- Nem mintha ellenemre lenne a dolog, de azért elmagyarázhatnád végre, hogy miért rángattál magaddal. - ásítozott Hobi az anyósülésen. - Hajnalban értem haza, és alig aludtam valamit.

- Ma úgyis szabadnapos vagy nem? Majd alszol később, mert most szükségem van egy kis szívességre. - magyarázta Yoongi, miközben próbált haladni a vasárnap délelőtti forgalomban.

- És? Mit kellene csinálnom? Hova megyünk egyáltalán? - kérdezte Hobi, miközben még egy könnycsepp is kicsordult a szeméből az ásítás után.

- Beszélgetni akarok vele egy kicsit. Négyszemközt. - magyarázta Yoongi, miközben végre bekanyarodott egy csendesebb utcába, és már Hobi is ismerősnek találta a környéket.

- Most Jiminhez megyünk? - kérdezte Hobi gyanúsan. - Mi dolgod neked vele?

- Mondtam. Csak beszélgetni akarok vele. Jó lenne, ha elvinnéd a húgát egy kicsit. Persze, csak ha otthon van. Ha nincs, akkor haza is mehetsz. - válaszolt Yoongi. Azt észrevette, hogy Kook nem igazán beszélt még Hobival sem a dolgok állásáról, és nem is ő akart lenni az, aki felvilágosítja, mert nem akarta eljátszani a barátja bizalmát.

- Őrült vagy, mint mindig... - sóhajtott Hobi. - Miért nem hívtad el valahová?

- Nem ismerem. Szerintem simán elmenekülne. Ismerős környezetben talán könnyebben oldódik.

- Ha csak az arcodba nem vágja az ajtót, amint meglát. - vázolt fel egy másik lehetőséget is Hobi.

- Na látod! Pont ezért jössz te is. Téged már ismer. - vigyorgott Yoongi.

- Az azért túlzás. De én kedvelem, az biztos. - bólintott Hobi, majd megeresztett még egy ásítást.

Nem sokkal később le is parkoltak az épület előtt.

- Na! Nem is rossz! - állapította meg Yoongi, ahogy kívülről vizslatta a homlokzatot.

- Várd ki a végét. - mondta Hobi, és előre ment, hogy mutassa az utat Yoonginak. A lift megint nem működött, de Hobi eleget talpalt a munkában, hogy formában legyen egy kis lépcsőzéshez, Yoongi pedig egy héten többször járt edzeni. Amikor felértek a szűk folyosóra a férfi már a homlokát ráncolta a repedező vakolat láttán, és a járólapot vizsgálta, ami minden lépésénél recsegett a talpa alatt.

- Itt is vagyunk. - jelentette ki Hobi, amikor megállt az egyik ajtó előtt, majd hezitálás nélkül be is csengetett. Már éppen azon volt, hogy kopogtat is egyszer, amikor végre kattant a zár.

- Ki az? - jelent meg Jimin az ajtóban, kócos hajjal, álmatag szemekkel, egy bő, elhasznált pólóban, ami alól még a kulcscsontja is kilátszott, és ami combközépig is leért. Az, hogy milyen bokszeralsót viselt, a pólótól nem látszott, de Yoongi fantáziája elég kreatív volt, ami ráadásul az előtte lévő látványtól azonnal be is indult.

- Baszki! - nyögött fel Yoongi ahogy végignézett a fiún, mire Hobi oldalba nyomta a könyökével, és egy rosszalló pillantást is küldött felé.

- Oké! Bocs! - fogta vissza magát a férfi. - De akkor is baszki!!!

- Szia Jimin. - köszönt Hobi az ajtóban álló fiúnak, akin tisztán látszott, hogy éppen próbálja kitalálni, hogy ébren van-e, vagy még álmodik, és hunyorogva nézett az ajtóban ácsorgókra.

