Sziasztok! 

Itt a 17.fejezet is. Jó szórakozást.

-Eren! Te maradj. - kiabálom. Megvárom míg mindenki kimegy és becsukom az ajtót.

-Mit szeretnél?- kérdezi.

*Levi szemszög*

-Semmit, csak hiányoztál-megcsókolom. Azonnal vissza csókol és bejutásért könyörög, megadom neki és nyelveink táncba kezdenek.

-Szeretlek Levi.- suttogja.

-Css....most ne beszélj.- mondom és folytatom csókunkat. Ráültetem az egyik padra és kulcscsontját kezdem csókolgatni. Megszívom és kicsalok belőle egy édes nyögést. Elkezdem kigombolni ingét, minden gomb után megpuszilom felsőtestét.

-Levih...-nyögi.

Végig csókolom egész testét, hasánál meg is szívom. Felhajolok és megcsókolom. Egyszer csak kinyílik az ajtó és Petra lép be rajta.

-Hadnagy!- idegesen felé fordulok, Eren zavartan próbálja magát takargatni. Petra teljesen elpirul.

-Mit akarsz?- szegezem neki a kérdést.

-Bo..bocsánat hogy megzavartalak..de le kéne ellenőrizni pár termet.

fájdalmasan sóhajtok és kicsit elhajolok Erentől, begombolom az ingét.

-Értettem 1 perc és ott vagyok, várj meg kint.- Petra bólint és kimegy. 

-Mennem kell. - megcsókolom Erent.

-Tudom, menj csak. Én vissza megyek ablakot mosni.- Leszáll a padról. Együtt kimegyünk a teremből. Petra az ajtó mellet áll.

-Akkor sziasztok.- Köszön el Eren.

-Csillogjon az az ablak.- Rácsapok a seggére. Össze rezzen és megfeszül. Pirultan hátra néz. Kacéran mosolygok rá, vissza fordul és elindul az osztályához. 

-Szóval....ti együtt vagytok?- kérdezi Petra.

-Igen, baj? -nézek rá.

-Dehogy!- mentegetőzik, majd mosolyogva rám néz.- Csak örülök hogy végre boldog vagy.- mondja őszintén. Mindig is ilyen volt. Nem tudom miért de amióta osztálytársak vagyunk, úgy viselkedik mintha az anyám lenne. De igazából örülök neki....legalább van valaki akire mindig számíthatok.

-Kösz Petra. De ha lehet legközelebb kopogj mielőtt benyitsz.

-Minden félekép-nevet. Lementünk az udvarra. Ott minden rendben volt, a termek is nagyából rendben voltak. Persze volt amit újra kellet kezdeni, Végig sétáltunk  a folyosókon.

-Szerintem minden jó.- mondja Petra.

-Igen, már csak a termünk van.- bementünk és még mindig azt takarították, szinte semmi változás.

-Mi a francot csináltatok eddig?

-Ablakot mostunk.- mondja az egyik lány.

-Mikor kezdtétek el?

-Úgy 20 perce.- válaszol.

-20 perc?- kiakadok.

-Jaj nekem.- mondja Petra.- Levi nyugi, lélegez.

-20 perc alatt én 2 termet kitakarítok tök egyedül.

-Levi!- jön oda Eren.

-Nem segítenél? Mind tudjuk hogy te szakértő vagy. Mi lenne ha megmutatnád hogy kell.-Sóhajtok.

-Legyen, más különbem sose végzünk. - mondom és elkezdek takarítani. Kb. 5 perc nem telt el de már végeztünk. 

-Na akkor mehetünk.- Mondta Jean.

-Gyere Eren. - fogtam meg a kezét. Lementünk az udvarra. Már minden osztály lent volt. Eléjük álltam.- Nos, köszönöm a munkátokat. Remélem hogy ezentúl senki sem fog firkálgatni az iskolában. Ha mégis akkor a büntetés nem mindig csak a takarítás lesz. De nem is húzom tovább az időt, menjetek haza és holnap ne hogy késetek. Na menjetek.- Elkezdtek tapsolni majd lassan elindultak. Oda megyek Erenhez és átölelem.

-Mehetünk?- kérdezem mire ő bólint és megcsókol. Össze kulcsoltam ujjainkat és elindultam vele a koleszba. Mikor oda értünk kinyitottam az ajtót és lelöktem Erent az ágyra. Elé léptem és elkezdtem kigombolni az ingem.

-Levi...mire készülsz?

-Szerinted?- kérdésemre elpirult. Fölhajolok. -Kívánlak Eren, már 1 éve nem láttalak.

-Tudom, és ezért is félek hogy fájni fog...-sóhajtok.

-Akkor se fájt mikor először csináltuk akkor se fájt, akkor most mitől félsz?-kicsit feszeng. Látom hogy eltitkol valamit. Leülök az ágy szélére.

-Eren...mi a baj? Látom hogy van valami amit nem mondasz el.

-Semmi....csak..- ő is felül. 

-Csak?

-Elmondom de ígérd meg hogy nem fogsz megutálni és hogy nem hagysz el.

-Megígérem csak mond már.-fájdalmasan sóhajt.

-Oké...-kifúja a levegőt.- Szóval, mikor elmentél...akkor nagyon magam alatt voltam, folyamatosan csak hibáztattam magam. Próbáltam felejteni. Bárokba jártam és hát ott az egyik pasi rám mászott....én nem ellenkeztem mert felejteni akartam...viszont mikor a lakásán csókolgatni kezdett akkor.... -Könnyes lesz a szeme.- Egyszerűen nem tudtam  elviselni és megpróbáltam eltolni de lefogott és....-sír.- és megerőszakolt. Annyira sajnálom Levi! Én...Én tényleg nagyon szeretlek!- Kiabálja és kifut a szobából.

