Jimin, a mellkasán markolgatta erősen a pólót, miközben egy fának támaszkodva remegő lábakkal próbálta feldolgozni a történteket. Abban a bizonyos pillanatban tényleg úgy érezte, hogy neki vége. Olyan elemi erővel támadt rá a félelem, hogy teljesen lebénult. Megmert volna esküdni, hogy a tiltakozásnak szánt szavak hangosan hagyták el a száját, és a heves mozdulatok, amikkel a férfit igyekezett ellökni magától, mind valódiak voltak, de végül rettegve vette tudomásul, hogy mind csak a fejében lejátszódott mozdulatsor volt, mert Jungkook, a rá gyakorolt hatásával teljesen lebénította.

A felismerés utáni rémület úgy cikázott végig a gerincén, mintha áramütés érte volna. Ezek szerint, ha akarna, akkor sem tudna nemet mondani a férfinak? A Jungkookból feltörő leplezetlen vágy, az érintései, a csókjai, a szavai, minden egyes tette olyan volt, mintha minden alkalommal szorítottak volna egyet a köré tekeredő kötélen, míg végül mozdulni sem tudott.

A tudat pedig, hogy ezt képes volt hagyni a férfinak, teljesen ledöbbentette.

Jimin gondolatai össze-vissza cikáztak, de egy épkézláb mondat sem állt össze a fejében. Mert az ölében lévő feszülő érzés minden egyes alkalommal kizökkentette. Arról nem is beszélve, hogy az ajkai még mindig bizseregtek, és szinte magán érezte Jungkook hatalmas kezeit, amint bejárják a testét.

Végül leült a fa tövében, hogy megpihentesse a reszkető lábait, majd mélyeket lélegezve, tíz percig meg sem mozdult, míg úgy nem érezte, hogy legalább már beszélni képes normálisan. Elővette a telefonját és hívást kezdeményezett.

- Szia Jimin! – hallotta meg Woo élénk hangját. – Na, milyen volt az első napod? – kérdezte is egyből.

- Szia. Egész jó. – hazudta, mert jelenleg a pokolba kívánta minden pillanatát. – Ha látnád, hogy milyen helyen vagyok, akkor sárgulnál az irigységtől.

- Láttam. – mondta Woo.

- Hogy-hogy? – kérdezte Jimin meglepetten.

- San mutatott pár képet róla. Azt mondta, hogy már nem egyszer volt ott Kookkal. Tényleg szép, szóval sárgultam is. De San azt mondta, hogy ha a klub körüli hercehurca kicsit csillapodik, és minden egyenesbe jön, akkor elvisz engem is.

- Nem lehetne, hogy ez az élmény megmaradjon csak nekem? – kérdezte Jimin, de nem sikerült féltékenynek hallatni a hangját. Örült, hogy a barátja boldog, a pasija pedig a tenyerén hordozza.

- Jöhetsz harmadik keréknek, engem nem zavarna. Vagy hozhatod az aktuális csajodat is. – ajánlotta fel Wooyoung.

- Na, az utóbbi egyből jobban hangzik. – kuncogott Jimin. – Csak pár szóban említetted, de mi ez a klub pontosan? – érdeklődött.

- San és Kook vágnak bele közösen. Egy klubot akarnak csinálni és még én sem vagyok teljesen tisztában a részletekkel, de úgy néz ki, hogy együtt dolgozhatok majd a kivitelezővel. – mesélte büszkén Woo.

- Mekkora mázlid van haver. Megtervezni a pasid leendő üzletét... nem vagy semmi. – mondta elismerően.

- Köszi, igyekszem viszonozni valamit abból, amit én kapok tőle, de elég nehéz lépést tartanom vele.

- A pasik nem egyszerűek... - sóhajtott Jimin.

- Oké haver, te is pasiból vagy, mégis olyan vagy, mint egy nyitott könyv. Most is tudom, hogy történt valami, mert hallom a hangodból, hogy baromira nem az én sztorim érdekel. Szóval ki vele! Mi a nagy helyzet?

- Bocsi, csak beszélgetni akartam valakivel. Nem akartalak letámadni az ostoba gondolataimmal.

