Ahogy Jungkook belépett a bejárati ajtón, egyből hangos zaj ütötte meg a fülét, ami fentről, az emeletről hallatszott. Óvatosan lépkedve indult meg a lépcső felé, amikor az irodából kilépett Jin.

- Mi folyik itt? – kérdezte a titkárától.

- Fogalmam sincs. – rázta meg a fejét Jin. – Amikor hazajött még minden rendben volt. Úgy negyedórája kezdődött a ricsaj, de én nem mertem felmenni. – mesélte, miközben ő is a lépcsőt mustrálta.

- Oké. – sóhajtott Jungkook. – Akkor megyek és megnézem, hogy mi történt. De előtte... - adott egy dossziét a férfi kezébe. – Ezeket Yoongi asszisztense adta, kérlek, nézd át te is, én már átfutottam. Ha van benne olyan kellék, ami nincs a raktárban, azt jelezd neki, és majd ő átküldeti ide.

- És ha nekik sincs? - kérdezett vissza Jin.

- Akkor vegyék meg! – vágta rá Kook. – Nem hiszem, hogy Yoongit földhöz vágna egy tollboa vagy egy cserép virág. De ráér holnap is. Most menj el nyugodtan, mára nincs semmi sürgős. – mondta még Jinnek, miközben ismét egy fülsértő csörgés jött fentről.

- Sok sikert Jungkook. – mondta Jin mosolyogva, majd hátra arcot vett és visszament az irodába, hogy összeszedje a cuccait és távozzon.

Kooknak ötlete sem volt, hogy mi folyhat az emeleten, de nagyon remélte, hogy Jimin nem a konyha szétverésével akarja meghiúsítani az esti vacsorát. Mikor elköszöntek, a fiú említette neki, hogy feszült lesz, de erre még ő sem volt felkészülve.

Szaporán szedte a lábait felfelé a lépcsőn, majd amikor felért furcsa szagra lett figyelmes. A nappaliban letette a telefonját a kis dohányzóasztalra, majd a konyha felé kukucskálva elindult, hogy felderítse a terepet.

Jimin a mosogatónál állt, de azt nem látta, hogy mit csinál éppen, ezért közelebb merészkedett hozzá.

- Szia. – köszönt a fiúnak lágy, nyugodt hangon, miközben hátulról átfogta a derekánál. Jimin egyből megfordult és Kook nyakába csimpaszkodva bújt hozzá.

- Én erre nem vagyok képes. – motyogta a férfi nyakába. A férfi kíváncsian kukkantott a mosogatóba, ahol egy elszenesedett tepsi hevert. Kinyújtotta a kezét, majd elzárta a csapot, és megölelte a fiút.

- Készíthetünk mást is, majd segítek. – mondta mosolyogva Kook.

- Tudod, hogy nem arra gondolok. – szólalt meg Jimin kissé dühösen. – Ma egész nap nem tudtam rendesen koncentrál. – kezdett el hadarva beszélni. – Beültem fizikára művészettörténet helyett, és még csak fel sem tűnt. Hazafelé beugrottam a boltba, de felét elfelejtettem annak, amit akartam, így vissza kellett mennem még egyszer. Közben meg bent felejtettem a húst a sütőbe, és mire kivártam a sort, ami ilyenkor mindig van a boltban, szépen oda is égett. Ráadásul tejszínhabot hoztam, amikor sima tejszínt akartam, így megint vissza kellene mennem érte, és húst is vennem kell, mert ez kuka...

- Oké Édes. – csókolta meg Jungkook Jimin feje búbját. – Először is nyugodj meg. – fogta meg a fiú fejét, majd maga felé fordította. – Már nincs semmi dolgom, segítek. Még rengeteg időnk van. Oké? – nézett bele Jimin csoki barna szemeibe, amiből a feszültség kezdett eltűnni. Látszott rajta, hogy megkönnyebbült. – De azért kicsit örülök, hogy így leakartad nyűgözni anyukádat. – tette még hozzá, majd homlokon csókolta a fiút, aki rögtön után visszabújt a kis menedékébe, Jungkook nyakához.

- Ki mondta, hogy miatta? – dünnyögte, amitől Kook szája újabb mosolyra húzódott.

