Sziasztok! Meghoztam a 19.fejezett is. Sajnálom hogy ilyen sokáig nem volt rész, de egyszerűen nem volt ötletem. Nem mondom azt hogy most megjött a nagy ihlet, de azért igyekszem valami jó részt írni. 

Bocsánat még egyszer! ><

-Szeretlek.

Eren levette a lélegeztető maszkot és megcsókolt.

*Levi szemszög*

Hozzá bújtam Erenhez és elaludtam. Másnap arra keltem hogy  nincs mellettem. Felülök,mire hatalmas fájdalom nyilall bele az oldalamba. Felszisszenek és azonnal oda kapok. Valami nedveset érzek a kezemmel. Oda nézek. A takaró tiszta vér.

-Picsába...-mondom fájdalmasan. Meg kell keresnem Erent.... Leveszem a maszkot és lemászok az ágyról és megpróbálok elindulni. A fájdalom megint belenyilall az oldalamba és össze esek. Hallom ahogy a vér csöpög le a hideg márvány padlóra. Egyre rosszabbul érzem magam. Szédülök és minden sötétedni kezd. Egyszer csak kinyílik az ajtó. Eren rémült tekintetével találom szembe magam. Leejti a cuccokat amik a kezében voltak.

-E..ren.-suttogom és nyúlok felé. Azonnal mellettem terem.

-LEVI!- kiabálja. - ORVOST! GYORSAN!- ordít. 2  nővér berohan a szobába majd hívják a dokit. Feltesznek egy hordágyra mire megint hatalmas fájdalom szúr az oldalamba. Felszisszenek.

-Levi...-hallom Eren remegő hangját.

-Nem...nem lesz....semmi....baj.- erőltetem ki megint a szavakat. Fájdalmasan rámosolygok hogy megnyugtassam. Bólint, engem begurítanak egy terembe és ismét elaltatnak. Mikor lesz már vége ennek ennek a rémálomnak? Haza akarok menni. Erennel. Aludni akarok a saját ágyamban. Elegem van ebből a helyből.

Hamarosan ismételten felébredtem. Méghozzá arra hogy Eren mellettem sír és a kezemet szorongatja. 

-Eren?- Mondom rekedtes hangomon.

-Levi!- Felkapja a fejét és megölel, de azonnal el is enged.- ne haragudj. 

-nem. -mosolygok és végig simítok arcán.-semmi baj.

-Ó fel is ébredt?- lép be a doki.

-Aha.-mondom.

-Nos a helyzet a következő. Mivel elkezdet mozgolódni a varratok teljesen felszakadtak. Felnyílt az egész seb. Újra össze varrtuk de nem igazán kéne mozgolódni ez elkövetkezendő pár napban, különbem megint felnyílhat. A lélegeztető maszkot levettük mert úgy néz ki a tüdeje már megerősödött. Ha minden jól megy 1 hét múlva haza mehet. 

-Értem, köszi doki.-bólint és elmegy.

-Eren, szeretném ha haza mennél. 

-Nem!- ellenkezik.

-EREN!- kiabálok rá.

-Nem akarlak itt hagyni. Főleg azok után nem hogy láttalak a földön tiszta véresen. Ha nem jövök lehet hogy elvérzel.

-Az azért volt mert idióta voltam és mozogtam, de ígérem jó leszek és ágyban maradok. Csak légyszíves menj haza.

-Nem akarok!- makacskodik.

-Eren légyszíves!- Kezdek dühös lenni.

-Nem Levi!

-Oké, akkor soha többet nem szólok hozzád. Sőt a közeledbe nem megyek!

-Ezt....ezt nem teheted.- dadogja.

-Eren válasz! Vagy magadtól mész haza, és akkor majd minden délután meglátogatsz. Vagy szólok a nővérnek hogy küldjön ki és akkor soha nem engednek be hozzám.

-Miért csinálod ezt velem? Miért nem hagyod hogy veled legyek? 

-Nem akarom hogy tönkretedd magad, azt meg főleg nem hogy miattam. Hidd el megleszek.

-Nem azt mondom hogy nem lennél el nélkülem....csak egyszerűen nem akarlak itt hagyni. Szeretlek Levi...és tudom hogy a koleszba csak halálra aggódnám magam.

-Gyere.- mondom és megemelem a takarót, jelezve hogy feküdjön mellém.  Bemászik az ágyba és hozzám bújik. Fejét a mellkasomba fúrja.

-Szeretlek Levi....

