- Hulla vagyok! Komolyan!- dőlt el az ágyon Minjun, panaszos nyöszörgés közepette. - Tudtam, hogy kemény meló lesz, és hajtani fognak minket, de nem gondoltam, hogy már a tábor alatt ilyen tempót diktálnak majd. És ezek a feladatok tökre kiakasztóak.

- Én sem néztem volna ki Hobiból, hogy ennyire érti a dolgát. Első ránézésre egy mihaszna, lődörgő tanárnak tűnt. De így, túl az első táncórán vele, ki kell jelentenem, hogy vérprofi. - helyeselt Jimin is, miközben követte a szobatársa példáját és elnyúlt az ágyán. Gondolatban visszarepült több évet is, de nem emlékezett olyan szintű képzésre, mint amit most, egy délután alatt tömtek a fejükbe. Jobban mondva az izmaikba, merthogy érezte mindet, még olyan helyeken is, ahol a legjobb tudása szerint nem is volt izom.

- A főnök előadása sem volt semmi. És az a rengeteg mozdulat, és a mellé fűzött magyarázat... láttam róla pár felvételt, de nem gondoltam volna, hogy ennyire érti a dolgát, még olyan sok év után is.- mondta Minjun, igen csak nyögdécselve, ahogy próbált felülni az ágyon, hogy elérje a vizes palackot.

- Várj!- egyenesedett fel Jimin is az ágyban hirtelen. - Mit mondtál? Milyen felvétel?- érdeklődött meglepődve.

- Nem is tudtad?- csodálkozott el Minjun is a kérdésen. - Ne mondd, hogy egy videót sem láttál róla?- kérdezte, mire Jimin csak óvatosan megrázta a fejét.

- Haver! Készültél te egyáltalán erre a kis kiruccanásra? Csak írd be a főnök nevét, és csomó videót ad ki. Vannak hivatalos felvételek meg csomó olyan is, amiket rajongók készítettek. – magyarázta a barátja, mire Jimin kihalászta a telefont a táskájából, majd beírta Jungkook nevét és láss csodát, rengeteg videó jelent meg a kis kijelzőn.

Kíváncsiságból rányomott egyre. A videó a szponzorok neveivel kezdődött, de a tapsvihart már lehetett hallani a zene mellett. A felíratok után pedig megjelent két alak, egy reflektorok által megvilágított körben.

- Ez az egyik kedvencem. - fészkelődött mellé Minjun, hogy ő is láthassa a felvételt. - Ez a nemzetközi felvétele. Második helyezett lett, de mindenki azt mondta, hogy ő volt a legesélyesebb. Pletykák szerint valami történhetett akkoriban, másra nem tudták fogni, hogy párszor rontott.

Magyarázata közben elindult a zene, a kamera pedig a fénycsóvában álló párra közelített. Azt egyből kiszúrta, hogy Harin alig változott valamit. Azonnal felismerte a nő vékony alakját, amit ma rendesen szemügyre vehetett, akár akarta, akár nem. Még a haja színe és fazonja is ugyan olyan volt, mint most. Ellentétben a páros másik tagjával, akit csak sokadszorra megvizsgálva ismert fel. Az a férfi egy cseppet sem hasonlított a mostani Jungkookra. Az a férfi a képernyőn egy teljesen jellegtelen, hétköznapi kinézetű fiatal volt. Rövidre nyírt fekete haj, keskeny vállak, vékony karok, beesett, karikás szemek, amiket még az alapozó sem volt képes teljesen eltüntetni.

Egyedül a szemei voltak ugyan olyanok, és fekete kútként tekintettek vissza rá a kijelzőn keresztül. A következő pillanatban, amikor a kamera még közelebbi képet mutatott Jungkookról, Jimin szíve megmagyarázhatatlanul nagyot dobbant. Abban a szempárban, akkor és ott, rengeteg fájdalom lapult, megbújva a végtelen feketeség mögött. A mindig magabiztos, nagyképű, fellengzős és gondtalan férfi, akit megismert, most ott táncolt azon a kicsi kijelzőn és minden mozdulatából áradt a szenvedés, amit láthatón, legszívesebben kiüvöltött volna magából, de inkább fegyelmezetten magában tartotta, hogy teljesítse a feladatát, mit sem törődve a benne ketyegő időzített bombával, ami a szívét akarja szilánkosra törni.

Jimin torka összeszorult attól, amit látott, mégis képtelen volt kikapcsolni a felvételt, mert a férfi mozdulatai és kisugárzása olyan őszintének és védtelennek látszott, ami teljesen letaglózta őt.

- Kár, hogy csak második helyezett lett. - sóhajtort Minjun. - Azt rebesgették, hogy akkoriban rengetegen álltak sorban érte, és megszámlálhatatlanul sok felkérést kapott különböző munkákra, de mivel nem nyertek ezért sokan elpártoltak tőle, a többieket pedig visszautasította.

