-Lenyugodtál? - Kérdezi mosolyogva, mire én megfordulok és felülök a pultra. 
Magamhozz húzom és átölelem.
Eren bele bújik a mellkasomba és vissza ölelel.

-Fogjuk rá hogy igen.-mormogom hajába.

-Egyébbként holnap már mész suliba ügye?

-aha.-válaszoltam monoton hangon.Semmi kedvem most az iskoláról beszélni.

-Jól van akkor már én is megyek.

-mhm.-hümmögtem válaszként. Miért nem tudja befogni azt édes kis száját csak egy percre?

-Mi a baj Levi? Olyan csendes vagy. -sóhajtok.

-Semmi, csak valahogy most nincs kedvem a suliról beszélni.

-Értem... -motyogja és eltávolodik tőlem.

-Mi az?-nézek rá értetlenül.-aj...még mindig nem verted ki a fejedből azt amit Jean mondott ügye?- csak bólint.

-Nem akarom hogy a többiek megtudják hogy mi van köztünk. Éppen elég hogy Armin tudja.

-Értem, ennyire felvállalhatatlan lennék? - kérdezem kicsi gúnnyal a hangomban.

- N..nem dehogy is! Nem erről van szó!- mentegetőzik azonnal.

-Hát?

-Nem akarom hogy pletykáljanak. - kis pírrem az árcán motyogja. Miért nem néz a szememben?  Idegesítő.

-Szerinted mernének pletykálni mikor az életük a kezemben van? - elkerekedik a szeme.

- Ne mondj ilyeneket!

-Miért is?

-Mert nem szabadna vissza élned a helyzeteddel.

-Ugyan miért ne? Ha már egyszer jó pozícióban vagyok és félnek tőlem had használjam ki.

-De...ez..nem helyes.

-Mikor lettél te ilyen...-elgondolkozok- nem is tudom milyen.

-Baj hogy nem akarok vissza élni a helyzettel?

-Mindegy.-leugrok a pultról és felnézek rá. Picsába hogy magasabb nálam.
-Majd még vissza térünk erre a beszélgetéste...most valahogy nincs hozzá idegzetem.

-hm? O-oké... mi legyen majd az ebéd?

-Nem tudom lepj meg.-nyomok egy gyors puszit az arcára és kimegyek. Halványan de hallom ahogy még azt mondja "rendben". Elindulok a park felé. Zsebre teszem a kezem és kicsit össze húzom magam. Felkellet volna venni egy pólót. Rohadt hideg van. Mikor beértem a parkba leültem egy félre eső padra és gondolkodni kezdtem.
Nem akarom kimutatni Erennek...de én is rohadtúl félek a holnaptól. Ez a Jean egy aljas féreg. Nem tudom mire készűl vagy hogy mit akar elérni ezzel az egésszel,de... félek. Persze nem akarom hogy Eren így lásson. Múszály erősnek mutatnom magam. Viszont azzal megkönnyítené a dolgom ha felvállalna. Akkor Jean nem tudna mit kezdeni és szétverhetném a képét. Ennél ló fejűbb úgy se lesz. És akkor most még Mikasa is idejön, de tudja a halál hogy minek. Annak a két diáknak is ilyenkor kell jönnie...ajj mihez kezdjej? Jeannel egyenlőre nem tudok mit csinálni. Valószínűleg holnap...vagy talán már ma meg fogja mondani mit akar. Mikasa...
hmm..

-ajj! Mi az anyám kínjáért jön ide!?- jelentem ki hangosan mire az elöttem elhaladó idős házaspártól kapok egy megvető pillantást.

-Tch... - nézek el a másik irányba.

https://youtu.be/DjEmXz2Y0cw

-Mi a gond aranyom?-szól hozzám egy kedves, meleg ( nem félre érteni ) hang. Oda nézek és egy tipikus mesébe illő örwg néni ül melletem.Elakad a szavam.

-Mégis...hogy? Mikor? -csak ennyit tudtam kinyögni.

-Annyira elmerültél a gondolataidban hogy észre se vetted mikor leültem melléd. Pedig mar körübelül egy 10 perce itt csücsülök.-mosolyog kedvesen rám

- Mi a baj? Olyan gond terheltnek tűnsz.-Mogyoró barna szemeivel bámul rám. Próbálom állni a tekintetét de nem megy.Olyan mintha a lelkembe látna.Idegesítő. Fájdalmasan sóhajtok.

-Semmi...majd megoldom valahogy.-zárnám le ennyivel.

-Ugyan már. Sietsz valahova tán? -Nem értem a kérdését. Ez most hogy jön ide?

-Nem, nem igazán.

-Hát akkor.

-Hát akkor? - nézek értetlenül. Mi van ezzel a nővel? Olyan furcsa ksisugárzása van.

-Mesélj szépen.Mi nyomja a lelked.

-Nem hiszem hogy tudna segíteni...-motyogom.