- A gondolataid csak addig ostobák, ameddig ki nem mondod őket. Utána rájössz, hogy igenis valós problémákról van szó, csak te próbálsz minél kevesebb jelentőséget tulajdonítani nekik.

- Pont te mondod? – kérdezett vissza Jimin. – Nem is olyan régen még te őrlődtél belül és képtelen voltál San szemébe nézni, és megmondani, hogy mit is akarsz.

- Igen, pont ezért mondom én neked. Szóval halljuk, mi történt? Bár ha tippelnem kellene, akkor Jungkook lesz a ludas.

- Nem is értem, hogy miből gondoltad... - forgatta meg a szemeit Jimin, bár ezt Woo nem láthatta.

- Abból, hogy hallottam, tegnap Sant, amint Kookkal beszéltek. – nevetett fel Wooyoung, Jimin pulzusa pedig megugrott amint arra gondolt, hogy Jungkook kibeszéli őt.

- A rohadék! – morogta Jimin.

- Oké, értem én, de mégsem. Szóval, ha megkérhetlek...

- Jól van na, mondom már. Szóval az a barom folyamatosan nyomul és állandóan megjegyzéseket tesz arra, hogy milyen szívesen megdugna. Arról nem is beszélve, hogy tegnap este a fülem hallatára tett magáévá egy másik srácot, miközben tudta, hogy mindent hallok. – hadarta Jimin a méregtől. – Ma reggel is megjelent a semmiből, aztán letámadott. Mintha állandóan lesben állna, hogy engem bosszantson.

- Aha...

- Mi az, hogy aha? Ennél kicsit több együttérzésre vártam, amellett, hogy együtt bunkózzuk le. – akadt fenn Jimin a rövid válaszon.

- Bocsi, de nekem egyedül az jött le a tegnapi sztoriból, hogy fel akarta kelteni az érdeklődésed. – mondta Woo elgondolkodva.

- Woo! Neked San elvette a maradék józan eszed is, ugye? – kérdezte Jimin.

- Most miért vagy ilyen? – kérdezte Woo morcos hangon. – Egyébként meg, ha érdekel, akkor soha életemben nem voltak ennyire tiszta gondolataim és érzéseim, mint most. Mellette szinte gondolkodnom sem kell.

- Na, akkor itt a baj gyökere. – nevetett fel Jimin.

- Szemét! – vágott vissza Woo, de ő is kuncogott azért. – Nem úgy értettem, hogy leállt az agyműködésem, csak olyan mintha a fejemben olvasna és tudná, hogy mit érzek, vagy mire gondolok éppen. Szerintem ilyen lehet, ha egy hullámhosszon vagy valakivel. Ránézek és tudja, hogy mit akarok. De azt hiszem, hogy elkanyarodtunk a témától. Szóval mit akarsz most csinálni?

- Fogalmam sincs, hogy rázzam le, itt kezdődik a probléma. Ugyanis össze leszünk zárva egy hétig és nekem el kell viselnem valahogy a nyomulását, amire nem vagyok kíváncsi.

- Nem hiszem, hogy Jungkook olyan kitartó lenne, hogy még egy héten keresztül téged fűzzön. Hamarabb keres magának valakit, aki gyorsabban kötélnek áll. – állapította meg Woo.

- Igen, ez nekem is eszembe jutott, de mi van, ha nem, és megkeseríti az itt töltött napjaimat, amikor így is elég nagy a tét számomra, és végül nem leszek képes teljesíteni, mert eltereli a figyelmem, és még itt elbukok, mielőtt elkezdődhetne a karrierem?! – hadarta Jimin az aggodalmait.

- Ha téged nem érdekel, akkor hogy tudja elvonni a figyelmed a munkáról? – kérdezte Woo kuncogva.

- Ne láss bele többet, mint ami valójában. Egyszerűen csak zavarba ejtően közönséges tud lenni. Olyan simán képes a szexről beszélni bármiféle szégyenérzet nélkül és olyan alpári módon, hogy az egyszerűen kiakaszt. Arról nem is beszélve, hogy az idegeimre megy, amikor fogdosni próbál...- Jimin megint csak hadart, ahogy a sérelmeit sorolta a barátjának.

