- Igazad van, innen tényleg gyönyörű a kilátás. - mondta a fiú, miközben le sem vette a szemét az elé táruló látványról.

- Mit mondtál Lucas, mikor is jöttél Párizsba? - kérdezte Jungkook, miközben töltött maguknak még egy pohár vörösbort. - Eddig vidéken éltél ugye?

- Két hete. - válaszolt mosolyogva a fiú, majd emelte a poharát és koccintottak egyet.

- És még nem jöttél fel ide az Eiffel toronyba, hogy körülnézz? Öreg hiba! - mosolygott vissza Kook.

- Te tudod a legjobban, hogy mi foglalt le az elmúlt hetekben. - válaszolta Lucas.

- Amikor felajánlottam neked a lehetőséget, akkor mondtam, hogy húzós lesz az első pár hét. De el kell ismernem, hogy fiatal korod ellenére nagyon profi vagy, és jól bírod a tempót. - mosolygott Kook a fiúra.

- Elég nagy motivációt adtál. - kacsintott vissza Lucas.

- Akkor, ameddig maradéktalanul teljesíted a kívánságaimat, a motivációval sem lesz gond. - vigyorgott Kook még mindig.

- Ezek szerint hosszútávra tervezed velem? - kérdezte a fiú csillogó szemekkel.

- Eddig tökéletesen elégedett vagyok veled, szóval nem látom akadályát. - válaszolta a férfi.

- És meddig maradsz még Párizsban? - kérdezte Lucas.

- Nincs több dolgom, szóval holnap indulok, már nem húzhatom tovább, mert otthon is gyűlik a munka, amit nélkülem képtelenek elintézni.

- Ezt sajnálattal hallom. - biggyesztette le a száját a fiú, amitől úgy nézett ki, mint egy kis kamasz. - Azt hittem, hogy szórakozunk még egy kicsit. - mondta, miközben kissé előredőlt, és megfogta Jungkook kezét, ami a pohár talpán pihent, az asztalon.

- A munkád nem tartozik a szórakozás közé. - mondta a férfi, majd kihúzta a kezét a fogásból és hátradőlt. - Ne szállj el attól, hogy te lettél itt a márkám arca, mert akkor rövid úton búcsút intünk egymásnak.

Lucas elmosolyodott, majd visszahúzta a kezét.

- Nem vagy egy könnyen kapható fickó. Kár. - állapította meg beletörődően, és ő is hátradőlt a széken. - Köszönöm az ebédet, de azt hiszem, hogy ideje visszamennem. A fotós már biztosan keres.

- Szeles az idő idefent, vigyázz magadra. - mondta Jungkook, majd bólintott egyet, a fiú pedig távozott.

A férfi hosszan nézte a kézfejét, amit az előbb a fiú megérintett, majd végül ökölbe szorította, és felhajtotta a maradék vörösbort.

Három hete volt már, hogy eljött otthonról, azért, hogy lefoglalja magát a munkájával, és elmondhatta, hogy sikeres hetek voltak mögötte. Végre Párizsban is megnyitotta a saját üzletét, a saját sportmárkájával, egy másik cégben, ami ingatlanok adásvételével és felújításával foglalkozott, sikeresen betársult, illetve hobbiból elindított egy másik kis üzletet, ami egy kávézó volt, Párizs szívében, egy gyönyörű kis utcában, ahol régi épületek szegélyezték az keskeny, macskaköves utat, és hatalmas fák árnyékolták a járókelőket. Bár az utóbbi egyelőre felújításra szorult, és úgy érezte, hogy Sannak nem feltétlenül kellene beszámolnia róla. Jungkooknak hirtelen eszébe jutott valami, felvette a telefont és rányomott a hívásra, pár csörgés után pedig, bele is szóltak.

- Ha nem lenne fontos, most játszanám a sértődöttet, és fel sem vettem volna. - szólalt meg San összetéveszthetetlen, de álmos hangja.

- Oké! Tudom! Az én hibám! Sajnálom! - kért elnézést Jungkook. - Láttam, hogy kerestél, és az e-maileket is olvastam, de kiment a fejemből, hogy felhívjalak.

- Három napja próbállak elérni, hogy bólints már rá azokra a rohadt tervekre. Szóval azt akarod mondani, hogy három teljes napig eszedbe sem jutott, hogy a legjobb barátod, üzlettársad, kifutófiúd és lelki szemetesládát megbolondul itthon egyedül?- kérdezte San.

- Nem is tudtam, hogy ilyen pozíciókat töltesz be! - nevetett fel Jungkook. - Tényleg sajnálom, de rengeteg dolgom volt. Viszont holnap megyek haza, úgyhogy megnyugodhatsz.

- Végre, te idióta! - mondta San megkönnyebbülten. - Akkor a következő randit Ryannel át is veheted tőlem. Nagyszerű szakember, de azt el kell mondanom, hogy néha, olyan szétszórtnak tűnik.

- Elismerem, hogy néha lassú, de nála jobb kivitelezőt nem ismerek, és az emberei is mind profik. Jól járunk velük. - bizonygatta Jungkook.

- Érti a dolgát, az tény. - engedte el a témát San. - Szóval, akkor mikor érkezel?

- Ha minden igaz, akkor este hét körül landol a gép. Tudom, hogy minden vágyad beolvasni nekem, amiért magadra hagytalak, ezért kijöhetsz értem a reptérre, hogy minél hamarabb túlessünk rajta. - válaszolta Kook kuncogva.

- Élek a lehetőséggel. - egyezett bele San azonnal.

- Amúgy minden rendben? - érdeklődött Jungkook.

- Persze, minden a legnagyobb rendben. Én már megszoktam a pörgést, de Woonak még kicsit sok, napközben az egyetem, utána nekem segít a klubbal...

- Éjjel meg a harmadik műszak. - szakította félbe Jungkook kuncogva. - Nem kíméled szegény fiút.

- Ha méltóztatnál végre hazajönni, akkor el is vinném végre pihenni. - jegyezte meg San, miközben szorosabban húzta magához, az oldalához simuló fiút, aki még aludt mellette.

- A szállást is foglalhatod az utazásotokhoz, mert tényleg haza kell mennem. Azt hiszem, hogy Yoongi lassan felmond. - mondta Kook, majd elhallgatott egy pillanatra, de aztán feltette a következő kérdést. - És Ő, hogy van? - kérdezte, miközben az ajkait harapdálta.

- Minden rendben. - válaszolta San barátságos hangon. - Tegnap moziban voltak Wooval. Elég fáradtnak látszik.

- Értem. - mondta halkan Jungkook. Már három hét eltelt, a pulzusa mégis ugyan olyan gyorsan emelkedett meg, ahogy hallott felőle, mint a közelmúltban.

- Miért nem hívtad fel egyszer sem? - kérdezte San.

- Ahh, fene se tudja! - sóhajtotta Kook. - Csak, ahogy teltek a napok, egyre jobban tartottam tőle, hogy ha felhívom, vagy nem veszi fel, vagy ismét főnöknek szólít. Azonkívül ő sem nagyon keresett...

- Sajnálom Haver! - mondta San őszintén. - Mire hazajössz, kerítek neked egy kis cirmost, akivel vigasztalódhatsz.

- Kösz, de inkább kihagynám. - sóhajtott Jungkook. - Egyelőre jó ez így. Most inkább az üzletre és a klubra akarok koncentrálni, ezek meg úgyis elveszik minden időmet.

- Ahogy gondolod! - mondta San. - Ha nagyon ráérsz, akkor hívd fel Ryant is még ma, holnap pedig találkozunk a reptéren.

- Igenis! - vágta rá Jungkook. - Köszönöm, hogy számíthatok rád!

- Olyan érzésem volt, mintha ez megtörtént volna már, csak akkor én voltam a te helyedben. - mondta San. - Csak pozitívan Haver!

- Meglesz! - nevetett fel Kook, majd kinyomta a hívást. Letette a telefont az asztalra és fejét a hatalmas ablak felé fordította. Az üvegen túl, Párizs festői képe tárult a szeme elé. Gyönyörű látvány volt, a szíve mégis összeszorult. Az elmúlt három hétben, a munkán kívül tényleg nem csinált semmi mást. Egymás után kötötte az üzletek és mindig agyalt, hogy mi legyen a következő lépés, amiből nyereséggel szállhat ki és lefoglalja a gondolatait.

De már nem tudta tovább húzni a dolgot. Az otthoni munkák is kezdtek felszaporodni. Máris csomó megbeszélés volt betervezve, a klubról nem is beszélve. Imádta a helyet, és a gondolatot, hogy mi lesz belőle. Nem hagyhatta tovább, hogy egyedül San intézze a dolgokat, mert abból volt bőven, és minden sokkal egyszerűbb is, ha otthon van.

