| A teste a mezőn fekszik |

*Destiny szemszöge*

-Mire véljem, hogy engem gyanúsítasz azzal, ami veled történt? - Kérdését hallva nem tudom megállni, hogy ne horkanjak fel. A Nap kellemes meleget sugároz, bőröm azonnal magába szívja melegét. A belső udvarra vezető lépcsőn baktatunk épp lefelé.

-A kapcsolatunkat eltekintve, logikus lenne - vonok vállat. Odin tekintete meglepettséget sugall. Valami kurvára nem stimmel! Mintha fogalma sem lenne róla, miféle kapcsolat alakult ki közöttünk. Már ha lehet ezt annak nevezni, bár a kölcsönös utálat is valami. Sípolni kezd a fülem, mintha valaki meghúzott volna valami riasztó készüléket.

-Desy, meg kell értened, hogy én tényleg semmit sem tudtam erről az egészről - kezd bele lágy hangvétellel, amitől a sípolás erősebbé válik. - Ha tudtam volna, nem hagyom vagy épp azonnal kihozatlak.

-Ez kedves - hangomban azonban semmi kedvesség nem csendül. Ezt pedig ő is észreveszi, tovább próbálkozik.

-Amint Loki a tudtomra adta, mit sejt, hol lehetsz, azonnal kerestetni kezdtelek! - Az a bűnbánó tekintet és finom hanghordozás, megtévesztő lehetne, ha nem tudnám, hogy hazudik. Loki nem szólt senkinek arról, amit sejt. Az egész palota akkor tudta meg, mi történt, mikor az udvarra keveredtem aznap. Mellkasomban nyomás keletkezik, félelem kúszik az ereimbe. Odin hazudik! De ennyi nem elég, bele kell mennem a játszmába.

-Amint Loki felkereste Önt ezzel a hírrel - az él eltűnik szavaimból, Odin halványan elmosolyodik. - Hitt neki?

-Természetesen! - A sípolás már-már elviselhetetlen. Egy különleges érzés hullámzik végig a testemen. Újra és újra. Fogalma sincs a királynak arról, ami történt.

-És a férfiről mit gondol? - Burkolt kérdés. Az udvar közepén járunk, a palotából kivezető járda felé fordulunk.

-Sajnálatos, hogy nyoma veszett! - A fejem dübörög, és újra érzem azt a hullámot végig siklani a testemen. A fejemben lévő hang egyetlen szót ismétel: Fuss! Fuss! Fuss! - De biztosíthatlak afelől, hogy keressük. Nem ússza meg büntetés nélkül! - Megtorpanok, melyre Odin is felfigyel. Két lépés után szembe fordul velem. Arcomból nem tud kiolvasni semmit. A sípolás és a nyomás eltűnik, helyét átveszi a nyugalom.

-Maga nem Odin - ejtem ki a szavakat halkan.

-Parancsolsz? - Nevet fel a király.

-Maga - megrándul ez izom az arcomon. - Nem - érzem, hogy íriszeim barnából narancssárgává válik, ereim világítani kezdenek. - Odin! - szűröm ki a fogaim között. Az előttem álló alak gyilkos mosolyra húzza ajkát.

-Gratulálok! - Azzal a tűz sötétséggel találkozik. A palota aranyozott páncélt viselő őrei azonnal felfigyelnek a felfordulásra. Az erkélynél tovább azonban nem merészkednek. Képességem hamu nyomát hagyja a kövezeten. Az arany díszítések megolvadnak nyomomban.

Sok titkot rejtegetnek nekünk még az árnyak, képességük nem teljesen ismert számunkra. Épp ezért is lep meg a semmiből felém száguldó éjfekete lándzsa. Az első sorozat elől sikerül kitérnem. A fegyver a kő alapzatba és térkőbe állva állapodik meg. Azonban a következő hullámban az egyik fegyver felsérti a karomat. Vér szivárog a sebből, ami lassan folyik végig a karomon.