-Hé Eren!- kiabálok és utána futok. Eren éppen az úton készül át futni.

-Eren vigyáz!- kiabálok mert jön egy kocsi. Oda rohanok és ellököm az útból, viszont én már nem tudok arrébb menni. A kocsi fékez de már túl késő. Az úton fekszem. Érzem ahogy valami folyadék végig folyik az arcomon, oda nyúlok. Ez..ez a vérem? Eren sírva emeli föl a fejem.

-Levi! Levi ne halj meg! Kérlek ne hagy itt. Az egész az én hibám ne haragudj! LEVI!!- Szószerint bőg. Nem akarom hogy sírjon. Meg akarom nyugtatni. Felköpök egy kis vért.

-E..ren.- Nyögöm rekedtes hangon.

-Kérlek ne haragudj! -Meg akarom érinteni de a kezem nem mozdul. Már hallom a mentő autót. Erőt veszek magamon és megemelem a kezem. Megérintem az arcát. Közbe a mentősök is megérkeztek. Rámosolygok Erenre és elhúzom a kezem, ezzel egy vér csíkot hagyva gyönyörű arcán. A mentősök felraknak egy hordágyra és betolnak az autóba. Folyamatosan Erent nézem. Kétségbe esetten ül az aszfalton és engem néz. Becsukják az ajtókat és elindulunk. Lassan minden elsötétül. 

https://youtu.be/dCRmVEsyfKE

Ez nem a vég. ez nem lehet a vég. Én jól vagyok csak Erenhez kell mennem. Hogy történhetett ez? Hisz az egész egy kis kalandnak indult. Hogy fajult idáig? Még egy szög a koporsóba, még egy láb a sírba. Ez lenne a vég?Egy gyerek lennék akit már nem lehetett megmenteni? NEM! Elutasítom a halált! Eren....Fogd meg a kezem és mutasd az utat. Hallom a szirénákat. Olyan gyenge vagyok. Nem tudok mozogni. A kocsi rázkódik. Érzem ahogy belém nyomják a tűket és egy álarcot raknak rám. A kocsi hirtelen lefékez. Nehezen de kinyitom a szemem résnyire. 

-Hol...vagyok?- Kérdezem rekedtes hangon. Olyan nehéz beszélni.

-Felkelt a beteg. Gyorsan! Azonnal meg kell műteni. -kiabálja egy férfi hang. Műteni? Engem? Miért?

-Mi a diagnózis?

-Betört koponya, 3 borda szintén eltört. Nagy a veszélye annak hogy az egyik átszúrja a tüdőt. lehet hogy belsővérzése van de ez nem biztos.

-Jól..jól vagyok.- mondom.

-Ne beszéljen!

-Jól..vagyok. Engedjenek....el.

-Valaki jöjjön már!- kiabál egy nő.

-Én...jól vagyok.- Erőt veszek magamon és megpróbálom kihúzni a tűt a karomból. Valaki lefog.

-Ne tegye! Gyorsan altatót!

-Én jól vagyok! -Nyökögöm. végig száguldunk egy fehér folyosón. Bevisznek egy terembe és érzéstelenítenek, végül az altatót is belém fecskendezik. Lassan becsukom a szemem és elalszok. Eren...Erent akarom. Át akarom ölelni. Én jól vagyok. Nincs semmi bajom. Fel akarok kelni. Elakarok innen menni! Hagyanak békén! Mondtam már! Ezerszer mondtam már én jól vagyok! A francba is! Miért? Miért? Valaki segítsen. Az erős fény zavarja a szemem de nem tudok mozogni. Nem tudok ellenállni. Hallom a gépcsipogását ami a szívverésem mutatja. Egyre jobban gyorsul.

-Doktor úr!

-Látom. Valaki nyugtatót!- Megint megszúrnak. 

-Szikét. Ki kell vennünk egy csontot. - Hagyák abba! Halok minden egyes szót. Hallom hogy mit csinálnak velem! Szörnyetegek! Valaki segítsen nem akarok meghalni. 

-Oké. most eltávolítjuk a vért. - Miért? Eren miért? Miért pont velem? Miért pont most? Még nem is tudtam elmondani hogy menyire szeretlek.

-Túl nagy a vérveszteség!

-Hozzanak még vért!

-Gyorsan különben elveszítjük!- Nem. Még nem halhatok meg. Még...még látnom kell Erent. Még megkel ölelnem. még meg akarom csókolni. Nem tehetik ez velem. Felakarok kelni. Kicsit sikerül mozognom.

-Mi ez? Nem adták be az altatót? Vagy ilyen gyorsan ki ment a testéből?

-Nem, még nem szabadna.

-Adjanak neki még egy adagot.

-N..e...m- Erőltetem ki a betűket és telesen legyengülök. 

-Doktor úr! Az érzéstelenítő már nem hat. 

-Már mindegy! -Érzem a vágásokat. Érzem ahogy össze varnak. Eren...Eren ez fáj. Nagyon fáj. Vicces nem? Ez lenne a vég? Ez lenne a sorsunk? Már sose lehetünk együtt? Sose lehetünk boldogok? Sajnálom Eren. Kérlek bocsáss meg. Szeretlek. Nagyon szeretlek. 

-Kicsi az esélye annak hogy túl éli. Túl sok vért vesztet. Nem hiszem hogy megtudom menteni. Csak rajta áll hogy túléli e. De nagy a valószínűsége annak  hogy meghal.

Nem! Minden perc,minden óra, minden nap! Ez nem a vég!Ez nem a vég!