- Akkor talán engem akartál lenyűgözni? – kérdezte huncut hangon.

- Ki mást. – motyogta ismét Jimin zavarában.

- Imádlak! – szorította meg Kook a fiút, majd lassan elengedte. – Szóval, akkor mit is főzünk? – kérdezte, ahogy végignézett az asztalon, hogy mi maradt a bevásárlásból.

- Fogalmam sincs. – válaszolta lemondóan Jimin. – Először el kell menni a boltba.

- Tudod mit!? – fordult Jungkook a fiú felé. – Rendelek valamit a közeli étteremből, és akkor nem kell ezzel foglalkoznod. Sajnálom, hogy ilyen ötlettel álltam elő. Gondolhattam volna, hogy ebben a helyzetben a főzés lesz az utolsó, ami eszedbe jutna.

- Neked bármikor szívesen főzök. – vágott közbe Jimin. – Csak... egész nap máson sem járt a fejem, csak az estén, és képtelen vagyok tiszta fejjel gondolkodni. Annyira ideges vagyok.

- Ezt már megbeszéltük. –lépett Jimin elé a férfi, majd végigsimított az arcán. – Minden rendben lesz, csak bízz bennem. Tudom, hogy nehéz, de rendben leszel. – nyugtatta a fiút.

- Remélem igazad lesz. – sóhajtott Jimin, majd megpuszilta Jungkook kezét, és visszafordult a mosogatóhoz, Kook pedig felvett egy almát, és már majdnem beleharapott, amikor meglátta a tejszínhabot az asztalon. Nem sokat hezitált, megfogta, majd telenyomta a száját az édes habbal.

Amikor Jimin odanézett, hogy mégis mit művel a férfi, először csak pislogott, majd hangosan elnevette magát.

- Hány éves vagy? Öt? – kérdezte a férfit, aki annak ellenére, hogy hab volt a szájában, igencsak megszenvedte mire lenyelte, anélkül, hogy fél arca olyan lett volna.

- A tejszínhab kortalan. – vigyorgott Kook, majd a fiúhoz lépve szájon csókolta. - Finom ugye? – kérdezte Jimintől.

- Tényleg nem is rossz. Finom édes. Jól menne hozzá egy kis eper. – tűnődött el Jimin, és elhatározta, hogy másnap vesz egy nagy adag epret hozzá.

- Szerintem hozzád is jól passzolna. – kacsintott Kook a fiúra. – Megyek, letusolok, aztán megrendelem a vacsorát. Addig nézd meg, hogy mit szeretnél enni.

- Dilis. – mosolyodott el Jimin a férfin, majd nézte, ahogy sietős léptekkel a szoba felé igyekszik.

Ahogy közeledett a nyolc óra, Jimin egyre feszültebb lett. Alig tudott megülni Kook mellett egy helyben, és folyton az órát nézte. Eleinte még próbálta győzködni a férfit, hogy mondják vissza valami ürüggyel, de a férfi mindig lenyugtatta. Amikor pedig pontban nyolckor megszólalt a csengő, Jimin szerette volna menekülőre fogni.

Kook felállt, és elindult, hogy beengedje a vendéget, Jimin pedig idegesen járkált fel-alá. A feje zúgott, a szíve a torkában volt, és remegtek a kezei is. Minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy találkozzon az anyjával, aki olyan emlékeket is felébresztett benne, amiket már teljesen elfelejtett.

- Szia. – hallotta meg a nő hangját, és fejét felkapva nézett az irányába.

- Szia. – nyögte ki végül Jimin.

- Üljünk le egy kicsit itt. – mutatott Kook az egyik fotel felé, hogy Jiyoon ott foglaljon helyet.

- Köszönöm szépen. – mondta nő halkan, miközben leült, majd a fiára nézett. – És a meghívást is köszönöm. – tette még hozzá, amihez megpróbált mosolyogni is, de elég bátortalanul sikerült.

- Jungkooknak köszönd. – mondta a Jimin kimérten. – Az ő ötlete volt.

- Te pedig beleegyeztél, nekem már ez is sokat jelent. – hajtotta le a fejét a nő.