Füst gomolyog az egyik virágágyásból, amit eltalált az egyik tűzlabdám. A következőtől fák lobbannak lángra. A fa pattogni kezd, a levelek lángra kapnak, lehullanak a gallyakról, ami azonnal begyújtja az aljnövényzetet is.

Közelharc veszi kezdetét. Mind a ketten ütünk, rúgunk. Sikerül bevinnem pár ütést, de a legtöbb elől kitér. Szám felreped, vér vasas íze telíti el a számat. Hatalmas erő lakozik benne, mivel következő ütésétől a járda közepéig repülök. Hallom, ahogy csontom megreped. Lassan és komótosan indul meg felém, van egy kis időm összeszedni magamat.

-Elég elszomorító, hogy az előző két társam, aki találkozott veled, nem járt sikerrel - az Odin alakját felvevő Árny szeme elsötétül. Nagyokat nyögve talpra állok, erőm a határokat nyaldossa. Ki akar törni, érzi a fenyegetést. - Királyunknak már nincs terve veled, egyetlen egyszerű parancsot kaptam: Öljem meg a Főnixet! Én pedig eleget teszek ennek!

-Az előző kettőt is megöltem! - Az utolsó szó hallatán teste körül árnyak kezdenek el gomolyogni. Szuper, sikerült felbasznom! Lángjaim lassan kúsznak fel a lábamon, törzsemen, míg el nem borítják az egész testem. - Te sem leszel nagy akadály!

Fény és sötétség feszül egymásnak. Erőmtől lámpaoszlopok olvadnak meg, növényzet és padok kapnak lángra. Csak akkor tűnik fel, hogy már nem vagyunk a palota területén, amikor a kés felsérti az arcomat és elterülök a fűben. Lángom azonnal feketére színezi az amúgy gyönyörű zöld füvet körülöttem. A vágófegyver az egyik előző sebem mentén sértette fel az arcbőröm.

-Azt hittem nagyobb falat leszel! - Nevet fel, melytől vérem ismét dübörögni kezd. Fekete fegyverei ott lebegnek körülötte. - A prófécia szerint te hozod majd a vesztünket! - Önelégült vigyora továbbra sem hervad Odin arcáról. Talpra állok, hagyom, hogy közelebb jöjjön hozzám. - De így elnézve téged! - Nevetésébe bele remegnek a csontjaim, képességemtől ismét elszíneződik az erezetem. - Az előzőnek sikerült megtörnie, majdnem halálra kínoznia téged. Én pedig könnyűszerrel lefárasztottalak! Nem vagy te több egy Midgardi féregnél! Miután pedig megöllek, leigázzuk a hét birodalmat - izmaim megfeszülnek, készen állnak. - Holttestedet pedig kedvesed mellé zárjuk! Hagyjuk őt szenvedni! Aztán ha mindennek vége, őt is kivégezzük, szépen, lassan!

Kezem olyan gyorsan mozdul, hogy esélye sincs észlelni a felé közeledő végzetes csapást. Tűzből született kardom könnyedén leválasztja a fejét a testéről, mely lebucskázik róla. Végül a teste nagy puffanással terül el a fűben, fekete vére elszínezi a füvet. Egyetlen szeme tágra nyílt, szája néma sikolyban állapodik meg.

Teste azonnal visszaváltozik. Szürke bőr, fekete öltözet, fegyverek. A feje azonban megtartja Odin vonásait. Egyetlen árulkodó jele annak, hogy nem az igazi királyt fejeztem le, a nyakából szivárgó fekete vér.

Repedt csontom végett nehezen teszem meg az első lépéseket. Lehajolok és belemarkolok a hajába. Elemelem a fejét a talajtól és visszaindulok a palotába.

X

Frigga sikolya visszhangzik a palota csendes kertjében. A királyné olyan messziről nem láthatja a fekete vérfoltokat, mely a fejből csöpög. Bal lábamat magam után húzva elindulok a dermedten álló Loki felé. A palota őrei Thor nyomában sietnek felém. Körém gyűlnek, aranyozott lándzsáikat nekem szegezik.

