| Közeleg a Sötét Hold |

Futólépésben haladunk a földszinten található hatalmas könyvtár felé. Thor piros és az én fehér köpenyem mögöttünk fodrozódik. Páncélom - melyet Lokitól kaptam - testemre simul. Volt már rajtam, míg gyakoroltunk, de továbbra is tartom magam ahhoz, hogy kényelmes és egyáltalán nem zavar az érzése. Annyi szabad percem volt, míg visszamentem az erdőben található otthonunkba érte. Loki mindenáron velem akart jönni, de jobbnak láttam, ha az anyjával marad. Frigga nincs valami jó állapotban, mióta kiderült, hogy senki sem tudja, hol lehet a férje.

Párom ragaszkodott hozzá, hogy ne menjek egyedül, így két páncélos férfi kísért el. De csak az erdő pereméig. Mivel a barlangot varázslatok védik, így szabad szemmel nem látható. Thor váltig állította, hogy csak azok az őrök vannak a testközelünkbe, akikben vakon is megbízna. Ő lehet bízik bennük, de én nem. Nem akartam, hogy megtudják, hol van Loki rejtekhelye.

Hat őr próbálja velünk tartani a lépést.

-Az alsóbb szinteket is átnézeted? - Kérdezem, miközben bevesszük a következő kanyart. A folyosó végén található hatalmas faajtók jelzik, hogy hamarosan a könyvtárba érünk. Asgard első könyvtárába. Akkor még nem volt olyan fényűző és gazdag város, mint most. Odin úgy tisztelgett őseinek, hogy nem alakította és festette át a helyiséget.

-Amennyi katonát csak nélkülözni tudok, mind a palotát fésüli át - válaszolja mogorván. Nem rám mérges, a kialakult helyzet miatt van ilyen állapotban. Még Janet is hazaküldte Midgardra, hogy biztonságban legyen.

-Engem is egy olyan szinten tartottak, amiről egyikőtök sem tudott - pillantok rá. - Keressék a titkos ajtókat, lépcsőket! Lehet, nem csak az az egy szint volt rejtve, lehet Odin még itt van a palotában - Thor morog egyet. Felvetődött már közöttünk az a tény is, miszerint Odint az árnyak világába vitték, ott tartják fogva.

-Kétlem, hogy itt lenne - hangjában düh és félelem vegyül.

-Thor! - Torpanok meg és fordulok szembe vele. A minket kísérő őrök kellő távolságban állnak meg.- Még életben van! Ebben biztos vagyok. Különben a tudtunkra adták volna - mély sóhaj a válasza.

-Tudom, hogy nincs jó kapcsolatod apámmal - állkapcsom megfeszül. - Épp ezért nagyra értékelem, hogy segítesz - fogalmam sincs, erre mit válaszolhatnék, így bólintok egy aprót. Tovább indulunk a még zárt ajtók felé. Már kivehetőek a fegyveres férfiak az ajtó előtt. - Szóval - megköszörüli a torkát. - Te és Loki? - Elnevetem magam a hangját hallva, amit megmosolyog. Valószínű ez az utolsó mosolya egy jó darabig.

-Igen - őszinte válaszomat hallva sem hervad le a mosoly a szája sarkából. Thor mindig is sejtett valamit, így nem látom értelmét hazudni neki. A teljes igazságot mégsem adom a tudtára. Hogy pontosan mik is vagyunk egymásnak a fivérével. Nika szerint jó ideje nem volt ilyenre példa, és nem is szeretnénk, hogy megtudják. Loki elmesélte, mit vett észre Frigga arcán, amikor megérezte, hogy baj van. Biztos vagyok benne, hogy a királynő is tudja.

-Örülök nektek! - Az előttünk magasodó faajtók nyikorogva kinyílnak. Feltárul Asgard hatalmas, ősi könyvtára. Polcok sokasága sorakozik az ajtó mögött. A középen található elágazásban pedig egy hatalmas térképasztal. Loki az asztalnak támaszkodva olvas egy könyvet, Frigga falfehér arccal, némán ül az egyik széken. - Őszintén!

