-Ezt nem hiszem el. - morgom.- Ki a franc az!- kiabálom. Komolyan most már akkor zárni kell azt a szájba b*szott ajtót mikor itt vagyunk!?- kérdezem kiakadva miközben felülök és az ajtó irányába nézek.

-E...ren?- kérdezi az ajtóban álló teljesen vörös szőkeség. Nem hiszem el hogy valaki mindig ránk nyit. Komolyan zárni kell azt az ajtót. Ez nem mehet így tovább.

-Armin!- Akad ki Eren és felül. Armin lefagyva áll az ajtóba és nem szól semmit.

-Nem hiszem el. Ez is jókor némul meg.- motyogom.- Ne csak állj ott! Döntsd már el hogy bejössz vagy elmész!- Kiabálom neki mire össze rezzen majd beljebb lép és becsukja az ajtót. Mondjuk jobban örültem volna ha elmegy de most már mindegy. Vissza fekszek az ágyba. Átkarolom Eren csípőjét és az élébe fekszek. Eren simogatni kezdi a hajam ami meg kell hogy mondjam rohadt jól esik.

-Öm...nem is..tudom mit mondjak.-dadogja Armin miközben leül az egyik fotelbe.

-Amit akarsz.- vágom rá hidegen, Eren meghúzza az egyik tincsem mire felszisszenek és mérgesen felnézek rá.- Ezt most miért?

-Ne legyél ennyire bunkó. Nem csinált semmit.

-Véglis csak ránk nyitott. igazad van. -cinikusan mondom mire Erentől kapok egy megvető pillantást. - Oké. - vissza dőlök az ölébe.- Csöndben maradok- motyogom a takaróba.

-Szóval Armin? Mit akartál az előbb?- kérdezi kedvesen.

-Hát...az az igazság hogy már elfelejtettem...

-Tch.- Eren megint meghúzza a hajam. - Naa már! Inkább simogass.- parancsolok rá és ő engedelmesen játszani kezd tincseimmel.

-Szóóval....Újra együtt vagytok?- kérdezi kicsit elnyújtva.

-Aha.- érzem hogy Eren vigyorog.

-Értem... és megbeszéltétek már...-elhallgat.- azt.

-Mit?- Kérdez vissza Eren.

-Tudod...ami a múltban történt. Veletek.

-Ha a bulira gondolsz akkor igen megbeszéltük és most teljesen tiszta lappal indult a kapcsolatunk.

-Nem csak a bulira gondoltam...hanem arra hogy miket csináltál Eren.

-Armin!

-Miről van szó?- Felkelek és Erenre nézek.

-A fenébe Armin minek hoztad fel a témát?

-B..bocsánat nem tudtam hogy titok.-mentegetőzik. Mégis mi a francról van itt szó? Miről beszélnek? Mit csinált Eren?

-Miről beszéltek? - értetlenül nézek a két fiúra.

-Semmiről, ne is törődj vele.- vakarja meg Eren a tarkóját.

- Igaz. Ha már új lappal indultatok akkor nem fontos.- próbál neki segíteni barátja.

-Hát jó...- mormogom. Ezzel még nincs vége és ezt Eren is nagyon jól tudja. Egyenlőre nem szólok de biztos hogy majd még megemlítem neki. Kíváncsi vagyok mit csinált Eren tavaly. Remélem semmi hülyeséget.

-Tényleg Eren! Eszembe jutott hogy mit akartam! Nagyon fontos!

-Ha annyira fontos hogy-hogy elfelejtetted ?Idióta.- Mondom mire kicsit elszégyelli magát. Arra lettem figyelmes hogy Eren fejbe vág. Nem erősen. Nem is fájt de most már jó lenne ha le állna. Mégis mit képzel?

-Eren!- Ejtem ki nevét dühösen. Ledöntöttem az ágyra és lefogtam a kezét. Fölé magasodtam.

-Levi?- kicsit ijedten néz rám. A takaró lecsúszott a csípőmig. Így most látszódott a hátam, Erennek meg a mellkasa.

-Azt hiszed hogy csak azért mert a szerelmem vagy szabadon csapkodhatsz, anélkül hogy büntetést kanál? Hova gondolsz Eren?

-Én...- kezd bele de befogom száját saját ajkaimmal.

-Öm...srácok?

Hevesen vissza csókol. Elengedem kezét és rámászok.

-Figyeljetek már!

Ajkaink levegő hiány miatt elválnak. Megőrjít ez a kölyök. Nedves puszikkal ellepem egész felsőtestét. Megszívom kulccsontját mire halkan felnyög.

-AZ ISTEN SZERELMÉRE HAHYÁTOK MÁR ABBA!- kiabál valaki. Gyilkos tekintettel Arminra nézek. Össze rezzen és dadogni kezd.

-É..én nem..úgy..vagyis..- Eren kipirultan próbálja szabályozni légzését.

-Armin...-kezd bele Eren.

-Ne kell mentegetőznöd. - Közli mire Eren bólint. Lemászok róla és az ágyszélére ülök. Természetesen a takaró eltakarja alsó testem.

-szóval?- nézek Arminra.- Mit akarsz mondani?- Nagy levegőt vesz és komoly arccal ránk néz.

