| Arra születtünk, hogy meghaljunk |

-Ha meg akartok győződni arról, hogy tényleg érzitek egymás fájdalmát vagy épp segélykérését, akkor edzenetek kell - Nika a tó túloldalán foglal helyet egy pokrócon. Előtte az Árnyak Bibliája hever kinyitva, mellette a másik füzet, ami tele van nevekkel. Egyikünk sem tudott tovább aludni, még van másfél óránk a könyvtári találkozóig. - Hogy ne kelljen agyalnotok, hogy ez most egy fejfájás vagy egy vészjelzés - felhorkanok poénját hallva. Jól esik, hogy kezd feloldódni mellettünk.

-Mit találtál ki? - Kérdezem, miközben bemelegítem végtagjaimat. Loki is ugyanígy tesz mellettem. Ugyan nem aludtunk valami sokat, de egymás társasága rengeteget segített. Kevésbé vagyunk kimerültek és letörtek. Nekem már az is rengeteget használt, hogy a karjaiban feküdhettem, hogy szorosan magához ölelt.

-Loki kitűnő varázsló - végre felpillant a könyvből. Az említett szemöldöke kérdőn és meglepetten szalad fel. - Használd!

-Azt akarod, hogy ijesszek rá Desyre?

-Olyasmi, igen! - Küld felénk egy mosolyt barátnőm, majd visszafordul a vaskos kötethez. Nagy levegőt veszek és Loki felé fordulok. Kérdés csillan a szemében.

-Ne fogd vissza magad, drágám! - Pimaszkodom, amit megmosolyog.

-Ezt a kijelentést komolyan gondoltad? - Elnevetem magam.

-Elég, ha egy kerti törpét varázsol ide nekem késsel a kezében - Nika lassan, zavart pillantással néz fel rám. Próbálom visszafojtani nevetésemet, Loki azonban nem nagyon töri magát. Nika még nem tudja, hogy mennyire is félek azoktól a kis gyilkosoktól.

-Akarom tudni?

-Igen!

-Nem! - Reagálunk egyszerre Lokival, aki még mindig nevet. - Komolyodj meg drágám, és ijessz rám! - Szemtelenkedem a Csínytevések Istenével. Nevetése alábbhagy, vészjósló mosoly jelenik meg ajka szélén. Zöld fény csillan a szemében. Na, ez lehet nem volt jó ötlet!

X

Valaki a könyvtárban lévő nagy asztal köré több széket is idehozott. Az egyiken most Nika ül, ölében továbbra is az Árnyak Bibliáját tartja, kezében egy tollat fog. Amit fontosnak vél, aláhúzza nekünk és megjelöli az oldalakat is. A másik székben Frigga foglal helyet, mellette Sif áll.

Loki lemaradt Hogunnal beszélgetni, az ajtóban állnak. Néha odapillantok, egyáltalán nem tetszik Loki testbeszéde. Olyan, mintha veszekednének. Míg Hogun mosolyog, addig Loki testtartása feszült, szemében veszedelmes ígéret csillan.

-Nem biztos, hogy van elég katonánk a támadáshoz - Thor keserű szavai visszarántanak az asztalhoz.

-Ezt, hogy érted? - Érdeklődöm.

-A barátnőd által eddig átnézett nevek között elég sok katonánk szerepelt - Nika szája egy keskeny vonallá préselődik. - Már elkezdtük a kivonásukat. Sokan maradtak így is, de nem elegen.

-Meg kell oldanunk ennyivel - száll be a beszélgetésbe Sif is. Nika a fél füzetet átfutotta már, melyben azon Asgardiak nevei szerepelnek, akik helyét Árnyak vették át. Cseppet sem nekünk kedveznek a számok. A katonáink diszkréten és csendben végzik a kivonásokat. Nem ölték meg azokat az Árnyakat, akiket lelepleztünk, mindössze csak bebörtönözték őket. Legalábbis egyelőre.