- Hobi? Te vagy az? - szólt ki bentről egy másik hang, majd megjelent Yeri is Jimin mellett. A lány még pislogni is elfelejtett, és az agya már a vészjelzéseket küldte, majd hátra is lépett egyet, teljesen a bátyja mögé. A lány haja még vizes volt. Feltehetőleg éppen fürdött.

- Jó reggelt Hercegnő! Valószínűleg te vagy Yeri. Hobi már sokat meséld róla, de nyugi, csak csupa jót! - köszönt Yoongi, majd bemutatkozott. - Min Yoongi, örvendek!

Yeri csak nézte a magas alakot, aki Hobi mellett úgy nézett ki, mint egy óriás. Látszott rajta, hogy jómódú. Jólöltözött és ápolt külseje mindent elárult. Gyanúsan méregette az óriást.

- Mit kerestek itt? - tért észhez Jimin is végre.

- Én csak Yerihez jöttem! - jelentette be Hobi, majd kivette a papírtáskát Yoongi kezéből, amiben friss péksüti volt, amit útközben vettek, majd belépett Jimin mellett, és magával húzta Yerit a konyhába.

- Remélem nem zavarok? - kérdezte vigyorogva Yoongi. Jimin még pár pillanatig fürkészte a férfit, majd egy érthetetlen morgás után sarkon fordult, és bevonult a szobába, nyitva hagyva az ajtót Yoonginak. - Akkor bejövök. - vonta meg a vállát a férfi, majd belépett ő is a lakásba, és a hangokat követve bekukkantott a konyhába, ahol már Hobi és Yeri ültek az asztalnál, miközben falatozták a még langyos pékárut.

- Nagyon finom. - mosolygott a lány. - Kérsz kávét? - kérdezte Hobitól, aki örömmel elfogadta, majd a férfi felé fordult. Először azt sem tudta, hogy hogyan szólítsa meg. A magas alakja és széles vállai, valamint az arca, ami most teljesen komoly kifejezéssel nézelődött a kis konyhában, távolságtartásra ösztönözték Yerit.

Yoongi észrevette, hogy a lány őt nézi. Aranyosnak találta és szépnek, korához képest sokkal érettebbnek tűnt már első látásra. Szélesen elmosolyodott, ami azonnal megtörte a komoly ábrázatát.

- Elfogadom, köszönöm. - mondta Yoongi, mire a lány már lépett is a kis konyhapulthoz, miközben a férfi kérdő pillantásokat vetett Hobira.

- Yeri! Van kedved eljönni velem vásárolni? Vennem kellene pár cuccot, és láttam innen nem messze egy jó helyet.

- Komolyan? - kérdezett vissza Yeri izgatottan. Eddig csak a bátyjával járt vásárolni, és egészen felvillanyozódott a lehetőségen, hogy Hobival csavarogjon egy kicsit. Főleg, hogy későbbre beszélték meg, és most hirtelen adódott egy közelebbi lehetőség. Yeri magánkívül volt az örömtől.

- Persze. A vásárlás komoly dolog. Nem lehet vele viccelődni. - válaszolta Hobi, és próbált komolynak is tűnni mellé, de a szemein látszott, hogy, mindjárt elneveti magát.

- Akkor máris rendbe kapom magam. - vágta rá, majd elszáguldott Yoongi mellett, aki szintén mosolyogva figyelte a lány őszinte reakcióját.

Hobi kicsit kifordult a széken Yoongi felé, majd kinyújtotta a kezét tenyérrel felfelé, és várt.

- Most meg mi van? - kérdezte a férfi.

- A te ötleted volt, szóval finanszírozhatod is nyugodtan. - válaszolta Hobi. - Sok mindent szeretnék venni, meg Yerinek is venni akarok pár cuccot, szóval ne fukarkodjon uram!

- Csak kártya van nálam. - mondta Yoongi.

- A lehető legjobb! - vigyorodott el Hobi, majd kikapta a kártyát a férfi kezéből, amit éppen elővett. - Tökéletes! - kuncogott fel, miközben eltette a kártyát.

