Sziasztok meghoztam a 14. fejezetet is. Ez lett a leghosszabb. 2115 szó. Mostanában szokásommá vált hogy rakok be nektek zenéket is. Hát most is tettem, remélem sikerült eltalálnom a hangulatot.

Remélem tetszeni fog. 

-Hogy teheted? Ezt mégis hogy képzelted Eren! És én még képes lettem volna egy itteni egyetemre menni. csakis miattad. - ordítom könnyes szemekkel.- Soha többet ne gyere a közelembe! Utállak...- mondom elfojtott hangon és könnyes szemekkel elrohanok.  

*Eren szemszög*

Levi ütése teljesen kijózanított. A földön ülök és nézem ahogy kirohan. Mit tettem? 

-Levi! - kiáltok utána és felállok.

-Eren!- Hallom Armin hangját.

-Armin! Miért nem szóltál rám?

-Mi van? - kiakad- Én szóltam előre! Ne engem okolj a saját hülyeséged miatt! -kiabál. Nem válaszolok neki csak futok Levi házához. Mikor oda érek bekopogok. 

*Levi szemszög*

Az ajtó előtt ülök össze kuporodva könny áztatta szemekkel. Hirtelen kopogást hallok.

-Levi! Levi én vagyok az nyisd ki. Kérlek..beszéljük meg.- Eren az...Nem. Nem akarom látni soha többet. Elég volt. Átvert! Csak kihasznált!

-Menj innen Eren! -kiabálom.

-Levi... LEVI AZONNAL NYISD KI!- Dörömből az ajtón.

-NEM! -kiabálom! Menj innen! Soha többet  nem akarlak látni! Átvertél!...-ordítom sírva.-Elmegyek  Tokióba egy jó egyetemre...- Mondom.

-Levi..kérlek beszéljük meg.- már ő is sír. Kinyitom az ajtót. Eren az ajtó előtt térdel. 

-Nincs mit megbeszélni Eren...- nézek le rá.- Te csak a barátságunkat próbáltad menteni.....a barátságunkat amit tönkre tettem....

-Nem...én tényleg..

-Eren kérlek. Döntöttem. Ennek nincs semmi értelme. Szombaton elmegyek Tokyóba...oda fogok költözni. Te pedig felejts el engem...-motyogom.

-Levi...ne..-sír.

-Döntöttem...ég veled.- mondom és becsukom az ajtót. Lecsúszok a földre és felhúzom a térdeimet.

-Franca! A kurva életbe hogy lehettem ekkora idióta.- kiabál Eren. Még jobban elkezdek sírni. 

Attól a naptól kezdve nem találkoztunk Erennel. A ballagásra sem jött el. Biztos rosszul érzi magát a történtek miatt....nekem is rossz, de..így lesz a legjobb mindkettőnknek. A nyáron elmentünk anyával Tokyóba beiratkozni egy művészeti egyetemre. Augusztusban már be is költöztem a koleszba. Szerencsére nincs szobatársa. Így minden sokkal könnyebb lesz. Enyém az egész szoba. Úgy rendezem be ahogy akarom nem kell senkihez se alkalmazkodnom és a rendet is könnyebb lesz megtartani.Éppen a szekrényembe pakoltam be mikor valaki kopogott az ajtón.

-Leeeviii.-jaj ne. Mond hogy nem. Kinyitom az ajtót.

-Ezt nem hiszem el. Hanji te meg mégis mi a fészkes fenét keresel itt!?- kérdezem idegesen. Nevetve rám, vagyis a vállamra támaszkodik.

-Ügye te se gondoltad komolyan hogy majd hagyom hogy  ilyen depressziósan egyedül legyél Tokyóba?

-Miért is reménykedtem- sóhajtok- nem inkább Erent kéne pátyolgatnod?

-Neki ott van Armin meg Mikasa.

-Mikasa mi...?- kérdezem gúnyosan.

-Aha...te meg itt vagy egyedül védtelenül.- Ölelget.

-Szállj már le rólam. -próbálom eltolni de olyan mint egy pióca.Teljesen belemászik az arcomba.

-Nem hagyhatom hogy a felsőbb évesek bántsák az én ici-pici kis törpe Levimet.

