Jungkook még mindig émelygett, amikor lassan felült az ágyon, egy idegen szobában. Ült pár percig, majd erőt vett magán, és a fürdőbe ment, hogy igyon egy kis vizet, mert teljesen ki volt száradva a szája.

Abban a szállodában volt, ahol a tegnapi „üzleti" vacsorát is tartották. Már a gondolattól is rosszul lett. Minsoo végül úgy rángatta el a klubból, hogy még mindig nem volt a tudatában annak, ami éppen történt vele. A város másik feléig autókáztak egy szállodáig, aminek az egyik termében volt valami rendezvényszerűség. Jungkook körülbelül ekkor tért magához a döbbenetből.

El akart menni, de Minsoo végig szemmel tartotta, és nem engedte, hogy elmenjen Jarred mellől. Még a mosdóba is utána ment, hogy nehogy megszökjön, majd vissza is kísérte. Az öreg egész este fogdosta, és mindenkinek bemutatta, akivel csak szóba állt. Több személyt is ismert a klubból, de csak látásból. Fogalma sem volt, hogy milyen helyre csöppent, de nem is tudott vele foglalkozni. Egész este csak maga elé bámult, vagy Minsoot nézte, aki mindig jókedvűen beszélgetett valakivel. Volt egy fiatal srác, aki láthatóan nagyon ráfüggött, és úgy flörtöltek mintha Kook ott sem lenne.

- Azt mondtad, hogy neked jobban fáj, mint nekem! Akkor miért nem láttam a te fájdalmadból semmit? - kérdezte magában, ahogy felidézte az estét, miközben a szálloda fürdőszobájában a tükörbe bámult.

Jungkook éppen csak egy hajszálnyit tudott megnyugodni az este folyamán, mert az öreg Jarred tényleg nem csinált semmit azon kívül, hogy amikor csak érte Kookot taperolta, és obszcén megjegyzéseket suttogott a fülébe. Viszont képtelen volt túltenni magát a dolgon, annak tudatában, hogy Minsoo ismét képes volt odalökni őt egy idegen embernek.

Az még rendben volt, hogy kezdetben csak szépen kellett néznie, és kedvesen elcseverészni azokkal az emberekkel, akikkel Minsoo üzleti kapcsolatot akart kialakítani, de sosem gondolta volna, hogy ez lesz belőle. Az első alkalmat megpróbálta elfelejteni, túltenni magát rajta, és megbocsátott neki, mert szerette. De vajon Minsoo tényleg szereti, ha már erre is képes?

Kook úgy döntött, hogy gyorsan letusol, mielőtt hazaindul, hátha kicsit kitisztul a feje tőle, így beállt a zuhany alá, és megengedte a meleg vizet. Olyan meleget, amilyet csak eltudott viselni.

Visszatérve az előző estére, Jungkook már éppen megkönnyebbült volna, mert kezdtek elszállingózni az emberek úgy éjjel kettő magasságában, amikor Jarred ismét őt vette célba. A kezébe nyomott egy pohár pezsgőt, és szemtelenül Jungkook inge alá nyúlt, hogy úgy élvezkedjen.

Jungkook, a tekintetével Minsoot kereste, miközben próbálta lefejteni magáról a vén szivart, de nem látta sehol. Pár pillanat múlva pedig kezdett kissé szédülni és a látása is elhomályosodott.

- A rohadt életbe! - nyögte ki a felismerés után, miközben a szemeit dörzsölgette.

- Nyugi szívem. - szólalt meg Jarred a füle mellett, amitől Jungkookot kirázta a hideg. - Még csak most jön az igazi móka. - eresztett meg egy ocsmány vigyort, majd fentebb vezette a kezét Kook mellkasa felé.

Még a forró zuhany alatt is ellepte a hideg veríték, ahogy eszébe jutott az öreg lihegése a fülébe, amint kiejtette ezeket a szavakat.

Viszont innentől már csak bevillanó képekre emlékezett. Arra, hogy Jarred felcibálta egy szobába. Arra, hogy ő kétségbeesetten kereste Minsoot, de nem találta. Az is rémlett, hogy minden erejéből küzdött, de a drog, amit az öreg adott be neki, legyengítette.