Düh hulláma söpör végig a testemen. Azonnal Lokira pillantok. Már majdnem az asztalnál járnak. Arca nem árul el semmit, de Hogun még mindig vigyorog. Minden rendben? Néma kérdésemet tudom, hogy hallja. Párom mellettem áll meg, úgy tesz, mintha a kialakult beszélgetést figyelné. Hogun egy pöcs. Meglepnek szavai. Mi történt? Az asgardi harcost még sosem jellemezte így. Nem felhőtlen a kapcsolatuk, de sosem álltak ennyire bele egymásba. Majd elmesélem, de elég fura volt. Ennyivel lezárja a témát.

-Elnézést, hogy közbe vágok - áll fel Nika a székből. Minden szempár azonnal rászegeződik. - De ezt hallanotok kell - kiteríti maga elé a könyvet az asztalra. - Itt azt írják, hogy az Árnyaknak nagyobb esélyük van, ha nem Asgard támadásával kezdik meg a világok elfoglalását.

-Miért? - Volstagg mély hangját most hallom először kicsit ijedtnek. Ezek szerint még a legjobb harcosaink is félnek ettől a háborútól, pedig nem egy csatában vettek már részt.

-Mert így megoszthatják erőinket - Odinnak igaza van.

-Nem írják, hol kezdenének? - Thor kérdésére Nika még egyszer átfutja a két oldalt, majd lapoz is egyet. Csalódottan megrázza a fejét.

-Gondolom, nem annyira idióták, hogy ezt is leírják - horkan fel Loki.

-Nem - erősíti meg barátnőm. - De valami portálokról írnak még.

-A boszorkány körök - pillant felé Loki. - Azokkal elég sok helyre el lehet jutni a Kilenc Birodalomban a Bifröszt nélkül. Már, ha tudja az ember, hogyan használja.

-Kellene a térkép - szólal fel Sif. Kérdő pillantásommal találkozva kifejti. - Van egy térképünk, mely jelöli a Boszorkánykörök helyszíneit a Kilenc Birodalomban. Van, ahol rengeteg van, van, ahol csak egy- kettő.

-Megkeresem - még, mielőtt bárki bármit mondhatna, már be is lépek a könyvespolcok rengetegébe. Emlékszem, hogy nemrég Volstagg honnan hozta ki a térképet, így arra vezet az utam. Szerencsémre a térképek címei a közös nyelven íródta, így könnyű dolgom van.

Halkan, de hallom, amit a többiek az asztal körül beszélnek. Minden térkép címét elolvasom, soronként haladok. Van itt mindenféle. Asgardról több korból, a palotáról rengeteg. Friss és régi egyaránt. A Kilenc Birodalomról egyenként és összesítve. Midgárdon egy pillanatra megakad a tekintetem. Vajon mi lehet most Bennékkel és Roxyval? Mike-kal és a kedves feleségével? Nem szabad elkalandoznom! Ha vége ennek az egésznek, hazalátogatok. A rengeteg régi papiros között még csillagtérképeket is találok.

Percek telnek el, mire sikerül rátalálnom arra az egyre, amit ez idáig kerestem. Kihúzom a rápakolt többi térkép alól és kihajtom egy kicsit, hogy biztos az-e, ami rá van írva.

-Segíteni szerettem volna, de látom, már megtaláltad! - Hogun hangját hallva azonnal megpördülök. Kedves mosoly húzódik az arcán.

-Igen! - Összehajtom a kezemben lévő papírost. - Minden rendben van köztetek Lokival?

-Persze, miért? - Olyan meglepettnek tűnik. Mintha nem az előbb vitatkoztak volna valamin Lokival. Lágyan összevonom a szemöldököm.

-Csak úgy láttam, mintha vitatkoztatok volna valamin.

-Ja, hogy az - halkan felnevet, mely cseppet sem tetszik. - Rólad beszélgettünk.

-Rólam? - Állkapcsom megfeszül.

-Igen - most tűnik csak fel, hogy kezeit háta mögött tartja. - Érdekelt, milyen érzés egy félistennel, aki ráadásul maga a Főnix, ágyba bújni! - Tekintetem, ahogy az övé is elsötétül. Néma üzenetet küldök Loki felé. Erre azonban már semmi szükségem nem volt, mivel Hogun fejére hátulról rátapad Loki keze. A harcos szemei zölden felvillannak egy pillanatra, végül kővé dermed. Kezei előre esnek, melyből kés csusszan a hideg kőzetre.