- Mondd Jiyoon. – szólt közbe Kook, mielőtt Jimin rákapna a témára, és fogást találna, amivel egyből támadhat is. – Hol laksz most?

- Egy másik kerületben bérlek egy egyszobás kis lakást. Innen úgy félórányira. – válaszolta a nő.

- És, hol dolgozol most? – tett fel újabb kérdést, hogy legalább beszélgessenek, mert Jimin csak ült mellette és gyanakvóan méregette a nőt.

- Egy kis fuvarozó cégnél vagyok könyvelő. Vagyis leszek. Két nap múlva kezdek. – magyarázta Jiyoon. – A végzettségem könyvelő, így szerencsére felvettek.

- Miért költöztél ide? – szólalt meg Jimin is végre. – Ha jól értesültem nem itt éltél eddig.

- Tudod... - kezdett bele zavartan a nő. – Nem titkolom, amikor megláttam Yerit, úgy éreztem, hogy a bűntudatom felemészt, így arra gondoltam, hogy szeretnék legalább a közeletekben lenni.

- Azzal, hogy most egy városban lakunk, még nem változik semmi. – közölte egyenesen Jimin. – és egyébként is, akkor miért nem költöztél a nagyiékhoz? Bár kétlem, hogy Yeri is szívesen látna.

A nőn látszott, hogy nehezen találja a szavakat, és sokáig gondolkodik, megfontol egy-egy választ. Ezt Jungkook egyből észre vette, és pozitív dologként könyvelte el. Nem csak úgy a levegőbe beszélt a nő. Persze, átfutott a fején, hogy téved, de jobban szeretett volna az első lehetőségre gondolni.

- Nem akarlak zavarni benneteket. Nekem elég, ha néha láthatom, hogy jól vagytok. – mondta Jiyoon, miközben akkor először állta Jimin tekintetét.

- Rendben. –szólalt meg ismét Kook. – Szerintem együnk, mielőtt kihűl a vacsora?- tanácsolta, mire Jimin fel is pattan és elviharzott a konyhába, mintha csak egy menekülési lehetőséget kapott, még, ha csak pár percre is.

- Köszönöm. – mondta Jiyoon Kooknak, aki az étkező felé mutatott, hogy menjen ő is.

Az étkezés csendben telt, úgy tűnt, hogy a nő és Jimin is tiszteletben tartják, hogy asztalnál ülnek, Jungkook lakásában, így, főleg Jimin, nem szólt egy szót sem, de lopva figyelte az anyját. Nem tudta elképzelni, hogy az anyja minden hátsó szándék nélkül felbukkanjon és elkezdjen az anyaszerepben tetszelegni, ami egyáltalán nem illett hozzá, főleg ha a múltját tekinti.

A vacsora után ismét helyet foglaltak a nappaliban. Jiyoon és Kook beszélgettek, teljesen átlagos dolgokról. Legalábbis Jimin így hallotta, miközben kávét főzött Jungkook kérésére. Amikor pedig fel is szolgálta, helyet foglalt a férfi mellett.

- Hallottam, hogy építészeti iskolába jársz. –törte meg Jiyoon az ismét rájuk telepedő kínos csendet. – Már kiskorodban is szeretted átrendezni a szobád. Apukáddal csak lestünk, amikor arra értünk haza, hogy minden tiszta festék, mert egy alkalommal át is akartad festeni a falakat. Azzal magyaráztad, hogy szekrényhez nem illett a kék fal. – mosolygott a nő, a kis sztori emlékén.

- Nahát. – mosolygott Jungkook is, majd Jiminre nézett és megsimogatta az arcát. – Ez érdekesen hangzik. Egyébként nagyon tehetséges. Az egyik barátommal éppen egy klubot szeretnénk nyitni, így lehetőségem van rá, hogy lássam, mennyire tud szárnyalni a képzelete. – helyeselt büszkén.

- Ezt örömmel hallom. Biztos voltam benne, hogy még sokra fogja vinni az életben. Nagyon talpraesett gyerek volt. – mesélte tovább Jiyoon. – Csak utólag fogtam fel, hogy mennyire. – tette még hozzá, miközben a fiára nézett, és a szeméből végtelen fájdalom sugárzott.

