- Jól vagy Édes? – kérdezte Jungkook félve, miközben óvatosan leereszkedett az ágyra Jimin mellé.

- Miért jött?- kérdezte a fiú halkan. - Miért kellett pont most felbukkannia? Az elmúlt pár nap maga volt az álom, túl szép volt, hogy igaz legyen. Tudnom kellett volna, hogy a büntetésemnek a múltban elkövetett hibámért még közel sincs vége.

- Ne mondd ezt, ez nem így van, és erre már neked is rá kellett jönnöd. A múlton nem változtathatsz, de nem is ragadhatsz benne. Azonkívül egyszer már megbeszéltük, hogy ami történt az nem a te felelősséged. - húzta magához Kook a fiút, miközben próbálta nyugtatni, de igazság szerint ő is tanácstalan volt.

- Nem kellett volna idejönnie. Most megint csak fájnak az emlékek. Az orromban érzem a pia és a cigi szagát, ami mindig a levegőben volt. A gyomromban érzem a fájdalmat, amit a több napos éhség okozott. Hallom Yeri kétségbeesett sírását, és érzem annak a féregnek az ütéseit, amiket részegen, megbolondulva osztogatott. - Jimin halkan beszélt, miközben fejét Jungkook mellkasába temette és igyekezett minél közelebb bújni hozzá, hogy érezhesse azt az érzelmi biztonságot, amit csak a férfi tudott nyújtani neki.

- Most ne gondolj erre kérlek. Mindez már csak a múlté. A húgod is sokkal jobban van, és folyamatosan gyógyul a nagyszüleid szárnyai alatt. Veled is minden rendben van és lesz is. Erről én kezeskedem. - mondta Kook, majd egy puszit nyomott Jimin fejére, és nagyot szippantott a kellemes illatból, ami a fiúból áradt.

- Szerinted visszajön?- kérdezte a fiú, miközben végre felemelte a fejét, hogy Jungkookra nézzen. A férfi megkönnyebbülten látta, hogy a fiú szemei tiszták, nem pedig könnyektől pirosak. De aztán meglátta bennük a düh apró szikráit, amik jelen pillanatban sokkal veszélyesebbek voltak.

- Te mit szeretnél? – kérdezett vissza Kook, majd megsimogatta a fiú arcát.

- Soha többé nem akarom látni. - válaszolta Jimin határozottan, majd visszabújt Jungkookhoz.

- Biztos vagy benne?- kérdezett ismét a férfi. - Akkor is az anyádról van szó. Nem akarod tudni, hogy miért keresett meg?

- Egy kicsit elkésett az anyaszereppel, ha ezért jött egyáltalán. De szerintem csak pénz kell neki, hogy vehessen pár adagot belőni magát. - jegyezte meg Jimin, nem kis gúnnyal és megvetéssel a hangjában.

- És ha nem így van? Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek, és csak azt akarom, hogy boldognak lássalak. Ugye tudod?- kérdezte a férfi, miközben maga felé fordította Jimin fejét, hogy ismét a szemébe nézhessen. A kérdésére pedig a fiú egy mosollyal és egy bólintással felelt.

- Szerintem meg kellene hallgatnod, legalább egyszer. - próbált Kook hatni a fiúra, viszont Jimin csak mérgesen felhorkantott. - Várj egy kicsit, engedd, hogy végig mondjam. - próbálta a férfi lehűteni a fiú forró fejét. – Én csak nem akarom, hogy később bármit is megbánj majd. Nem akarom, hogy ezen is napokig vagy hetekig járjon a csinos fejecskéd. Szeretném, ha le tudnád zárni a múltad, de úgy látszik, hogy ehhez még szükség van egy utolsó lépésre, amit már nem kell egyedül megtenned, mert melletted vagyok, és minden erőmmel támogatlak. - mondta, majd erősen magához szorította a fiút, hogy érezze, nem csak a levegőbe beszél.

- Nem tudom Jungkook. És ha ezzel sem lesz vége? Képtelen vagyok időről időre a szemébe nézni, mert úgy érzem, hogy minden alkalommal csak visszazuhannék oda, ahonnan nagy nehezen kimásztam. – sóhajtott Jimin.

- Fogalmam sincs, hogy mi lesz. Nézz meg minket. Egy hete gondoltad volna, hogy itt kötünk ki?- kérdezte Kook egy huncut vigyorral az arcán.

- Most az ágyadra célzol?- emelte meg a szemöldökét Jimin is és viszonozta a mosolyt is, amitől Kook megkönnyebbült kissé.

- Nem elhanyagolható szempont ez sem... – kacsintott Jungkook. - ...de most inkább magára a helyzetre gondolok. Ne fuss tovább. Állj meg és nézz szembe vele, hogy aztán nyugodtan tudj tovább sétálni velem. Mit szólsz?- kérdezte, majd végigsimított Jimin arcán, aki szemeit lehunyva simult bele Mark hatalmas, és meleg tenyerébe.

- Nem tudom... - sóhajtott a fiú.

- Csak gondold át. Kérlek!- győzködte tovább a férfi.

- Ha megígérem, hogy átgondolom, akkor mára felfüggesztjük ezt a témát? Nincs kedvem most erről beszélgetni. – kérdezte Jimin.

- Ahogyan szeretnéd. - egyezett bele gyorsan Kook. - Akkor mihez lenne kedved? Elmenjünk valamerre, mielőtt benézünk a leendő klubba?

- Hm... nem is tudom. - mászott kicsit fentebb Jimin, hogy Kook szájára hajolhasson, majd lassan végignyalt a férfi ajkain. - Inkább maradjunk itthon. Mit szólsz?

- Nekem megfelel, csak gondoltam kimozdulhatnánk, mert holnaptól neked is be kell menned az egyetemre, és... ahh... - sóhajtott fel Jungkook, amikor megérezte a fiú kezét, ahogy a férfiasságára fonódik, és lassú mozdulatokkal izgatni kezdi.

- Szeretem benned, hogy ilyen figyelmes vagy, de veled egyetemben, nekem sincsenek nagy igényeim. - magyarázta Jimin, miközben a keze segítségével átbuktatta a nadrágot Jungkook péniszén. – Nekem jelenleg tökéletesen megfelel ez a szépség itt. – mondta, majd egyből rá is hajolt, amit a férfi egy hangosabb sóhajjal jutalmazott.

- Mondtam már, hogy fantasztikus vagy? Imádom a szád!- nyögte Jungkook, elég akadozó hangon, miközben egyik kezével a takarót, a másikkal pedig Jimin haját markolta.

- Nem is egyszer, de szeretem hallgatni. - kuncogott a fiú, Jungkook, immár teljesen merev farkára, amitől a férfi máris opálos cseppeket ejtett, amiket Jimin szorgosan nyalogatott le, a férfi egész hosszán.

- Én pedig még nagyon sokszor akarom neked mondani. – mosolyodott el Kook, egy erőteljes kéjhullám után, majd fejét a párnák közé temetve adta át magát a gyönyörnek, melyet a világ legédesebb cicusa okozott neki éppen.

Akkor, kezdjük meg a mai adagot.(jó sok lesz)🤗
Biztos lesz benne egy leheletnyi spoiler a most futó könyvre, de annyi baj legyen. 😉