-Árny! - Loki mellé lép, kezét meglengeti Hogun szeme előtt, hogy megbizonyosodjon róla, hogy biztos sikerült elvarázsolnia. Tekintetünk találkozik. - Nika épp az előbb tudatta velem, hogy megtalálta a nevét a kiskönyvben.

-A többiek?

-Még nem tudják - Hogun elé lép. - Halkan akartam cselekedni.

-Tudod, elég lett volna, ha szólsz - ráncolom a homlokomat.

-Hogy porrá égesd? - Megforgatom a szememet, de ajkamon halvány mosoly jelenik meg. - Még hasznunkra lehet. Elvileg az Árny Hogun közel áll a királyhoz. Talán kiszedhetünk belőle valamit - a térképpel játszadozom a kezemben, amikor eszembe jut valami. Az Árny Király halott. Én öltem meg Odint.

-De ő halott - ijedt tekintetemmel Loki égkék szemébe nézek. Olyan halkan csengenek szavaim, hogy az előttem álló isten is alig hallja őket. - Megöltem az Árny Odint - Loki szemében megcsillan a felismerés. Tudom, hogy ugyanarra gondol, amire most én. Ki vezeti így az Árnyakat?

Mozgásra leszek figyelmes Loki mögött. Arrébb lököm, hogy a mögötte álló Árny ne tudja megvágni őt. Egy tűzgolyó segítségével a sor végére repítem Hogunt. Hús égett illata csapja meg az orromat. Frigga sikolya visszhangzik a hatalmas, poros könyvtárban. Azonnal futásnak eredünk.

-Rám támadtak! - Mentegetőzik Hogun, mikor kiérünk a sorok közül. Mellkasán a ruhája egy foltban kiégett, alatta bőre piros. A húsa is látszik néhol. Loki nem próbál meg magyarázkodni, beveti a képességét és újra padlóra küldi a betolakodót.

-Elég legyen! - Harsogja Odin, de mindhiába. Nika egy kézmozdulattal jelzi, hogy ő elintézi Odint, én segítsek Lokinak. Thor és Volstagg már ott van közöttük, próbálja szétszedni őket. Loki képessége kirobban, leterítve a két másik harcot. A zöld hullám felborítja az egyik széket, papírokat repít a levegőbe, könyvek esnek le a polcokról. Meg kell kapaszkodnom, nehogy elessek.

Mikor újra feléjük pillantok, már nem csak egy Loki áll az Árny Hogun előtt, hanem négy. Mire Hogun újra feltápászkodik a földről, már fogalma sincs, melyik az igazi és melyik csak bűbáj. Az asztal másik oldalán Nika épp most közli Odinékkal, hogy Hogun nem velünk van. Az egyik Loki kezét elhagyja egy zöld gömb, majd egy másikét is. Az Árny harcos gyötrelmes sziszegése a jel arra, hogy erős fájdalmai vannak. Nem fogja vissza magát Loki.

-Szállj ki a fejemből! - Loki hangja mély és baljóslatú. Hogun a fejében beszél? Az ellenséges férfi elvigyorodik, párom keze pedig ökölbe szorul. Újabb erő labdák találják el az Árnyat, van, ami már a bőrét is felsérti.

-Nem mindegy, hogy hangosan mondom, vagy csak neked, hogy annyira aranyos, hogy próbálsz jó lenni! - Mindenki, aki hallotta ezt a mondatot, ledermed. - Őket könnyű becsapni, na de, hogy már saját magaddal is ezt tedd - ciccegni kezd. Loki tekintete kezd elsötétülni. Elindulok felé. - Mindenki tudja, milyen vagy, miért próbálsz más lenni? Te gonosz vagy, mindig is az leszel! Szörnyű dolgokat tettél, embereket öltél! Most pedig azt hiszed, hogy azzal, hogy segítesz az ellenünk forralt csatában, majd mindent megváltoztat?

-Loki! - Kinyújtom felé a kezemet, de az beleütközik egy láthatatlan falba. Zöld fényhullám jelzi, hogy beburkolta magukat. Hogun egy pillanatra megijed, hogy nem tud senki sem közbe lépni. De végül elvigyorodik.