Ahogy közeledett a hazautazás időpontja, úgy lett egyre feszültebb. A gépre való felszállással és leszállással pedig csak nőtt benne az idegőrlő várakozás. Ahogy kilépett a terminál ajtaján meg is pillantotta az ismerős autót, de a sofőr kiléte meglepte kissé. Vigyorogva közelített az autó felé.

- Ugye nem azt akarod mondani, hogy kikészítetted az éjjel azt a hülye haveromat és úgy meghúzta a hátát, hogy képtelen volt értem jönni? - kérdezte Jungkook, egy sunyi mosoly társaságában.

- Nem. - nevetett fel Wooyoung. - Csak Ryan felhívta, a vizesblokkokkal kapcsolatban, és a klubba kellett mennie. - tette még hozzá, majd beszállt a kormány mögé.

- Szóval dolgozik! Még jobb! - kuncogott Kook, majd ő is bepattant az autóba. - Ha már összetalálkoztunk, akkor meg kell, hogy köszönjem a segítséged. A pasidnak igaza volt, és a terveid tényleg nagyon jók. Az az üvegfalas megoldás nagyon bejött. A VIP vendégek így el vannak különítve, de még sincsenek kizárva. - bólintott elismerően.

- És az emeleti konferenciatermek? - kérdezte Woo izgatottan.

- A földszinti bisztróval, és a szomszédos szállodával kombinálva tökéletes megoldás. Már beszéltem a szálloda tulajával, hogy hajlandóak lennének-e együttműködni velünk. Ott megszállhatnának, nálunk pedig lebonyolíthatnák a programokat, aztán a bisztróban még teljes ellátást is kaphatnak, hogy ne kelljen elmenniük. De egynapos meetingekre is tökéletes.

- Nagyon jó helyen sikerült rábukkannod az épületre, és ha több lehetőséget is kínálsz egyszerre, mint a munka, pihenés és szórakozás, akkor már nem jöhetsz ki veszteséggel. - állapította meg a fiú.

- Azt még meglátjuk, a fantáziád elég sokba kerül nekem. - kacagott Jungkook. - Az alagsori klub stílusára van már ötlet?

- Még nem tudtam dönteni, de szerintem jó megoldás lenne egy olyan kombináció, ami teljesen semleges, így variálható. A tematikus esték még mindig csábítóak a vendégek számára. - válaszolta Woo.

- Ryan mit szólt a terveidhez? - érdeklődött Jungkook.

- Úgy érzem, hogy elég bizalmatlan volt az első héten. Nem nagyon akarta elfogadni, hogy kéretlen tanácsokat osztogatok, de szerintem utána rájött, hogy így neki kevesebb dologgal kell foglalkoznia. Már van, hogy megkeres bizonyos dolgokkal kapcsolatban, hogy hamarabb dönteni tudjon. - mosolyodott el Woo.

- Ha jól kevered a lapjaidat cicám, akkor még talán a kegyeibe is fogad. Rengeteg munkája van, mert megfontoltan dolgozik, és minden apró részletre kiterjed a figyelme. Ha mázlid van, akkor felfigyelnek rád is.

- Jiminre is felfigyeltek. - vitte be Wooyoung az első döfést, amitől Jungkook szoborrá meredt.

- Hogy mi? - kérdezett rá egyből a férfi, és minden idegszála megfeszült az anyósülésben.

- Furcsáltam, de amióta hazajött a táborodból, mintha teljesen kinyílt volna. Nem éreztem, hogy szomorú lenne. Inkább összeszedett és határozott lett. A munkájára koncentrál, és igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Mindennap edz, és, ha van szabad öt perce, akkor a titkárod nyakán lóg, hogy adjon neki valami munkát. Alig tudom elrángatni valahová. - állapította meg Woo - Viszont ez másoknak is feltűnt. Elég feltűnő jelenség mostanában.

- Mintha nem történt volna semmi... - suttogta Jungkook az orra alatt, és fogalma sem volt, hogy mit érezzen a dologgal kapcsolatban.

- Miért nem kerested? - kérdezte Woo.

- Mit mondhattam volna? - kérdezett vissza a férfi. - Nem akart meghallgatni akkor sem, amikor meg akartam magyarázni. Nem hiszem, hogy hetek múltával sokat változott volna a vélemény, talán csak lenyugodott. Az elmondásod alapján tökéletesen lezárta a dolgot.

Wooyoung látta a férfin, hogy pillanatok alatt került maga alá, a fiú pedig, hagyta, hogy főjjön a saját levében. Eredetileg ki akarta osztani a férfit, és jól beolvasni neki, de végül megsajnálta. A beszélgetés gyorsan elhalt kettejük között.

Jungkook elgondolkodva meredt ki az ablakon, és nézte az ismerős épületeket. Szerette Szöult, szeretett a városban élni és dolgozni, de abban a pillanatban már nagyon szívesen ült volna vissza a gépre, hogy visszamenjen Európába, ahol nem kell szembenéznie vele. Nem tudta, hogy miként reagálna, ha újra belenézhetne azokba a borostyán színű szemekbe, ahogy azt sem tudta, hogy Jimin miként fog reagálni. Egy helyen dolgoznak, és ő a fiú főnöke, ezért elkerülhetetlen lesz az, hogy összefussanak.

Aztán egy telefoncsörgés törte meg a csendet. Woo benyomta a fülesét.

- Szia! Na, mi újság? - kérdezte a fiú.

Jungkook furcsa érzés futott végig. Nagyon szerette volna hallani a hangot, a vonal másik végén.

- Oké, de akkor siess! Majd megállok, és veszek valami kaját. - mondta Woo mosolyogva.

Jungkook pedig kifújt egy nagy adag levegőt. Csak San.

- Nem gond, ha megállok egy boltnál? Vennem kell pár dolgot. - kérdezte Woo.

- Éhes a férjed? - kérdezett vissza Kook, egy kis éllel a hangjában. Féltékeny volt.

- Nem tudom, de most már megeszi, amit főzött. - nevetett fel Wooyoung, majd lekanyarodott egy kisebb utcába, és megállt egy bolt előtt.

- Mindjárt jövök! - mondta Jungkooknak majd kiszállt az autóból.

- Én is megyek. Veszek pár üveg sört. - szállt ki a férfi is a kocsiból. - A szállodában csak az a keserű vacak van.

Kook gyorsan lekapott a polcról pár üveg italt, Woo pedig komótosan válogatott. Tíz perc múlva fizettek, majd újabb tíz perc múlva Jungkook, nagyot sóhajtva szállt ki az autóból a szálloda előtt.

- Kösz a fuvart cicám! - szólt oda Wooyoungnak, aki kibányászta Kook kézipoggyászát a kocsiból.

- Nincs mit. - válaszolt a fiú. - Örülök, hogy végre itthon vagy és hagyod élni Sant is egy kicsit.

- Ó, igen! Említett valami utazást. Mikor mentek? - érdeklődött Jungkook.

- Jövő héten. - válaszolta Woo. - De csak pár napra megyünk. Tele van munkával, és én sem hagyhatom csak úgy ott az egyetemet.

- Milyen felelősségteljes fiú vagy! - nevetett fel Kook.

- Kösz a bókot. - mondta Woo is mosolyogva. - Holnap átjössz vacsorára?

- Ki nem hagynám! - vigyorgott a férfi, majd intett és elindult az ajtó felé.

Nyomasztónak érezte a város levegőjét. Most, hogy hazaért, és ráadásul péntek este volt, minden olyan szürke volt körülötte.

Ahogy battyogott felfelé a lépcsőn, azon gondolkodott, hogy mit is csináljon. Gyerek volt még az idő, viszont kedvetlennek érezte magát. Végül úgy döntött, hogy meglátogatja az egyik kedvenc bárját. Lassan egy hónapja nem járt a környékén sem. Leissza magát a sárga földig, aztán hazahozatja magát és másnap estig aludni fog.

A folyosón előkotorta a kártyát, majd lehúzta az ajtóhoz érve. Egy kattanás és az ajtó kinyílt.

- Szia Sammy! - köszönt a madárnak, amint belépett. - Ugye jó fiú voltál? - kérdezte miközben ledobta a táskáját, és a ketrec elé sétált.

A madár, hangos csipogással jelezte, hogy bizony az volt, de nem bánná, ha a gazdája meg is jutalmazná érte. Majd a semmiből, egyszer csak léptek összetéveszthetetlen nesze ütötte meg a fülét, és hátra fordult, aztán minden elcsendesedett körülötte. Az ablakon át beszűrődő város zaja, Sammy hangos csipogása, az óra kattogása a falon, sőt, még a saját légzését sem hallotta.

- Szia. - köszönt a fiú bátortalan hangon, és talán magasabb hangon, is mint kellett volna.

Jungkook csak állt, és pislogott párat.