- Azt nem pletykálták, hogy mi történt?- tudakolta Jimin, miközben egy percre sem vette le a szemét a kijelzőről.

- Dehogynem! – kuncogott fel Minjun. - Legalább százféle verzió keringett róla. Volt szó, családi problémákról, sérülésről, magánéleti gondokról és még sok másról. Gondolom, nem kell sokat törnöd a fejed azon, hogy melyik volt a legnépszerűbb az összes közül.

- Az utolsó?- kérdezte Jimin, de a válasz számára is nyilvánvaló volt. Ahogy elnézte a kijelzőn látható személyt, most először érezte azt, hogy talán a pletykák most nem feltétlenül tükrözik a valóságot. Miután látta, nem tudta elképzelni az akkori Jungkookot olyan férfifalónak, mint amilyennek most megismerte.

- Telibe!- biccentett Minjun mosolyogva. - Azt nem tudom, hogy akkoriban már nyilvánvaló volt-e a közönség számára is, hogy meleg, de arra tippelnék, hogy akkoriban derülhetett ki. Vagy még rosszabb, esetleg megzsarolták vagy valami. – vonta meg a vállát, majd eldőlt az ágyon, pont, amikor a felvétel a végéhez ért.

Jimin nézte a képernyőn megjelenő párt, figyelte a számára oly idegen férfit, ahogy szaporán kapkodja a levegőt, miközben igyekszik egy mosolyt erőltetni az arcára, ami művibbnek már nem is hathatott volna.

- Szerintem túl élénk a fantáziád. - motyogta Jimin, magát is meglepve, mivel enyhe düh tört fel benne Minjunnal szemben az állítása miatt, de szimpátiát érzet a képernyőn lévő személlyel, aki éppen egy csokor virágot vett át, és egy plüss tigrist. Jimin elmosolyodott kissé, majd arca komolyra fordult, amikor rádöbbent, hogy éppen megvédeni akarta a férfit, még ha nem is tudatosan.

- Én nem hinném. - cáfolt rá a mellette fetrengő. - És jobban tennéd, ha te is távol tartanád magad tőle. - figyelmeztette komolyan.

- Nem értem, hogy miről beszélsz. – vágta rá Jimin, de elég sután sikerülhetett, mert Minjun felült mellette, és komolyan folytatta tovább.

- Lehet, hogy a többiek nem, de én kiszúrtam. A főnök teljesen rád kattant. De jobb lesz, ha vigyázol magadra, mert csak egy újabb trófeát akar a polcára, semmi több. Ne akard úgy végezni, mint a többiek, akik sorban álltak a farkáért.

- Azt hiszem, hogy valamit félre értesz. Lehet, hogy ő akar valamit, de teljesen kizárt, hogy nálam betaláljon, ugyanis hiába vagyok bi, a lányokat preferálom. És még valami, nem vagyok kíváncsi egy olyan ego mániás pasi farkára, mint ő. - fakadt ki Jimin, amivel kissé sikerült meglepnie Minjunt is.

- Oké haver, csak nyugi! Egy tanács volt, semmi több. De ha már itt tartunk, akkor nem kellene lassan készülődnöd!?- tette fel a kérdést barátja, miközben felállt az ágyról, és az asztalhoz ment egy vizes palackért.

- Nem áll szándékomban elmenni vele vacsorázni. - mondta határozottan Jimin.

- Figyi, én elhiszem, hogy többre tartod magad annál, minthogy megadd magad neki. Viszont, nem biztos, hogy jó ötlet kihúzni a gyufát nála. Csak gondolj bele, hogy vajon mennyire állhat ő a karriered útjába?

- Most már végképp nem értem, hogy mire akarsz kilyukadni!- rázta meg a fejét Jimin. - Hol azt mondod, hogy vigyázzak vele, hol pedig azt, hogy engedjek neki...

- Én csak azt mondom, hogy egy egyszerű munkavacsorából nem lehet probléma. Ameddig nem egymást eszitek. – mondta a fiú, majd a beállt csendben, csak a vizes palack határozott koppanása hallatszódott, ahogy visszahelyezték az asztalra. – Megyek, sétálok egyet. - fűzte még hozzá Minjun, majd az ágyához lépve magához vette a telefonját és kulcscsomóját, végül kisétált a szobából.