- Örülök, hogy ilyen jó hangulatban vagytok, de elmondanátok végre, hogy mit kerestek itt? - lépett be Jimin az ajtón, immáron teljesen felöltözve. Odament a kávéfőzőhöz, majd öntött is két bögrébe a feketéből, majd az asztalra tette őket, a cukor és a többi mellé.

- Én csak Yerihez jöttem! - ismételte el a mondatot, és tette fel a kezeit Hobi, hogy ő szeretne kimaradni minden másból, majd elvett egy bögre kávét.

Ezután Jimin az ajtóban ácsorgó férfira nézett. Nem igazán szimpatizált Yoongival. Az ösztönei azt súgták, hogy maradjon távol tőle.

- Csak szeretnék pár szót váltani veled, ha lehetséges. - mondta a férfi. - Meg hoztam neked valamit.

- Mit? - kérdezett vissza Jimin, de abban a percben megjelent Yeri.

- Mehetünk! - szólt be izgatottan a konyhába.

- Jaj, drágám, még a hajad is vizes egy kicsit. Nem sietünk sehova. - állt fel Hobi a székről közben.

- Csak egy egész kicsit. Jó idő van, mire leérünk, megszárad. - mondta izgatottan.

- Rendben, akkor mi elmentünk! - mondta, miközben ellépett Yoongi mellett és egy jókorát csapott a fenekére. Yoongi arca összerándult a fájdalomtól. A fájdalomtól, amit a kártyájának elvesztése okozott. Yeri és Hobi nevetgélve léptek ki az ajtón és csukták be maguk után, a fiúk között pedig beállt a kínos csend.

- Szóval? - kérdezett rá Jimin, miután végzett a kávéval.

- Ja, igen! Tessék! - kapott észbe Yoongi, majd elővette a telefont és Jimin felé nyújtotta. - Azt hiszem, hogy ez a tiéd.

Jimin egy rövid pillanatig elgondolkodott, majd rájött, hogy az ő telefonja. Nem szokta sűrűn használni, őt meg végképp nem keresik, esetleg csak Tae zaklatja, ha unatkozik. Vagy Namjoon tanár úr.

- Kooknál hagytad.

- Igen, tudom. - hogyne tudta volna, szándékosan hagyta ott, hogy ne kockáztassa a lebukást, viszont azt nem gondolta, hogy így jut vissza hozzá a telefon.

- Kook elmesélt mindent. - hazudta Yoongi. Csak kíváncsi volt a fiú reakciójára, és nem is kellett csalódnia. Jimin fülig elvörösödött, majd idegességében felállt, és visszament a szobába.

Yoongi utána ment, és megmosolyogta a fiút, ahogy éppen takarítónőt kezdet el játszani - Nem baj, ha leülök? - kérdezte majd a választ meg sem várva, lehuppant az egyik székre.

- Hálás vagyok, amiért elhoztad a telefonomat, köszönöm! - mondta neki Jimin, miután látta, hogy a férfi kényelembe helyezte magát. - Szóval, ha nem bánod, akkor dolgom van. - utalt finoman a távozás lehetőségére.

- Zavarok?- kérdezte Yoongi, bár nem igazán érdekelte a válasz.

- Igen! - vágta rá Jimin, minden kertelés nélkül. Előző este, amikor lefeküdt, agyilag már zokninak érezte magát, a rengeteg agyalás után. Arról nem is beszélve, hogy legalább tízszer izgult fel, amikor Kookra gondolt. Szóval úgy döntött, hogy minimum délig alszik, mert akkor legalább a délelőttöt megússza fejfájás nélkül. Erre megjelent az ajtajában Yoongi, aki keresztülhúzta az összes tervét.

- Pedig tényleg csak beszélgetni szeretnék. Meg szeretnélek ismerni egy kicsit, mert kíváncsi vagyok, hogy Jungkook miért kattant rád ennyire. - Yoongi szándékosan fogalmazott így, bár úgy gondolta, hogy nem is füllent olyan hatalmasat. Jimin pedig reagált, ahogy az a nagykönyvben elő van írva. A mozgása abban a pillanatban leállt, ahogy eljutott a füléig, amit Yoongi mondott.