- Szóval nálad a szex tabunak számít? Vagy csak a fiúk közötti szexszel vagy így? – kérdezte Woo.

- Nem számít tabunak, de így beszélni róla szerintem...

- Hogy?- kérdezett közbe Woo.

- Szerintem nem kell részleteznem. – jött zavarba Jimin.

- Szerintem pedig semmi zavarba ejtő vagy közönséges nincs abban, amit mond. Jungkook egyszerűen egy dominánsabb jellem, akitől szerintem még egyik partnere sem hallotta a szeretkezni szót. Ő csak kimondja, amire vágyik, és úgy, ahogy az a gondolataiban felmerül.

- Tapasztalat? – kérdezte egy kis pimaszsággal a hangjában Jimin, de valójában tényleg kíváncsi volt, miközben szégyellte magát a kérdés miatt. – Úgy mondod, mintha a pasid is hasonló lenne.

- Az eddigi tapasztalataim alapján Sant inkább sima aktívnak mondanám, akinek nincs ellenére, ha parancsolgathat kicsit. Igen. – motyogott Woo, mire Jimin már vörösödött is. Nem igazán volt még része ilyen beszélgetésben a barátjával, szóval nem kicsit volt meglepve, hogy éppen kiteregeti az intim légyottjaikat, még ha felszínesen is.

- Oké, erre nem biztos, hogy kíváncsi voltam. – mondta Jimin kissé rekedten.

- Pedig jobban jársz, ha emésztgeted a témát.

- Miért kellene? – kérdezte Jimin.

- Mert láthatóan kezd feltörni a meleg éned haver, hiába akarod minden áron elnyomni. – válaszolta Woo.

- Nem akar feltörni semmi, maximum a hányinger...

- Ezt most sértésnek veszem. – morgott egyet Wooyoung.

- Ne csináld már, nagyon jól tudod, hogy hogy értettem. – magyarázta tovább Jimin. – Csak... nekem nem fekszik ez a téma, főleg nem olyan körítéssel, ahogy ő előadja.

- Oké, elhiszem neked. De képzeld el, ahogy előtted áll álmaid pasija, aki annyira kíván, hogy már mást sem lát rajtad kívül, majd azt mondja neked reszelős, mély hangon, hogy legszívesebben most azonnal felvágna a konyhapultra, és addig dugna ameddig csillagokat nem látsz a gyönyörtől... ne mondd nekem, hogy nem verne félre a szíved. – kuncogott Woo.

Jimin pedig újabb sokkot élt át barátja új és szabados stílusától, amit olyan képletesen sikerült leírnia, hogy simán maga elé képzelte őket, mint egy megtörtént jelenetet.

- Ezzel most nem valami sokat segítettél. – dünnyögött az orra alatt.

- Te pedig nem jelentetted ki határozottan, hogy nem akarsz lefeküdni Jungkookal. – mondta Woo.

- Pedig nem! – vágta rá határozottan Jimin. – Szóval nem bánnám, ha segítenél egy kicsit, ahelyett, hogy pont arról győzködsz, hogy adjam meg magam neki.

- Ha már itt tartunk! Egyébként nem gondoltál még bele, hogy miért olyan rövidek a kapcsolataid a lányokkal? – tudakolta Woo.

- Mert te rájöttél mi? - kérdezte egy kis éllel a hangjában Jimin.

- Igen, szerintem rájöttem. Egyszerűen azért, mert nem lányok fölé való vagy, hanem dögös pasik alá. Ezen elgondolkodhatnál. – állapította meg Wooyoung.

- Te tényleg teljesen megőrültél. – nevetett fel Jimin, mert azt hitte a barátja csak szórakozik, de a beálló csend egyáltalán nem erről tanúskodott. – Francba!

- Igen, a pokolba kívánhatsz, de ettől még nem fog semmi megváltozni. Azt hiszem, hogy három lehetőséged van. – mondta Woo. –Az első az, hogy nagy ívben elkerülöd, ami jelenleg lehetetlen, mivel ő a leendő munkaadód. A második pedig, hogy megadod magad neki, aztán rájössz, hogy neked nem pálya, és könnyebben túllépsz a dolgon, ő pedig feladja, mert végre megkapott.