-Meg tudom magam védeni! -Jelentem ki.

-Tudom persze Levi. Én tudom hogy milyen erős vagy és hogy simán elintézed őket. -Szarkasztikusan hangsúlyoz.

-Engedj el te négyszemű liba! -Lehámozom magamról. Végre kapok levegőt.

-Levi...- Kezd bele komolyan.

-Igen.- néz rám komolyan.

-Sírj..

-Heh?

-Gyere.- Magához szorít.- Sírj csak a vállamon. Enged ki nyugodtan. 

-Hagyál már Hanji!

-Tudom hogy még mindig bánkódsz Eren miatt.- Elkerekedik a szemem. Hirtelen hatalmas fájdalom nyilall a mellkasomba. Arcomat belefúrom Hanji vállába és elkezdenek potyogni a könnyeim.

-Nah....látod, mondtam én.- Elkezdi simogatni a fejem.

-Erről senkinek egy szót se.- Morgom.

-Persze,persze.-Érzem hogy elmosolyodik.Pár perc múlva eltávolodok tőle.

-Nah jobb?-Kérdezi. Bólintok alig észre vehetően és vissza térek a pakoláshoz.

https://youtu.be/BpmJh2CjSIA

-Úgy látom dolgod van, szóval inkább nem zavarlak. Ha kellenék akkor csak szólj a 77-s az én szobám.- Vigyorog.

-Oké...-motyogom.

-Akkor szia. -int.

-Hanji..- szólok utána mire ő kíváncsian rám néz.-  köszi....-mormogom.

-Ugyan...mire valók a barátok?- Nevet. Hát Hanji, az az igazság hogy fogalmam sincs...

-Nem tudom...- motyogom. Mire ő csak elhúzza a száját és kimegy a szobámból. Tovább pakolok a szobában, kitakarítok és mindent elrendezek. Holnap lesz az első nap. Bárcsak itt lenne Eren...

Nem. Ilyenre még csak gondolnom sem szabad. Jobb neki nélkülem... ezekkel a gondolatokkal aludtam el. Hamar eljött a holnap, aztán a holnap után. Teltek a napok, hetek hónapok. Az egyetemen én lettem a diáktanács elnöke. Mindenki tisztel és megbízik bennem. Most van az utolsó nap és mégis egy csomó dolgom van. De szeretem ezt csinálni. Ilyenkor úgy érzem hogy az embereknek szükségük van rám. A munkámat Hanji idegesítő hangja zavarta meg.

-Hadnaaaagy!- Jön be az úgy nevezett irodámba. Sóhajtok.

-Mondtam már hogy ne hívj így! 

-De hát mindenki így hív. Nem akarok kilógni. - veszek egy mély levegőt. 

-Mit akarsz?

-Ja semmit csak nem akarom hogy egyedül érezd magad.- felül az asztalomra és a papírokkal kezd játszani. Végig nézi őket stb.

-Ez kedves tőled de jobb szeretek egyedül lenni.Azokat meg tedd le-Folytatom a papír munkát.

-jaj Levi ne csináld már!

-Te ne csináld már és nyögd ki hogy mit akarsz. 

-Jól van. Meg akartalak kérni hogy...

-Hogy?

-Hogy töltsd nálunk a nyarat.

-Mi van?

-Jaj Levi csak 3 hónap. A szüleid elváltak. Apukád isten tudja hol van anyukád a pasijával. Te meg.. egész nyáron itt vagy. Kérlek..

-Most komolyan? 3 hónap. Veled!?

-Meg a nagyimmal.

-A nagyidat szeretem. Vele lehet normálisan beszélni. Oké.Legyen. De ha az idegeimre mész azonnal elmegyek!

-Oké. Ajj szinte magam elött látom ahogy nagyival teázol. Komolyan Levi néha olyan vagy mint egy öregember.

" ez a zsémbes öregember ". Egyből eszembe jutnak Eren szavai. Össze szorul a szívem. Azt hittem már túl vagyok ezen. A fenébe is.

-Mikor induljunk? 

-Hát. Még megcsinálom a papírmunkát. Aztán össze pakolok és utána mehetünk is.

-Jaj istenem olyan izgatott vagyok! 