-Azt majd meglátjuk. De ha tényleg nem tudok, akkor se veszítettünk semmit. Meg legalább könnyítesz magadon azzal hogy elmondod.- Nem tudom miért, de valahogy megbízom ebben a nőben.

-Hát...nem is tudom hol kezdjem.

-Mit szólnál ha a legelején kezdenéd.-mosolyogva nyújt felém egy zacskót amiben madár eledel van. Elősször nem értettem de ahogy elkezdtem etetni az ott lévő galambokat egyszerüen csak úgy dőltek belőlem a szavak. Elkezdtem mesélni a kapcsolatomat Erennel, az első találkozásunkat, a barátságunkat és hogy hogy szeretem bele.

- Végűl bevallota nekem hogy mit érez, és így jöttünk össze. Elvoltunk. Szerettük egymást. Aztán jöt a buli. A buli ami mindent elrontot. -elkezdtem mondani hogy én nem mentem Erennel. Hogy megcsalt és én ide jöttem.

-eltelt 1 teljes év. Én lettem a diáktanács elnöke. Mindenki tisztel. Hadnagynak hívnak-nevetve mondom. A néni csak csendben hallgat. Nem szólközbe semmi. Néha elmosolyodik és ennyi.

-Hanjinak köszönhetően nem tudtam hogy Eren is ebbe a suliba jelentkezet így teljesen lesokkolódtam mikor megláttam a szobámban.
Nem elég hogy iskolatársak de még szobatársak is lettünk.-elmondtam hogyan szerettem bele újra.Azt hogy hogyan kerültem korházba. Elmeséltem az egész Jeanes, Arminos,Mikasás storyt.

-És most nem tudom mit csináljak. Jean valószínüleg ma vagy holnap elmondja mit akar tőlem. Az lenne a legjobb ha Eren felvállalná az iskolában a kapcsolatunkat. Azt mondta fél hogy pletykálni fognak. De mondtam neki hogy nem mernének. Ezt persze nem vette jó névem. Azt mondta hogy vissza élek a hatalmammal. Lehet igaza van, de érte barmit megteszek.
Nem tudom hogy Mikasa miért jön ide. Tudja hogy mind ketten utáljuk. És csak nálunk tudna aludni... de én nem akarom és Eren se.
Mit tegyek? -fordultam oda a nőhöz aki békésen etette a galambokat.

-Hát fiam. Ilyen nagy kalamajkába kerűlni ilyen fiatalon. Túl sok terhet cipelsz a válladon. Kérhetnél segítséget a barátaidtól. Nem kell mindent egyedűl megoldani. Az ember társaslény! Nem jó ha egyedűl van. Nem ismerem ezt a Jean nevű fiatal embert de az elmondottak alapján... hát szörnyű egy ember. Megoldással sajnos nem tudok szolgálni csak tanácsot tudok adni. Te már minden tőled telhetőt megtettél. Most Erenen a sor. Elkell döntenie hogy mi a fontosabb. Te vagy a "hírnév".Úgy gondolom hogy ezt a Misa nevű lányt, pedig bekéne fogadnotok. Szerintem helyre akarja hozzni a dolgokat.
Sajnos csak ennyit tudtam segíteni. -fel áll.

- De ne feled. Minden vihar felhő felet ott bújkál egy szivárvány.-mosolyog és elmegy. Csak ültem csendben a padon és gondolkoztam. Tényleg sokkal jobb így hogy elmondtam. Egyvalamit tudok biztosan....

-Látni akarom Erent. -mondom és felállok.Kicsit nyújtózok és megnézem a telefonom. Már 5 óra? Ilyen sokáig beszélgettem azzal a nénivel? Fura. Hirtelen rezget a telefonom. A kinelzőn Eren nevét láttam. Lenyomtam és megindultam a kolesz fele. Inkább nem veszem fel. Hadd aggódjon egy kicsit. Kuncogtam magamban. Újjab rezgés de ez most nem hívás. Eren írt.

"Levi hol vagy? Miért nyomtál ki? Csináltam ebédet. Meglepetés ahogy kérdted. Figyelj én sajnálom ha megbántottalak csak gyere haza könyörgöm.
Szeretlek. "

Magamban vigyorogtam egy sort és gyorsabbra vettem az iramot. Kb. 2 perc alatt már a koliban voltam és az ajtóm. Vagyis ajtónk elött álltam. Lassan benyitottam. Eren a megterített asztalnál ült és a telefonját basztatta. Egy gyertya éget az asztal közepén a kaja kiszedve tányérokra. hangulatos meg kell hagyni. Eren észre veszi hogy figyelem és vörös szemekkel fel néz rám. Sírt? 

Hát megírtam a 24.fejezetet is. Nagyon úgy néz ki hogy már csak kb. 3 részt fogok írni😢 aztán befejezem, mert már tényleg nem tudnám mivel folytatni a storyt.😫
Szép napot mindenkinek😙