Jimin csak ült az ágyon, miközben homlokát ráncolva igyekezett rájönni, hogy mi történt, ami miatt kialakult az a nyomasztó légkör, amit még a sejtjeiben is érzett. Nem értette, hogy újdonsült barátja mit akart kihozni a mondandójából, de sértette a feltételezés, hogy olyan formában akarna karriert csinálni magának. Dühösen állt fel, majd tett pár kört a szobában. Az ágya mellett megállva felvette a telefonját, és a képernyő zárat feloldva Jungkook tekintetével találta szembe magát, ami szöges ellentéte volt annak az arckifejezésnek, amit próbált magára erőltetni.

Szánalom, sajnálat és együttérzés futott végig Jiminen, miközben azt az ismeretlen alakot nézte, aki távolról sem hasonlított a mostani önmagára. A színtiszta kíváncsiság hajtotta, amikor fél órával később, pontban nyolckor, teljes harci díszben, a parkolóban várta a férfit.

***

Jungkook éppen nagy elánnal öltözködött, miközben Sannal beszélt telefonon.

- El sem hiszed, hogy mennyire hiányzott már a tánc öregem! Mintha 10 évet fiatalodtam volna. - újságolta, miközben nyögdécselve és hangosan szuszogva próbált ugrálni, hogy belepasszírozza magát a farmerbe, amit izomszinten hízott ki.

- Mintha olyan öreg lennél, ha jól rémlik, akkor egy egész évet versz rám. Vigyázz az ízületeidre, és legyen nálad krém hátfájásra. – motyogta San a telefonba.

- Mondj, amit akarsz, de tényleg így van!- bizonygatta Kook, miközben már lefelé ráncigálta a nadrágot, de az combtájékon elakadt. - Esküszöm, hogy levágom ezt a szart... - morgott hangosan.

- Elárulhatnád, hogy mi a fészkes fenét csinálsz, mert a hangokból ítélve a farkad akarod megrövidíteni éppen, és pont azon gondolkodom, hogy kit hívjak fel, aki most rád tud nézni, mert kezdek aggódni. – ecsetelte a barátja, mire Jungkook hangosan felhorkant.

- Nyugi, arra még szükségem van. - mordult fel, majd egy megkönnyebbült sóhajt is hallatott, amikor végre sikerült kihámoznia magát a szűk nadrágból. - Tuti, hogy elégetem!- morgott még egyet, mire San kuncogása hallatszott a telefonból. - Ne röhögj, inkább mesélj, mit szólt a cicuskád az új helyhez? Elvitted ugye?

- Az biztos, hogy hamarabb beleszeretett a helybe, mint én. Viszont én sokadszor bolondultam bele Wooyoungba, miután szabadon engedte a fantáziáját és felvázolta az ötleteit. - mesélte büszkén San.

- Akkor mesélj egy kicsit, ameddig készülődök. - érdeklődött Kook, már a ruhásszekrény előtt állva, karba tett kezekkel és gondterhelt arccal.

- Jobban szeretném, ha a kész terveket látnád, csak az összhatás végett. De annyit elárulhatok, hogy mind a három szint maximálisan ki lesz használva, és a klubbal kapcsolatos tervek a legjobbak. - mesélte, ismét büszkén.

- Hát, ettől nem lettem okosabb. És mi lesz, ha nekem nem tetszenek a tervek? – tette fel a nagy kérdést Jungkook. – Ez nem lesz jó. - tette még hozzá, kicsit halkabban.

- Nyugi jó lesz!- hangzott a magabiztos válasz a telefonból.

- Ja, nem, ez nem neked szólt, hanem ennek a kibaszottul sárga ingnek. Figyelj San! Ha még egyszer valami sárgát akarok venni, akkor szólj rám! – motyogott Jungkook miközben a földre dobta az inget, hogy később száműzze a kukába.

- Oké, elmondanád végre, hogy mi a fenét csinálsz?- kérdezte ismét San.

- Vacsorázni megyek. – válaszolt szűkszavúan Kook, ami csak még gyanúsabbá tette a dolgokat barátja számára.

- Értem,... és mi a helyzet a kis cicuskáddal?- érdeklődött San tovább, kicsit tartva a választól.

- Melyikre gondolsz?- kérdezett vissza Kook, miközben belebújt egy fekete ingbe, ami lassan két éve ott lógott a szekrényben és szintén hagyott némi kivetnivalót maga után mikor felvette. – De legalább kiemeli azt, amit ki kell... - gondolta magában és tovább kotorászott, hogy végre egy méretben passzoló nadrágot is találjon.

- Jungkook, ne szórakozz már!- hallatszott a türelmetlen hang a telefonból. - Nagyon jól tudod, hogy kire gondolok.

- Gondolom, a közös ismerősünkre célzol, Jiminre.

- Most nem barkóbázunk haver!- szólt rá San. - Szóval?