Emlékezett, hogy a vén fasz lelöki az ágyra, majd ráfekszik az egész testével, amitől öklendezni kezdett a zuhany alatt. Végül, amikor Jarred kissé oldalra fordult, Jungkook összeszedte minden erejét, majd egy jól irányzott rúgással telibe találta a vénség merevedését, így Jarred a fájdalomtól nyüszítve gurult arrébb az ágyon.

Kook érezte, hogy nem az volt élete legerősebb rúgása, de remélte, hogy legalább okozott akkora fájdalmat, hogy elvegye a vén csóka kedvét, a további próbálkozásoktól.

Hosszú percek teltek el, mire Jarred összeszedte magát, és görnyedezve ugyan, de odamászott Jungkookhoz, majd két öklössel célozta meg a fejét.

- Rohadt kis kurva! - sziszegte a fogai között, majd még mindig az alfelében érzett fájdalom miatt nyöszörögve, összeszedte a cuccait, és távozott.

Kook, amilyen gyorsan csak tőle telt, felkelt, és magára zárta az ajtót. Képtelen lett volna úgy, bedrogozva hazamenni, főleg, hogy még csak most kezdett hatni, így jobbnak vélte, ha az éjszakát a szállodában tölti.

Jungkook kikászálódott a zuhany alól, megtörölközött, és visszavette a ruháit. Azután a telefonjáért nyúlt és Minsoo számát hívta, de csak a gépies női hang közölte, hogy ki van kapcsolva.

Még mindig zúgott egy kicsit a feje, de a zuhany tényleg jót tett. A recepciónál megtudta, hogy az öreg már előre rendezte a számlát, és egy nappal korábban foglalta le a szobát, amitől Kook megint kiakadt. Nem akart arra gondolni, hogy Minsoo talán hazudott neki.

Hívatott magának egy taxit, és 5 perc múlva már hazafelé tartott. Amikor pedig kinyitotta az ajtót és belépett a csendes lakásba, csak arra vágyott, hogy egyedül legyen, lefeküdjön, és hogy ép ésszel átvészelje a következő pár napot.

- Te? - kérdezte döbbenten, amikor megállt a stúdió nagy üvegajtaja előtt.

- Tízre beszéltük meg. - válaszolta Jimin, aki a stúdió padlóján ült, és megint egy albumot lapozgatott.

Jungkooknak kellett egy pár pillanat, hogy felbukkanjon az emlékei között valami ehhez hasonló beszélgetés, és rájött, hogy igaza volt a fiúnak, mert tényleg így beszélték meg, de...

- Jobb lenne, ha most elmennél. - mondta halkan Jiminnek, aki felpattant a földről és Kook felé lépkedett. - Hogy jöttél be?

- Jin engedett be, 10 perce ment el. Hagyott neked itt valamit, azt mondta... - hirtelen akadtak el a szavak, és még azt is elfelejtette, hogy mit akart mondani, amikor meglátta Jungkook arcát. - Jézusom! Mi történt? - kérdezte kikerekedett szemekkel, és őszinte aggodalommal a hangjában. Kook érezte, hogy a fiú keze remegett, amikor óvatosan megérintette az arcát.

- Menj el. - mondta még egyszer, mert úgy érezte, ha Jimin tovább marad, akkor minden további nélkül magához húzza őt, hogy érezze a testét, ami talán képes lenne enyhíteni azt a kétségbeesést és elkeseredettséget, ami kirobbanni készült belőle, és akkor a fiút ölelve fog összeomlani.

Jimin szíve vadul kalapált, amint a Jungkook szája sarkában lévő kék-zöld foltot nézte, majd tekintete átsiklott az alsó ajkán lévő sebre, ami felduzzadva, vörösen, és fájdalmasan nézett ki. Elöntötte a méreg, és dühös volt a tehetetlenségtől, amit érzett.

- Megsérültél még valahol? - kérdezte félve, Kook pedig csak megrázta a fejét, hogy nem.