- És ahogy elnézem, te sem nagyon tudod titkolni, hogy odáig vagy érte. - Yoongi nem igazán akart kertelni, mert úgy vélte, hogy Jimin nem egy nebáncsvirág, esetleg csak egy kicsit határozatlan, de azon könnyen lehet segíteni.

Ugyanis valamit tenni kellett, legalábbis Yoongi szerint. Mert ha Kookon vagy Jiminen múlik a dolog, akkor még hetekig kerülgetik egymást, neki pedig lassan ismét el kellett utaznia. Ez a sztori pedig túl izgalmas volt ahhoz, hogy ne legyen a szemtanúja. Minden lében kanál? Még szép!

- Nem tudom, hogy miről beszélsz. - hárított Jimin, majd végre megmozdult és tovább pakolászott, aminek Yoongi nem sok értelmét látta, de ráhagyta a dolgot.

- Azt hiszem, hogy azzal már tisztában vagy, hogy Kook a legjobb barátom. - folytatta Yoongi a beszélgetést. - És mint barát, igyekszem az ő érdekeit szem előtt tartani. - mondta komolyan.

Jimin a hangsúlytól kicsit nyugtalan lett. Egyből az jutott eszébe, hogy akkor most jön a „szállj le róla, ha jót akarsz magadnak" szöveg.

- Szóval a bajom az, hogy fogalmam sincs, hogy mennyire zúgtál bele, vagy mennyire gondolod komolyan a dolgot. - Yoongi figyelte a fiú minden mozdulatát, de az arcát nem láttam, mert Jimin mindig háttal állt neki.

- Kedveled őt, igaz? És ha ez valóban így van, akkor az ő érdekében muszáj lenne beszélgetnünk egy kicsit, ugyanis Kook speciális eset. Jobban mondva ő ezt hiszi magáról.

- Speciális? - kérdezett vissza Jimin. Nem tudta megállni, hogy ne kérdezzen rá, mert ismét maga előtt látta Jungkook tekintetét, és előjöttek az érzések, amiket keltett benne. Szóval igaza volt. Valami tényleg nem stimmel.

- Na! Azért aggodalomra semmi ok. Teljesen rendben van agyilag, és elpatkolni sem fog a közeljövőben. - vigyorgott Yoongi a fiú reakcióján.

- Akkor, hogy érted? - tudakolta Jimin, aki már sokkal lassabban mozgott a figyelemelterelő takarítás közben, és néha még Yoongira is ránézett.

- Csak annyi, hogy talán több időre és támogatásra van szüksége most, mint általában az emberek többségének. - vonta meg a vállát Yoongi, mintha semmiség lenne az egész. Azon is agyalt még reggel, hogy Jimin vajon tud-e Minsooról, és nem tudta, hogy megemlítse-e azt a szarházit vagy se. Végül úgy döntött, hogy ő nem fogja ellőni Jimin bizalmát Kook felé, így inkább hallgatott.

- Nem értem, hogy mire akarsz kilyukadni. - mondta Jimin, majd végre megállt, és leült az ágy szélére, onnan nézte Yoongit.

- Pedig nagyon egyszerű. Jungkook jelenleg össze van zavarodva valami miatt, de tisztán látszik rajta, hogy érdekled őt. Viszont nem vagyok biztos benne, hogy képes lépni is az ügyben.

- Szóval azt akarod mondani, hogy ha akarok valamit, akkor nekem kell csinálnom valamit? - kérdezte Jimin.

- Ügyes fiú! - mosolyodott el Yoongi. - Viszont, ha nem gondolod komolyan, akkor meg kell, hogy kérjelek, tűnj el az életéből! - komolyodott el a végére.