-Jól esik! - A minket kísérő őrök sorban leválnak egy-egy könyvespolcnál. Fegyverüket megtámasztják a földön, izmaikat megfeszítik. Loki felpillant a könyvből, majd nekidől a hatalmas, kerek térképasztalnak.

-Találtál valamit? - Sétál anyja mellé Thor. Loki mellé érve lepillantok a nyitott, régi könyvre. Elhúzom a számat. A gyér megvilágításban, amit a fáklyák és gyertyák adnak, is jól látom, hogy Holdállások vannak az oldalakon. Szembefordul a fivérével, hogy a szemébe tudjon nézni. Gyönyörű íriszei nem tükröznek boldogságot. Még nem volt időnk kettesben maradni. Érzem rajta, hogy nincs jól és nem csak az Odinnal történtek miatt. Megsimítom a felkarját.

-Egy-két aggasztó híren kívül semmit.

-Mond.

-Közeleg a Sötét Hold - Thor elkáromkodja magát. Normális esetben Frigga megszidná szóhasználata miatt, de most néma. A faasztal szélét bámulja. Nem tudom, mi lenne jó most neki. Az, hogy itt van velünk és hall mindent, vagy ha visszakísérnénk a szobájába, hogy egyedül maradhasson. Talán fiai jelenléte segít neki valamit.

-Mi az a Sötét Hold? - Tekintetem a két herceg között cikázik. A hatalmas ajtók ismét kinyílnak, egyikünk sem fordul az azon belépő harcosok felé.

-Ötszáz évente egyszer fordul elő az, amikor a Hold teljesen elfeketedik - kezd bele Loki a könyvre mutatva. Az alap Holdállások mellett látható a Holdfogyatkozás rajza, illetve még egy Holdállás. Ami sötétebb. Inkább hasonlít egy fekete pacára, mint magára az égi testre. - Ez nem olyan, mint a Holdfogyatkozás. Midgardon nem bírják megkülönböztetni őket, így ez nálatok nem ismert. De ilyenkor az Árnyak ereje megsokszorozódik, erőt ad nekik a Hold. A világainkat elválasztó kapun ilyenkor könnyebb rést ejteni vagy épp kinyitni.

-Így már érthető, miért most akarnak majd támadni - Thor hangja dübörög még így is, hogy halkan beszél.

-Ha ötszáz évente fordul elő, hogyhogy csak most akarnak lépni? - Ráncolom a homlokom. Volstagg és Fandral az asztal túloldalán állnak meg. Sif leguggol Frigga mellé és halk párbeszédbe kezdenek. Hogun hangját távolról hallom, az ajtóban strázsáló őrökkel beszél. - Több, mint ezerévesek vagytok, eddig hogyhogy nem tapasztaltatok semmit? - Azt már nem kell megemlítenem, hogy Odin még náluk is sokkal idősebb. Olvasnak a sorok között.

Thor és Loki összenéznek és cseppet sem nyugtató a tekintetük. Mintha azt próbálnák meg némán megbeszélni, melyikük szólaljon meg. Megbököm a könyökömmel a mellettem álló istent.

-Mert nem voltál te - pillant le rám Loki. Összeszaladnak a szemöldökeim szavait hallva. - Nem volt Főnix - egészíti ki magát.

-Miért ne lett volna? - Nevetek fel. - Azt mondtátok, hogyha a Főnix meghal, az ereje új testet keres magának. Tehát sose hal meg.

-Tudod, mikor halt meg az elődöd? - Thor hangját hallva a hideg végigfut a gerincemen. Tekintete bocsánatkérő.

-Az előző Főnix Thor születése előtt halt meg - mindannyian Frigga felé fordítjuk a tekintetünket. Hosszas idő után most szólal meg először. Sif felemelkedik guggolásából, de nem lép el. Őrzi a királynőt. Szavaitól elkerekedik a szemem. Thor több mint ezerötszáz éves.

-Lehet, hogy ez idő alatt talált magának testet, de sosem mutatkozott. Még Heimdall sem látta  - próbálom felfogni Loki szavait. - A megfelelő személyt kereste.

-Az Árnyak pedig rád vártak - folytatja Thor. - Tudod te is, hogy az volt a tervük, hogy maguk mellé állítanak, így biztos lábakon állt volna a támadásuk.