- Le kell jegelni. - folytatta Jimin, mint aki meg sem hallotta, amit Jungkook mondott. - Van jeged ugye?

Kook csak pislogott a makacs fiúra, és azon gondolkodott, hogy mit nem ért azon, hogy menjen el.

- Hol van? - kérdezett ismét Jimin türelmetlenül.

- A hűtőben. Fent. - válaszolt Kook, majd Jimin megfogta a kezét, és mint egy idegent, úgy vezette felfelé a saját lakásának a lépcsőjén. Mikor felértek, Jimin leültette az öblös sarokkanapéra, majd egy pillantással felmérte a helyet, és máris a konyhában volt.

Jungkook egy kissé elmosolyodott ettől, a számára abszurd helyzettől, de az apró mozdulattól fájdalom nyilallt a szájába.

Jimin kezei még mindig remegtek kissé az idegességtől, amikor kiszedte a jégzselét, majd becsukta a hűtő ajtaját és szapora léptekkel vissza ment a férfihez, aki mozdulatlanul ült a kanapén, majd felé fordulva leült mellé.

- Szólj, ha fáj. - figyelmeztette Jungkookot, majd óvatosan a szájához érintette a hideg zselét.

Kook felszisszent az érzéstől, de nem lökte el Jimin kezét. Egyenesen a fiú barna szemeibe nézett, aki láthatóan kerülte a tekintetét.

- Mi történt? - kérdezte Jimin pár perc múlva, hogy ne legyen olyan kínos a csend, bár úgy érezte, hogy Jungkook úgysem árulna el neki semmit.

- Nekimentem egy oszlopnak. - próbálkozott Kook, de tudta, hogy nincs az az isten, hogy ezt bárki is elhiggye.

- És az oszlop nyert? - kérdezett vissza Jimin, miközben elvette a zselét, és Jungkook sebét vizsgálta.

- Nem. - válaszolta Kook.

- Sűrűn kötnek beléd az oszlopok? - kérdezte Jimin teljes komolysággal, de közben az ő arca is fájdalmasan grimaszolt, amikor a sebre nézett.

- Mostanában előfordul. - közölte Jungkook, majd becsukta a szemeit, mintha azzal elűzhetné az előző esti képeket, amiket újra maga előtt látott.

- Jobban kellene vigyáznod magadra. - mondta Jimin, hangjából pedig áradt az aggodalom. - Komolyabban is megsérülhettél volna.

Jungkooknak most végtelenül jól estek a Jimin aggódó szavai, és úgy érezte, hogy a fiú kotnyelessége ellenére, lassan ellazul végre. Kinyitotta a szemeit és Jimin arcát vizsgálgatta, aki még mindig az ápolásával volt elfoglalva. Látta magát reggel a tükörben, tisztában volt vele, hogy azért ennyire nem rossz a helyzet. Arról nem is beszélve, hogy mindez még az éjjel történt, így a jegelésnek nem sok értelme van már, de ezt nem akarta közölni a fiúval, aki láthatóan nagyon beleélte magát az ápoló szerepbe.

- Azt hittem, hogy nem látlak többé. - törte meg a csendet Jungkook.

Jimin először nem is értette, hogy mit ért a férfi ez alatt. Még mindig tele volt a feje méreggel, a Jungkookot megtámadó oszlopok miatt. Amikor pár pillanat múlva eszébe jutott az az ominózus csók, és hogy feltehetőleg arra gondol, érezte, ahogy a fülei égni kezdenek az emléktől.

Jungkook észrevette, hogy Jimin, ahelyett, hogy jól beolvasott volna neki, mint azt várta is, inkább még feltűnőbben kerülte a tekintetét, miközben az arcán enyhe pír jelent meg.

- Nem gondoltam, hogy azok után eljössz. Ezért ment ki a fejemből a mai nap. - magyarázta tovább Kook, anélkül, hogy gondolkodott volna. A szavak csak úgy jöttek, ő pedig egyszerűen kimondta őket.

- Elszomorít, hogy ilyen könnyen eltudsz felejteni. - szólalt meg Jimin is, majd egy apró mosolyt kényszerített az arcára, hogy leplezze csalódottságát. Mert, bár poénnak szánta, belül egyáltalán nem így érezte.