Ha most Kook elhagyja Minsoot Jimin miatt, az lenne a legjobb, ami csak történhet vele. Viszont, ha Jimin csak szórakozik, vagy csak egy hirtelen fellángolás, és Kook megint Minsoo mellett köt ki, ami benne van a pakliban, akkor soha a büdös életben még csak meg sem fogja próbálni elhagyni még egyszer. Arról nem is beszélve, hogy fogalma sem volt arról, hogy Minsoo hogyan reagálná le a szitut.

- Komolyan beszélnetek kellene, mert ahogy elnézlek, annak még a közelében sem voltatok. - igazolódott be Yoongi tippje e téren is. Jungkook az utóbbi időben túl zárkózott lett, aminek nem tudta az okát. Régebben még sűrűn beszélt az érzéseiről, de mostanra már szinte semmit sem volt hajlandó megosztani vele, hiába is kérdezte. Bár sejtése volt, hogy mi miatt, jobban mondva ki miatt...

- Ha pedig nem tudjátok megoldani anélkül, hogy ne faljátok fel egymást az első percben, akkor szívesen csatlakozok hozzátok, hogy tényleg beszélgetés legyen a vége. - ajánlotta Yoongi. - De egy hármasban is benne vagyok. - eresztett meg egy perverz vigyort Jimin felé, és nem tudta kitalálni, hogy a fiú a dühtől vörösödött-e el vagy csak ennyire szemérmes. Mindenesetre aranyosnak találta.

Jimin gondolatai időközben még jobban összekuszálódtak. Yoongi állítása, miszerint Kook kedveli őt, kisebb rendszerleállást okozott a fejében, amit elég nehezen tudott helyrehozni. És bár igyekezett továbbra is közömbösnek tűnni kívülről, belül már érezte a kis pillangókat. Viszont nem tudott túllépni azon sem, amit még mondott. Nem is az aggasztotta, hogy esetleg neki kell Jungkookra vetnie magát, mert nagyon szívesen megetette volna, akár abban a pillanatban is. Őt inkább a miértje foglalkoztatta. Azt értette, hogy a férfi érzelmileg éppen instabil szakaszban van, és ezért védi a barátját Yoongi.

- Mi történt vele? - kérdezett rá végül, mielőtt gondolatban jobban belemerült volna.

- Ezt vele kellene megbeszélned. - jelentette ki Yoongi.

- Mégis idejöttél, hogy kioktass.

- Nem kioktatni akarlak. - tiltakozott Yoongi egyből. - Csupán annyit akarok kérni, hogy ha tényleg érdekel, akkor figyelj oda rá és beszéljétek meg minél hamarabb.

Pont ez nem segített Jiminnek, mert így kattoghatott tovább és elméleteket gyárthatott, hogy vajon mi az oka Kook viselkedésének. Máris több dolog futott át az agyán. Számba vette, hogy talán a családjában történt valami mostanában. Vagy esetleg az üzlettel van valami gond. Netalán nem rég szakított valakivel...

Yoongi tisztán látta, ahogy a fiú elmerül a gondolataiban, és csak csendben bámul maga elé. Azt is biztosra vette, hogy Jimin most először szerelmes, amit az eddig hallottakból következtetett ki. A kérdés már csak annyi volt, hogy mekkora a tolerancia szintje.

- Mit szólnál, ha jövő héten meginnánk valamit? - törte meg a csendet Yoongi, mire Jimin szúrós tekintetével találta szembe magát.- Nincs semmi hátsó szándékom, akár hármasban is elmehetnénk.

- Semmilyen formában nincs kedvem hármasozni. - utasította vissza Jimin kapásból.

- Oké, vettem az adást. - sóhajtott Yoongi. Kicsit sajnálta, hogy nem ismerte meg hamarabb a fiút, és teljes mértékben megértette a barátját, hogy miért őt szemelte ki. - Akkor azt hiszem, hogy én el is húzom a csíkot.

Jimin nem mondott semmit, de azonnal felállt, hogy ki tudja kísérni a férfit.