- Te? Mit keresel itt? - kérdezte végül a férfi, amint megtalálta a hangját.

- Sajnálom, hülye ötlet volt, igaz? - mosolyodott el Jimin, hogy leplezze a zavarát, de szánalmas próbálkozás volt, tekintve, hogy majdnem eltörte a saját ujjait, olyan idegesen csavargatta őket.

- Miért vagy itt? - kérdezte Jungkook, aki még mindig nem hitt a szemének, de tett egy bátortalan lépést előre. Komolyan azt hitte, hogy ha kinyújtja a kezét, akkor az előtte álló alakja szertefoszlik, ő pedig elkönyvelheti magában, hogy teljesen megőrült. De végül mindent feltett egy lapra.

- Én csak... - akadt meg Jimin a magyarázata közben, amint Jungkook elé lépett és hatalmas karjaival magához rántotta. Úgy szorította magához a fiút, hogy Jimin úgy érezte, hogy a bordái azonnal összeroppannak. De már azt sem bánta volna. Karjait Kook köré fonta és fejét a férfi mellkasába fúrta, majd nagyokat lélegzett az ismerős illatból, ami annyira hiányzott már neki.

- Azt hittem, hogy dühös leszel. - suttogta Jimin a férfi mellkasába.

- Az is vagyok. - morogta Kook, el nem engedve a fiút. - De mielőtt lekiabálom a fejed, muszáj feltöltődnöm egy kicsit.

Jungkook, akiről éppen lepotyogtak a hetek óta gyűjtögetett mázsás súlyok, úgy érezte, hogy menten kiszáll a lelke a testéből, hogy aztán kilebegve az ablakon, a város felett szállingózzon, mint egy tollpihe.

Jimin elmosolyodott, a megkönnyebbüléstől. Nem gondolta volna, hogy San buta kis ötlete ennyire hatásos lesz majd. Iszonyatosan be volt szarva, és ráadásul fel sem akarták engedni. Végül San intézte el valahogyan, hogy beengedjék, és a hölgy is, aki felkísérte, nagyon furcsán mosolygott rá. Ráadásul pont nem késett Kook gépe sem, ő viszont sok időt vesztett a recepción, mire célba ért.

- Szeretnék veled beszélni valamiről. - mondta Jimin, miután Jungkook semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy elengedje. De a kijelentése után a férfi végre megmozdult, és kissé eltávolodott tőle, viszont a karjaival továbbra sem engedte el.

- Csak egy percet adj még. - kérte a férfi, majd egyik kezét felemelve, megsimogatta Jimin arcát, ujjait végigvezetve a fiú arcélén és az állán, hogy végül megállapodjon az ajkain. Jungkookból egy sóhaj szökött ki, amiben kérdés, kérés és vágy is volt egyszerre. Tudta, hogy beszélniük kell, nem volt annyira felelőtlen, hogy ezt figyelmen kívül hagyja. Egyszerűen csak annyira boldog volt, és annyira megkönnyebbült attól, hogy a fiú ott volt, és rá mosolygott, hogy legszívesebben elfelejtett volna mindent, és ott folytatta volna, ahol abbahagyták.

Jimin nem mondott semmit, csak lehunyta a szemeit, hogy csak a férfi érintésére tudjon koncentrálni. Jungkooknak pedig ennyi elég is volt, hogy a fiú szájára hajoljon és megérintse azokat a puha ajkakat. Olyan félve és olyan óvatosan csókolta a fiút, mintha még mindig attól félne, hogy elillan.

Mind a ketten átadták magukat a megnyugtató érzésnek, hogy abban a pillanatban ott voltak egymás mellett. Ahogy teltek a másodpercek, úgy csókolták egymást, mintha közben a saját történetüket mesélték volna el. Hol gyengéden és lágyan, emlékezve a kellemes pillanatokra, hol pedig szenvedélyesen, felelevenítve az együtt töltött időt, hol pedig vadul, mintha csak számon kérnék a másikat a tetteikért.

- Akkor beszélgethetünk egy kicsit? - kérdezte Jimin a férfit, miután, percek elteltével Jungkook ismét szoros ölelésébe vonta a fiút.

- Ha valami olyat akarsz mondani, ami miatt most el kell engednem téged, akkor a válaszom nem és itt fogunk állni reggelig! - mondta Jungkook határozottan.

- Engedtem fürdővizet. - használta ki az aduászt Jimin. - A kádba. - tette még hozzá, Jungkook pedig abban a pillanatban kapta el a kezét, és húzta maga után a fürdőben. - Azt hittem, hogy nem akarsz elengedni! - nevetett fel Jimin, és a szíve szárnyalt, mert úgy érezte, hogy az elválás és az eltelt idő ellenére semmi sem változott.

- Te állítottad ezt a csapdát nekem, szóval nem róhatod fel. - válaszolta Jungkook, majd szembe fordult a fiúval, és nézte a mosolygó arcot.

- De azt hiszem, hogy tényleg meg kellene beszélnünk a dolgot. - mondta Jimin, miközben kérlelően nézett a férfi szemeibe.

- Bármilyen beszélgetésre hajlandó vagyok, de csak ott! - mutatott a kádra Kook.

- Rendben. - egyezett bele Jimin, Jungkook pedig, mint mindig, túl gyorsan lépett túl a dolgokon, és már gombolta is az ingét. - De, meg kell ígérned, hogy nem csinálsz semmit, csak beszélgetünk. - mondta komolyan.

Jungkookon látszott, hogy belül vívódik a válaszon.

- Oké. - sóhajtotta, mire végzett az ing kigombolásával, majd egy határozott mozdulattal a nadrágját is letolta, és ott állt Jimin előtt, teljesen meztelenül.

Jimin tekintete elfelhősödött, ahogy elé tárult a látvány. Az a gyönyörűen kidolgozott felsőtest, a dagadó mellizmok, éles kockák és az erős karok... kinyújtotta a kezét, és a tenyerét Jungkook mellkasára tette, hogy végigsimíthasson rajta.

- Azt hittem, hogy beszélgetni akarsz. - kuncogott Kook, miközben elkapta Jimin kutató kezét.

- Igen. - mondta Jimin, majd elvette a kezét, és érezte, hogy máris benyirkosodott a tenyere.

Jungkook egy elégedett sóhajjal merült el a kellemesen meleg és habos vízben. Jimin pedig feszengve nézte a férfit, akinek láthatóan semmi gátlása nem volt, nem úgy, mint neki. Az addig rendben volt, hogy kitalálta ezt az egészet, de most, hogy le kellett volna vetkőznie, és beülni a férfi mellé a kádba... egy cseppet zavarban volt.

Jungkook felvont szemöldökkel, kérdőn pásztázott végig a tekintetével a fiún.

- Ha jól rémlik, akkor minden testrészedet láttam már, ha csak futólag is. - szólt oda Jiminnek. - Ne most kezdj el szégyenlősködni.

Jimin felszívta magát, lerántotta a pólóját, meg a többi ruhadarabot, és bemászott a férfi mellé. Jungkook gondoskodó viselkedésének hála, megbukott a terve, miszerint vele szemben ül le, hogy komolyan tudjanak beszélgetni. A férfi ügyes karajai ugyanis pillanatok alatt úgy terelték, hogy Jimin végül az ölében kötött ki.

Kook magához húzta az előtte lévő meleg testet, és egy reszketeg sóhaj hagyta el a száját, amikor megérezte Jimin bőrét a saját mellkasán. Karjaival átfogta a fiú mellkasát, és belecsókolt a nyakába.

Percekig csak az elégedett szuszogásuk és a néha csepegő csap hangja vonult át a fürdőszoba párás levegőjén, míg végül Jimin szólalt meg először. Jungkooknak, abban a pillanatban ez több mint elég volt.

- Sajnálom. - mondta a fiú. Először, mindenképpen bocsánatot akart kérni. - Sajnálom, amiért nem hallgattalak meg, és nem hagytam esélyt neked arra, hogy elmondd, mi is történt akkor.

- Nem lett volna rosszabb az biztos. - motyogta Jungkook, mert az akkori visszautasítás, valóban elég rosszul érintette.

- Tényleg sajnálom. - mondta még egyszer Jimin. - De megijedtem.

- Mitől ijedtél meg? -kérdezte kíváncsian Kook, miközben kezeivel végigsimított Jimin mellkasán, aztán a hasa aljáig és vissza. Amikor nagyon elmerült az érzéseiben, azt hitte, hogy a végén az ágyában ébred, és nem lesz mellette senki, ezért időről időre meg kellett bizonyosodnia róla, hogy az előtte lévő test igazi.