- De nem gond. - folytatta Jimin egy nagy levegő után, és megpróbált úgy beszélni, mintha valami kis semmiségről lenne szó. - Azt hiszem, hogy ez rendben van így. Egyébként pedig, ami történt, az nem nagy ügy. Csak egy csók volt, semmi több, felejtsük el.

Jungkook szemei hirtelen összeszűkültek, és egy kis indulatot is érzett attól, amiket Jimin mondott. „Nem nagy ügy", „Csak egy csók volt, semmi több", " Felejtsük el"... nem tudta eldönteni, hogy mi miatt lett hirtelen mérges. Azért, mert most magából csinál hülyét, vagy azért, mert látszólag Jimint hagyja ennyire hidegen a dolog. Minél tovább gondolkodott, annál idegesebb lett.

- Ennyi? - kérdezte Jungkook kissé ingerülten, miközben elkapta Jimin tekintetét, és el sem engedte, csak kérdőn meredt a barna szempárba.

Jimin meglepődött a kérdés hallatán, és nem tudta, hogy mit feleljen rá. Játssza tovább azt, hogy neki tényleg nem jelentett semmit, csak azért, hogy a férfi megnyugodjon, vagy mondjon el mindent, hogy végre megkönnyebbüljön, utána pedig várja az ítéletet. Úgy döntött, hogy inkább csendben marad, miközben próbál uralkodni, az egyre hevesebben verő szívén.

Kook várt. Egy percen keresztül tanulmányozta Jimin arcát, és várta a választ a kérdésére, de a fiú meg sem szólalt, miközben az éjjeli rémálmot lassan kitörölte, a Jiminnel váltott csók emléke, az hogy ő mennyire élvezte és mennyire kívánta a fiút. Élvezte minden egyes sóhaját, a puha bőrének érintését, és csókjának édes ízét.

Jungkook felemelte a kezét, és rásimított Jimin kézfejére, amivel még mindig a zselét fogta a szájához, és az ujjaival párszor végigpásztázta a kezét. Jimin meglepődött a váratlan mozdulattól, és elejtette a hideg borogatást. Jungkook pedig kihasználva az alkalmat, a hideg tenyérbe temette az arcát, miközben végig a fiút nézte. Látta, ahogy kissé elnyílnak az ajkai, és egy halk sóhaj hagyja el a száját.

Kook, lassan a szája elé húzta Jimin hideg tenyerét, majd belecsókolt. Tisztán érezte, ahogy a fiú teste teljesen megfeszül, és nagyon élvezte a látványt.

Jimin legszívesebben sikított volna, de a rátörő bizsergés azonnal kitisztította a fejét, és azt üzente minden porcikájának, hogy inkább élvezze ki ezt a ritka pillanatot.

Jungkook még párszor megismételte a csókot, majd lassan húzta el a feje mellett Jimin karját, hogy annak a belső felén folytassa. Érezte, ahogy a kéz, amit szorosan tartott, lassan ellazul, miközben minden egyes légvételnél az ő orrába is felkúszott a fiú bőrének finom illata, és nem tudta megállni, hogy kissé bele ne harapjon a puha bőrbe.

Jimin felnyögött az érzéstől, majd elkapta Jungkook tarkóját, de végül egyszerre mozdultak a másik felé.

- Hazudtam. - vallott színt Jimin kissé remegő hangon, miközben Kook az arcán érezte a fiú meleg leheletét, ami felszívódott a pórusain keresztül, majd végigszáguldott az izmain, egészen addig, amíg minden sejtjének nem jutott belőle. - Annyira kívánlak, hogy belepusztulok. - suttogta Jimin, majd kissé oldalra döntötte a fejét, még közelebb hajolt, és amikor megérezte végre Jungkook ajkait, az övéhez simulni, egyszerre tűnt el számára a tér és az idő.