-Csak nem visszatért a régi Loki?

-Ne figyelj rá! - Ütök a falba.

-Testvér, engedd el! Kell nekünk! - Thor mellettem terem és a Mjönlirrel próbálja áttörni Loki varázsát. - Anyám! - Fordul Frigga felé segítség reményében. A Királynő finoman megrázza a fejét. Csodálat és félelem vegyül a tekintetében.

-Már rég erősebb, mint én.

-Azzal, hogy próbálsz segíteni, hogy próbálsz jó lenni, megölsz mindenkit magad körül - mi a fenéért hagyja Loki, hogy még mindig beszéljen? Mire vár? Thor és Volstagg folyamatosan próbál bejutni Lokihoz. - A szörnyek nem születnek, teremtik őket! Téged azok teremtettek, akiket családodnak nevezel, akiknek segíteni próbálsz! - Frigga arcán legördül egy könnycsepp. Szaporábban veszem a levegőt, várom Loki reakcióját.

-Ennyi? - Ráncolja a szemöldökét. Egy pillanatra a két harcos is leáll meglepettségükben. Zavartan összevonom a szemöldökömet. Mire készülsz? Azonban nem kapok választ kérdésemre. - Csak mert, amikre eddig a szavaidat pazaroltad, azokkal mind tisztában vagyok - míg Loki elvigyorodik én eltátom a számat. Tudtam, hogy mélyen belül nincs jó véleménnyel magáról, de hogy ennyire?! Loki!

-Azzal is tisztában vagy, hogy mindketten meghaltok? - A csínytevések istene szemében zöld fény villan, Hogun fájdalmában felkiált. - Nem tudod megmenteni a párodat! Ez a háború végzetes lesz. Te hozod majd el a halálát! - Az eddig mozdulatlanul álló Loki sorfalból kettő kilép és karon ragadják Hogunt, aki erre elneveti magát. Loki végre hátra fordul, tekintetünk találkozik. - Szörnyeteg vagy és ezt a kedvesed is jól tudja!

-Igazad van! - Az Árnyhoz beszél, mégis engem néz. - Szörnyeteg vagyok - visszafordul felé.

-Nem - lehelem.

-Ahogy abban is igazad van, hogy szörnyű dolgokat tettem - a hideg végig fut a testemen Loki hangszínét hallva. Hogun szemében félelem csillan. - De őt sosem bántanám! Ellenben veled - Loki arcán ismét megjelenik az a mosoly.

-Meg fogod őt ölni ezzel a háborúval! Miattad fog meghalni! - A Loki hasonmások olyan hirtelen oszlanak köddé, amilyen hirtelen Loki torkon ragadja az Árnyat. Thor folyamatosan testvére nevét kiáltja. Egy kapu jelenik meg mögöttük, melyben egy másodperccel később el is tűnnek. A fal, amit eddig Loki fenntartott, csak hogy ne mehessünk a közelükbe, eltűnik. Volstagg majdnem elterül a földön ezt követően. A kapu bezáródik.

*Loki szemszöge*

Az apró, szűkös helyiségben egyetlen lámpa ad némi fényt, mely a férfi felett ég. Egy hirtelen és erős mozdulattal meghúzom a szíjat, mellyel rögzítem a kezét a székhez. Orrából vér szivárog.

-Beszélsz magadtól, vagy be kell piszkolnom a ruhámat?

-Nem szedsz ki belőlem semmit! - Önelégült vigyorát látva halkan, hidegen elnevetem magam. Az asztalhoz lépek és szemügyre veszem a rajta sorakozó eszközöket.

-Jó sok játékszere volt a társadnak - kezembe fogok egy kést, megforgatom és visszahelyezem az asztalra. A férfi lélegzetvétele szaporább lesz. Csak most esik le neki, hol is vagyunk. - Kár, hogy őt nem tudtam itt megölni!

-Mire készülsz? - Hangjában félelem csendül. Helyes.

-Mit szólnál ahhoz, ha ugyanazt megtenném veled, amit pont ugyanezen a helyen Desyvel tettek? - Tekintetem elsötétedik, ahogy a szemébe nézek. Kezem megáll egy tőr felett. - A vére még mindig a padlót szennyezi - a férfi már láthatóan retteg, lepillant a padlóra.