- Miután megláttalak a táncteremben vele, rájöttem, hogy az érzéseim sokkal mélyebbek voltak, mint hittem. - mondta Jimin halkan. Kínosan érezte magát, hogy olyan nyíltan beszélt az érzéseiről, de valaki azt tanácsolta neki, hogy mindig tegyen így. - Akkor már tisztában voltam azzal, hogy beléd estem, és rá kellett jönnöm, hogy az addigi életem kapcsolatai időpocsékolások voltak csupán, ahhoz képest, amit veled éreztem.

Jungkook csendben hallgatta a fiút, és bár nem mondta egyenesen a szemébe Jimin a vallomását, mégis olyan boldogságot érzett, amitől már tényleg szárnyalni tudott volna. Karjait megint a fiú mellkasa köré fonta, és szorosabban húzta magához, megtoldva pár apró csókkal a füle mögé. A fiú elmosolyodott a gesztustól, és bátorságot kapott, hogy folytassa a mondanivalóját.

- Tudom, hogy az én hülyeségem, de nem voltam biztos abban, hogy ez működne köztünk, mert abban pillanatban el akartalak zárni valahová, ahol senki sem láthat és senki sem érhet hozzád, miközben neked az a természetes, ha rengeteg ember vesz körül, kacérkodó pillantásokat vethetsz bárkire, és nyíltan flörtölhetsz. Fogalmam sem volt, hogyan tudnám kezelni, ha valaki csak rád néz, azok után, hogy Minjunnel láttalak. - mondta tovább Jimin.

Kook szíve megint hatalmasat dobbant. Az a birtoklási vágy, amit a fiú felvázolt neki, zene volt a füleinek, mert még soha senki sem mondott neki semmi hasonlót. Ismét belecsókolt a fiú nyakába, kezeivel pedig a mellkasát simogatta, szándékosan simogatva néha, a meleg víztől kipirosodott kis mellbimbókat, miközben újra megjelölte a fiú nyakát, hogy ő is tudatosítsa benne, hogy egyre gondolnak. Jimin egy hangosabbat sóhajtott a finom ingerektől, amik már egyáltalán fájtak, de mire elmerülhetett volna bennük, Jungkook leállt.

- Aztán jött Tae, és azt mondta, hogy elmentél. - folytatta Jimin. - Dühös lettem rád is és magamra is, közben pedig bántott, hogy nem vagy mellettem. Úgy éreztem, hogy még akkor is könnyebben elviseltem volna a dolgot, ha ott vagy és látlak. Rengeteg gondolat volt a fejemben, és mivel te sem mondtál nekem semmit, ezért nem mertem elhatározni magam. Pedig, miután Wooyoung felhívott, hogy náluk vagy, fel akartalak hívni, és azt mondani, hogy gyere vissza, de nem volt bátorságom hozzá.

Jungkook hagyta elmerülni magát a fiú szavaiban, minden egyes szót igyekezett az elméjébe vésni, hogy mindig emlékezzen majd rájuk, mert a kiejtett szavak óriási hatással voltak rá. Azon felül, hogy Jimin szavai arról árulkodtak, hogy ugyan úgy érez a fiú is, mint ő, még végtelenül be is indította az őszintesége. Egyik kezét felcsúsztatta a fiú nyakára, hogy az ujjai alatt érezhesse a fiú felgyorsuló pulzusát, ugyanis másik kezét levezette a fiú ölébe, de nem ért a férfiasságához, csak incselkedett vele, és a környékén lévő finom bőrt simogatta csak. Érezte, ahogy a fiú teste várakozásteljesen feszül meg előtte, felkészülve az érintésére. Jungkook szája sarkában egy kis mosoly jelent meg, majd mind a két kezét visszavezette a fiú mellkasára, és megismételte a csókot is, a nyakának finom bőrén.

Jimin teste lassan ernyedt el a karjai között, egy panaszos sóhaj után.

- Azután, amikor hazajöttem, nem tudtam, hogy hol vagy. Woo sem mondott semmit, csak Yoongi közölte, hogy Európában vagy és nem tudja, hogy mikor jössz vissza. Ahogy teltek a napok, rájöttem, hogy az az érzés, hogy nem vagy mellettem, sokkal rosszabb, mint mások rosszalló tekintete, vagy az, hogy elviseljem a rajtad felejtett pillantásokat, vagy a nyílt flörtöléseid.

Jimin felegyenesedett, majd Kook combjaira ülve fordult felé.

- Szeretlek Jeon Jungkook! - mondta egyenesen a férfi szemeibe. - De sajnos úgy tűnik, hogy fogalmam sincs, hogy mi is a szerelem valójában. Remélem, hogy elnéző leszel velem a jövőben.

Jungkookban tényleg bennrekedt a levegő. Jimin tekintete olyan őszinte, nyílt, és átható volt, hogy nem tudott máshova nézni. Érezte, ahogy kiszárad a szája, és a légzése felületessé válik. Felült a kádban, egyik kezével elkapta Jimin tarkóját, és szenvedélyesen kezdte ostromolni, a hívására azonnal válaszol ajkakat. Az apró, de vad és heves mozdulatok, mind a jelen érzéseit tükrözték. Jimin a férfi nyaka köré fonta a karjait, és a szájából lélegezve tartotta a Jungkook által diktált tempót. A férfi ujjai becsúsztak Jimin vizes tincsi közé, majd megmarkolta a fiú haját, miközben hátradöntötte a fejét, majd a nyakán lévő finom és vizes bőrt kezdte el cakkozni a fogaival. Másik kezét lecsúsztatta Jimin fenekére, és erősen belemarkolt. A fiú felnyögött az ingerek hatására, de testével közelebb húzódott Kookhoz.

Pár pillanat volt csupán a jelenet, mégis, utána szikrázó szemekkel fürkészték egymás arcát. Egyikük sem mozdult, csak elmerültek az egymás iránti vágyban, és kiélvezték a másik közelségét.

- Hoztam vacsorát. - suttogta Jimin halkan, miután kissé lenyugodott a teste, és beengedte a külvilágot.

- Akkor menjünk. - mondta Jungkook, majd végignézte, ahogy Jimin feláll előtte, majd kilép a kádból és elkezdett törölközni. Kook utána lépett, és kivette a kezéből a törölközőt.

- Majd én! - mondta a fiúnak.

Jimin először zavarba ejtőnek, és egy kicsit mulatságosnak tartotta, hogy két felnőtt férfi, álló farokkal, teljesen felizgulva szárítgatja egymást, egészen addig, ameddig Kook le nem térdelt előtte, majd a következő pillanatban a szájába vette Jimin péniszének a hegyét. Körbesimította a nyelvével, majd óvatosan és lassan kiengedte a szájából.

Jimin egy hatalmas lökést érzett a testében. Mintha valami felrobbant volna a bensőjében, az izmai megfeszültek, és olyan vágyhullám száguldott végig a testén, hogy alig találta meg az egyensúlyát. Hátát a falnak vetette, ujjai belemélyedtek Jungkook vállába, lábai megremegtek és elgyengültek.

Kook felállt, és egyik karjával elkapta Jimin derekát. A férfi szemére vékony ködréteg ereszkedett. Lekapott a polcról egy köntöst, majd a fiú vállára terítette. A fiú időközben rendezte a szívritmusát.

- Mit hoztál vacsira. - kérdezte Jungkook, mintha mi sem történt volna, miközben ő is magára kapott egy köntöst.

- Kínait. - szólalt meg Jimin rekedtes hangon.

- Az finom. - mosolygott, majd kiment a fürdőből, egyenesen a konyhába, ahol tényleg sorakozott pár dobozka.

Jimin bizonytalan léptekkel érkezett meg a konyhába, a férfi után.

- Menjünk a nappaliba. - tanácsolta Kook, mire a fiú bólintott, és megfogta a dobozokat. - Mit kérsz inni?

- Hoztam kólát. - válaszolta Jimin.

- Oké. - nézett szét Jungkook a konyhában, és meg is látta a pulton.

Berendezkedtek a kanapéra, kicsit közelebb húzták a dohányzóasztalt is, és elkezdtek falatozni.

- Ez isteni! - mondta Kook az első falat után. - Honnan hoztad?

- Egy sarokra van innen egy ázsiai étterem, gondoltam megpróbálom, hátha jó lesz. - mosolygott Jimin elégedetten.

- Nem csak te voltál bizonytalan. - vett éles fordulatot a beszédtéma Jungkook részéről. Jimin csak pislogott a kis doboz mögül. - Elmeséltem neked, hogy mi történt velem. Tudod, valami olyasmi, mint a te szexfóbiád...

- Nincs szexfóbiám! - szólt közbe Jimin, kikérve magának.

Jungkook elvigyorodott. - Nos, ezt nem sokán le is foglyuk tesztelni. - Jimin érezte, hogy égni kezd a füle hegye.

- Inkább arra akartam kilyukadni, hogy talán bennem is egy olyan kapcsoló volt, mint benned. Képtelen voltam a döntő pillanatban kimondani, amit ki kellett volna mondanom. És akkor talán másképp alakultak volna a dolgok.