Kook élvezte, ahogy a puha ajkak, az övét simogatják, amiket időnként Jimin meleg nyelve követ, ezzel kérve a csók elmélyítését. Szándékosan váratta a fiút, főleg azután, amit az imént mondott, és amitől -számára is hihetetlen módon- annyira izgatott lett. Szerette volna elnyújtani a pillanatot, hogy a fiú teljesen megadja magát annak reményében, hogy végre megkaphassa, amit akar. Mert ezek szerint ő is akarta.

Jungkook játékának egy türelmetlen kis hang vetett véget, amit még az ajkain is érzett. Ezután a szája elnyílt, majd két jóleső sóhaj hangja töltötte be a nappalit, amint a nyelvük végre találkozott.

Jimin érezte, hogy ez a csók a múltkori közelében sincs. Sokkal érzelmesebb és sürgetőbb volt, nem az a finom tapogatózás, mint legutóbb. A férfi olyan érzékien csókolt, hogy Jimin hasában már ettől felébredtek a kis pillangók.

Jungkook minden apró kis részletet felfedezett a nyelvével, és élvezte a hangokat, amiket Jiminből csalt ki, ha egy érzékenyebb pontot talált meg a szája belsejében. Minden hang, egy újabb hullámot indított el a testében, és egyre nagyobb hiányérzetet hagyva maguk után, amikor elültek. Még többet akart, még jobban akarta érezni azt a különleges bizsergést, amit Jimin váltott ki belőle.

Kissé felemelkedett, hogy Jimin fölé tudjon kerekedni, majd lenyomta a kanapéra, és pár másodpercig onnan nézte, ahogy a fiú tekintete a vágy ködébe burkolózik, ahogy szaporán veszi a levegőt, és izgatóan beharapja az ajkát, karjait pedig Kook felé nyújtja, hogy lehúzza magához a további csókok reményében.

Pár mozdulattal elrendezte Jimin lábait, majd közéjük térdelt, úgy hajolt le a fiúhoz, és tett eleget a hangtalan kérésének. Jimin mohón kapott utána, de Kook mindig megállította, és finoman játszadozott a fiú ajkaival, csak néha, rövid időre mélyítette el a csókot, amire Jimin minden alkalommal hálásan felsóhajtott. Eltelhetett talán öt perc is, mire Jungkook elvált tőle.

- A szád... - lihegte Jimin, amire Kook nem válaszolt, csak újra lehajolt és egy rövid csókot adott az előtte lévő duzzadt ajkakra. Jimin ismét megborzongott a rövid kis érintéstől, majd visszahúzta magához Jungkookot, és lassan lenyalta a vékony vércsíkot, az állától egészen a szájáig, amit Kook felszakadt sebe okozott. A fémes íz, és a tudat, hogy az a férfi vére, teljesen elvette az eszét.

Jungkookot elvarázsolta a fiú őszinte vágya, ami benne volt minden mozdulatában, és minden hangban, ami elhagyta a testét. Jimin ujjai folyamatosan a fejbőrét masszírozták vagy a vállainál kapaszkodott bele, és húzta volna magához még közelebb. Az egyik kezével megtámaszkodott Jimin mellett, a másikat pedig becsúsztatta a pólója alá. A fiú bőre pont olyan volt, mint amire emlékezett. Puha, bársonyos, forró, és minden érintésénél kissé megremegett. Hol az egész tenyerével, hol csak az ujjaival cirógatta végig az érzékeny bőrt, miközben a hasa aljától haladt felfelé, egészen a mellkasáig, amíg rá nem akadt az egyik, máris ágaskodó bimbóra, és amikor Kook a két ujja közé csippentette, Jimin ismét a szájába nyögött.

Jungkook tudata is kezdett lassan elborulni, amit mi sem igazolhatott volna jobban, mint a sürgető érzés a farkában, ami egyre csak erősebb lett. Még szinte alig ért a fiúhoz, de máris kínzásnak érzett minden pillanatot. Elvált Jimin ajkaitól, majd a nyakán folytatta a kényeztetést, néha a nyelvével simogatta, azután a fogaival is megkarcolta kicsit a vékony bőrt, majd erősen megszívta, amitől Jimin csípője hirtelen fellendült, elárulva, hogy máris teljesen felizgult. Kook szája sarkában egy félmosoly jelent meg a fiú reakciójától. Elégedett volt a hatással, amit a fiúra gyakorolt.