- Muszáj volt. – kontrázott Jimin. – Ha nem lettem volna az, akkor hamarabb haltunk volna éhen, mint hogy ez az egész szörnyűség megtörtént volna.

A nőben, bennrekedt a levegő, és szemét lesütve próbálta összeszedni magát.

- Tudom, hogy mennyi mindent tettél meg a húgodért. Olyanokra is rádöbbentem, ami akkoriban teljesen elkerülte a figyelmem. De miután sikeres volt a terápia, sok dolog eszembe jutott, és nagyon hálás vagyok neked, hogy ennyire vigyáztál a húgodra. – mondta végül remegő hangon.

- Ha már te nem tetted meg. – vágott vissza Jimin. – Ha jól tudom, akkor egy anya feladata lett volna, hogy gondoskodjon a gyerekeiről, nem az enyém.

- Sok minden történt. – mondta halkan Jiyoon. – Talán el sem hinnéd, ha elmesélném, és talán már nem is számít. De szeretném, ha tudnád, hogy annyira sajnálom, hogy szavakba sem tudom önteni. A maradék szánalmas kis életem sem lenne elég, hogy jóvátegyem azt, amit tettem, vagy azt, amit nem tettem meg. – fejezte be a nő, miközben a szemei már könnyekben úsztak.

És Kook abban a pillanatban talált egy kapaszkodót, amivel Jimint talán jobb belátásra tudja bírni. Rávenni, hogy időnként találkozzon az anyjával, és próbáljon meg vele kicsit barátságosabb lenni, ha már megbocsátani nem tud neki.

Ezután, nem sokkal később Jiyoon távozott, miután megköszönte a vendéglátást. Látszott rajta, hogy szívesen maradt volna még a fia mellett egy kicsit, de azt is belátta, hogy nem feszítheti túl a húrt, mert akkor minden esélye elveszik, hogy valaha is kialakuljon közöttük valamiféle kommunikáció, ha már az anyjaként nem tudott helytállni.

- Kérsz egy italt? – kérdezte Jungkook, miközben egyenesen a konyhába ment, ahol behűtve volt egy palack rozéja.

- Igen. – válaszolta a fiú, aki pedig a kanapén ült, összegömbölyödve, gondolataiba merülve, amit Kook szintén jó jelnek vett. Pár pillanat múlva két pohárral és egy üveg borral a kezében ült le a fiú mellé. De mielőtt öntött volna maguknak, megfogta Jimin állát, maga felé fordította a fiút és megcsókolta.

Jimin a másodperc tört része alatt omlott a karjaiba, és csókolt vissza.

- Egész jól bírtad. – mondta Jungkook, miután elváltak. – Látszott, hogy időzített bomba voltál, de visszafogtad magad, és meghallgattad. Büszke vagyok rád.

- Nem bírom azt a fajta feszültséget, amit akkor érzek, ha látom őt. Szeretném minden egyes tettével elszámoltatni. Felsorolni neki mindent, és elmondani az egészet úgy, ahogy én láttam. De annyi indulatot érzek, hogy csak összefüggéstelen katyvasz lenne a vége.

- Akkor mond el neki. – válaszolta Kook. – Mesélj el neki mindent, szépen apránként. Adj ki magadból mindent. Ha ez kell ahhoz, hogy végül el tudd viselni a közelségét, akkor tedd meg.

Jimin kérdőn nézett Jungkookra.

- Ezt az egészet megtudjátok beszélni felnőttek módjára is, bár biztos nem lesz könnyű, de ha ilyen kis lépésekben haladsz, mint a mai este is, akkor minden alkalommal könnyebbnek fogod érezni a dolgot. Ha ez kell ahhoz, hogy elengedd a múltat, akkor tedd meg. – magyarázta a férfi, miközben kibontotta az italt, majd töltött is maguknak.

- Kétlem, hogy elviselné időről időre azt, hogy számon kérem. – sóhajtott a fiú.

- Pedig el fogja viselni. – bólintott Kook.

- Miből gondolod? – érdeklődött Jimin.