-De így, hogy Desy velünk van és nem velük, lehet csak véletlen, hogy most lesz esedékes a Sötét Hold - gondolkodik hangosan Hogun, aki idő közben közelebb sétált hozzánk.

-Valami összefüggésnek lennie kell - fordulok a harcos felé.

-Rengeteg ősi könyv van itt - szólal meg Sif. - Régi nyelveken írottak is, lehet azokban találunk majd valamit - aprót bólintok.

-Az idő nem nekünk kedvez - fonja össze izmos karjait maga előtt Thor. - A hétvégére esedékes a Sötét Hold - nem hagyom, hogy a félelem felkússzon a csontjaimba. Öt napunk van arra, hogy elrendezzük sorainkat, kitaláljunk egy lehetséges nyerésre vivő taktikát. Megtaláljuk Odint és rájöjjünk arra, mi az összefüggés köztem, a Hold és az Árnyak között.

-Ért valaki az ősi nyelven? - Fandral kérdő pillantása végig siklik az asztal körül állókon. Most nyomát sem látni annak a nőcsábász férfinak, akivel én megismerkedtem.

-Lokit sikerült tanítanom - pillant fiatalabbik, fogadott fiára Frigga. Loki egy bólintással jelzi, hogy így van.

-Már szedtem össze pár kötetet, de még körül nézek, mielőtt elmegyünk - tehát nem akar a palotában maradni. Nem akarja, hogy itt maradjunk. Az Árnyak engem akarnak megölni, így veszélyeztetem a palotában és a városban élőket, ha itt maradok. Nem hibáztatom a döntése miatt. Tekintetünk találkozik. Kiolvassa az enyémből, hogy egyetértek vele. Frigga ajka lefelé görbül.

Volstagg ellép az asztaltól, egyenesen az egyik ősi tekercsekkel teli sorhoz sétál. Elolvasva a közös nyelven írt sort, jövök csak rá, hogy térképeket keres. Valószínűleg van valamilyen feljegyzés vagy épp rajz az Árnyak világából. Olvastam róla, hogy több ezer évvel ezelőtt az egyik király ellátogatott a világukba. Valószínűleg a feljegyzések róla már rég használhatatlanok, de egy kiindulási pontnak jó lehet.

Frigga feláll a székből, amin mindezidáig ült és elindul az ajtó felé. Sif azonnal utána lép, de a királynő egy gyengéd kézmozdulattal jelzi, hogy maradjon, nem kéri a kíséretét. Mind megértjük, hogy egyedül szeretne lenni. Ettől függetlenül négy őr elmozdul a helyéről és Frigga után mennek. Thor említette idefele jövet, hogy a hálószobája előtt fél tucat őr áll, ahogy végig a folyosón és az odavezető lépcsőn is készenlétben állnak a férfiak.

Thor beszélgetésbe elegyedik barátaival, azon tanakodnak, miképp és mikor lépjenek. Háborús stratégiák kerülnek szóba. Mi válhat az előnyünkre, milyen fegyvereket és lovakat vigyünk majd magunkkal a csatába. Loki felém fordul.

-Megvársz? - Olyan halkan beszél, hogy biztos csak mi ketten halljuk.

-Meglátogatom Nikát - válaszolom. A gyógyító, miután a szobámban történő rövid, de annál inkább sokkoló beszélgetés véget ért, visszament a rendelőjébe. Van pár betege a délutánra emiatt nem is vártam el, hogy velünk maradjon.

-Akkor oda megyek majd, ha itt végeztem - keze megtalálja az enyémet, hüvelykujjával megsimítja a kézfejemet. Biztos vagyok benne, hogy nem tíz percbe fog telni neki, míg megtalálja azokat a könyveket, amelyek a segítségünkre lehetnek majd. Vetek egy pillantást a Volstagg által hozott térkép felett álló harcosokra.

-Ha tudsz nekik segíteni, maradj tovább - visszafordulok Loki felé. - Többen többre mentek! - Halvány mosolyt küldök felé és gyengéden megszorítom a kezét. A fülemhez hajolva válaszol:

-Akkor majd találkozunk, úrnőm! - Azzal lehel egy gyengéd csókot az arcomra. Elköszönök a többiektől és elindulok ki a könyvtárból, egyenesen Nika rendelője felé.