A saját testével nyomta vissza Jimint a kanapéra. Érezte, ahogy a fiú tekergőzik alatta és még jobban hozzányomja a csípőjét, hogy egy kis enyhülést találjon, a lassan elviselhetetlen feszítő érzéstől, amit a teljesen merev pénisze okozott. Kicsit lentebb hajolt, felhúzta Jimin pólóját, és a szájába vette az egyik, már élénkpiros színben pompázó bimbót, majd erősen megszívta.

Jimin teste megremegett az érzéstől és hangosan felnyögött, miközben Jungkook hajába kapaszkodott, mert úgy érezte, hogy menten elszáll. - Istenem! Jungkook! - nyöszörögte, de Kook még nem akart megkegyelmezni neki. Olyan új és izgató dolog volt számára az egész helyzet, hogy előásta minden önuralmát, és igyekezett elhúzni minden pillanatot.

Élvezte, ahogy a fiú teste hol görcsösen megfeszül, vagy ellazul, szinte kocsonyává válik alatta. Viszont Jimin már nem volt ennyire türelmes. Olyan sokszor játszotta már le gondolatban két éjszakán keresztül, hogy mi lett volna, ha nem csörren meg Jungkook telefonja azon a napon, hogy úgy érezte szét fog robbanni belül.

- Kook, kérlek! - nyöszörögte Jimin elfojtott hangon.

Jungkook pedig kissé beleszédült a szavakba. A hangsúlyba, amivel kimondta, és a jelentésükbe is, amit a szavak takartak. Engedelmeskedett a fiúnak, és a nadrágjába csúsztatta a kezét. Érezte, ahogy a saját farka is fájdalmasan megrándul, amint megérintette Jimin, már nedves péniszét.

A fiú nyöszörögve sóhajtott fel, amikor megérezte, hogy a hatalmas kéz a markába fogja, és óvatosan megmozdítja rajta a bőrt, amire a csípője is automatikusan fellendült. Jungkook izmai is megfeszültek Jimin minden egyes reakciója után, a hasában lévő feszültség pedig rég nem látott határokat feszegetett.

Lassan átbuktatta Jimin nadrágját és alsóját a merevedésén, amitől egy jóleső morgás bukott ki a fiúból, hogy legalább a ruhák nem szorítják már. Kook lassan végigcsókolta az összes kidolgozott kockát Jimin hasán, némelyiket a nyelvével is körberajzolta, miközben élvezte a fiú elkínzott hangját, ami a megkönnyebbülésért könyörgött. Finoman megharapta a fiú csípőcsontját, ami hívogatóan dudorodott ki a bőre alól, majd haladt végig az alhasán keresztül.

Jimin türelmetlensége minden érintés után nőtt, pedig azt hitte, hogy már régen elérte a határait. Amikor pedig megérezte Jungkook meleg nyelvét, ahogy egy pillanatra megnyalja a makkját, azt hitte, hogy azonnal elélvez.

Kook a tenyerében érezte, ahogy a mozdulatától Jimin pénisze megrándul, majd látta, ahogy pár, opálos kis gyöngy gördül lefelé a hosszán. Nyelvével megsimogatta a tövét, majd lassan haladt felfelé, miközben a fiú izgató arcát nézte. Útba ejtette a kis gyöngyöket, amik lassan folydogáltak lefelé, majd amikor a makkjához ért, egy mozdulattal a torkáig engedte Jimin farkát.

A fiú teste teljesen megfeszült a hirtelen rátörő érzéstől, de egy hang sem jött ki a torkán, és a levegő is bennrekedt a tüdejében. Jungkook lassan engedte ki a szájából, és hagyott egy levegővételnyi szünetet Jiminnek, majd megismételte a mozdulatot.

- Elfogok... - csuklott el Jimin hangja, amikor Kook ismét kiengedte a szájából, majd megszívogatta, és ismét eltüntetett pár előtörő gyöngyöcskét. Ezután megfogta a fiú farkát és ütemesen kezdte izgatni, miközben a nyelvével is besegített.

