boncolgatta Kook.

- Ja, úgy hogy nem volt tekintettel a gyerekeire. – szólalt meg mérgesen Yoongi.

- Vannak emberek, akik nem veszik sorba a döntésük következményeit, mert nem mindig lehet kitalálni, hogy útközben mi változik. Elég egy apró kis változás, és, ha nem vagy elég erős, máris teljesen más irányba haladsz. Ha tudnánk előre mi fog történni, akkor nem csinálnánk hülyeségeket próbálkozás közben. – jegyezte meg Jungkook.

- A hülyeség, és aközött amit ő csinált, ég és föld a különbség. – mondta Yoongi.

- Ezt nem vitatom. Viszont sok minden közrejátszik. A környezete, az emberek megítélése, a befolyásolhatósága, a kétségbeesésének a mélysége... ha elindulsz a lejtőn nehéz megállni segítség nélkül.

- Ne akard felmenteni a felelősség alól. – szólt közbe Yoongi.

- Nem akarom, csak próbálom megérteni, hogy hol és miért siklott ki annyira, hogy így végződjön a dolog, mielőtt elítélem. Az éjjel sokat gondolkodtam Minsooról és rólam. – mondta Kook, amivel Yoongit ismét sikerült meglepnie. Bár a véleménye nem igazán egyezett Kookéval, az utolsó mondatából rájött, hogy a férfi próbál tárgyilagos maradni, és kívülről nézni a helyzetét, feltehetőleg azért, hogy ne kerüljön ismét egy érzelmi csapdába, és ne fogja a tehetetlenségére a történteket. Ezért elemezgette Jimin anyjának a helyzetét is.

- És mire jutottál? – kérdezte aggódva Yoongi.

- Ma beszélek vele. - sóhajtott Jungkook. Yoongi nem akart faggatózni. Már annak a ténye is boldoggá tette, hogy Kook végre meghozta a döntést.

- És Jimin? – tudakolta Yoongi.

- Megkedveltem a fiút, ebben teljesen biztos vagyok. De először Minsooval kell beszélnem, hogy lezárjam a dolgokat. – mondta Kook határozottan.

- Akkor este iszunk? - kérdezte Yoongi mosolyogva.

- Mióta hazajöttél mást sem csinálunk. – nevetett fel Jungkook.

- Te hiányoltad a közös iszogatásokat, úgyhogy ne panaszkodj! – válaszolta Yoongi.

***

Jimin épp hogy kiugrott a tusolóból és fel tudta venni a telefont. Mivel délutánra volt időpontja Yerinek a dokihoz, úgy döntött, hogy mind a ketten otthon maradnak és lazítanak egy kicsit, hátha Yeri nem lesz annyira feszült. A lány éppen leszaladt a boltba, hogy vásároljon valamit ebédre.

- Már fürödni sem lehet? – szólt bele a telefonba, majd kihangosította és letette az ágyra.

- Felőlem azt csinálsz amit akarsz, ameddig felveszed a telefont. – röhögött bele a telefonba Tae.

- Milyen engedékeny vagy ma. – sóhajtott Jimin, de azért ő is elmosolyodott. – Amúgy mi újság? Csak nem leszerződtettek végre? – élcelődött kicsit ő is.

- Ami azt illeti...- húzta el a mondatot Taehyung.

- Ne bassz!! – kiáltott fel Jimin.

- De igen! – kiáltott bele a telefonba Tae is. Jimin azonnal eldobott mindent és kezébe vette a telefont majd elvágódott az ágyon.

- Azonnal mesélj el mindent! – utasította a barátját.

- Nem egy lemezszerződés, de egy cég felajánlotta, hogy tehetek egy próbát. Munkát ajánlottak, mert azt mondták, hogy látnak bennem potenciált, de előtte tréningre kell járnom, és ha ott jó teljesítek, akkor újratárgyaljuk a dolgot. – hadarta el Tae a telefonba.

- Ez állati! Gratulálok! Végre teljesül az álmod! – örült vele együtt Jimin is. – És hova kell menned, melyik cég? – érdeklődött tovább.

- Nem néztem még pontosan utána, mert fél órája történt az egész és egyből hívtalak, de nem Psy lesz a mentorom az tuti. Annyit kiderítettem, hogy van pár ismertebb arc az előadóik között, bár nem nemzetközi szinten.

- Azt majd te megoldod nekik úgyis. – vigyorgott Jimin.

- Meg ám! Olyan hírnevet szerzek nekik, hogy nem győznek majd hálálkodni. – nevetett Taehyung.

Jiminnek jól esett hallgatni a fiút, akinek gyerekkori álma volt, hogy énekelhessen és táncolhasson, és most talán rálépett arra az útra, aminek a végén talán teljesülhet a vágya.

- Komolyan Tae, el sem hiszem! Úgy örülök neked. – mondogatta Jimin.

- És a legjobb, hogy Szöulban van, és nem kell költöznöm sem. Meg persze továbbra is nyúzhatlak, te pedig minden erőddel támogathatsz.

- Ahogy eddig is! – helyeselt Jimin. – Mikor jössz haza?