- És mi a harmadik?

- Megpróbálod megszelídíteni.

- Az kizárt! – tiltakozott Jimin kapásból

- Miért? – kérdezte Woo.

- Nem hiszem, hogy be kell neked mutatnom. Nekem a szőr is feláll a hátamon az egyéjszakás kalandoktól, és kizártnak tartom, hogy megtudna állapodni egy monogám kapcsolatban, mert úgy csapong jobbra-balra, mint egy kibebaszott metronóm.

- Nem értek hozzá, de azt is megtudod állítani, nem mintha egy örökmozgó lenne...

- Oké, nem pont a legjobb példát hoztam fel, de szerintem így is tökéletesen érthető voltam.

- Igen, ezt viszont teljes mértékben megértem és igazat is adok neked. – mondta Woo egy sóhaj kíséretében.

- Akkor most megint ott vagyok, ahonnan elindultam. – állapította meg Jimin egy kis tanácstalansággal a hangjában.

- Ezt azért nem mondanám, mert rengeteg kérdés merült fel, amit eddig fel sem tettél magadnak, mert nem akartál újra szembesülni a ténnyel, hogy igenis megmozgatnak a pasik, és nem csak egy-két pillantás erejéig, hanem szexuálisan is. Az eddigi határozott tagadásoddal ellentétben ezt komoly haladásnak mondanám. Ehhez pedig egy olyan félisten kellett, mint Jungkook. Mert be kell látnod, hogy külsőre hibátlan, és ha valaki kezelésbe venné a lelkét, akkor ki tudja, hogy mi sülne ki belőle.

- A lelkét? Tudsz valamit? – vágott közbe Jimin.

- Nem, tudnom kellene valamit? – kérdezte zavartan Woo.

- Nem, csak azt hittem, hogy San mondott neked valamit Jungkookról.

- Nem mondott semmit. Miért? Gyanakszol valamire?

- Nem mondanám gyanúnak, de úton idefelé beszélgettünk, és mélyen hallgatott a múltjáról, csak egy gyenge, de annál sötétebb megjegyzést ejtett el. – válaszolt Jimin elgondolkodva.

- Mindenki titkol valamit, ez nem meglepő. De kétszer sem biztos, hogy köze van a jelenlegi helyzethez.

- Igen, lehet, hogy igazad van. – sóhajtott Jimin. – Köszönöm, hogy beszélgettél velem.

- Ugyan már. Mindig szívesen tárgyalom ki a pasikat, csak egy szavadba kerül. – kuncogott Woo.

- Rendben, köszönöm. Akkor most visszaengedlek a pasidhoz, mert a végén leszedi a fejem, amiért ilyen sokáig feltartalak hétvégén.

- Nem szedi le a fejed, majd ledolgozom.

- Oké, akkor dolgozz, csak én ne tudjak róla. – nevetett fel Jimin is. – Majd beszélünk.

- Igen, addig is kitartást!

- Köszi, szia!

- Szia Jimin.

Jimin nem mondhatta el magáról, hogy megkönnyebbülve rakta le a telefont, miután beszélt az egyetlen támaszával és legjobb barátjával. Csak még több kérdése, és kétsége támadt magával és Jungkookkal kapcsolatban is. De, mivel sikerült elbeszélgetnie Wooval, nem is volt ideje tovább gondolkodni a dolgokon, mert az idő azzal fenyegette, hogy bezárják a konyhát, és reggeli nélkül kell kibírnia délig.

Szerencsére Minjun sem volt a szobában, így egyből a fürdőbe ment, gyorsan lerángatta magáról az izzadt ruhákat, majd beállt a vízsugár alá. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy nem kell a férfi lakosztályába mennie, hogy le tudjon fürödni. Nem reménykedett, hogy választ kaphat a kérdéseire, és tudta, hogy nem tudja elmosni a gondolatait a forró vízzel, így csak engedte, hogy kitisztuljon a feje, majd igyekezett az előtte álló napra koncentrálni.