Innen már nem kellett sok, hogy Jimin elvesszen teljesen a fehér ködben, a hullámokban rátörő gyönyörtől, ami szinte kiszívta a testéből az életet. Jungkook halkan felnyögött, ahogy megérezte a fiú élvezetét a szájában, de minden cseppet leengedett a torkán, és addig pumpálta Jimin péniszét, amíg a teste teljesen elernyedt, és a végletekig kiürült.

Csak ezután egyenesedett fel, és nézett a fiúra ismét. Jimin mellkasa még mindig sűrűn emelkedett és süllyedt, ahogy levegőért kapkodott, miközben egyik karját a szemein pihentette. Kook megtámaszkodott a feje mellett, és elhúzta Jimin karját. A fiú szemei szorosan csukva voltak, és Jungkookot hirtelen egy különös érzés kapta el.

- Jól vagy? - kérdezte, szinte suttogva a fiút, miközben megsimogatta az arcát, de a fiú csak némán bólogatott.

- Nézz rám. - kérte Kook, miközben nem hagyta abba Jimin arcának cirógatását.

Amikor Jimin kinyitotta a szemeit, a tekintete már tiszta volt, viszont könnyektől csillogott, míg végül az egyik szemében lassan túlcsordult, és csillogva gördült le a fiú halántéka felé. - Gyönyörű vagy! - robbant be Jungkook tudatába a kép.

- Mi a baj? - kérdezte, miután felfogta, hogy mi is történik.

A fiú beharapta az ajkait. Először tiltakozni akart, de aztán kibukott belőle.

- Azt hiszem, hogy beléd szerettem... - suttogta a szavakat, amik hallatán Kook teste teljesen megfeszült, és küzdött minden egyes légvételért, miközben homlokát a fiú mellkasára ejtette. A szíve úgy kalapált, hogy azt hitte menten kiugrik, és többször is visszanyelte a torkában gyűlő gombócot.

Jimin tehetetlenül feküdt, miközben igyekezett nem utat engedni a könnyeinek. Próbálta felfogni, hogy mi is történt az imént, és azt, hogy mindazt amit átélt, Kook okozta. A férfi, akire annyira vágyott, akit csak nemrég ismert meg, mégis oly gyorsan lopta be magát a szívébe, hogy ideje sem volt felfogni.

Talán egy perc telt el, amikor Jungkook bentebb tolta a fiút, és lefeküdt mellé, a kanapé szélére. Nem mondott, semmit, csak figyelte a felé forduló arcot. Minden egyes apró részletét megnézte magának, majd kezét az arcára tette, és úgy simogatta még egy kicsit. Kook is próbálta rendezni a gondolatait, de a mellette fekvő fiú látványa nem hagyta csillapodni az izgatottságát.

Egyikük sem szólalt meg. Nem mondtak, és nem is kérdeztek semmit, csak nézték egymást és megpróbálták nem elengedni a pillanatot.

Egy idő után Jimin érezte, ahogy a szemhéjai elnehezülnek. A rengeteg érzelem, ami kavargott benne, és a két napi kialvatlanság, amit a folytonos gondolkodás és aggodalom okozott, gyorsabban gyűrték le, mint gondolta volna, amire rásegített a mellette fekvő férfi testéből áradó törődés, melegség és illat, amit most tisztán érzett.

Jungkook is hallotta, hogy Jimin légzése, meglepően gyorsan válik egyenletes szuszogássá, és elmosolyodott, amikor észrevette, hogy elaludt. Óvatosan kelt fel mellőle, hogy még véletlenül se ébressze fel, majd egy vékony takarót terített a fiúra, és kisétált a fürdőszobába.

Ahogy beért, becsukta maga mögött az ajtót, majd a mosdóra támaszkodva nézett először a tükörképére, majd le az átázott nadrágjára, és vissza a tükörképére.

- Barom! Egy szótól elmenni?!

Nézzétek el a hibákat kérlek. Az átírást mindig frissen csinálom, én meg most...😷🥴