Még látom a szemem sarkából, ahogy Fandral Loki felé fordul, mondana valamit, de a testvérek szinte egyszerre reagálnak. Thor felkaron üti bajtársát, ezzel jelezve meg ne merjen szólalni, míg Loki képességét használva szájzárat varázsol a szőke férfira. Hogun halkan felnevet.

X

Nika rendelőjében ülve, bort iszogatva várakozom. Ragaszkodtam hozzá, hogy a váróteremben maradjak, de Nika addig kért, míg bele nem mentem abba, hogy bemenjek a szobába, ahol vizsgálja a betegeit. Természetesen csak két vendég között tartózkodom ott, ha jön valaki átmegyek az üvegfallal elválasztott irodájába.

Most épp egy középkorú nő van bent nála. Íróasztala mögötti kényelmes székében helyezkedtem el. Az asztal tele van papírhalmokkal, tollakkal, mappákkal. Mennyivel egyszerűbben vezethetné a betegekről készített leleteket, ha lenne számítógépe. Amint végigfut ez a gondolatmenet a fejemben, tűnik csak fel, hogy mennyire nem hiányoltam eddig a saját gépem. Újságírással foglalkoztam és ahhoz elengedhetetlen volt a laptopom. A mobilom is valahol a palotában van a szobám egyik fiókjában. Talán.

Lehet, felajánlom majd Nikának, hogy van egy könnyebb opció az adatok rögzítésére. De ahogy eddig megismertem őt, el fogja utasítani. Régóta csinálja már így, lehet neki ez a kényelmes. Valószínűleg ő átlátja ezt a papír káoszt idebent, nem úgy, mint én. De talán egy mobilt ajándékozok majd neki. Úgy könnyebben tudja majd tartani velem a kapcsolatot. Csak ír egy üzenetet, ha találkozni szeretne, vagy épp én. A telefon töltését pedig valahogy megoldanám a számára.

Lehet, nem ártana előkeresnem a sajátomat. Ki tudja Roxy hányszor írt az utóbbi hosszas időben. Az is lehet, már feladta, hogy felvegye velem a kapcsolatot. Hiszen olyan hirtelen tűntem el ismét az életéből. Valószínűleg már látni se akar.

Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy fel sem tűnt, hogy Nika időközben kikísérte a betegét. Csak az üvegajtó suhogására kapom fel a fejemet.

-Ő volt mára az utolsó! - Épp a kesztyűt hámozza le karcsú ujjairól. Egy laza mozdulattal a kukába dobja, ami az ajtó melletti sarokban helyezkedik el. Kipillantok az ablakon. Már besötétedett és Loki még nem keresett. A gyógyító lehuppan az asztal másik végében, a betegeknek fenntartott székre és egy óriási, fáradt sóhajt hallat. Azonnal kitöltöm neki az első pohár borát és elé tolom.

-Minden rendben volt? - Kérdezem, majd iszok egy kortyot. Gyönyörű, szőke haja ismét fonatba van rendezve a feje körül. Azonban így a nap végére már egy két tincs kicsúszott belőle, de még így is csodaszép.

-Szerencsére igen! - Halvány mosoly jelenik meg szája szélén. - Rossz érzéssel jött be, de megnyugtattam, hogy a pocaklakójának semmi baja - egy pillanatra felszökik a szemöldököm. - Adtam neki pár vitamint és ennyi. Egy hónap múlva jön újra kontrollra, ha csak addig nem történik valami, ami miatt aggodalmában idetévedne - elmosolyodom és ismét a gondolataimba merülök. Nika a szájához emeli a poharat, de tekintetét nem veszi le rólam.

-Mi baj?

-Megérzem, ha valaki terhes - hirtelen köpni nyelni nem tudok, kis híján félrenyelem a bort. Hebegni kezdek, mire Nika elneveti magát. Értetlenül nézek az előttem ülő nőre. - Ne idegeskedj! Nem vagy terhes!