-Nem teheted! - Hangja remeg.

-Miért nem? Olyan jó móka lesz! - Elé lépek és egy elegáns mozdulattal átdöföm a kézfejét. Kiáltása zene füleimnek. Visszalépek az asztalhoz, újabb fegyvert keresek.

-De hát még nem is kérdeztél semmit! - Fájdalmában eltorzul a hangja.

-Nem is terveztem - két kés siklik a kezeim ügyébe. - Nem tudom megfigyelted-e, de páromnak van az arcán két hege - elé lépek és ejtek rajta egy vágást. - Neked több szerintem jobban állna - ismét végig húzom a pengét az arcán. Másik kézfejébe is megjelenik egy kés, ordításába beleremeg a levegő.

-Mit akarsz tudni? Kérdezz, ha tudni szeretnél valamit!

-Ilyen gyorsan megtörtél? Hiszen még bele sem jöttem! - Újabb vágást ejtek az arcán, majd a felkarjain. - Desy két hétig bírta, te két percig sem! Ez elég gáz! - Sziszegni kezd, ahogy újra vér serken belőle.

-Szörnyeteg vagy!

-Igen - meredek rá. - Ebben nem tévedsz!

*Destiny szemszöge*

-Hova vitte? - Kérdezi Frigga. Loki hol vagy? Nem kapok választ, mintha nem engedné át az üzenetemet. Loki, kérlek!

-Desy? - Thor érintésére visszatérek a valóságba. Megfordulok és egyenesen Nika szemébe nézek.

-Nem válaszol - barátnőm szeme elkerekedik. - Mintha nem hagyná, hogy beszéljek hozzá.

-Ezt, hogy érted? - Sif kérdésére mindenki rám emeli tekintetét.

-A párok köteléke - mosolyodik el szomorúan Frigga. Ő eddig is sejtett valamit, de most már mindenki tud róla.

-Az lehetetlen - horkan fel Thor. - Több száz éve nem volt ilyenre példa.

-Most mégis van - a királynő felemelkedik székéből és mellém sétál. Megfogja a kezemet és gyengéden megszorítja. - Erős kapcsolat húzódik köztetek.

-Keressétek meg a katakombában Hogunt - adja ki a parancsot Sifnek és Volstaggnak Thor. Bajtársai azonnal elindulnak a lejáró felé. - Van ötleted, hova mehetett Loki?

-Nincs - rázom meg a fejemet. - De most nem ezzel kell foglalkoznunk - kezeim kicsúsznak Friggáéból. Nika felé pillantok. - Mit ír a könyv a halálunkról?

-Loki meg is ölheti! Szükségünk van az Árnyra, hogy kikérdezhessük! - Odin hangja mennydörög a hatalmas helyiségben.

-Remélem, meg is öli - nézek mélyen a király szemébe, aki meglepődik szavaimat hallva. Nika közben visszasétál a könyvhöz és lapozni kezdi. - Mégis mit akarna tőle kérdezni? Az Árny Odin halott, én öltem meg. Fogalmunk sincs, ki irányítja jelenleg őket! Fontosabb gondjaink is vannak, mint az, hogy hova lett Loki és az a féreg! Nyakunkon a Sötét Hold és még sehol sem tartunk!

-Vigyázz a nyelvedre!

-Ó, visszatért! - Nevetek fel keserűen.

-Atyám, Desynek igaza van - lép közelebb Thor. - Kevés katonánk van és ezzel ők is tisztában vannak. Szükségünk van egy tervre.

Már besötétedett odakint, Frigga elvonult. Odin és Thor továbbra is az asztal túlsó végében ülnek, egész jól haladtak a mai nap. Sif és Volstagg sikeresen megtalálta és kiszedte a koporsóból Hogunt. Elmondása szerint egy hete lehet odalent. A három harcos is Thorék segítségére volt a délután. Fandral a palotát járta be, hátha a nyomára akad Lokinak.

-Szerintem - szólal meg a mellettem lévő fotelból Nika. - Szerintem megtaláltam.