Egy óra múlva pedig már az énekteremnek berendezett helyiségben ült, miközben Minjunt hallgatta, hogy majd kipukkad a hasa, úgy bezabált reggelire. Valamennyire megnyugtatta a tudat, hogy nem Jungkookkal lesz az első felkészítője, mert fogalma sem volt, hogy lett volna képes bármit is csinálni, vagy egyáltalán csak odafigyelni rá, de így kapott egy egész délelőttöt, hogy felkészítse magát.

Még mindig a mellette ülőre próbált figyelni, amikor végre nyílt az ajtó és belépett rajta az egyik felkészítő tanár. Név szerint Taehyung.

- Sziasztok. – köszönt, majd az egyik asztalhoz sétált, letett egy köteg papírt és mappát az asztalra, majd az őt mereven bámulók felé fordult. – Akkor még egyszer bemutatkozom, ha valaki elfelejtette volna a nevem Kim Taehyung. A délelőttöt velem fogjátok tölteni, és első körben meghallgatok tőletek egy-egy szabadon választott dalt, hogy felmérjem mennyire képzett a hangotok, és mit lehet még belőle kihozni, illetve megnézzük, hogy melyik stílus állna hozzátok a legközelebb.

- Tökéletes. – gondolta magában Jimin. Semmiben sem volt biztosabb, mint a hangjába, és tudta, hogy remekelni fog majd.

- Ameddig egyesével meghallgatlak benneteket, addig elkezdhettek dolgozni egy dalon. – folytatta Taehyung, mire mindenki meglepetten pislogott vissza rá. – Igen, jól hallottátok. Mindenkitől szeretnék kérni egy dalt, amit a tábor utolsó napján elő is fogtok majd adni. Természetesen figyelembe vesszük, hogy nem vagyok dalszövegírók, de, szerintem mindenkiben van valami, amit szeretne elmondani, vagy érzések és gondolatok, amiket szeretne kiadni magából. Mindegy, hogy miről írtok, a lényeg, hogy adjátok önmagatokat.

A teremben lévők szaporán bólogattak, de némelyikük elég kétségbeesett képet vágott hozzá. Jimint mulattatta a dolog, mert az egészből azt szűrte le, hogy annyival is kevesebb vetélytársa marad. Szerencsére ő már nem egy dalt írt magának, amit aztán gitáron kísérve töltött fel a netre, és nem egy lett egész népszerű. Persze, volt amibe szépen belebukott, de úgy gondolta, hogy mindebből csak tanulhat. A legjobb bíró pedig mindig a közönség, mert végtére is az ő szórakoztatásuk is a cél. Bár el kellett ismernie, hogy az egy hét, igencsak húzósnak hangzott a határidő szempontjából, de egyáltalán nem volt lehetetlen feladat.

Az első délelőtti szünet olyan gyorsan jött, hogy Jimin nem is értette, hogy rohanhat az idő annyira. Teljesen belefeledkezett az órába, ugyanis Taehyung minden alkalommal hangosan értékelt, hogy a többiek is hallják és tanuljanak belőle. Mindent elmagyarázott, sokszor meg is mutatta, milyen módszert alkalmazzanak, ha például egy bizonyos, elérhetetlennek tűnő hangot akarnak elérni. Olyan is volt, hogy leült a zongorához és kísérte az éppen soron következő jelöltet. A játéka felért egy profiéval, és Jimin füleit simogatták a tökéletes dallamok.

- Úgy látszik, hogy mi a második körre maradtunk. – lépett mellé Minjun, nagy mosollyal az arcán. – Merre tartasz?

- Az automatához. – válaszolta Jimin. – Szomjas vagyok.

- Akkor veled tartok. – szaporázta meg a lépteit a srác, miközben a lépcsőn mentek lefelé. Húsz perc szünetet kaptak, ami pont elég volt arra, hogy egyenek pár falatot vagy kinyújtózzanak kicsit a szabadban.

Az automatánál álltak, és Jimin nagyot kortyolt az ásványvízből, amikor két elhaladó lány beszélgetése ütötte meg a fülét.

- Ne is mondd! Iszonyat dögös volt. Életemben nem néztem volna ki belőle. - mondta az egyik, teljes áhítattal a hangjában.

- Tudtam, hogy nem semmi a pasi, de hogy ennyire tehetséges legyen még ebben is. – hüledezett a másik.