-Baszki, ne ijesztgess! - Nika vigyorogva megcsóválja a fejét. Kiöltöm a gyógyítóra a nyelvemet.

-Nem szeretnél gyermeket? - Hangszíne óvatos, nem akar tolakodni vagy épp kíváncsiskodni. Keresztbe teszem a lábamat, mellvértem megcsörren, ahogy a kezemet a szék karfájára fektetem. Mikor ideértem Nika alig bírta abbahagyni a ruhám bámulását és dicsérését. Nagyon tetszett neki.

-A jelenlegi helyzetben nem - tekintetem találkozik zöld íriszével. - Nem vagyok biztos benne, hogy élve visszajövünk ebből a csatából.

-Desy, ne csináld ezt! - Veszi halkabbra. - Visszajöttök mind a ketten! Biztos vagyok benne, hogy nem csak ennyi van nektek megírva.

-Nem tudom - vonok vállat, torkomat keserű nevetés hagyja el. - De csak, hogy megnyugodj... - pillantok fel rá az ölemből. Kíváncsian várja, hogyan folytatom. - Ha élve megússzuk ezt, akkor idővel, szeretnék gyermeket. Már ha Loki is szeretne - húzom a szám szélét. Nika is pontosan tudja azt, amit én. Hiába a párom Loki, mégiscsak most ismerkedtünk meg úgy igazán. Én semmiképp sem szeretném elkapkodni. Nika tudom, hogy olvasott a mondandóm sorai között.

-Minden rendben lesz! - Biztató mosolyt küld felém.

-Remélem, igazad lesz - viszonzom mosolyát. Valahol mélyen hiszek neki. Loki ekkor lép be a helyiségbe, azonnal hangunk irányába pillant és közelebb sétál. Nika már épp állna fel, hogy fejet hajtson, amikor Loki finoman a vállára teszi a kezét. Ezzel jelzi a nő számára, hogy nincs erre szükség, maradjon nyugodtan ülve. A csínytevések istene nem egyszer megkérte már erre, ahogy arra is, hogy ne magázza. Az utóbbit csak nem olyan rég sikerült elfogadnia a gyógyítónak.

-Kérsz egy kis bort? - Kérdezi, miközben kecsesen az üresen maradt székre mutat. Loki helyet foglal.

-Elfogadom! - Azzal Nika tölt neki.

-Jutottatok valamire? - Két korty között teszem fel a kérdést. Párom szemei fáradtságot tükröznek, halvány karikák ülnek alatta.

-Tíz könyvet lapoztam át még ott, de majd kiesett a szemem a helyéről a végére. Utána besegítettem Thoréknak - nagy sóhajt hallat. - De még van mit csinálni. Sajnos nem jutottunk sokra. Hiába tanultam az ősi nyelvet, így is van, ami kifog rajtam a könyvekben.

-Ebben talán én is a segítségetekre lehetek - mindketten a szőke nőre pillantunk. - Nekem a munkám végett kötelező volt folyékonyan megtanulnom az ősi nyelvet. Gyógyászati és orvosi szakszavak után biztos könnyebben venném a régi könyveket.

-Így is annyi munkád van - ráncolom a homlokom. Ma is egész nap tele volt. Amiatt pedig, hogy jönnie kellett rajtam segíteni, meg is csúszott. Ezért végzett ma ilyen későn. Bár a kismama nem volt beírva mára, ő a megérzésére alapozva jött el hirtelen. Nika pedig természetesen nem utasította vissza.

-Sokat olvasok munka után, van, hogy késő estig - Lokira pillant. - Segíteni szeretnék, még ha csak annyival is, hogy olvasok - tekintetem összefonódik Lokiéval. Néma és rövid beszélgetés veszi kezdetét közöttünk. Te döntöd el, a te barátnőd! Majdnem felnevetek, hogy rám hagyja a döntést. De a barátnő megnevezésre melegség tölti el a szívem. Nem lenne gond? Kérdezem óvatosan. Dehogy! Legalább több könyvet tudunk átfutni.

-Köszönjük, Nika! - Fordulok a barátnőm felé. - Sokat jelent nekünk!