-De ügye nem kell egy ágyba aludnunk?

-Nem én majd egy matracon fogok aludni. Te pedig az ágyamon.-Mosolyog.

-Akkor jó. Pár perc és végzek. -Még megírom az utolsó lapot- Nah mehetünk? 

-Mindjárt csak elmegyek a mosdóba.

-Oké. Nekem még beszélnem kell az egyik harmadévessel, bezárnád majd az ajtót?

-Persze. Bízd csak rám. -Ezzel ott is hagytam. Elmentem az egyik harmadévessel beszélni majd  a koleszba és össze pakoltam. Át mentem Hanjihoz.

-Én kész vagyok. Te?

-Én is. Úgy hogy indulás! -Mondta vidáman.

Elmentünk az állomásra, felszálltunk a vonatra és már mentünk is Hanjiékhoz.

-Mond csak Levi..

-Nocsak.. már nem hadnagy vagyok?

-Ááá most inkább nem idegesítelek. Majd szeptemberben-rám kacsint. sóhajtok.

-Inkább mond...-vesz egy nagy levegőt.

-Te...gondolsz még Erenre? -Nagyot dobban a szívem. És mintha nem is hallottam volna a kérdést bámulok kifelé. 

-Nem akarok erről beszélni...- mormogom végül.

-Tudtam. Te még mindig szerelmes vagy Erenbe ügye Levi? Nem hibáztatlak. Nekem is nagyon hiányzik. Már egy éve nem láttam. Igaz mindig beszélünk de az nem ugyan az...Képzeld holnap ballag, te is eljöhe..

-MIT NEM ÉRTESZ AZON HOGY NEM AKAROK ERRŐL BESZÉLNI. NEM AKAROK TUDNI ERENRŐL NEM ÉRDEKEL HOGY MI VAN VELE! MÁR RÉG TÚL VAGYOK RAJTA!-Kiabálom dühösen.

-Ne... ne haragudj. Nem tudtam hogy még mindig ilyen erős érzelmeket táplálsz felé.-Motyogja.

-Ez volt végig a terved ügye? Tudtad hogy még mindig nem léptem túl rajta. Vagyis nem teljesen...

-Levi én...

-Tudtad és ezért hívtál el magadhoz.- Bólint.

-Köszönöm...Hanji.- mormogom.

-Ugyan....

Az út további része csendben ment. Végül jó 2 órás út után végre megérkeztünk. Beléptünk a házba. Hanji egyből rohant a hűtőhöz mert már nagyon szomjas volt. Én szépen levettem a cipőm, félre raktam és leültem a nappaliba. Végül az egész nyarat Hanjival és a nagymamájával töltöttem. De inkább a nagyijával. Hanji pedig csak ránk akaszkodott.

-Nem értem! Hogy tudjátok meginni ezt az undorító teát?-Panaszkodik Hanji.

-Jaj Hanji drágám attól még hogy te nem szereted más még szeretheti. - mosolyog a nagymama.-Ma mentek vissza?

-Igen. Bár nem szívesen hagyom itt a társaságát.

-Jaj Levikém, olyan aranyos vagy. Igazi úriember. Biztos oda meg vissza vannak érted a lányok.

-Hát igen de nem igazán érdekelnek. Egyenlőre a tanulással akarok foglalkozni. 

-Helyes. Hanji te is oda figyelhetnél a többi tantárgyra ne csak a biológiával foglalkozz:

-De ha egyszer az köt le?

-Na jól van. nem húzom az időt menjetek készülődni. Teszek el nektek pár rizsgombócot.- Kimegy a konyhába. Én és Hanji meg elkezdünk készülődni. 20 perc múlva már a vonaton ülünk és megyünk Tokyóba. Végül unalmas 2 óra után megérkeztünk. Hanji rohant a szobájába Petrához.

-Jáhúúú. -végig kiabálta a folyosót.

-Ne rohangálj!- Kiabáltam rá.