- Nem is tudom... - gondolkodott el Jungkook. - Folyton fújtat, pattog meg pörög össze-vissza, amivel... amivel alapesetben semmi gond nem lenne, ha mindezt a farkamon tenné. De nem! Minden egyes alkalommal felborzolja a szőrét, és a végén kimereszti a karmait is, csak hogy biztos legyen az összhatás. Kiborít a kis vakarcs... – sóhajtott egy nagyot Jungkook, ami inkább szólt a megfelelő farmer sikeres begombolásának, mint a helyzetnek, amit felvázolt.

- De azért most mégis elviszed vacsorázni.

- Igen. Elviszem. De várj, honnan? Mindegy, nem érdekel. - motyogta Kook ismét. – Szerinted is sok már a nyakkendő? Attól olyan hivatalos lesz, nem? Még a végén tényleg azt hiszi, hogy munkavacsora.

- Szerintem először inkább nyugodj le. - nevetett fel San, mire Kook vett egy nagy levegőt és leült az ágy szélére.

- Túl jól ismersz. - nyögte ki. - Fogalmam sincs, hogy mikor voltam utoljára ilyen idegesítően ideges...

- Idegesítően ideges? – kérdezett vissza San vigyorogva.

- Igen baszki, jól hallottad! – vágta rá Kook. – És tudod mi a legrosszabb? Hogy halvány fogalmam sincs, hogy miért érzem ezt. Csak azt tudom, hogy nem tetszik! Nagyon nem. - motyogta az orra alatt, miközben mind a két kezével a hajába túrt.

- Talán mert kedveled? – érkezett az egyszerű megállapítás San részéről.

- Téged is csíplek, mégsem kap el az idegroham, ha elmegyünk kajálni.

- A te intelligenciád sem egyenesen arányos a méreteiddel... - sóhajtott San, és a hangján hallatszott, hogy legszívesebben elröhögné magát.

- Te pedig újabban előszeretettel piszkálsz másokat ok nélkül. - morgott Jungkook, de közben nagyon is tisztában volt azzal, hogy a barátja mire is célzott. Az a lehetőség viszont egyenesen ki volt zárva. Az lehetetlen lett volna, hogy ő olyan értelemben kedveljen valakit, hiszen ott és akkor darabokra tört teljesen, tehát képtelen lett volna újra valakire úgy nézni. Arról nem is beszélve, hogy akkor meg is esküdött magának, hogy soha többé nem ad alkalmat senkinek arra, hogy újra játszadozzon vele.

- Nagyon jól tudod, hogy csak húzlak, nem gondoltam komolyan. Már ami az intelligenciádat illeti. Mert a többit komolyan gondoltam.

- Az kizárt!- tiltakozott Jungkook. - Tény, hogy kibaszottul kívánom a formás kis testét, de semmi több. Szerintem csak az idegesít benne, hogy nem adja magát könnyen. Mikor azt hinném, hogy megvan, akkor elugrik, én meg pofára esek. Rohadt idegesítő.

- Ahogy gondolod. – adta fel San a győzködést. - Viszont a helyedben én elgondolkodnék, hogy miért vagy ennyire rákattanva az helyett, hogy kerítenél magadnak valaki mást, akivel nem kell ennyit szenvedned.

- Szeretem a kihívásokat. - sóhajtotta Jungkook.

- A fenéket szereted!- nevetett fel San. – Nálad kényelmesebb személyt keresve sem találnék.

- Oké! Fejezzük be ezt az értelmetlen beszélgetést, és foglalkozz inkább a kis szöszkével, az én életem helyett. - fújt visszavonulót Jungkook, mert érezte, hogy egy normális ellenérvet sem tudna felhozni, ha a beszélgetésük tovább folytatódna.

- Woo alszik. Kimerítette a mai nap.

- Ez az barátom, örömmel hallom, hogy újra a régi vagy. - nevetett fel Jungkook.

- Nem panaszkodhat az biztos, de most nem erről van szó. Ma felbukkant az anyja. - újságolta San.

- Komolyan?- lepődött meg Jungkook is. – Csak úgy a semmiből?

- Szó szerint! Annyi éven át nem is kereste, aztán egyszer csak itt állt az ajtóban. Szóval Woo kicsit kiborult.

- Azt elhiszem! És mit akart az anyja?- érdeklődött Jungkook.

- Fogalmam sincs, és egyelőre azt sem tudom, hogy hogyan kezeljem a helyzetet. Nem tudom, hogy hogyan segíthetnék neki, hogy könnyebb legyen. - magyarázta San.

- Ez az ő harca. Neki kell megvívnia. De szerintem, ha továbbra is mellette állsz és szereted őt, akkor bármin képes lesz túljutni melletted. - tanácsolta Kook.