-Igazán nincs mit! - Mosolyodik el. Örül, hogy segíthet. - Hol kezdjem? - Pillant a hercegre.

-Holnap reggel hozok át neked pár kötetet, amiket még nem néztem meg - Nika mosolyogva bólint egyet. Csak másfél óra múlva köszönünk el a gyógyítótól és indulunk haza.

A barlangba érve azonnal veszek egy forró zuhanyt, míg Loki összedob valami könnyű, késő esti vacsorát. Jó érzés volt végre teljesen lemosni magamról a koszt és a fekete vér maradványokat. Nem volt időm a történtek után rendesen megtisztálkodni.

Már pizsamában és vizes hajjal lépek ki a fürdőből. Szerencsére Loki tényleg nem vitte túlzásba. Én nem bírnék a reggeli miatt sokat enni, ő pedig iszonyú fáradt már. Pirítós szendvics fogad az ebédlőasztalon. Sonka, paradicsom és majonéz van a két kenyérszelet között. Melléjük egy-egy pohár víz.

Miután elfogyasztjuk a vacsoránkat, Loki veszi célba a zuhanyzót. Én addig jó alaposan betakarózok és az ölembe veszek egy könyvet. Sajnos én nem tudok az ősi nyelven beszélni, így nem tudok a segítségükre lenni ebben. Ebből kifolyólag nem egy ősrégi, dohos és poros könyv került a kezembe. Hanem egy thriller.

Tíz perc múlva csatlakozik csak hozzám Loki. Azonnal becsukom a könyvet és az éjjeliszekrényre helyezem. Megvárom, míg befekszik mellém, majd hozzábújok. Izmos karjaival átölel és magához szorít.

-Érzem, hogy dühös vagy.

-Dühös és fáradt, csak hogy pontosak legyünk - finoman rászorítok a felkarjára, amit épp simogattam, hogy most ezzel ne poénkodjon.

-Mi a baj? - Kérdezem, mint aki nem sejti dühe okát.

-Hagytalak elmenni vele - szűri a fogai között. Felemelem a fejemet a mellkasáról, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Nem tudhattad! Én is csak az udvaron jöttem rá, hogy az nem Odin - mély, dühös sóhajt hallat. Feljebb helyezkedem, hogy meg tudjam csókolni az ajkát. - De az a lényeg, hogy jöttél.

-Még mindig nem értem, hogy sikerült jelezned nekem - kezét arcomhoz emeli és megsimítja a gyógyuló sebemet.

-Én sem - vallom be neki, majd gondolkodóba esem. Nem szól semmit, hagyja, hogy a gondolatmenet végig cikázzon bennem. - De talán Nika segíthet megérteni - mindössze egy kérdő pillantás a válasza. - Nika tud egy-két dolgot a párok kötelékéről. Talán, ha megemlítjük neki, mi történt, lehet tud benne segíteni.

-Megpróbálhatjuk - szája széle felfelé görbül.

-Mit mosolyogsz ezen?

-Kisfiút szeretnél inkább vagy kislányt? - Fogai kivillannak annyira vigyorog már. Nevetés tör ki belőlem. Loki úgy igazít, hogy a hátamon feküdjek, ő pedig könnyedén felém tudjon könyökölni.

-Te hallgatóztál? - Próbálom megszidni, de mosolyomat nem bírom csillapítani.

-Pont akkor érkeztem, amikor belekezdtetek ebbe - ismét megsimítja az arcomat, tekintete egy pillanatra az ajkaimra siklik. - Úgy gondoltad, én nem lennék benne? - Kérdezi már kicsit komolyabb hangvétellel.

-Nem tudom. Sose beszéltünk még erről - válaszolom őszintén. - De abban biztos vagyok, hogy te sem szeretnél ebbe fejest ugrani. Pláne nem most. És ha vége ennek az egésznek...

-Majd akkor megbeszéljük - vág a szavamba. Lágy hangját hallva megremeg a szívem. - Ha visszajöttünk, mert vissza fogunk, akkor megbeszéljük! - Könnyek gyűlnek a szememben.

-Rendben! - Bólintok. Loki közelebb hajol, hogy könnyedén meg tudjon csókolni.