- Ha minden jól megy, akkor három nap múlva indulok. – válaszolt Taehyung.

- Ez király, alig várom, hogy megünnepeljük!

- Tuti, hogy segg részegre isszuk magunkat. –bólogatott Tae. – Olyan izgatott vagyok, alig bírok egy helyben maradni. Legszívesebben most azonnal hazamennék.

- Ez a pár nap már nem számít. Most még lazíthatsz, mert ha hazajössz, van egy olyan érzésem, hogy a szart is kihajtják belőled.

- Bánja a fene, hogy mit hajtanak ki belőlem, ameddig azt csinálhatom, amit imádok! És pont azért tudom, hogy mivel jár, mert imádom. És még vagy órákig tudnék beszélni róla, szóval inkább mesélj te is egy kicsit, mert lassan órám van. Mi újság felétek?

- Nem kell aggódnod! Minden rendben van. – válaszolt Jimin szűkszavúan.

- Na ennél azért többet vártam, mi van a melóval? A fotózással? – tudakolta Tae.

- Kicsit furcsa, még meg kell szoknom. Azt hittem, hogy órákig kell majd iszonyatos pózokba görnyedve vigyorognom a kamerába, de nem így lett. – vigyorgott Jimin, ugyanis tényleg így képzelte el.

- És a fotós? – kérdezte gyanús hanglejtéssel Taehyung.

- Jungkook... azt hiszem kimondottan kedvelem. – motyogta Jimin. Azt nem tudta kimondani, hogy beleesett teljesen, mert akkor felidézte volna az első két alkalmat is amikor kimondta, és pár perces rövidzárlatot kapott volna.

- Úristen! Mi történt? – kérdezte egyből Tae izgatottan.

- Hát.. találkoztunk párszor, és történt pár dolog... - sóhajtott Jimin.

- Oké, tényleg nagyon gyorsan haza kell pucolnom innen. Azt hiszem, hogy elég sok mindent kell kitárgyalnunk. – vigyorgott Tae. – Yeri?

- Vele is minden rendben. Ma megyünk Dr. Palmerhez. – válaszolta Jimin.

Bár Taehyung nem tudott mindenről, voltak momentumok amikkel tisztában volt, így azt is tudta, hogy Yeri pszichológushoz jár. – Értem, akkor kitartást haver, neki is meg neked is!

- Meg lesz! – mosolyodott el Jimin.

- Oké, nekem mennem kell. Ha addig nem beszélnénk, akkor számíts rám, hogy beállítok amint hazaértem. – figyelmeztettet Tae.

- Szavadon foglak! – vágta rá Jimin azonnal. Szia!

- Szia!

Jimin nagyot sóhajtva dőlt el az ágyon. Úgy érezte, hogy a saját élete, és talán Yeri élete is változik, és merte azt hinni, hogy jó irányba. Imádta Taet, ezért jó érzéssel töltötte el, hogy a legjobb barátja is jó úton halad. Elégedetten kelt fel végül, hogy befejezze az öltözködést, amit a barátja félbeszakított.

***

Yeri és Jimin idegesen ültek a váróban. Yeri azért, mert nem szeretett a múltjáról beszélgetni a dokijával. Ki nem állhatta, hogy ilyenkor mindent újra elő kell venni, hogy Dr. Palmer mindent újra ki tudjon elemezni, majd megállapítsa, hogy rendben van- e lelkileg.

Jimin pedig a húga miatt volt ideges. Eleinte neki is kellett ide járnia, mert túl nagy volt a sokk, és az önmarcangolás amit csinált, de egy idő után közölte a dokival, hogy ő befejezi, mert nem látja értelmét, és változtatni sem tud már a dolgokon.

Tíz perce ülhettek, amikor kiszóltak Yerinek, és a lány bement. Jimin bátorítóan mosolygott a lányra, amint belépett az ajtón, de még visszanézett a bátyjára. Miután az ajtó is becsukódott úgy döntött, hogy iszik egy kávét. Most van másfél órája, vagy kettő. Ez változó volt.

Végül már két kávén is túl volt, mikor kinyílt az ajtó, és behívták őt is. Yeri hófehér arccal ült az egyik fotelben, és kétségbeesetten kapta fel a fejét, majd pillantott Jiminre.

- Ülj le, kérlek. – mondta neki a doktornő. Nem kedvelte az asszonyt, mindig olyan kifejezéstelen arca volt, és olyan érzéketlenül tudott beszélni bármiről, hogy Jimin frászt kapott tőle. A húga melletti fotelban foglalt helyet, és idegesen tördelte az ujjait, mert fogalma sem volt, hogy mire számítson.

- Nos... - kezdett bele Dr. Palmer. – A testvérednek már nagyvonalakban felvázoltam a helyzetet. Arról lenne szó, hogy tanácsolni fogom az illetékesek felé, hogy Yeri kerüljön vissza a nagyszülők felügyelete alá.

Jimint mintha leforrázták volna, és a szeme sarkából látta, hogy Yeri is összerezzen.

- Miért? – nyögte ki Jimin a kérdést. – Mi lett az eredmény?