- Már eszembe jutott a múltkor is, de most meg is kérdezem. Nekem is osztogattad a tanácsokat Wooyounggal kapcsolatban, amik ráadásul nem is voltak olyan haszontalanok...szóval... te miért nem vagy képes őszintén elbeszélgetni magaddal? Biztos vagyok benne, hogy megkönnyítené a dolgod. - jegyezte meg San.

- Ezt hogy érted? – lepődött meg Jungkook.

- Úgy értem, hogy semmiben sem különbözöl a többi embertől. Ugyan olyan érzéseid és meglátásaid vannak bizonyos dolgokkal kapcsolatban, csak nem akarod beismerni saját magad előtt. – magyarázta San. – Mondjuk, pszichológusnak ne állj be, de egész használhatóak a tanácsaid.

- Ezt most nem tudom eldönteni, hogy bóknak szántad-e vagy sértésnek. – töprengett Jungkook, bár azt pillanatok alatt belátta, hogy sok éve nem gondolkodott már ilyen dolgokról, mert a szerelemről és a párkapcsolatról csak a milliónyi negatívum jutott eszébe.

- Mindegy! Majd ha hazaértél, akkor egy üveg ital mellett megbeszéljük. - javasolta San.

- És az imént hangzott el a mai első értelmes mondatod! – vigyorodott el Kook. – Már ami az ivást illeti.

- Oké, hagyom, hogy azt gondold, hogy mennyire poénos is voltál, és inkább elköszönök. Úgyis készülődnöd kell, nem? – kérdezte San, utalva az esti vacsorára, amiről a barátja beszélt.

- Igen! Megköszönném, ha nem tartanál fel. – mondta Jungkook is mosolyogva.

- Azért holnap meséld el, hogy hogy ment a vacsora, és kérlek, ne csinálj semmi hülyeséget!

- Oké, akkor holnap! – mondta Kook, majd bontotta a vonalat, és eldőlt az ágyon.

- Akkor most mi a fenét csináljak?- kérdezte magától, majd megragadta az egyik párnát és szenvedése közepette a saját fejére nyomta. – Még egyszer senki sem fog hülyét csinálni belőlem! - mondta határozottan, majd felállt az ágyról, és a földszinti konyhába indult, hogy elővegyen egy üveg whiskyt, ha már a drága barátja megemlítette az italt. Szaporán lépkedett, miközben bepötyögött egy üzenetet és kikapcsolta a telefonját. Töltött magának egy pohár italt, majd leült a kanapéra.

A rengeteg emlék azonnal megrohamozta, pedig esze ágában sem volt nosztalgiázni. Azon az estén minden megváltozott. A nemzetközi verseny előestéjén, amikor minden jól alakult, és a gyakorlás is tökéletesen ment. Neves iskolák kérték fel gyakorlati oktatónak a precizitása miatt. Rengeteg szponzor kereste meg jobbnál jobb ajánlatokkal, és még egy filmszerepet is felajánlottak neki, amin komolyan el is gondolkodott. Úgy tervezte, hogy a verseny után elveszi Minhot hivatalosan. Rajongásig szerette a fiút, akivel még tizenhat évesen találkozott az egyik fellépésen, és aki szintén táncos volt, nem is akármilyen. A finom és elegáns mozdulatai keltették fel Kook figyelmét először, és bár akkoriban nem volt éppen a magabiztosság mintaképe, mégis megszólította a fiút. Később barátok lettek, sokszor gyakoroltak együtt, majd szerveztek közös programokat is. Végül a barátkozás, mind a két részről szerelembe fordult át. A változás pedig kihatott mindenre, köztük a versenyekre is. A két fiú szárnyalt, és sorra zsebelték be a díjakat, a dobogók állandó vendégei voltak, mindez azért, mert megtapasztalhatták, hogy milyen őszintén szeretni, és szeretve lenni. Főleg Jungkook, akinek a szülei híres ügyvédek voltak, ami azzal járt, hogy folyton utaztak és tárgyalásokra jártak, a fiukra pedig vajmi kevés idejük jutott. Kook sosem rótta ezt fel nekik, mert ennek ellenére, a szüleivel mindig nagyon jó kapcsolatot ápolt, de hiányzott neki a velük eltöltött idő. Így, amikor megtapasztalta az első szerelem érzését, feltétel nélkül adta át teljes valóját. Akkor még nem gondolta, hogy azt a csodát, amit akkor ő megélt, a másik fél hogyan fogja végül kihasználni.

Megpróbálta elkergetni a fejében keringő emlékeket, de nem sok sikerrel, és ráadásul az ital sem bizonyult nagy segítségnek. Ellenben azzal a dörömböléssel, ami hirtelen hatolt a csendbe, és nem úgy hangzott, mintha abbamaradna.

Érezte, ahogy az alkohol már a vérében keringett, aminek hatására talán kezdett volna ellazulni, így a hirtelen jött zaj miatt gyorsan elöntötte a méreg is. Kelletlenül állt fel, és lépkedett el az ajtóig, amit elég erőteljesen tépett fel.