- Jól van, nem kell ennyire marasztalni. - állt fel Yoongi, majd el is indult az ajtó felé, a nyomában Jiminnel. - Beírtam a számom a telefonodba. Nyugodtan hívj, bármikor.

Jimin nem válaszolt, csak bólintott egyet, bár biztosra vette, hogy nem fog élni a lehetőséggel. Aztán megkönnyebbülten csukta be az ajtót, mikor Yoongi végre hajlandó volt lelépni.

***

Hobi ráérősen kortyolgatta a kávéját, ami végül reggel elmaradt, Yeri pedig nagy beleéléssel ette az ebédjét, ami két szelet süti volt. Egy gyümölcsös, ami már elfogyott, és egy csokis, amit éppen most falatozott.

Úgy fél kettő körül járhatott, amikor beültek egy kis cukrászdába, mert a lány ezt választotta. Egész délelőtt az üzleteket járták, miközben ruhákat próbáltak fel, és parfümöket szagolgattak. Mind a kettejüknél voltak már táskák bőven. Hobi tudta, hogy Yoongit nem ő fogja tönkre tenni, egy kis délelőtti vásárolgatással így nem fogta vissza magát. Yeri nagyon nehezen adta be a derekát, hogy Hobi vegyen neki pár cuccot, de mivel egyből beleszeretett pár darabba, ez kicsit megkönnyítette a dolgát.

- Kérdezhetek valamit? - szólalt meg Yeri.

- Persze. - tette le a csészét a kezéből Hobi és a lányra figyelt.

- Az a pasi a barátod volt? - kérdezte Yeri.

- Hát, igazság szerint nem bánnám, ha azt mondhatnám, hogy igen, de ez sajnos lehetetlen? - válaszolt Hobi.

- Akkor a testvéred? Vagy már van valakije? - tudakolta tovább Yeri, miközben eltüntette az utolsó falat sütit.

- Egyik sem talált. Tudod Yoongit nem érdeklik a kapcsolatok. - mondta Hobi.

- Akkor a bátyám miatt jött? - kérdezte Yeri ismét.

- Igen, de nem abban az értelemben, mint amire gondolsz. - mondta Hobi, bár hirtelen előtte is megjelent a fejében egy kép Yoongi - Jimin párosról, de aztán gyorsan száműzte.

- Értem. - bólintott Yeri, mint aki semmit sem ért, amin Hobi elmosolyodott.

- Mit szólnál hozzá, ha olyan értelemben keresné a bátyádat? - kérdezte Hobi.

- Én... - gondolkodott el a lány, de csak éppen, egy másodpercre. - ... azt hiszem, hogy örülnék neki. - mondta határozottan.

- Tényleg? - kérdezte meglepetten Hobi.

- Igen! Mert az azt jelenté, hogy talán szerelmes. Nem tudok róla, hogy lett volna valaha is komoly kapcsolata, esetleg csak pár futó kalandja volt.

- Miből gondolod? - kérdezősködött tovább Hobi. Kíváncsi volt, hogy mit gondol a témáról a lány.

- Abból, hogy nem volt rá ideje. Ha végre lenne valakije, akkor tudnám, hogy talán képes továbblépni, és másra is gondolni rajtam kívül. Akkor talán az én lelkiismeretem is enyhülne egy kicsit. - mondta Yeri, és tagadni sem tudta volna, hogy mennyire szomorú, mert minden látszott a tekintetében.

- Mi történt anyukátokkal? - kérdezett rá Hobi, most vagy soha alapon.

Yeri viszont elhallgatott, és lehajtott fejjel az üres tányért nézte.

- Sajnálom, nem akartam tolakodó lenni. - kért azonnal elnézést.

- Nem, semmi gond. - erőltetett egy mosolyt az arcára Yeri. - Csak olyan régen beszéltem róla, hogy igazság szerint azt sem tudom, hogyan lehetne erről beszélni.

- Mondjuk, kezdhetnéd az elejétől, és csak akkor, ha tényleg szeretnél róla beszélni. - próbálta bátorítani Hobi a lányt.