-Mit ír? - Hangomban semmilyen érzelem nem csendül. Nem amiatt, mert Loki egy szó nélkül elment egy Árnnyal, hanem amiatt, hogy igazat adott neki. Igazat adott abban, hogy milyen ő valójában. Ami egyáltalán nem igaz!

-Azt, hogy kettőnk képessége kell ahhoz, hogy az Árnyakat végleg eltöröljük a föld színéről, hogy megnyerjük a háborút, de ebbe mindketten belehalunk - Loki egy könyvespolcnak dőlve támaszkodik. Ruháját vér pöttyözi.

-Megölted? - Ad hangot néma kérdésemnek Thor. Odin meg sem szólal, ahogy a többi harcos sem.

-Nem.

-Elég aggasztó, amit mondtál - tekintetünk találkozik. Thor gyorsan bocsánatot kér, amiért nem azzal foglalkozott elsősorban, amit testvére a tudtunkra adott. Nika hallgatása csak még jobban alátámasztja ennek igazságát.

-Arra születtünk, hogy meghaljunk - normális esetben ki lennék akadva, keresném a kibúvót, vitába szállnék, hogy kell lennie másik megoldásnak. Azonban Lokival meg sem szólalunk, nem faggatjuk Nikát, talált-e valami lehetséges megoldást erre. Mintha mind a ketten tisztában lennénk ezzel már régen. Elfogadtuk. Erre a gondolatra a zsebembe húzni kezdi valami. Pozíciót váltok a fotelben.

-Ez baromság! - Nevet fel Fandral. Loki arra pillantva bólint egyet Hogunnak, aki ezt viszonozza. - Ne csináljátok már - néz körbe a férfi.

-Igaza van - fonja össze mellkasán kezeit Sif. - Kell, hogy legyen más megoldás!

-Miattam vagy Desy miatt aggódtok ennyire?

-Loki! - Fordul felé Nika. Sif egy pillanatra lesüti a tekintetét. Mintha ezzel megadná Lokinak a választ, mégis hozzáteszi.

-Mindkettőtök miatt - válaszolja végül a nő. - Ne legyél már pöcs!

-Én kérek elnézést! - Gúnyos mosolyra húzza ajkait. Megdörzsölöm a combomat, mintha melegedni kezdene valami bennem. Nika inkább kivonja magát a kirobbanni készülő vitából és visszatér a könyvhöz, melyet legszívesebben most azonnal hamuvá változtatnék.

-Elég lesz - lép előrébb Volstagg. - Jutottál valamire azzal a féreggel?

-Odin halott, de nem ő irányította az Árnyakat.

-Az, hogy lehet? - Pillant testvérére Thor. - Mindennek úgy kellene lennie, mint itt - akaratlanul is a hasamra fektetem a tenyeremet. Mozdulatomra Loki felfigyel, de szerencsére senki más. Mindennek úgy kellene lennie, mint itt. Thor szavai visszhangoznak a fejemben.

-Valaki átvette az uralkodást az Árnyvilágban - folytatja Loki. - Odin is csak egy báb volt, hogy azt higgyük, minden olyan, mint itt. De nem adta tudtomra, hogy ki az. Csak annyit említett, hogy egy nőről van szó - vonja meg a vállát, mintha ez semmiség lenne.

-Van esélyünk kideríteni, ki az? - Hogun barátnőmre pillant. Abban reménykedik nem-e olvasott valamit ezzel kapcsolatban.

-Amíg szembe nem találjuk vele magunkat, nem hiszem - néz fel a harcosra Nika. Ismét érzem a meleget a combomon, belenyúlok a zsebembe. Ujjaim beleakadnak egy papírdarabba, amit azonnal kihúzok. A melegség érzése azonnal eltűnik, amint kinyitom a tenyeremet. Többiek ez idő alatt tovább beszélgetnek, Loki azonban mozgásba lendül. Mögém sétál és úgy helyezkedik, hogy könnyedén láthassa azt, ami a kezemben van.

-Ebből jön ez a dermesztő hideg? - Kérdezi halkan.

