Jimin, hangos telefoncsörgésre ébredt. Ránézett az órára, és tudatosult benne, hogy alig fél órát aludt. Az ágy másik fele üresen állt, amit kissé morcosan fogadott el. Szeretett úgy ébredni, hogy Kook ott van mellette és még félálomban hozzábújva ébredezni.

A telefonjára pillantva pedig látta, hogy Yeri hívja. Úgy ült fel az ágyon, mintha a rugók dobták volna fel és azonnal éberen fogadta a hívást.

- Szia!- szólt bele aggódva. - Mi a baj?

- Szia bátyus! – Szólt bele a lány kuncogva. – Csak akkor hívhatlak, ha baj van?

- Nem! Dehogyis. Csak nem szoktál ilyenkor hívni. - dörzsölte meg álmos szemeit a fiú.

- A nagyiékkal voltam kirándulni. Nem rég értünk haza. Az utolsó laza nap a suli előtt. - magyarázta a lány.

- Érte. Jól vannak?

- Persze!- vágta rá Yeri. - Csak nagyi nehezményezi, hogy azóta nem hívtad.

- Te úgyis beszámolsz neki mindenről, nem?- mosolyodott el Jimin. – Tudom, ne is tagadd!

- A jó dolgokat nem tartom magamban. – kuncogott lány is.

- Akkor, ezért nem említetted anyát?- szúrta közbe Jimin.

- Sajnálom. - sóhajtotta Yeri. - Én csak... nem tudtam, hogy hogyan mondjam el.

- Most már mindegy, felejtsük el!- mondta Jimin. Nem tudott haragudni a lányra. - Inkább azt mondd el, hogy miért bukkant fel hirtelen!?

- Igazság szerint fogalmam sincs. - válaszolta a lány. - Mindenki meglepődött, amikor beállított. A nagyiék is, anya is és én is.

- Ezek szerint nem tudta, hogy ott vagy... – könyvelte el az információt a fiú. - És mit mondott?

- Nem sokat. Látszott rajta, hogy meglepődött, hogy ott vagyok. Nagyiék behívták és beszéltek pár szó. Annyit mesélt csak, hogy kb egy éve engedték ki. Azután munkát vállalt egy boltban, mint eladó.

- És csak most jutott eszébe a családja? Annyira tipikus. – jegyezte meg Jimin, nem kis éllel a hangjában.

- Azt mondta, hogy először rendbe akarta tenni az életét, hogy elhiggyük, hogy komolyan megváltozott. – mesélte tovább Yeri.

- Nem mintha egy olyasvalaki, mint ő meg tudna változni. – horkant fel a fiú

- De akkor is az anyánk. – mondta a lány.

- Na, ne kezdd el te is! – csattant fel a fiú, de egyből rájött, hogy a húgán nem vezetheti le a feszültséget, hiszen ő semmiről sem tehet, ő is csak egy áldozat.

- Beszéltél vele? – tudakolta a lány.

- Az túlzás, hogy beszéltünk. – válaszolta Jimin. – Inkább csak Jungkook beszélt, én kiabáltam.

- Azt hiszem, hogy egy kicsit félek. – vallotta be a lány.

- Történt még valami? – kérdezte egyből Jimin.

- Nem! – válaszolta egyből a lány. – Nem történt semmi. Csak attól félek, hogy a rémálmaim és szorongásom újra visszatér. Az elmúlt napokban nagyon jól éreztem magam, szinte már a sulit is vártam, de most, hogy megjelent minden újra olyan zavaros lett, ahogy eszembe jutottak az emlékek, amit igyekeztem elfelejteni.

- Nem kell ezen aggódnod. – próbálta Jimin nyugtatni a lányt, akinek a hangja tényleg elég elkeseredett volt. – Attól, hogy megjelent a semmiből, még nem fog odaköltözni, és nem kell minden nap látnod. Majd én beszélek vele! – mondta, amikor felszívta magát, és félretette az érzéseit, mert számára a húga nyugalma és boldogsága többet ért.

- Ne! – mondta hirtelen Yeri, amitől Jimin kissé meghökkent. – Nem kell beszélned vele.

- Yeri, mi a baj? – kérdezett rá a fiú.

- Nem is tudom. Az a baj, hogy nem tudom kiverni a fejemből azt, hogy ő az anyám. Fogalmam sincs, hogy ez idővel változik-e, de a rossz emlékek mellett, egyre több jó is eszembe jut, amitől pedig sajnálom őt.

- Ne ess a csapdájába húgi! Lehet, hogy pont ezt akarja elérni, hogy megsajnáljuk. Erős lány vagy. Nálad erősebbet nem ismerek. Bízz bennem, minden rendben lesz! – bizonygatta Jimin.

- Hiányzol tesó! – mondta Yeri a telefonba.

- Te is nekem. – válaszolta Jimin mosolyogva. - Majd beszélek Kookkal és egy hétvégére elmegyünk.

- Ugyan bátyó, még nincs egy hete, hogy találkoztunk. Te mondta, hogy erős vagyok. Simán kibírom hónapokig, a hülye fejed nélkül. – kuncogott Yeri.

- Ó, hogy kinyílt valakinek a szája. – nevetett fel Jimin is.

- Inkább mesélj. Veled minden rendben? – érdeklődött a lány.

- Minden a legnagyobb rendben. Kook ma elvitt megnézni az új klubbot. Annyira élveztem ötletelni, és jegyzetelni, mert féltem, hogy felét elfelejtem annak, ami az eszembe jutott.