-Mikasa ideutazik.

-Hogy mi?- Akad ki Eren. Ezt nem hiszem el!

-Jól hallottad.

-Hé szőke herceg. Menj oda a fiókhoz és vegyél ki nekem egy boxert...ha már egyszer miattad nem tudok kin kelni az ágyból. -Úgy tesz ahogy mondtam és oda ad nekem egy alsóneműt. A takaró alatt felveszem majd felállok és a szekrényemhez megyek. Kiveszek a szürke farmert és egy zöld pulcsit. Elkezdem felhúzni magamra a nadrágot. Mégis miért jön ide az a hülye lány?

-Armin ne nézd már!- hallom Eren féltékeny hangját. Oda pillantok és látom ahogy a szőkeség kipirultan figyel. Majd mikor tekintete találkozik az enyémmel elkapja a fejét.

-Bo..bocsánat.- dadogja halkan.

-Armin kimennél addig míg én is felöltözök?

-Persze.- mondta és azonnal ki is ment. Sóhajtok és felveszem a pulcsit is. Eközben Eren is elkezdett öltözni. Felvett egy egyszerű fekete nadrágot és egy szürke pólót. Bementek a konyhába hogy csinálja egy kis teát. Közbe Eren vissza hívta Armint. Leültek a kanapéra és beszélgetni kezdtek Mikasáról. Öntöttem mindhármunknak teát majd én is bementem a napaliba és oda nyújtottam Arminak az egyik csészét.

(Valahogy így képzeltem el ezt az egész jelenetet)

Armin kipirultam elfogadta és bele ivott.

-Mond csak Armin...- nézet rosszallóan Eren a fiúra.- Miért pirulsz el mikor Levire nézel?

Félrenyeltem a teát és köhögni kezdtem. Mi a franc? Tudom hogy ellenállhatatlan vagyok na de ez azért kicsit sok.

-Mih? -még jobban elpirul. Eren magához szorít. Amin igen csak meglepődök.

-ide figyelj Armin! Levi az enyém. Szóval ne próbálkozz semmivel értve vagyok?- Mérgesen mondja. Ezen az egészen nevetnem kell. Felnyújtózkodok és megcsókolom Erent.

-Mintha én hagynám hogy a szőkeség bepróbálkozzon.

-Baj hogy féltékeny vagyok?

-Nem. Igazából jól esik.- beletúrok a hajába és lehúzom még egy csókra.

-Khm....vissza térve a témához.- szól közbe Armin.

-Mondtam már Armin! Nem fog itt aludni!

-De csak nálatok van hely. Így hogy gondolom egy ágyban alszotok.- Motyogja a végét.

- Mi van? Az a hülye liba itt akar aludni? De hát nem is a mi sulinkba jár.

-Igen, de megengedték hogy pár napig itt legyen.

-Tch...

-Mindegy akkor se fog nálunk aludni!- Jelenti ki határozottan Eren.

-Eren kérlek! Nálam nincs hely. Ahogy a többieknél sincs!

-De hát te egyedül vagy a szobádban nem?- kérdeztem.

-Nem. Jeannel vagyok egy szobában.

-Mi? Hogy-hogy?- értetlenkedik Eren.

-Ja tényleg ti nem is tudtok róla. Jött 2 új diák. Engem Jeannel raktak egy szobába. Így lett egy üres szoba amibe ők mentek.

-Értem...- mormogja Eren.

-Én erről miért nem tudok?- akadok ki. Én vagyok a diáktanács elnöke szólniuk kellet volna. Így hogy csinálja jól a munkám?

-Majd csak csütörtökön kezdenek. Ha jól tudom addigra már jössz suliba nem?

- Most nem az a lényeg!- Csapok rá az asztalra idegesen. Armin össze rezzen. Láthatóan fél tőlem.

-Levi nyugi.- fogja meg a vállamat Eren.

-Ne mond hogy nyugi! Azok a senkiházik nem voltak képesek betolni a seggüket a kórházba hogy szóljanak a dologról pedig ez lenne a feladatuk. Sőt tegnap már itt is voltam! Mennyi ideig tartott volna bekopogniuk!?-kiabálom idegesen. Nagyon dühít ez az egész eset, és akkor még azt mondja hogy nyugodjak le.

-Minden esetre most azt kell megbeszélnünk hogy hol aludjon Mikasa.

-Leszarom hogy hol alszik. Felőlem akár az utcán is éjszakázhat az se érdekel. -Mérgesen felállok és elmosom a csészémet. - Franc.- csapok rá a pultra.

-Armin.... most elmennél?

-Persze. - fel áll. - Amúgy Eren. Tudom hogy mi volt köztetek. De azóta már majdnem félév eltelt. Ideje lenne beszélned vele.

-Még átgondolom. - bólint és elmegy.

A konyha pulton támaszkodok. A kezem már remeg az idegességtől. A picsába. Eren mögém jött és átkarolta a derekamat. Megcsókolta vállam majd bele fúrta fejét. Nekidőltem és ujjaimmal bele túrtam hajába.

-Lenyugodtál? - Kérdezi mosolyogva, mire én megfordulok és felülök a pultra.