Jimin, a férfi arcát figyelte, miközben beszélt és majszolta a húsfalatokat felváltva.

- Képtelen voltam abban a pillanatban elkötelezni magam. Olyan észrevétlenül kúsztál be a fejem minden szegletébe, és olyan természetesnek vettem a közelséged, hogy eszembe sem jutott, hogy elmondja, én mit érzek. - mesélte Kook, majd öntött Jiminnek és magának is kólából. Kellet egy kis időhúzás, hogy összeszedje a gondolatait.

- Nem hideget hoztál? - nézett kérdőn Jungkook a fiúra, miután belekortyolt az italba.

- Hozok jeget! - pattant fel Jimin szélsebesen.

A férfi még pont elkapta, ahogy a fiú fülei szinte égtek, arcát pír színezte, nyakán, a pár perce ejtett folt szépen virított, miközben haja a homlokába lógott, és végtelenül nyílt tekintettel, meglepetten hallgatta a férfit, aki az érzéseiről mesélt neki.

- Találsz vödröt hozzá a polcon! - szólt utána Kook, aki, miután a fiú eltűnt, a tenyerébe temette az arcát. - Baszki, de aranyos... - motyogta az orra alatt.

A konyhában sem volt jobb a helyzet. Jimin, ajkát beharapva állt a hűtő előtt, és próbált úrrá lenni a heves szívdobogásán. Mikor már úgy gondolta, hogy kevésbe vörös a feje, visszament a nappaliba és tett jeget mind a kettejük italába, majd visszaült és folytatta az evést.

Jungkooknak viszont, a kis időhúzása miatt, kicsúszott a talaj a lába alól, és képtelen volt újra felvenni a fonalat.

- Egyébként sem kérheted számon a Minjunnal történteket. - jegyezte meg végül, mert az az eset akkor is ott motoszkáltak benne. - Ő mászott rám, és kihasznált, ahogy téged is. Viszont azt a csajt te smároltad le. - mondta Kook, majd letette a kezéből a kaját.

Jimin félrenyelte a tésztát. Jungkook kajánul vigyorgott.

- Fogalmam sincs, hogy honnan tudsz róla, de...

- Nem akarom hallani. - állította le Kook. - Elég nehezemre esett feldolgozni a látottakat.

- Nem történt semmi azon kívül! Csak ennyit akartam mondani. - mondta határozottan Jimin, de az ő étvágya is alább hagyott, így letette a kezéből a kis dobozt.

- Szóval nem történt semmi... - motyogta Jungkook. - És a tábor óta történt valami? - kérdezte, miközben szemei vizsgálódva fúródtak a fiú tekintetébe.

- Elpakolok, ha nem vagy már éhes. - ugrott fel Jimin, és felszedegette az asztalról a dobozokat, kivéve az italokat.

Jungkook gyanús szemekkel nézett a fiú után, aztán felállt, és utána sétált. Jimin éppen a pultra pakolt, amikor elkapta a derekát, hogy egy helyben tartsa.

- Hallgatlak. -dörmögte a fiú fülébe, aki a mély és reszelős hangtól, a pult szélébe kapaszkodott. - Ha hozzád ért valaki, én...

- Nem! - fordult hirtelen mozdulattal Jungkook felé, a férfi pedig engedte. - Én csak... - kezdett bele Jimin, de Kook elkapta a derekát és felültette a pultra, majd magához rántotta a fiút.

- Upsz, ez valamiért ismerős helyzet. - jegyezte meg a férfi, miközben széthúzta Jimin köntösét, és kezeit végigfuttatta a fiú oldalán. Bizsergett a tenyere a finom bőr érintésétől. - Szóval, válaszolj szépen. - mondta az előtte ülőnek.

- Én nem... - akadt el Jimin hangja. -... téged vártalak. - mondta ki a varázsszavakat, amitől Jungkook arcán egy megfejthetetlen vigyor ült ki.

- Az jó, mert én is. - suttogta Jimin ajkaira.

A fiút az őrületbe kergették a rövid simogatások és csókok, amikkel Jungkook lefoglalta az ajkait. Egyre éhesebb volt. Lábai körülfonták Kook csípőjét, hogy összesimulhassanak. A férfi erősen belemarkolt Jimin oldalába, majd hátradöntötte amennyire csak a fal engedte. Jimin ujjai a fejbőrét masszírozták, meghúzva néha pár tincset, ami közéjük akadt. Jungkook ajkai a fiú mellkasára vándoroltak, fényes csíkkal kiemelve az utat, amit már bejárt. A fiú, a másik kezével megtámasztotta magát, fejét pedig a falnak döntötte, úgy domborította ki a mellkasát, felkínálva a férfinak.

Kook elégedetten morgott a mozdulat után, majd ráhajolt az egyik kis rózsaszín udvarral keretezett mellbimbóra. Először csak a nyelvével megsimogatta, majd szívogatva előcsalogatta, hogy végül a fogai közé vehesse.

Jimin felszisszent az éles fájdalomtól, ugyanakkor érezte, ahogy péniszén, pár opálos csepp előbukkan az inger hatására. Jungkook időközben visszatért a fiú ajkaihoz, hogy végül megadja Jiminnek amire vágyott. A fiú kiéhezett ajkai, csak úgy falták az övét. Olyan hevesen, hogy Jimin egyszer csak fémes ízt érzett a szájában. Jungkook is megérezte, és fogalma sem volt, hogy melyikük vére is lehet, de borzongás futott végig az egész testén, ami az ágyékában állapodott meg, az amúgy is feszítő érzést még jobban táplálva. Lassan felegyenesedett, és a fiút figyelte. Az arca pirossal volt színezve, ajkai duzzadtak és nyáltól csillogtak, szemeiben a színtiszta vágy szikrái csillantak meg.

Megfordult és a hűtőhöz lépett.

- Kérsz egy italt? - kérdezte a fiútól.

Jimin hangosan szuszogva húzta össze magán a köntöst. Jungkook, úgy játszott a testével, mintha egy szappanbuborékot fújna. Lassan és óvatosan növelte a vágyat benne, vigyázva, hogy minél később érje el a végső formáját.

- Kérek. - válaszolt bizonytalan hangon.

Kook kitöltött két whiskyt, majd az egyiket Jimin kezébe adta, és a konyha asztalhoz lépett, majd nekidőlt, onnan figyelte a fiút, miközben belekortyolt az italba.

- Miért azt a dalt választottad? - kérdezte Jungkook. - Tudtad, hogy végzetes lehet a döntés, és elbukhatod az egészet. Hobi dühösen hívott fel, hogy panaszkodjon, Tae és Namjoon pedig az igazukat bizonygatták, hogy muszáj neked lenned az egyiknek. Nagyon rezgett a léc.

- Fogalmam sincs. - válaszolta Jimin, miközben lemászott a pultról, és Jungkookhoz sétált. - Én csak gondolkodtam valami megoldáson, miközben azt vártam, hogy belépsz az ajtón, és leülsz Namjoon és Tae mellé. De nem jöttél. Aztán az első dallam, ami eszembe jutott, az volt.

- Szóval szeretsz a tűzzel játszani? - kérdezte Jungkook, miközben megkerülte a fiút és a háta mögé lépett, miközben a fiú minden egyes szava a szívébe égett.

- Ezt nem mondtam. - válaszolta Jimin.

- Idd meg az italod. - mondta neki a férfi.

- Miért? - kérdezett vissza, de tette, amit a férfi mondott.

- Attól tartok, hogy kiborulna. - mondta Jungkook, majd felvett az asztalról egy textilszalvétát, kirázta és bekötötte vele a fiú szemét.

Jimin a szalvéta után kapott, de Kook megfogta a kezét, és a szájára hajolt, hogy lefoglalja a fiút, miközben a kanapé felé terelte. Leült, majd szemből az ölébe húzta Jimint, aki engedelmesen térdelt a combjai mellé. Lassan kihámozta a fiút köntösből. Mintha csak valami drága ajándékot bontana ki, olyan áhítattal nézte, ahogy a fehér anyag nyomán feltűnik a hibátlan és feszes bőr.

- Mit akarsz csinálni? - kérdezte Jimin, aki végtelenül zavarban érezte magát, attól, hogy nem látja Jungkookot, miközben tudta, hogy a férfi szemei az ő testét pásztázzák.

- Tudod Manó, az az igazság, hogy egy hangyányit ki vagyok éhezve. Csak játszom veled egy kicsit, hogy enyhítsem a feszültséget, és ne támadjalak le most azonnal. - válaszolta Jungkook, majd egyből rá is markolt a fiú farkára, és kíméletlenül lassan simogatta.