-Én is szeretlek Eren.- Megcsókolom feje tetejét és becsukom a szemem. Így alszunk el. Másnap reggel arra kelek hogy egy nővér babrál a mellettem lévő géppel. Kinyitom a szemem és ránézek. Tekintetünk találkozik, Erenre pillant mire és ujjamat a szám elé rakom jelezve hogy maradjon csendbe. Bólint és tovább tevékenykedik. Becsukom a szeme és orromat belefúrom Eren hajába. Szorosabban ölelem magamhoz mire ő mocorogni kezd. Álmosan nyitja ki szemeit és körbe pillant. Felül és megdörzsöli a szemeit. 

-Jó reggelt.- mormogom.

-Neked is.-mosolygok és átölelem derekát. Bele fekszek az ölébe mire ő simogatni kezdi a fejem. Eljátszadozik tincseimmel ami most be kell hogy valjam nagyon jól esik.

-Eren....ami a tegnapi beszélgetésünket illeti- szinte azonnal közbe vág. Nem hagyja hogy végig mondjam.

-Levi én nem akarlak itt hagyni! 

-Hagyd már hogy végig mondjam! Idióta.- Megfordulok, így most egyenesen a szemébe nézek.

-Jól van bocsi....-motyogja és eltűri a hajam az arcomból.

-Szóval, gondolkoztam....és arra jutottam hogy talán mégis csak jobb lenne ha itt maradnál. 

-Tényleg?- néz rám csillogó szemekkel, mire én csak bólintok és lehúzom egy csókra.

-Tényleg. 

.

.

.

(1 hét múlva)

-Akkor ma haza mehetek?

-Igen, még delelőt csinálunk egy gyors röngent aztán mehetsz is, viszont 3 napig otthon kell pihened és tesnevelés alól is felmentelek.

-értem. -sóhajtok.

-Pontosan mikor is lesz az a röngen?- kérdezi Eren.

-Nos..-elkezd nézni valami papírt.- Fél 11-kor. Addig össze is tudtok pakolni.

-Értem. - motyogom.

-Akkor majd a röngenen találkozunk.- int az orvos és elmegy.

-Remélem ha már a koleszban leszek mész suliba.- Nézek Erenre. Aki az ágy melletti széken ücsörög és reggelizik.

-Nem, eszem ágába sincs. Majd csak veled együtt  megyek. - mosolyog.

Sóhajtok.- rendben. akkor majd tehetsz egy szívességet.- vigyorgok perverzül.  Eren nagyot nyel és félénken megkérdezi.

-M..mit? -felnevetek.

-Majd megtudod. De most inkább gyere és segíts össze pakolni. - mondom miközben kiveszem az ágy alól a bőröndöm és a szekrényhez lépek.Elkezdek pakolni, Eren időközben oda jött és segített.

-10 óra.- szólalt meg.

-Igen. van még 30 percünk. -mosolygok és hátradöntöm Erent az ágyon. Lába közé térdelek és úgy csókolom meg.

-Levih...-liheg és próbál eltolni.- Ez...rá ér...nem? 

-Nem...- suttogom a nyakába.mire megborzong. - Már kerek 2 hete vágyom rád. Nem bírom. -Ismét megcsókolom és rágcsálni kezdem alsó ajkát.Benyúlok pólója alá és végig simítok hasfalán. Jólesően belenyög csókunkba és elválik tőlem. Megfogja a kezem és kipirultam néz rám.- Menni kell röngenre. Bármikor benyithatnak.

-Nyugi még van időnk. -Neki lököm csípőmet mire egy újabb édes nyögés hagyta el ajkait. Kezeit a feje fölé rakom és teljesen feltűröm a pólóját. Szívogatni kezdem mellbimbóját. 

-Ah..Levi...Neh..hagyd..ah-nyögi. 

-Levi gyere röngenre.- nyit be az orvos. Erenbe megfagyott a vér is.

-Jaj doki....

-Ne haragudjatok.- nevet.- kaptok 5 percet oké?- sóhajtok.

-Jól van.- Az orvos kimegy én meg felkelek és Erenre pillantok.

-idióta.- Nekem dob egy párnát.-Ezt most miért kellet?

-Mos mi van?-Akadok ki.-  Ne aggódj tök jól össze haverkodtam az orvossal. 

-Akkor is. Tök ciki volt az egész!- kiabálja. sóhajtok.

-Ne sóhajtgassál! Ez mos nagyon dur...- megcsókolom hogy elhallgasson.

-ne haragudj...nem gondoltam bele a te helyzetedbe. -Suttogom.

-Menjünk rögenre....

-Jól van.-mosolygok és elmegyek vele a dokihoz. Hamar megcsinálták a röngent. Megkaptuk az eredményeket és mehetünk is végre haza. Már alig vártam hogy végre ledőlhessek a saját ágyamba és magamhoz szorítsam Erent. Csak megakarom ölelni, meg akarom csókolni és levetkőztetni. Egész éjjel mocskos dolgokat akarok vele csinálni.