- Yeri ilyen értelemben teljesen rendben van, emiatt nem kell aggódnod. És pont ezért teszem meg a következő lépést. Mind a ketten fiatalok vagytok, és egyedül éltek itt. A helyzetre való tekintettel, és Namjoon felügyelete miatt maradhatott ez így mostanáig. Viszont a kettőtök kapcsolatára gondolva... Jimin, te még túl fiatal vagy ahhoz, még éveken keresztül gondoskodj mind a kettőtökről. Yeri pedig... Nos már a múltkori beszélgetésünk alkalmával is feltűnt, hogy felelősnek érzi magát azért, hogy magához láncol téged...

- Ez ostobaság! – vágott közbe Jimin. Kb ennyi ideig tartott mire felfogta, hogy miről kezdett beszélni a nő. – Nem láncol magához senkit, én magam döntöttem arról, hogy gondoskodok róla!

- Pont ezt magyarázom. Beszélgettünk erről, és bár nem mondja, de rosszul érzi magát miatta.

Jimin a húga felé nézett, aki még mindig rémülten nézett maga elé, de megérezte a bátyja kérdő tekintetét.

- Bátyó, sajnálom, nem tudtam, hogy ez lesz a vége, esküszöm! – sírta el magát a lány végül.

- Miért nem mondtad el? – kérdezte Jimin.

- Nem akartam, hogy félreértsd... - szipogta a lány. – De nem ezt akartam! Tényleg!

- Úgy gondolom... - szólalt meg ismét a nő, teljesen közömbös hangon. – Ahhoz, hogy Yeri tényleg túltehesse magát a múlton, és el tudja engedni az utolsó kis darabját is, erre a lépésre szükség van. Nem csak az ő érdekében, hanem a tiédben is. A közelmúltig az volt a legjobb megoldás, hogy egymást támogattátok, ez volt a legjobb terápia számotokra. De most már ideje függetlenednetek egy kicsit, és elengedni egymás kezét, hogy visszarázódjatok egy rendes testvéri kapcsolatba, és ne ragadjatok le egy... hogy is fejezzem ki magam... szülő-gyerek kapcsolatnál, persze csak átvitt értelemben.

- Ez baromság!- pattant fel Jimin. – Annyit áruljon el, hogy mi alapján dönti el, hogy nekünk mi a jobb? Talán bele van írva a jegyzeteibe, vagy a miénk volt a mintapélda az egyetemen, amikor ezt a fejezetet vették az órán?

- Kérlek, nyugodj meg és ülj. – mondta a nő.

- Éppen el akar választani a húgomtól! Mégis miért nyugodnék le?

- Azt hiszem, hogy félreérted. Szó sem volt arról, hogy nem találkozhattok. Jimin, te felnőtt ember vagy, azt teszel, amit akarsz, és pont ez lenne a helyes is. Ha úgy látod jónak, akkor természetesen Yerivel tarthatsz. A hangsúly azon lenne, hogy amíg Yeri nagykorú nem lesz, olyan életet éljen, mint az átlagos tinik, ahogy te is. Beszéltem Namjoonnal is.

Itt Jimin kissé összerándult.

- Tudok róla, hogy nem könnyű összeegyeztetned a tanulást, a munkát, a háztartást, hogy csak pár dolgot említsek. Ezenkívül tehetséges vagy, és a tanáraid is úgy gondolják, hogy nagy lehetőségek rejlenek benned, de így nem fogod tudni még képezni magad, és lerakni a jövőd alapjait.

- Fogalma sincs, hogy mire vagyok képes, ne becsüljön le!

- Nem lebecsültelek, éppen ellenkezőleg Jimin. Erődön felül teljesítesz. Éppen ezért kellene végre pihenned egy kicsit. Nem csak én mondom, ez a húgod kívánsága is. Beszéltem a nagyszüleitekkel, és nagyon izgatottak lettek, amikor felvázoltam a helyzetet. Továbbra is készek bármiben támogatni benneteket és bármikor készen állnak fogadni Yerit, és akár téged is. De ez már a te döntésed, amit alaposan meg kell fontolnod.

Jimin visszaroskadt a fotelba. Nem hitte el, ami történik. Annyi minden fordult meg a fejében rövid idő alatt, hogy szinte rosszul lett, és egy épkézláb mondattal sem tudott előállni. Csak pörögtek a gondolatok a fejében kíméletlenül. Egyik pillanatban sírni lett volna kedve, a másikban legszívesebb tört- zúzott volna, miközben leüvölti a nő fejét, de kérdőre akarta vonni Yerit is... végül mozdulni sem tudott. Még azt sem hallotta, ahogy Yeri elcsukló hangon szólítgatja.

Arra sem emlékezett hogyan ért haza és mikor, úgy érezte magát, mint akiben egy világ omlott össze. Mintha az elmúlt pár év teljesen felesleges lett volna, mert Yeri nem is kér a segítségéből. De elengedni sem tudta, mert a lelkiismerete nem engedte, ugyanis minden miatta történt. Ha nincs többé mellette a húga, akkor hogyan enyhítsen azon a fájdalmon, ami a lelkét mardossa, és amitől nem lesz képes megszabadulni soha?