- Mi az isten van már!? – kiabált rá a kint állóra, aki viszonzásképpen egy jól irányzott pofonnal viszonozta a kedves üdvözlést. Jungkooknak hirtelen deja vu érzése támadt a helyzetet illetően, amit néhány pislogás után végre fel is tudott mérni.

- Az van, hogy egy megbízhatatlan seggfej vagy!- sziszegte Jimin, akinek az arcáról még a vak is megtudta volna mondani, hogy dühös. - Még hogy közbe jött valami! Na, ne szórakozz velem. Ilyen szar kifogást még sosem hallottam egy hozzád hasonlótól!

Jungkook hirtelen megszólalni sem tudott, pedig a „hozzád hasonló" kifejezés eléggé szíven ütötte. Arról nem is beszélve, hogy az előtte álló vadmacska már másodszor törölte képen.

- És ha szabad megtudnom, akkor mi jött közbe? Esetleg egy fekete vagy egy szőke?- tudakolta idegesen Jimin, ami igencsak meglepte Kookot. Nem igazán értette, hogy mire fel az a nagy felháborodás, ami éppen kibukott a fiúból.

- Nem mintha közöd lenne hozzá, de elárulom neked, hogy egyik sem talált!- vette fel a fonalat végre a férfi. - És ha mindenképpen válaszolnom kell, akkor egy barna köt le éppen.

Jiminnek pedig akkor telt be a pohár, amikor ezt meghallotta. Amikor már nyolc óra volt, de Jungkook még mindig nem volt a megbeszélt helyen, akkor már rossz érzése volt. Miután még tíz percet várt, majd megcsippant a telefonja és meglátta a férfi üzenetét, miszerint közbe jött valami, tudta, hogy mi a helyzet. Ahogy elöntötte a harag, úgy szaporázta a lépteit Jungkook viskója felé, amit legszívesebben rágyújtott volna.

Dühös volt magára, mert képes volt valamiféle együttérzést mutatni a férfi felé, miután megnézte azt a videót. Majdnem elhitte, hogy Jungkooknak van egy másik oldala is, ami felkeltette az érdeklődését. Erre meg ezt kapja cserébe, visszautasítást egy barna miatt.

- Mekkora egy seggfej vagy!- mondta dühösen Jimin.

- Igen, mint mindig, ugye?- kérdezte Kook, és érezte, ahogy egyre idegesebb lesz ő is. - Ha akarod, akkor szívesen bemutatlak Jacknek. - tárta kintebb az ajtót, hogy bentebb invitálja a fiút, miközben megtapogatta a még mindig Jimin pofonjától bizsergő arcát.

Jimin szemei elkerekedtek a férfi ajánlatán. Olyan dühöt érzett, amit addig még soha.

- Fordulj fel!- szűrte a fogai között, majd azzal a lendülettel megfordult, hogy faképnél hagyja a férfit, mert nem kért többet abból az abszurd helyzetből.

- Várj!- szólt utána Jungkook, maga sem értette egészen, hogy miért, mert a szex kivételesen nem szerepelt az esti teendői között, de Jimin dühösen izzó borostyán szemei felkeltették a figyelmét. Nem tudta biztosra, de mintha csalódottság suhant volna át a fiú szemein, amitől ő is bizseregni kezdett, és ami felkeltette a kíváncsiságát. Úgy érezte, ha most elengedi a fiút, azt másnap nagyon megfogja bánni.

- Várj már!- kapta el Jimin karját, miután megtett pár lépést a fiú után.

- Nem áll szándékomban belezavarni a kis romantikádba! Folytasd csak nyugodtan, engem pedig engedj el!- ellenkezett Jimin, és megpróbálta lerázni a férfi kezét, ami végül szánalmas próbálkozásnak bizonyult, a férfi erős fogásával szemben.

-A francba már!- mordult fel Kook, majd sarkon fordult és megindult a lakásba, magával rángatva az ellenálló Jimint. Miután beértek, bevágta maguk mögött az ajtót, a fiút pedig egy lendületes karmozdulattal a kanapéra tessékelte.

Jimin halkan felszisszent és már állt is volna fel, hogy távozzon, amikor is Kook lépett elé, fölé hajolt, majd a két oldalánál a támlának támaszkodva odaszögezte a fiút.

- Had mutassam be neked Jacket! – biccentett Kook a kis dohányzóasztal felé, amin egy üveg Jack Daniels pihent, egy pohár társaságában. Jimin kissé meglepetten pislogott az asztal felé, ahogy tudatosult benne ki is Jack valójában.