- Mert ugyan abban a helyzetben van, mint te, amikor először találkoztunk, és amiben évekig éltél. – válaszolt Jungkook. – Nem tud magának megbocsátani azért, amit tett. Pont úgy, ahogy te is képtelen voltál elengedni a múltat. Neked az jelentette a megoldást, hogy a húgod mellett maradtál, és mindent megtettél érte. Neki pedig az hozná el a megváltást, ha beszélnél vele, ha megbocsátanál neki. És szerintem, ezért sok mindenre képes, mint ahogy te is az voltál.

- Teljesen más a kettőnk helyzete. Ő volt a felnőtt, neki kellett volna úgy is viselkedni. – mondta Jimin, miközben belekortyolt a borba.

- Ahogy most is felnőtt, meg az anyád, és több bennetek a közös, mint gondolnád. Legalábbis, ami az érzelmi részét illeti. Ebben biztos rá ütöttél.

- Én meg téged ütlek meg, ha még egyszer hozzá hasonlítasz. – motyogta a fiú, majd duzzogva arrébb akart ülni, de véletlenül kiborította a poharát, egyenesen Kook Ingére.

- Imádom, hogy ilyen kis mozgékony vagy. – nézett Jungkook a fiúra, aki csak ült és nézte a rózsaszín foltot a fehér ingen.

- Ez nem jön ki, ugye? – kérdezte végül a fiú.

- De, kijön. Ha beáztatom, akkor tuti. Ha nem akkor meg veszek egy másikat. – vonta meg a vállát Kook.

- Ne haragudj. – kért bocsánatot Jimin.

- Ugyan, semmi gond. – kuncogott a férfi. – Megyek, bedobom a mosógépbe, addig találd ki, hogyan engesztelsz ki az ingért cserébe. – vigyorgott Jiminre, majd szájon csókolta, aztán felpattant, otthagyva a fiút, akinek igencsak feladta a leckét. Bár a bizonytalansága csak pár másodpercig tartott.

És így történt meg az eset, hogy:

- Azt mondtad, hogy hozzám is passzolna. – mondta a fiú fülig vörösödve, a konyhaajtóban álló, teljesen lefagyott Jungkooknak.

- Azt hiszem, hogy ez nem a legjobb alkalom arra, hogy megkérdezzem, lemehetek-e a fényképezőgépemért... ugye? - nyögte a férfi, és máris érezte, ahogy a férfiassága önálló éltre kel, ahogy végignézett az asztalon ülő, teljesen meztelen fiún, akit tejszínhab csíkok és pöttyök díszítettek.

- Az attól függ, hogy a földről akarod felnyalni, vagy rólam le. – válaszolta Jimin, majd egy mosoly kíséretében hátradőlt az asztalon.

- Ilyen nincs... - rázta meg a fejét Kook, mintha csak egy illúziót látna, de abban a pillanatban meg is indult az asztal felé, majd lehajolt, egyből az egyik, falatnyi kis habcsúcsra, ami Jimin mellbimbóját rejtette el. A fiú azonnal felnyögött az érzéstől, ahogy Jungkook erősen megszívta, és addig izgatta, ameddig az összes hab el nem tűnt, és a kis bimbó pedig meg nem keményedett a szájában.

- A szokásosnál is finomabb vagy. – suttogta Jimin bőrére, miközben felnyalt a hasáról egy vékonyabb csíkot, majd nyelvével megtalálta a fiú köldökét is.

- Remélem, hogy gyorsan jóllaksz, mert én is kezdek éhes lenni. – nyöszörögte Jimin, majd amikor Kook lepillantott a fiú merev péniszére, amit úgy ölelt körbe a tejszínhab, mintha a világ legcsodálatosabb dolgát vették volna körül a pihe-puha felhők, akkor már az ő farka is kövér cseppeket ejtett a nadrágjában.

- Azt hiszem, hogy tartanunk kell itthon tejszínhabot. – nyögte a férfi, ahogy Jimin férfiassága fölé hajolt, hogy közelről is szemügyre vehesse, majd hatalmas nyelt a szájában összefutó nyál miatt.

- Ha lehetek én a következő, aki lenyalogatja rólad, akkor holnap veszek párat...ahhh... istenem Jungkook...lassíts...