Kivel beszéltél Édes. – húzta Jungkook maga mellé Jimint, aki végre méltóztatott visszamenni a hálóba.

- Teahyunggal. – válaszolt a fiú, majd bebújt a takaró alá, és hozzásimult Kookhoz, majd egy jóleső sóhajt hallatott, amikor végre megérezte a férfi meleg testét.

- Imádom, hogy ilyen kis bújós vagy. – morogta Jungkook, majd egyik kezével maga felé fordította Jimin fejét, és mélyen megcsókolta, miközben combját simogatta, amit a fiú keresztül vetett az ő lábain. Elégedetten markolászta a feszes bőrt, még több sóhajt kicsalva a fiúból.

- Mit csináljunk délelőtt? – kérdezte Kook, amikor végre érzett elég erőt magában, hogy elszakadjon a finom ajkaktól egy mondat erejéig.

- Történt valami Yoongival a múltban? – tette fel a kérdést Jimin, élesen témát váltva, kissé meghökkentve Jungkookot.

- Miért érdekel Yoongi? – kérdezte a férfi.

- Taehyunggal beszélgettünk, és természetesen ő volt a téma. – mondta Jimin, majd a férfi mellkasára tette a fejét, miután egy adott rá egy kis puszit.

- Minő véletlen, hogy az én idióta haverom sem képes másról beszélni. – kuncogott Kook.

- Igen, hallottam, hogy vele beszéltél tegnap este. Szóval? – kérdezett rá ismét a fiú.

- Őszinte leszek, fogalmam sincs. Yoongi elég zárkózott, ha a múltjáról van szó. Volt pár év, amikor nem tartottuk a kapcsolatot, bár már arra sem emlékszem, hogy miért, talán csak a körülmények miatt. Annyit tudok, hogy amikor utoljára beszélgettünk telefonon, akkor már volt egy komolynak mondható kapcsolata. Legalábbis ő hosszútávra tervezte.

- Yoongi? Hosszútávra tervezett? –szúrta közbe a kérdést Jimin.

- Igen. Fura mi? Most ki sem néznéd belőle, pedig még el is akarta venni.

- Mármint hivatalosan? – kérdezett ismét a fiú.

- Igen. Az volt a terv. Bár, már akkor is mondtam neki, hogy korai még ezt tervezgetni, de azt mondta, hogy majd ha megtalálom életem szerelmét, akkor megfogom érteni, hogy miért nem akar várni.

Jimin, a mondat hallatán olyan édesen nézett fel Kookra, hogy a férfi úgy érezte, a szíve helyén csak egy folyós massza marad, mert azon nyomban elolvad.

- Kicsikém, ha ilyen szemeket meresztesz rám, akkor már estére összehozom, hogy elvehesselek. – mondta a férfi határozottan, mire Jimin szélesen elmosolyodott, és visszabújt a mellkasához, hogy tovább hallgassa a ritmusos szívverést, amire imádott álomba merülni.

- Ezek szerint Yoongi sem volt mindig ilyen kalandvágyó...- állapította meg Jimin.

- Nem. Miután pár éve újra találkoztunk, még én is meglepődtem a gyökeres fordulat láttán. Nem csak ebben az értelemben változott meg, A külseje is teljesen más lett, jobban mondva dupla akkora lett, mint volt, legalábbis szélességre. – nevetett halkan Jungkook.

- Nem is kérdezted, hogy mi lett azzal a kapcsolatával? – érdeklődött Jimin tovább.

- De, persze hogy kérdeztem. De nem volt hajlandó mondani semmit, csak terelte a témát. Viszont, Életem értelme... elég lehangoló, hogy egy másik pasiról beszélgetünk a közös ágyunkban, miközben ilyen kis szexin simulsz hozzám. Nem válthatnánk témát? – kérdezte mark, miközben magához húzta a fiút.

- A témaváltás nálad egyenlő a szexszel, és most beszélgetni akartam. Tudod, néha szükségem van egy kis figyelemre. – mondta Jimin, miközben kiskutya szemeket meresztett a férfi felé.

- Figyelem! Figyelem! Szex következik. – nevetett fel Kook, majd fordult egyet, hogy Jimin fölé tudjon kerekedni. A fiú is őszintén nevetett, miközben hamis ellenállással próbálkozott, hogy lelökje magáról Kookot.

A férfi lefogta a fiú kezeit és apró kis puszikkal halmozta el az arca minden szegletét.

- Szeretlek. – mondta egyenesen a fiú szemeibe. Azokba a csodás barna szemekbe, amik a szó hallatán úgy fénylettek, hogy bármelyik csillag elbújhatott volna mögöttük.

Egy órával később, Kook csillogó szemekkel és kisimult arccal lépkedett a konyha felé.

- Te vagy ennyire terhelhető vagy én nem vagyok elég fárasztó? – kérdezte, miközben hátulról átölelte Jimint, aki a konyhában készített éppen pár szendvicset.

- Nyugi a teljesítményeddel semmi gond. – mondta mosolyogva, majd egy rövid csókot nyomott Kook csücsörítő szájára. – Csak nem bírtam tovább feküdni, így inkább felkeltem.

- És reggelit készítesz. Imádlak! – mondta a férfi, miközben jó nagyot szippantott Jimin friss, samponos illatából.

- Reggelinek éppen nem mondanám, mert már tíz óra is elmúlt, álomszuszék. – kuncogott a fiú.

- Nem baj. Vasárnap van. Ha ettünk, akkor még visszabújhatunk. – csókolt bele a fiú nyakába.

- De délután azért elviszel ugye? – kérdezte Jimin a férfit, aki éppen elvett egy falatkát a tányérról.

- A klubhoz? Persze, hiszen megbeszéltük. – mondta Kook teli szájjal. – Ez isteni, mit tettél rá?

- Fűszeres krémsajt. Még te vetted valamelyik nap, de csak most bontottam fel. – válaszolta a fiú.

- Akkor egy zseni vagyok, hogy rátaláltam. – állapította meg Jungkook, majd elvett még egy falatot.

- Csinálok kávét, addig ülj le. Mindjárt megyek én is. – mondta Jimin, majd a férfi kezébe nyomta az elkészült mini szendvicseket és jelezte, hogy üljön asztalhoz. Kook követte az utasításokat, miközben még egy falat került a szájába.

- Hagyj nekem is egy kicsit!- szólt Jungkook után, majd benyomta a kávéfőzőt, ami pillanatok alatt lefőzött két adag kávét, amit felöntött langyos tejjel, és végül két bögrével a kezében indult meg az asztal felé. Amikor is csengettek.

Jimin a férfira nézett, aki éppen egy újabb falatkát tömött a már amúgy is teli szájába.

- Majd én megyek. – mondta mosolyogva, majd megcélozta a földszinti ajtót.

Amikor kinyitotta az ajtót, úgy érezte, hogy minden ereje elhagyja és nem képes megszólalni. Csak kapaszkodott a kilincsbe, hogy állva tudjon maradni.

- Ki az Kicsim? – jelent meg mögötte Jungkook is, aki láthatóan pont akkor nyelte le az utolsó falatot.

Kook látta, hogy Jimin mindjárt összeesik, ezért átkarolta a fiú derekát, hogy támogassa az erejével is, majd kérdő tekintettel pillantott az ajtóban álló nőre, aki nagy nehezen megszólalt végre.

- Szia kisfiam.