- Ez még nem változtat azon, hogy jól átvertél. - dühöngött tovább Jimin. - Ráveszel egy találkozóra, aztán lerázol, hogy iszogathass.

- Igen. Nos, ez tényleg az én hibám. Sajnálom. - vallotta be Jungkook. - Igazság szerint nem érzem magam valami jól. Ezért mondtam vissza a találkozót. - füllentett, mivel azt nem mondhatta, hogy a beszélgetése után Sannal, kissé bepánikolt a helyzettől. – De engem jobban érdekelne, hogy te miért vagy ennyire dühös emiatt?

- Dühös vagyok, mert kezdtem azt hinni, hogy félreismertelek. De ismét kiderült, hogy jó emberismerő vagyok. - válaszolta Jimin, majd ellökte a férfit, hogy végre fel tudjon állni, és távozhasson.

- Már bocsánatot kértem! Akkor mi bajod van még mindig?- szólt utána Jungkook idegesen. Ki nem állhatta az ilyen helyzeteket. Az egész olyan volt, mint amikor egy kapcsolatban veszekednek. Valakinek mindig van valami baja, mert az emberek félnek őszinték lenni a másikkal szemben, így időről időre csak tűrnek, vagy levezetik a feszültséget a másikon, amitől aztán lassan beszürkülnek a hétköznapok, a szerelem pedig elhal, és átveszi a helyét a megszokás.

- Az a bajom, hogy nem vagyok a kis játékszered, amivel kedved szerint szórakozhatsz, és félredobhatsz!- fakadt ki Jimin már az ajtóban állva. - Te ajánlottad, hogy legyünk barátok, de úgy tűnik, hogy esetünkben ez lehetetlen, hiába is próbálkoznánk.

- Miből gondolod ezt?- kérdezte Jungkook. – Próbáltál egyszer is megismerni, megérteni, rám figyelni vagy elfogadni anélkül, hogy nem a rólam szóló pletykákra támaszkodtál volna? Mondj egy olyan alkalmat, amikor engem láttál, nem pedig egy szex éhes faszt, aminek mindenki leír, miközben fingjuk sincs arról, hogy ki vagyok valójában!

Jimin dühét felváltotta a döbbenet, ugyanis a férfinak igaza volt. Ő sem volt különb a többi embertől, akik képtelenek voltak elvonatkoztatni a szóbeszédtől, és egyetlen egy esélyt adni legalább, hogy megismerhesse. Ő is elkönyvelte annak, amit hallott a férfiről, holott egyáltalán nem volt jellemző rá ez a fajta viselkedés, és hirtelen az okát sem tudta volna megmondani, hogy miért tett így. Talán pont azért, mert Jungkookról volt szó. Elszégyellte magát.

- Mindenki úgy beszél rólam, mintha minden gondolatom csak szex körül forogna. Ami egyáltalán nem így van, csak ez az átkozott világ még mindig olyan prűd, és az csak rátesz egy lapáttal, ha az ember köztudottan meleg is. Akkor aztán véged, ha el mersz sütni egy szexuális töltetű poént, mert abban az esetben egy állatnak vagy elkönyvelve, aki ráadásul selejtes is, mert még a fajfenntartásra is képtelen!

Jimin csak pislogott attól az érzelemmentes kifakadástól, amit Jungkook produkált. Olyan érzéstelenül beszélt a dologról, mintha éppen egy büfé heti menüjét olvasta volna fel.

- Akkor miért nem fogod vissza magad kicsit?- kérdezte Jimin.

- Miért kellene visszafognom magam? Ez vagyok én! Miért kellene másképpen viselkednem? Csak azért legyek olyan, mint mindenki más, hogy beleférjek az etikai normákba? Ez még viccnek is rossz. - rázta meg a fejét Kook, majd leült a kanapéra és töltött magának még egy pohár whiskyt. - Iszol? – kérdezte a fiútól is, aki láthatóan lecövekelt az ajtóban, szerencsére belülről.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne... - motyogta Jimin.

- Hozok még egy poharat. - pattant fel Kook, majd néhány pillanat múlva már a másik pohárba töltötte az italt. - Nem akarsz leülni? Vagy így akarsz inni és beszélgetni?

Jimin olyan lassan mozdult meg, hogy Jungkook tényleg azt hitte, hogy ottmarad a fiú állva, de végül ő is helyet foglalt a kanapé másik végében, majd elfogadta az italt is, amit a férfi nyújtott át neki. Beszélgetésről volt szó, de a percek csak teltek, miközben szótlanul kortyolgatták az italaikat, mélyen a gondolataikba merülve. Kook még mindig a múltjából, olykor- olykor felbukkanó képeket próbálta száműzni, Jimin pedig a férfin gondolkodott. Vagyis azon a Jungkookon, akit a felvételen látott, és azon, aki éppen ott ült mellette. Vajon melyik lehet az igazi? Vagy talán a mostani a valós? De akkor mi történt, hogy abból a fiatal fiúból, ilyen lett? Vagy az a fiú a valódi? De akkor is történnie kellett valaminek, aminek a hatására ilyenné vált...