-Na mi van amint lehetőséged van rá egyből parancsolgatsz?

https://youtu.be/vgB_ioDN7VQ

-Tch....- Megfogom a kulcsot és belerakom a zárba. Hát ez? Nincs bezárva? Pedig én mindig bezárom még akkor is ha csak a büfébe megyek. Óvatosan benyitok. Az egyik ágynál ott van 2 bőrönd és egy táska. Csak nem? Nem az nem lehet. Nem akarok szobatársat tök jól elvoltam itt egyedül. Ráadásul ahogy elnézem elég rendetlen. A ruhái kiszórva az ágyára, és még az ajtót is nyitva hagya. Érzem hogy nem leszünk jóba.

*Eren szemszög*

A Levivel való szakítás. Nagyon megviselt. Semmi se tudott vissza hozni az életbe. Akkor éreztem magam egy kicsit jól mikor Hanji írt hogy Levi mit csinál a suliba. Hallottam hogy máris ő lett a diáktanács elnöke és hogy elsőéves létére mindenki tiszteli és felnéz rá. Elmondhatatlanul büszke vagyok rá. Sose fogom megbocsátani magamnak azt amit tettem. Végül nekem is sikerült le érettségiznem. Beiratkoztam egy egyetemre Tokyóba. Reménykedve hogy majd össze futok vele egyszer az utcán..és akkor majd bocsánatot kérhetek tőle. Persze nem várom el hogy megbocsájtson. Egyszerűen csak elakarom mondani neki hogy menyire sajnálom.

Megérkeztem a koleszbe. Beléptem a szobámba. Úgy látszik a szobatársam még nincs itt. Azta mekkora itt a tisztaság. Egy porszem nincs itt. Lerakom a cuccom a szabad ágy mellé, és elkezdek kipakolni. Lehet inkább meg kéne várnom a szobatársam,hogy melyik szekrénybe pakolhatok. Addig lemegyek és veszek valami kaját. Azzal el is mentem.

*Levi szemszög*

Elkezdek bepakolni a szekrényembe. Egyszer csak ki nyillik az ajtó és egy alak lép be rajta. 

Hisz ez...

-L..Levi? -Eren? Kiesik a ruha a kezemből és dermedten állok.Nem tudok mozogni. Nem tudok megszólalni. Mi folyik itt?

-Levi!- Boldogan ölel magához. Percekig csak állunk majd mikor észhez térek ellököm magamtól úgy hogy ő az ágyára esik.

-Eren! Mi a fenét keresel itt? -Szegezem neki a kérdést.

-Itt lakom.- mondja egyszerűen.

-Ezek szerint....Ugyan arra az egyetemre jelentkeztél mint én..de akkor hogy hogy nem láttam a jelentkezési lapod? - Gondolkozok- Hanji.-ejtem ki idegesen a nevet majd kirongyolok a szobából.

-Hé hova mész?-Szalad utánam.

-Maradj ott!- Kiáltom és kopogás nélkül bemegyek Hanjihoz.

-Nahát hadnagy!-Lepődik meg.

-Még elmész WC-re mi!? - idegesen megragadom a pólóját.

-Hoppá hát rájöttél.- Nevet kínosan.

-Hanji ezt mégis hogy képzelted?- akadok ki.

-Meglepetésnek szántam..-mosolyog és elnéz az ajtóra. -EREN!- Kiált és bele ugrik az említett fiú nyakába. Sóhajtok és vissza megyek a szobámba. Idegesen leülök az ágyra. Fogom a fejem és azon gondolkozok hogy hogy történhetett ez meg. Pont velem.

-Levi....-hallom Eren hangját. Felnézek rá.

-Nézd...én csak..azt akarom mondani...hogy..hogy..-az egész teste megfeszül- nagyon sajnálom érted! Utálom magam amiért ezt tettem veled! 

-Hagyd abba..-motyogom.

-Nem ezt elmondom. Már egy éve elakarom mondani.....Nem várom el tőled hogy megbocsájts ahogy azt se hogy minden ugyan olyan legyen mint régen.

-Mondom hogy  hagyd abba!!! 

-De kérlek..adj egy esélyt!-Csak hallgatok és nézek magam elé. Miért kell itt lennie? Miért mondja ezeket? Miért? Miért? Miért történik ez velem?

-M...majd..-sóhajtok- gondolkozok rajta.- mondom végül. - megkönnyebbülése fellélegez.

-Köszönöm senpai.

-Ö..Senpai?- kérdezek vissza meglepődve.