- Jimin, az anyám első házasságából született. A bátyám emlékei szerint, teljesen normális életet éltek, mint egy átlagos család, szeretetben és békében. Belegondolva, neki még rosszabb lehet, így hogy tudja milyen egy normális család. Aztán egy nap az apja beteg lett és meghalt a kórházban. Valami fertőzés vitte el. Jimin akkor volt, ha jól emlékszem talán 5 éves.

- Szegény. - sóhajtott fel Hobi.

- Azután anyám még abban az évben összejött az én apámmal. Következő évben pedig megszülettem én. Viszont az én apám besokallt a két gyerektől, és elhagyta anyámat, aki ettől teljesen összetört. Egy idő után elkezdett inni, aztán pedig fűvel-fával összefeküdt. Elveszítette a munkáját is, majd férfiakkal feküdt le pénzért. Bár ezt én csak később fogtam fel, ahogy eltelt jó pár év. Az én gyerekkori emlékeim között már csak olyan képek vannak, ahol anyám a padlón fekszik, mert nem tud állni olyan részeg.

- Sajnálom drágám. - mondta neki Hobi, majd az egyik kezéért nyúlt, ami egy szalvétát gyűrögetett az asztalon és megszorította. Elborzasztotta, hogy milyen közömbösen mesél Yeri az anyjáról.

- Egy napon anyám hazaállított egy másik férfival. Akiről később kiderült, hogy ő futtatta anyámat. Gyakran vitatkoztak otthon, és olykor meg is ütötte anyámat. Eleinte Jimin próbált közéjük állni, de amikor már őt sem kímélte az a szemét, inkább csendben maradt. Akkor kezdődött, hogy szinte minden nap későig kimaradt, és csak éjjel jött haza. Néha hozott nekem csokit, vagy valami ehetőt, mert az nem mindig volt otthon. Diákmunkát vállalt, és azt a kevés pénzt is kajára, vagy ruhára kellett költenie. Aztán anyám egyre sűrűbben és több napra tűnt el, olyankor a főnöke mindig dührohamokat kapott, és egész nap ivott. - Yeri pedig itt elakadt. Hobi várt, hogy tudja-e folytatni, de a lány csenden maradt.

- És Jiminnek ezért van lelkiismeret furdalása? Ez egyáltalán nem a ti hibátok drágám! Nem kellene...

- Nem. - szólt közbe Yeri. - Nem erről van szó...

Hobi megint várt egy kicsit, de Yeri már halkan sírt. Felállt és odaült a lány mellé, majd szorosan átölelte.

- Semmi baj drágám. Sajnálom! Nagyon sajnálom, amit át kellett élnetek. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék... - Hobi úgy érezte, hogy talán van még valami fontos, amit Yeri nem mondott el, de annak már tényleg nem most kellett utánajárnia. A körülmények ellenére megérintette, hogy a lány mesélt magáról, és a bizalmába fogadta, hogy kicsit jobban megismerhesse őket.

Fél órával később már a parkban sétáltak, miközben jégkrémet eszegettek.

- Jobban vagy egy kicsit? - kérdezte Hobi a lánytól.

- Igen. Köszönöm. És sajnálom, hogy rád zúdítottam.

- Ne butáskodj már. Örülök, hogy megbízol bennem és elmondtad. - ölelte át egyik kezével a lányt Hobi.

- Igazság szerint jól esett beszélni róla. Jimin nem szereti, ha erről beszélünk, ezért más lassan 2 éve nem mondtam egy szót sem senkinek, csak magamban gondolkodtam a dolgokról. - mesélte Yeri.

Hobi ismét meglepődött. Yeri még túl fiatal volt ahhoz, hogy belül eméssze magát olyan dolgok miatt, amik nem is rajta múltak, és nem értette Jimint sem. Viszont úgy gondolta, hogy a kulcs még rejtve van, és hogy kitudja nyitni az ajtó, türelmesnek kell lennie.