Jimin kapott valami után, amibe belekapaszkodhat, és végül úgy érezte, hogy a férfi karját és a vállát találta meg a kezeivel. Kook is felsóhajtott, amint kezében érezte a kemény szerszámot, és a meggyötört sóhajok a fiú szájából, csak még jobban felkorbácsolták az idegeit.

- Szeretnél már elélvezni, igaz? - simított végig a fiú váladéktól síkos makkján, akiből egy kis nyöszörgés tört fel. Jungkook a feneke alá nyúlt, hogy térdre emelje a fiút, ő pedig egy cseppet lentebb csúszott. Így leheletével pont a fiú elkínzott szerszámát simogatta, ami a meg is rándult párszor. Azután már csak egy elfúló nyögés hangzott fel, majd hangos zihálás, amint a férfi teljesen a szájába engedte a fiút. Jimin ujjai, és körmei a férfi bőrébe martak, amitől a Kook elégedetten morgott.

Jungkook a fiú csípőjét fogta, hogy irányítsa, de érezte, hogy egy idő után Jimin csípője automatikusan mozog, ahogy a gyönyör felé halad. Amikor néha kiengedte, akkor is erősen megszívta, majd a nyelvével simogatta. Jimin a határán volt, ami azt is jelentette, hogy egyre türelmetlenebb lett, és minden más megszűnt számára, csak a vágy hajtotta a kielégülés felé. Jungkook érezte, hogy pillanatok vannak hátra addig, hogy Jimin elélvezzen, ezért kezével marokra fogta a feszülő péniszt, hogy azzal is rásegítsen, és gyors tempóban verni kezdte, miközben tovább izgatta a szájjal is.

Jimin teste megfeszült, az ujjai megroppantak, ahogy Jungkookba kapaszkodott. Érezte, ahogy egyszer csak valami hihetetlen száguld végig testén, a lélegzete elakadt, és robbanásszerűen elélvezett, egyenesen Kook szájába, aki minden cseppet kiszívott belőle, a végletekig kiürítve őt.

- Ügyes fiú. - mondta a férfi, amikor Jimin térdei feladták a szolgálatot és visszazuhant Jungkook ölébe. A fiú szaporán kapkodott levegő után, és pár hangosabb sóhaj is elhagyta az ajkait. Nem volt olyan félelmetes, hogy nem látta a férfit, és azt, hogy mire készül. A képek a fejében voltak azok, amik az őrületbe kergették, mert látás nélkül kénytelen volt erotikusabbnál erotikusabb képeket elképzelni. A fantáziája pedig szárnyalt.

Jungkoook felemelte a fejét, hogy csókba hívja, amire a fiú készségesen válaszolt, majd a férfi belemosolygott a csókba, és lenyúlt kettejük közé.

- Mit is csináljak veled most? Hm? - kérdezte, ahogy megfogta Jimin még mindig merev farkát. -Tudtam, annyira tudtam az elejétől fogva...

Jimin egy pillanatra megállt a mozgásban, mintha gondolkodna valamin. Jungkook szerette volna látni a fiú szemeit, de nem akarta elrontani a játékot. Azután Jimin, lassan tapogatózva, szétnyitotta a férfi köntösét. Száját beharapva képzelte el a látványt maga előtt, majd lassan a férfi mellkasára hajolt.

Kook felszisszent, majd egy jóleső sóhaj tört fel belőle, amikor Jimin határozott szívogatással és nyelve fürge mozgásával ingerelte a mellkasa gyenge pontját. A fiú egyre lentebb haladt, végigsimítva a kidolgozott hasizmot. Lelki szemei előtt látta a tökéletes testet, amint megfeszülnek rajta az izmok. Amikor Jimin le akart mászni az öléből, hogy még lentebb tudja kényeztetni a férfit, Jungkook elkapta a fiú karját, és visszarántott az ölébe.

- Mit is akartál csinálni? - kérdezte a férfi, miközben megfogta a fiú állát, és félrehajtotta a fejét, majd rátapadt a nyakára. Imádta érezni a fiú pulzusát ilyenkor. Legszívesebben kiharapta volna azt a kis lüktető eret, hogy egy pillanatra megállítsa a fiú szívét.

Kook átnyúlt a karfán, majd kihúzott egy fiókot, a kanapé mellett álló szekrényből. Legalábbis Jimin ezt gyanította a hangok alapján. Az idegei pattanásig feszültek, pedig nem rég élvezett el, és szinte még alig csitult le benne a gyönyör okozta hullám.

Aztán egy kattanás, amitől a fiú szíve tényleg megállt egy pillanatra, és erősen markolta meg a férfi karját. - Igen, jól hallottad. - dörmögte a férfi. - És biztosíthatlak, hogy most nem menekülsz előlem. - nyalt végig Jimin ajkain.

Jungkook felültette a fiút, majd lehúzta róla köntöst. Jimin megborzongott a hirtelen hűvös levegőtől, amit a klíma keringetett. Kook áhítattal simított végig a fiú libabőrös testén, aztán visszahúzta magához a fiút. - Készen állsz, ugye? - suttogta a fülébe, majd fogai közé vette, úgy mintha valami ínyenc falatot kóstolgatna.

Jiminen újabb borzongás futott végig, aztán egész testében megdermedt, amikor megérezte Jungkook ujjait, amint a hűvös zselé hatására, úgy siklik végig a derekán, mintha jégen táncolnának. A férfi nem állt, meg keze haladt tovább, míg végül tenyerét végigvezette a fiú feszes fenekén, középső ujjával végigsimítva, a szűk kis résen, ami az érintésétől még jobban összehúzódott.

Jungkook lehunyta a szemeit. - Ez isteni lesz... - sóhajtotta remegő hangon, ahogy elképzelte a következő pillanatokat. - Most lazíts egy kicsit. - suttogta Jiminnek, akinek a mozdulatain érezte a habozást. - Csókolj meg. - mondta a fiúnak. Legszívesebben magához rántotta volna, de nem volt hajlandó elszakadni a feszes idomoktól sem, amik lefoglalták a kezét. Jimin tette, amit a férfi kért, és a hang iránya hajolt. Fogaik összekoccantak kissé, de hamar ráhangolódtak a másikra.

Jungkook óvatosan simogatta vágya tárgyát, és érezte, ahogy fokozatosan ellazul. A következő pillanatban pedig egy fojtott nyögés. Kook egyik ujja elmerült a lüktető szövetek között, aminél forróbbat abban a pillanatban nem tudott volna mondani.

- Jól csinálod. Csak élvezd. - dörmögte a fiúnak. Jimin, halk, nyöszörgő hangot adott ki, amikor Kook megmozdította az ujját. Aztán újra és újra utat tört magának, időnként körkörösen mozgatva az ujját.

Amikor hallotta, hogy Jimin hangja megváltozik, ő is változtatott. Jimin elfúló hangon nyögött fel, amikor a feszítő érzés visszatért a férfi két ujjától. Igyekezett visszafogni a hangját, de az állandó bizsergés, és a késztetés, hogy végre kielégítse valaki nem hagyta, hogy hangtalanul tűrjön.

Jungkook vállára omlott, ott szuszogott, miközben a férfi megállás nélkül ostromolta a testét, hogy felkészítse. - Olyan forró... belül... égek... - motyogta a férfi fülébe.

Kook szemei elszürkültek a fiú mámorban úszó hangjától. Majd megjelent valami az arcán, valami, amit Jimin nem láthatott. Egy ravasz félmosolyra húzta a szája a sarkát, majd kicsit megdöntötte a fiút hátrafelé, hogy elérje, az asztalt.

Jimin fülét ismerős csörgés ütötte meg. - Mit csinálsz? - kérdezte hangosan szuszogva.

- Nézzük kitalálod-e. - morogta Jungkook, majd visszadőlt, magával húzva a fiút is.

Jimin égető forróságot érzett a háta közepén, a lapockái között. Az érzés lassan vonult lefelé a gerince mentén. Megborzongott, és a libabőr ismét kiütközött az egész testén, amikor tudatosult benne, hogy a férfi ujjai egy jégkockát fognak közre.

Jungkook lassan vezette a csúszós jégdarabot, végig a csigolyák mentén, le a fiú dereka felé, majd be a kis völgybe. Jimin megremegett, amikor a férfi ujjai helyett a hideg és nedves dolgot érezte meg, amint végigsimít a lüktető izmon.

Jungkook keze egy ponton megállt.

- Ne! - kapta fel a fejét Jimin, de már késő volt.

Kook hangosan felnyögött, a fiú megfeszülő testét érezve, amikor ujjával benyomta a jégdarabot a nyílásba. Nagyon szeretett volna már megmártózni a fiú testében, de minden egyes rátörő kéjhullámmal csak még jobban felkorbácsolta a saját és a fiú vágyát is, ami lassan kergette mind a kettejüket az őrület határára. Felfoghatatlanul jó érzés volt az a vágy ittas várakozás.