-Hideg? - Pillantok fel rá. - Engem égetett - meglepettségében felráncolja a homlokát. Tehát ő is érezte, csak másképp. Hiszen ő a jéggel bír, míg én a tűzzel. Lehet ez az oka annak, hogy mindketten másképp éreztük a jelenlétét.

-Mi ez?

-Az Árny énem adta, mielőtt - nem fejezem be a mondatot. Nem is kell, mert Loki is pontosan tudja, mire gondolok. Képek villannak fel előttem arról, ahogy Loki reagált. Ahogy azt hitte, én haltam meg odalent. Megsimítja a felkaromat.

-Nyisd ki - súgja. Széthajtom a papírdarabot, melynek csörgésére Nika is felfigyel mellettünk. Az ölembe csúszik a tartalma. Az asztalra dobom a papírfecnit. Kezemben most már két nyaklánc pihen. Ezüst láncon lóg egy kék és egy vörös medál. Ami inkább hasonlít két teljesen egyforma, apró üvegdarabra.

-Ez az, amire gondolok? - Lokival barátnőm felé fordulunk. Odinnak elkerekedik a szeme, gondolom, ő is ismeri a kezemben tartott ékszereket.

-Természetesen! - Bólint Loki. - Mire is gondolsz? - Majdnem elnevetem magamat, Nika ajka is megremeg.

-Erőmedál - kapjuk meg a választ. - Olvastam róla az egyik szakkönyvemben. Ez képes összpontosítani és felerősíteni a kibocsátott erőt, valamint védelmet ad viselőinek. Régen gyógyításra használták a hozzám hasonlók. Honnan van?

-A katakombában kaptam - barátnőmnek sem kell ennél többet mondanom.

-Akkor ez megoldás a tragikus végkimenetelre - boldog mosoly jelenik meg az arcán.

-Mire gondolsz, Nika? - Loki elveszi tőlem a kék színű nyakláncot. Amint a két ékszer elkerül egymás mellől felizzanak. Fényük kék és vörös, egy pillanat múlva abba is marad a jelenség.

-Ez meg mi volt? - Pislog nagyokat Thor.

-Tudnak világítani? - Kérdezi azonnal Volstagg.

-Azért villantak fel, mert a tulajdonosaihoz kerültek. Ha ezt is használjátok az Árnyak elleni végső csapás során, túlélhetitek!

-Hetik? - Grimasz jelenik meg Fandral arcán. - Nem vagy benne biztos?

-Sok mindentől is függ - fordul a szőke férfi felé Nika. - De az ékszerekkel nagyobb a valószínűsége annak, hogy túlélitek, mint az, hogy nem.

-Ez biztató - sóhajtok fel.

-Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen! - Loki kezét a hasamra helyezi és homlokon csókol. Elnevetem magam miközben felegyenesedik. Nika mosolyát látva hozzáteszi: Te sem! - Ahogy elhalad mögötte, megpöcköli a vállát.

-Ugyan már - nevet fel barátnőm is. - Olyan békés életem van mellettetek, eszembe se jutna eldobni ezt!

-A férfi a cellasoron van, ha beszélni szeretnétek vele - Loki testvére és Odin között járatja a tekintetét. - Már, ha már eszméleténél van.

-Beszélünk vele - bólint Thor.

A barlang elé érve azonnal Lokihoz lépek. Eddig egyikünk sem szólt egy szót sem, de már nem bírom tovább.

-Ugye nem gondoltad komolyan azokat, amiket mondtál? - Loki egy pillanatra meglepetten bámul rám.

-Mire gondolsz?

-Arra, amikor igazat adtál annak a féregnek - az előttem álló férfi állkapcsa megfeszül, feszülten megnyalja ajkait. - Nincs igaza!

-Már nincs - lágy pillantásától megremegnek a térdeim. - A régi énemre pontosan igazak voltak a szavai. Ahogy arra az énemre is, aki elvitte és beszélt vele.

-Az, hogy velük hogyan viselkedsz és az, ahogy velünk, velem, az ég és föld! - Kezeim közé fogom az arcát.

-Tudom, Kedvesem! - Halvány, fájdalmas mosoly jelenik meg ajka szélén. Lábujjhegyre emelkedem, hogy meg tudjam csókolni.