- Az kizárt! – szólt közbe a lány. – Úgyis jutott volna eszedbe helyettük háromszor annyi.

- Igen igazad van. – nevetett Jimin. – Néha kicsit túlpörgök, de olyan izgalmas, és tényleg számít neki a véleményem. Nem egyre azt mondta, hogy ha Yoongi nem mondja rá az igent, akkor vesz egy saját klubot. De hozzátette, hogy nincs az az isten, hogy ne tetsszen neki is.

- Jó tudni, hogy lesz egy hely, ahova elmehetek bulizni, ha meglátogatlak. – mondta Yeri, izgatott hangon.

- Na-na, húgi! Még mindig kiskorú vagy. – mondta Jimin.

- Nézzük... a bátyám a tervező, a sógorom az egyik tulaj, és a barátom a másik tulaj. Ezenkívül Hobi is ott fog dolgozni, ha jól értesültem. Nincs az az isten, hogy kidobjanak onnan. – mondta Yeri határozottan.

- Beszéltél Hobival? – érdeklődött Jimin.

- Persze, szinte minden nap beszélünk, vagy üzenetet váltunk egymással. Jó, hogy van valaki akinek kiönthetem a szívem és megért. – mesélte a lány.

- Most nem haragudhatsz meg, ha megsértődöm! – duzzogott be a fiú.

- Na, ne csináld már. Tudod, hogy jól kijövök vele és nagyon szeretek vele beszélgetni. Van még kérdésed? – kuncogott Yeri ismét.

- Nem. Igazad van. - mosolyodott el Jimin. – Akkor majd őt is visszük magunkkal, ha megyünk látogatni. –ajánlotta fel, miközben kinyílt a szoba ajtaja és Kook lépett be rajta. Jimin rámosolygott, majd mutatta, hogy menjen oda mellé, a férfi pedig egy hatalmas ugrással hasalt fel az ágyra a fiú mellé.

- Ha leszakad, akkor a földön alszunk? – kérdezte Jimin, miután végre elhallgatott az a furcsa recsegés, ami az ágy alól érkezett.

- Nem is rossz ötlet, egy faltól-falig ágy... - gondolkodott el hangosan Jungkook.

- Hallom megérkezett a fekete herceged. – kuncogott fel Yeri. – Szerintem én is megyek, még csomó dolgom van suli előtt, és már elég késő van, nem tudom, hogy mikor kerülök ágyba.

- Ne maradj fent sokáig. Többet ér, ha kipihent vagy, mint felkészült. – tanácsolta Jimin.

- Oké! – helyeselt Yeri. – Mondd meg Jungkooknak, hogy üdvözlöm!

- Sok sikert a holnapra! – szólt bele Kook a telefonba. Tisztán hallotta, hogy min mondott a lány, mert a szobában csend volt, csak a légvételüket lehetett hallani.

- Köszönöm! Meglesz! – nevetett fel Yeri. – vigyázzatok egymásra.

- Szia, húgi! – köszönt el Jimin, majd kinyomta a telefont és letette maga mellé.

- Minden rendben? – kérdezte Kook, őszinte érdeklődéssel.

- Igen, remélem. – mondta Jimin, de Jungkook látta, hogy egy kissé gondterhelt a fiú.

- Mi a baj, Édes? – kérdezett rá a férfi.

- Yeri... - sóhajtott Jimin, majd befészkelte magát Kook mellé, így mind a ketten hason feküdtek, úgy beszélgettek miközben egymás arcát figyelték. - ... azt hiszem, hogy aggódik.

- Jiyoon miatt?

- Mn. – hümmögött Jimin. – Fél, hogy újra feltörnek a múlt emlékei, de közben sajnálja az anyját. – magyarázta.

- Megértem őt. – mondta Kook, miközben megsimogatta Jimin arcát. – Nem lesz könnyű tisztázni a dolgokat, de meg kell tennetek. Aztán majd a sors eldönti, hogy mi lesz a folytatás.

Jimin, elgondolkodva pásztázta Kook arcát és zafírkék szemeit, amik szinte világítottak a szoba félhomályában.

- Gyere ide! – szólalt meg Jungkook, miközben a hátára fordult, és magához húzta a fiút. – Ígérem neked, hogy nem lesz semmi gond! Megoldjuk, bármi lesz is a vége. Szeretlek, és ez nem fog változni, szóval bármi nyomja azt a hatalmas szíved, azt mondd el, és keresünk rá megoldást.

- Még mindig nem hiszem el, hogy én kellek neked! – szólalt meg Jimin.

- Bármikor és bármivel szívesen bebizonyítom neked, hogy nekem igenis te kellesz. – vágta rá egyből Jungkook, majd még szorosabban húzta magához a fiút. Az idilli hangulatot Jimin telefonjának a csörgése zavarta meg.

- Milyen kapós vagy ma. – vonta fel a szemöldökét a férfi. Jimin rápillantott a telefonra.

- Tae az. – mondta, amikor meglátta a nevet a kijelzőn.

- Azt hiszem, hogy rossz érzésem van. – masszírozta meg a halántékát Jungkook.

Jimin összehúzta a szemöldökeit, úgy nézett szerelmére, miközben fogadta a hívást.

- Szia, Tae! Mi újság? – érdeklődött is azonnal, mire a fiú ideges hangja szinte berobbant a telefonba.

- Haza kell mennem! Gyere értem!