Még mindig forrónak érzed? - kérdezte Kook suttogva. Érezte, ahogy az ujján végigfolyik a víz, és elégedetten mosolygott, a fiú nyöszörgésén.

Jimin, azon a ponton már nem tudta eldönteni, hogy a forróság vagy az a hideg dolog a testében készíti ki jobban. Ki akart elégülni. Mindegy volt, hogy hogyan, csak elélvezzen végre még egyszer. Azt akarta, hogy arra a pár másodpercre elboruljon az elméje, és semmi más ne létezzen számára csak a fájdalmas gyönyör és annak okozója. Felegyenesedett, majd lenyúlt, és a kezébe vette saját péniszét, hogy enyhítsen a feszülő érzésen.

Jungkook szája tátva maradt a kielégítő látványtól. Az a gyönyörű test, megfeszült előtte, izzadtságcseppek ütköztek ki rajta, amitől csillogott a lámpa fényében. Az a csábító mellkas ott domborodott előtte, a kemény kis mellbimbókkal. A fiú duzzadt ajkai hangtalan sóhajra nyíltak, amikor marokra fogta a saját, láthatóan elkínzott péniszét, amire saját örömcseppjei vontak fénylő réteget.

Kook látta, ahogy a vágytól hullámzik a fiú teste. - Gyönyörű...- mondta, miközben egyik kezével ő is megfogta saját péniszét, hogy pár mozdulattal enyhítsen az egyre elviselhetetlenebb várakozás okozta érzésen. A látvány és a saját magának okozott öröm, visszhangzott minden sejtjében.

A jégkocka viharos gyorsasággal vált semmivé, újra utat engedve a férfi ujjainak, amik ezúttal sem kímélték. Mind a ketten a határukon voltak már.

- Nem bírom tovább... hajolt le Jimin a férfihez. - Dugj meg végre! - suttogta a szavakat.

Jungkook szája szélesre húzódott, a pénisze erőteljesen megrándult a kezében. Mind a két kezével lenyúlt, és a fenekénél fogva ismét térdre emelte a fiút. Jimin kábultan kapaszkodott meg a vállában, és nem tudta, hogy mi történt.

Jungkook folyatott még egy kis síkosítót az egyik kezére, majd megmarkolta a farkát. Kíméletlenül szorította, úgy húzott rajta párat, mert a gondolat, hogy másodperceken belül Jimin fog körülötte pulzálni, lassan kikészítette.

- Ülj le. - morogta a fiú mellkasába, majd megnyalta az egyik mellbimbóját. - Lassan. - tette még hozzá.

Jimin lassan leereszkedett, egészen addig, míg végül megérzett valamit, ami alulról be akart hatolni a testébe.

Jungkook rámarkolt Jimin fenekére, és határozottan szétfeszítette, majd várt, bár a türelme már rég elfogyott.

Jungkook úgy gondolta, hogy Jimin lelkének az tenné a legjobbat, ha ő diktálhatná az iramot és mélységet is, mert ha maga alá gyűrné a fiút, és teljesen elvesztené a fejét, akkor azt később mind a ketten megbánnák. Tisztában volt vele, hogy ha meglátná az alatta vergődő, vágytól égő testet, ami csak arra vár, hogy kielégítse, olyan módon, ahogyan csak akarja, akkor nem lenne megállás.

Egyedül az az apró gondolat tartotta tudatánál, hogy lesz elég ideje arra, hogy megmutasson Jiminnek mindent. Most csak arra vágyott mindennél jobban, hogy végre elmerülhessen abban a forró testben, hogy eggyé válhasson vele, hogy kielégülhessen végre, Jimin által.

A fiú, a férfi vállaiba markolva támasztotta meg magát, Kook érezte, hogy a fiú teste befeszül.

Jungkook lenyúlt, és megfogta a merev péniszt. - Csak lazíts. - suttogta, majd elkezdte izgatni a fiút, lassú, mégis észt vesztő tempóban. Jimin térdei hirtelen megrogytak, amitől Jungkook kemény merevedése nekifeszült a bejáratának, majd mozdulatlanná dermedt.

Jungkook teste megremegett. - Manó, esküszöm, hogy nem akarok neked rosszat, de ha nem csinálsz valamit, nem vállalok felelősséget a következményekért. - mondta a férfi összeszorított fogakkal.

Jimin ismét vett egy mély levegőt és emlékeztette magát, hogy a férfi, aki vele szemben van az Jungkook. Az a férfi, akinek mindenét hajlandó odaadni, és akire már ő is olyan régóta vágyott.

Csípője lassan süllyedt, miközben levegőt sem mert venni. Kook olyan erősen harapott az ajkaiba, hogy úgy érezte ki is repedt. Aztán egy pillanatra mindkettejük feje kiürült. Jimin az érzéstől, amikor a férfi makkja végre átbukott az izmon, Jungkook pedig a kóstolótól, amit az előtte álló percekből kapott.

Jimin, lélekben egy új szintre lépett. Megkönnyebbült, amiért sikerült véghez vinnie valamit, amitől annyi éven keresztül félt, azzal a személlyel, aki elérte, hogy feltétel nélkül beleszeressen. Csípőjét még lentebb engedte, és hagyta, hogy átjárja a kéj, amint csak arra figyelt, ahogy a szeretett férfi lassan kitölti őt. Hihetetlen érzés volt.

- Ne! - nyögte Kook, miközben lefogta Jimin csípőjét. - Meg nem merj mozdulni! - sziszegte a fogai között, miközben hátravetett fejjel koncentrált. Az az őszinte, szenvedélyes este, túl korai befejezéssel kecsegtette, amikor a forróság szorosan körülölelte a makkját. Annyira, de annyira kívánta a fiút. Magáévá akarta tenni, szenvedélyesen akarta felnyársalni, és hevesen akarta ostromolni, hogy elérje a gyönyör minden formáját. Heteken keresztül másról sem fantáziált, csak erről, és mire majdnem lemondott róla, addigra ott ült az a csoda ölében, és már félig el is merült benne.

Jimin nem látta a férfi arcát, de a képzeletében nagyon is élénken le tudta rajzolni a férfi vonásait. Boldog volt. Úgy érezte, hogy végre kiteljesedhet egy olyan pár mellett, aki csak érte él.

- Szeretlek. - suttogta a férfinak, elhaló lélegzettel, miközben leengedte a csípőjét, és majdnem teljesen magába fogadta a férfit.

- Ahh...francba... - sóhajtott Jungkook, miközben belemart Jimin csípőjébe, hogy tartsa a fiút, aki éppen a vállára omolva szuszogott. - Miért nem hallgatsz rám... - tette fel a költői kérdést, és igyekezett minél jobban befelé figyelni, hogy el ne süljön azonnal. - Jól vagy? - kérdezte pár pillanat múlva, amikor a fiú még mindig a vállán pihegett mozdulatlanul.

- Olyan furcsa... - lihegte Jimin. - Mégis... kielégítő érzés.

- Isteni vagy. - dörmögte Jungkook a fülébe, és kezeivel végigsimogatta Jimin hátát, aki háláson morgott a nyakába. - El sem tudod képzelni, hogy mennyire jó érzés, annyira szűk vagy és ahogy lüktetsz körülöttem... - hangja újabb nyögésbe fulladt, ahogy Jimin a szavaitól még jobban összeszorult körülötte.

- Ha most elmész, kicsinállak. - motyogta Jimin, majd belecsókolt a férfi nyakába.

- Értettem. - mosolyodott el Jungkook, majd nagyot sóhajtva, szinte istenítve simított végig a fiú oldalán, azon a hihetetlen testen, ami csak az övé volt.

Jimin lassan felegyenesedett. Lábai remegtek, ahogy tartotta magát, de mire teljesen felült, Jungkook kezei már a segítségére siettek, és megtámasztották a csípőjénél. Aztán lassan felemelkedett pár centit, majd vissza engedte magát.

- Ez az... - morogta Kook. - Csak folytasd... - Jimin kihallotta a férfi szavaiból, az izgatottság és a mámor hangjait. A pillanatnyi józansága kezdett újra a ködbe veszni, ahogy a kéj egy újabb hulláma járta át a testét, bekopogtatva az ajtón.

Jungkook, amikor a fiú felemelkedett, mozdított egy kicsit a csípőjén.

- Istenem. - hagyta el a fiút, egy rövid kiáltás, ahogy Kook telibe találta azt a bizonyos pontot. Úgy érezte, hogy menten kirobban belőle minden, ami addig felgyűlt benne.

- Csak folytasd. - morogta Jungkook, miközben kezeit felvezette Jimin mellkasára, ami olyan érzékien hullámzott előtte, hogy képtelen volt figyelmen kívül hagyni. Annyira összetett volt minden, mégis oly egyszerű. Az egész teste olyan volt, mint egy kifeszített íj, ami bármelyik pillanatban elpattanhat.