- Én csak remélem, hogy még egyszer nem akarja bemutatni, mert akkor instant terhes leszek. – kuncogott fel az első lány.

- Mit nem adnék, ha egyszer engem is úgy tartana, mint azt a nőt. – sóhajtott a másik, a többi mondat pedig szépen elhalt a folyosón nyüzsgők által keltett zajban, ahogy távolodva beszélgettek tovább.

- Ahogy hallom, a főnök nagyot alakított. – jegyezte meg Minjun, miközben hanyagul nekidőlt az ital automatának és a lányok után pislogott.

- Mint mindig. – jegyezte meg Jimin, miközben érezte, ahogy a méreg lassan bekúszik a fejébe. Az óra alatt teljesen el is felejtette a dolgot, annyira lekötötte, hogy a Taehyungra figyeljen. Viszont azt megkönnyebbülten vette észre, hogy semmi más érzést nem váltott ki belőle a férfi, csak haragot.

Minjun összehúzta a szemöldökeit, úgy méregette Jimint. Rá akart kérdezni, de magában tartotta. Pedig kíváncsi lett volna, hogy mi történt, amiért a barátja ennyire elutasító a főnökkel.

- Mi lesz veled később, ha már most nem bírod a búráját? – végül csak ennyit kérdezett.

- Kétszer sem biztos, hogy a főnököm lesz. Amúgy is, őt csak az érdekli, hogy az arany tojást tojó tyúk jól szerepeljen és dőljön a lé. Ahhoz pedig nem kell kedvelnem. – rántotta meg a vállait Jimin befejezésképpen, majd sarkon fordult és elindult vissza a lépcső felé.

A délelőtt második fele is gyorsan telt. Egyszer csak azon kapták magukat, hogy Minjunt szólítják, aki vigyorogva és magabiztosan pattant fel a székről.

- Kéz és láb...

- Inkább ne, egyiket sem akarom. – szakította félbe a fiú Jimin bátorítását. – Tökéletes lesz, csak figyelj! – kacsintott a srác, majd hosszú lábaival pillanatok alatt Taehyung mellett termett. Az első igazi meglepetés akkor érte Jimint a délelőtt folyamán. Már vagy ezerszer hallotta a szobatársát dudorászni, vagy halkan énekelgetni, de úgy, hogy kiereszti a hangját még nem. Ahogy meghallotta a hangját, még a hátán is felállt a szőr, annyira karakteres és egyedi volt. Úgy érezte, hogy talán pont az új barátja lesz az, aki a legnagyobb fenyegetést jelenti majd a számára, és máris érezte, ahogy befeszül a gondolatra, hogy vele kell majd megküzdenie az álommelóért. Olyan tökéletesen énekelt, hogy Jimin már direkt a hibákat kereste, de nem talált egyet sem. Minden hang, a hajlításokkal együtt tökéletesen a helyén volt és tisztán szólt. A teremben csend volt, csak az a különleges hang töltötte be a helyiséget, és mindenki csodálattal figyelte a tökéletes előadást.

Leforrázva ült a széken és meredt maga elé. Persze, hogy tudta, hogy vannak nála jobb énekesek is, annyira azért nem volt eltelve magától. Tudta hol áll ő a sorban, csak nem gondolta volna, hogy egy ekkora kaliberű ellenfélbe botlik egy ilyen kis válogatáson.

- Na? Mit szólsz? – rázta meg valaki a vállát, amitől egyből visszatért a valóságba. Bambán nézett fel, ahol Minjun vigyorgott rá.

- Azt hiszem, hogy feladom. – nyögte ki Jimin.

- Azért ezzel várj még, de örülök, ha bejött. – terült el egy még szélesebb mosoly a srác arcán.

- Bejött? – hebegett Jimin. – Ez enyhe kifejezés! Miért nem vagy még színpadon?

- Köszi, bóknak veszem. – mosolygott Minjun, miután meghúzta a vizes palackot.

- Jimin! Gyere kérlek! – hallotta meg Taehyung hangját, majd mély levegőt vett és felállt.

- Mindent bele Haver! – szólt után Minjun.