-Igen vagy jobban szereted a hadnagyot?

-Ho..honnan tudod hogy így hívnak?

-Hanji mindent elmondod.

-Értem...óóó az a négyszemű nő- mondom gúnyosan.

-Hallottam ám törpe.- Szólal meg Hanji az ajtóból.

-Mit akarsz?-kérdezem rögtön. Eren csak pislog ránk. 

-Csak kíváncsi voltam hogy mikor estek egymásnak szerelmesen. -megöleli magát kipirulva.

-Te idióta pápaszemes hülye nő! -Felkapok egy söprűt és elkezdek felé futni. Hanji nevetve fut el. Végig kergetem az egész koleszon. Az ott lakók már hozzá szoktak ehez. Végül vissza térünk a szobámba.

-Aúú..Levi most nagyon durva voltál. -Fogja a fejét és leül egy székre.

-Megérdemelted. - Mérgesen dőlök neki az asztalomnak.

-Ti...mindig ilyenek vagytok?

-Aha..tökre élvezem.- Forog a székkel.- Tök vicces mikor Levi idegesen kerget végig az iskolán a koleszon, az utcán. -sorolja.

-Hát én annyira  nem élvezem. Csak a végét mikor elkaplak.- sóhajtok.

-Értem.- mormogja.

-Hmm..magatokra hagyalak titeket?-kérdezi Hanji.

-Azt csinálsz amit akarsz.- Mondom egyszerűen.

https://youtu.be/ZtprSm28a6Q

-Akkor megyek. Sziasztok.- Köszön el és boldogan szökdécselve elmegy. Elbambulok. Csak nézem a földet és gondolkozom. Hogy kéne kezelnem a helyzetet? Eren fészkelődni kezd. Sóhajtok.

-Figyelj Eren...- csillogó szemekkel felnéz rám.-jobb ha már most az elején leszögezzük a szabályokat.

-Szabályok..?- bólintok.

-Első:Minden hétvégén takarítunk. 

 Második: Nem csinálhatsz rendetlenséget és nem hozhatsz fel ide vendégeket a megkérdezésem nélkül.

 Harmadik: Az ajtót mindig be kell zárni akkor is ha csak 5 percre mész el.

Egyenlőre ennyi jutott az eszembe. Ha lesz még valami szólok. Oké?

-Rendben..és..ő..melyik az én szekrényem? 

-Az amelyik az ágyad végébe van. Hogy pontos legyek. A szobának az a része a tiéd. Ez a része pedig az enyém. A mosdó ott van.- mutatok egy ajtóra.

-Értem köszönöm. Akkor én be is pakolok. -Fel áll és kinyitja a szekrényt, elkezdi behajtogatni a ruhákat. Csendben figyelem amit csinál.

-Ajj istenem nem bírom ki!- mondom és oda megyek hozzá.- kiszórom a ruháit.

-Héé mit csinálsz?- kérdezi kiakadva.- Már majdnem kész voltam.

-Te komolyan ezt nevezed hajtogatásnak? - sóhajtok. jól figyelj mert csak egyszer mutatom meg.- bólint én meg össze hajtok előtte egy pólót és egy nadrágot.- most próbáld meg te. 

-Oké...-össze hajt egy ruhát.

-Nem igaz. szerinted ez hasonlít az enyémre?

-Hát nem igazán...

-Na jó..segítek de csak most az egyszer. Adogasd a ruhákat.

( Pár hajtogatós perc után)

Eren fáradtan eldől az ágyán.Ennyitől kifáradt? Mi lesz vele hétvégente? 

-Hadnagy...

-Hm?

-Köszönöm.

-Nincs mit.- sóhajtom.- Megyek lezuhanyzom.

- Oké.

Bemegyek a fürdőszobába és gyorsan lezuhanyzok. Felveszek egy boxert és egy pólót majd kimegyek.

-Végeztem menj te is.- Nézek rá és beletúrok nedves tincseimbe. Teljesen elpirul.

-O..oké..- dadogja és bemegy a fürdőszobába. Ledőlök az ágyamra. Tehát még mindig hatással vagyok rá. Hm.. jó tudni. Lehet hogy egy kicsit elszórakozok vele. Gondolom és elalszok.