Pár mozdulattal később, amikor már akadálytalanul hatolt a fiúba, minden mozdulatnál rásegített és megemelte a csípőjét, amitől még erősebbek lettek az ingerek.

Jimin lábai remegtek, és azt hitte, hogy képtelen tovább tartani magát, de olyan erős volt a gyönyör iránti vágya, hogy az mindent felülírt a testében. A hangok artikulálatlanul törtek fel belőle, miközben érezte, hogy közel a vége.

Jungkook, érezte, hogy Jimin, minden eddiginél jobban köré feszül. Még idejében tért észhez, felnyúlt, és levette a fiú szeméről, a látását eltakaró anyagot.

Annál áthatóbb és érzékibb tekintetet, mint amivel Jimin nézett le rá, egy vékony ködfüggönyön keresztül, keresve sem talált volna. Jungkook, a fiú szemeiben gyűlő, a kéj és a vágy által formált könnycseppeken keresztül, meglátta saját magát, rabul ejtve a drágakőként csillogó borostyán íriszekben, az örökkévalóságig.

Jimin megborzongott Jungkook érzékien vad szemeitől. A férfi tekintete teljesen elsötétült, de a vágy lángjai ott táncoltak benne. Nem is táncoltak, egyenesen kitörtek a feneketlen mélységből, hogy megperzselhessék a fiút, majd magukkal rántsák őt, hogy együtt merüljenek el a fekete mélységbe.

Tekintetük teljesen levette a lábáról a másikat. Az egyiket, el akarta nyelni a hatalmas fekete űr, hogy elrejtse, a másikat pedig, be akarta zárni a borostyán, hogy örökre maga mellett tudja.

- Az enyém vagy! - mondta Jungkook majd magához rántotta a fiút, és erőteljesen fellökött a csípőjével, miközben megcsókolta a fiút.

Jimin abban a pillanatban elveszett. Csak a vakító fehérséget látta, és érezte, ahogy atomjaira szakad attól az érzéstől, ami végigsöpört a testében. A sok évnyi tudatalatti várakozás és elfojtott vágyak egyszerre robbantak ki belőle. A teste megfeszült, miközben elmerült a gyönyör egy olyan szintjén, amit addig nem is tudott volna elképzelni. Jungkook vállára omlott, miközben hosszan élvezett, és apró nyöszörgéssel adott hangot édes kínjának.

Jungkook a farkán érezte, hogy a fiú elélvezett, ugyanis úgy rászorított, hogy alig tudott mozogni benne, és úgy pulzált belülről, ami végül őt is eljuttatta a csúcsra, pillanatokkal Jimin után. Erősen húzta magára a fiút, hogy minél mélyebben élvezhessen, és minél jobban maga körül érezhesse. Nem létezett számára annál tökéletesebb pillanat, mint az, amikor a fiút tartotta a karjai között, miközben együtt eveztek a gyönyör nyugvó hullámain.

- Tökéletes vagy. - mondta Jungkook pihegve Jiminnek, aki mintha kuncogni próbált volna, de az ereje teljesen elhagyta, a lábai remegtek.

A férfi kicsit megemelte Jimin csípőjét, majd kihúzódott belőle, amit panaszos fújtatás kísért, a fiú részéről.

- Igen! --nevetett fel Jungkook. - Az imádott kismacskám. - mondta, majd megcsókolta a fiú arcát, aki mocorgott egy kicsit az ölében, amíg meg nem találta a legkényelmesebb pózt, majd elégedetten elmosolyodott. A férfi elnyúlt oldalra az egyik köntösért és a fiú hátára terítette, aki mellkasához símúlva pihegett, majd szorosan az ölelésébe fogta.

A reggel ugyan ott érte őket, csak más pózban. Jimin, félig Jungkookon feküdt és az igazak álmát aludta, miközben a férfi az ablakot nézte, amin már beszűrődött a nyári nap fénye.

A reggelek, hosszú éveken keresztül magányosan teltek, vagy egy idegen társaságában, aki ébredés után általában távozott is. Azóta érezte, hogy a reggel talán valami új kezdetét jelzi, mióta megismerte a mellkasán, édesen doromboló teremtményt.

Úgy érezte, hogy valami fontosat talált. Valami olyasmit, amit csak neki teremtettek, és amitől ő is függött. Valamit, amire vigyáznia kell, amit óvhat és végre minden addigi félelmétől mentesen szerethet. Felszabadult.

- Szeretlek. - suttogta a fiúnak, majd nyomott egy óvatos puszit, a fiú hajára.

- Én is téged. - jött az azonnali válasz, ami meglepte a férfit. Jimin felemelte a fejét, és szájon csókolta a férfit.

- Mióta vagy fent? - kérdte Jungkook meglepetten.

- Elég régóta ahhoz, hogy a szívritmusod minden fajtáját felismerjem. - válaszolta vigyorogva Jimin.

- Szóval én... - kezdett volna bele a férfi valamibe, de a fiú megállította.

- Nem kell mondanod semmit. - mondta Jimin, miközben összecsippentette a férfi ajkait. - Csak ígérj meg nekem valamit. - kérte, mire a férfi bólintott egyet. - Ha megváltozna, szólj. - mondta határozottan, de kissé szomorkás hangon.

Jungkook megfogta Jimin kezét, ami megakadályozta a beszédben, majd belecsókolt a tenyerébe. - Nem fog! - mondta meggyőzően, és elszántan a férfi.

- Mi a mai program?- kérdezte Jimin miközben felkelt. A rá terített köpenyt visszadobta Kookra, majd, meztelenül a konyhába sétált.

Jungkook, a látványtól belesüllyedt a kanapéba.

- Kérsz kávét? - szólt vissza Jimin a férfinak.

- Inkább egy dupla whiskyt, sok jéggel! - nyomta meg a jég szót a végén.

Jimin elmosolyodott, miközben benyomta a kávéfőzőt.

- Meg kell várnod az estét. - szólt ki a férfinak. - Be kell mennem dolgozni. Nekem nincs hétvégém, mint egyeseknek.

- Elviszlek! - termett a háta mögött a férfi, miközben kezeit a fedetlen hasra csúsztatta, úgy húzta magához a fiút.

- Ha nincs fontosabb dolgod, megköszönném. - mondta a fiú, miközben kinyúlt két csészéért. - Menő lehet a főnökkel érkezni. Főleg, ha a főnök a pasid is. - mosolyodott el.

- Oké. - mondta Jungkook. - De előtte... - fordította maga felé a fiút, majd ismét felültette a pultra. - Upsz, te meg hogy csúsztál oda fel már megint? - ámuldozott a férfi.

- Egy meleg szellő felkapott. - húzta vigyorba a száját Jimin, majd hagyta magát elmerülni ismét, a férfi által kiváltott érzésekben.

Ebből kifolyólag, Jimin, egy órás késéssel indult el az ügynökséghez, ahol egy fotós várta... volna.

- Már felhívtam Yoongit, hogy késel egy kicsit. Szóval engedd el magad. - mondta Jungkook a mellette ülőnek, miközben a reggeli forgalomban araszoltak.

- Ez volt a minimum, azok után, hogy miattad elkések. - mondta Jimin, miközben a haját igazgatta.

- Akkor legközelebb ne nyöszörögj úgy, mint aki élvezi, és akkor nem kérek repetát. - nézett rá Kook.

- De könyörgöm! Háromszor? Szerinted mi a francból vagyok? - fordult felé Jimin.

- Mondtam, hogy ki vagyok éhezve. - rántott egyet a vállán Jungkook, majd igyekezett az útra koncentrálni. - Majdnem egy hónapig éheztettél, kegyetlen volt tőled. Most vállald a felelősséget.

- Ezt csakis magadnak köszönheted. - morogta Jimin. - A táborban kaptál rá lehetőséget.

- Képes vagy számon kérni rajtam azt, hogy betartottam, amit ígértem? - kérdezte csodálkozva Jungkook.

- A-a. - rázta meg a fejét Jimin. - Az ígéret úgy szólt, hogy „senki mással" - emlékeztette a férfit a fontos részletekre. - Tudod... - sóhajtott fel a fiú. - ... a tábor utolsó napjaiban, már annyira be voltam indulva, hogy úgy érzem, rábólintottam volna.

Jungkook pár pillanatig töprengett, majd egy elkínzott nyögés tört fel a torkából, a fájdalmas felismeréstől, hogy mennyire hülye volt. - „Mással" - suttogta a kis szócskát.

A fiú mosolyogva hajolt oda a férfihoz, és gyengéden arcon csókolta.

- Basszameg! - szökött ki Jungkookból.

- Igen, én is szeretlek! - vigyorgott Jimin.

-VÉGE-