- Biztos, hogy ez vagy te?- bukott ki a kérdés Jiminből, ami meglepte még saját magát is, de ha már így alakult, akkor igyekezett közömbös arckifejezéssel pislogni a férfira.

- Hogy mi?- kérdezett vissza Kook, akit a fiú szavai rántottak ki a gondolataiból. - Hogy érted ezt? Szerinted megjátszom magam?

- Nem, nem úgy értem. – mentegetőzött Jimin.

- Ahh!- sóhajtott Jungkook, mint aki éppen megvilágosodik. - Egy újabb pletyka, mi? Ki vele, mit hallottál?

- Nem, ez nem egy újabb pletyka. Inkább egy megérzés. – motyogta Jimin, majd tekintetét a poharára fordította, hogy így leplezze a zavarát, mert nem tudta, hogyan is beszéljen erről, mivel öt perce még ordított a férfival.

- Kíváncsivá tettél. Érdekelnek a gondolataid. – mondta Jungkook, miközben kíváncsian figyelte a fiút, aki láthatóan feszengett, és ettől a méreg utolsó cseppje is eltűnt belőle.

- Láttam ma rólad egy felvételt. – kezdett bele Jimin.

- Milyen felvételt?- kérdezte Jungkook meglepetten.

- Egy felvételt az egyik régi versenyedről. - válaszolta Jimin zavartan.

- Igazából örülök, hogy annyira felkeltettem az érdeklődésed, hogy kutattál utánam. – eresztett meg Kook egy féloldalas mosolyt. És nem hazudott, mert tényleg izgatott lett attól, amit hallott.

- Ne érts félre, csak a szobatársam mesélt róla, és közösen megnéztük a felvételt. – magyarázta Jimin a részleteket.

- És hogy tetszett? Melyik volt az?- tudakolta a férfi.

-A koreográfia lenyűgöző volt, a kivitelezése precíz és tele volt érzelemmel. - ecsetelte Jimin. - A nemzetközi döntő volt az. – tette még hozzá, majd mikor végre Jungkookra pillantott, még pont elkapta, ahogy a férfi arcvonásai, az iménti nyugodtból feszültre változnak. Mintha csak fájó pontra tapintott volna, amit alátámasztott az is, hogy Kook az asztalhoz hajolt, hogy töltsön magának egy újabb pohár italt.

- Értem. És?- kérdezte Jungkook, de hangsúlyából áradt az üzenet, hogy ezt a témát hanyagolják inkább. Csak hogy Jimin addigra már összekaparta a bátorságát, és úgy döntött, hogy utánajár a pletykáknak. Hátha kiderül valami, és nem mellesleg teljesíti a férfi kérését, és megpróbálja megismerni őt.

- Miközben néztem, olyan érzésem volt, mintha egy teljesen más embert láttam volna. – mondta halkan.

- Fiatal voltam! Az emberek változnak. - vágta rá Kook, és nagyon szerette volna, ha a fiú megelégszik ezzel a válasszal.

- Ebben igazad van, de én nem is erre gondoltam. Persze, hogy az emberek változnak idővel. Amit viszont a környezetük részben befolyásol, főleg ha az ember érzékenyebb a külső ingerekre. – fejtegette Jimin a gondolatait, Jungkook pedig egyre feszültebb lett, amit nem tudott nem észre venni.

- Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte, mert érezte, hogy Jimin kerüli a konkrét kérdéseket

- Én csak... csak... - dadogott a fiú. - Hallottam pár dolgot.

- Tudhattam volna! Gondolhattam volna, hogy megint erről van szó!- nevetett fel Kook kínjában.

- Most mi bajod van? Nem te mondtad, hogy ne hallgassak a pletykákra, hanem ismerjelek meg helyette! Akkor tessék, megadom az esélyt, hogy megcáfolhasd a szóbeszédeket! - szívta fel magát Jimin.

- Sajnos azt nem tudom megcáfolni. - motyogta az orra alatt Jungkook, majd húzóra kiitta a pohara tartalmát.

- Hogy érted ezt?- lepődött meg Jimin a férfi kijelentésén.

Akkor kezdjünk neki a mai adagnak, ami attól függ, hogy meddig jutok az ellenőrzéssel.😉 (betűket látok mindenhol, és tuti, hogy még mindig van benne hiba)
Nincs tehetségem a mértéktartáshoz sem, pedig mindig megfogadom, hogy szigorúan napi egy rész, hahh...😅