-Destiny! - Thor hangja dübörög, villámok cikáznak öklén. - Mégis mit...

-Thor! - Szakítja félbe Loki, aki remegő anyját kísérte el idáig. Egy könnyed mozdulattal lábuk elé hajítom a levágott fejet. Elkerekedik a szemük a vér színét látva.

-Ez nem Odin! - Hangom érzelemmentes. Fájdalomhullám hasít végig a lábamban. - A teste a mezőn fekszik, megnézhetitek magatoknak! - A királyné megkönnyebbült sóhajt hallat.

-Gyere be, kedvesem! - Nyújtja felém még mindig remegő kezét Frigga. - Hívom a gyógyítót, hogy ellássa a sebeidet - Thor és pár őr a mező felé sietnek, hogy eltűntessék onnan a holttestet. Nem válaszolok Friggának, Lokira pillantok. Tekintetemből ki tudja olvasni, amit, ha tudnék, kimondanék.

-Hagyd anyám! - Lágy hangját hallva elszorul a szívem. Frigga gyönyörű szemébe néz és biztató mosolyt küld felé. Látom a testtartásán, hogy aggódott, hogy iszonyatos düh ég benne. - Szólok Nikának! - Azzal tekintetünk összefonódik. Tudta, mit szeretnék és hogy miért. Nem bízok már ebben a kibaszott palotában senkiben, még a gyógyítókban sem. Az egyik páncélos megértette a néma utasítást és a város felé siet.

Frigga néma szavakat intéz ifjabbik fiának, aki erre elengedi még mindig remegő anyját és mellém siet. Az őrök maradéka elindul vissza a királynéval a palotába. Loki kezei közé fogja az arcomat, megemeli, hogy könnyáztatta szemembe tudjon nézni.

-Nagyon ráijesztettem Friggára? - Remegő hangomat hallva a csínytevések istene megsimítja sebhelyes, véres orcám.

-Nincs semmi baj! - suttogja. Csókot lehel a homlokomra, mellém lép és támogatni kezd a palota felé.

-Hogy kerültetek ide?

-Hívtál - meglepetten pillantok fel a mellettem sétáló férfira. - A köztünk húzódó kötelék jelezte, hogy valami nincs rendben. Én pedig azonnal jöttem, de elkéstem - legördül egy könnycsepp az arcomon. A lépcsőhöz érve Loki az ölébe kap és felvisz. Felérve sem tesz le, egyenesen a régi szobám felé vezet az utunk.

-Időben jöttél - lehelem a szavakat a nyakába, majd gyengéd csókot nyomok a bőrére. Belépve az ajtón Loki letesz. Nika azonnal felpattan az asztalnál ülő Frigga mellől és elém siet. Szorosan magához ölel, vállába fúrom az arcomat. Nem kérdez semmit, az ágyhoz vezet és azonnal gyógyítani kezd.

Nem sokkal később Thor és Jane is megérkeznek. Tudatják velünk, hogy a holttestet és a fejet levitték a katakombákba, ott vizsgálják tovább. Jane falfehér a történtek miatt. Némán ül Frigga mellett.

Nika gyorsan elkészül.

-Köszönjük a szolgálataidat! - Szólal fel Thor. Nika fejet hajt és indulni készül.

-Maradj! - Szólalok meg most először, mióta a szobába vagyok. - Bízom benne, szeretném, ha itt maradna! - Nézek ellentmondást nem tűrve a mennydörgések istene szemébe. A gyógyító visszaül az ágyam mellé hozott székre. - Tudom, hogy sok mindenre kíváncsiak vagytok - kezdek bele. Loki a kezem után nyúl és összekulcsolja ujjainkat. Jane szeme egy pillanatra elkerekedik. - De tudja valaki, hol van az igazi Odin?

-------------------------

Ma esély van Loki duplázásra! Ma veszi kezdetét a Loki második évada, ami szerintem az egyik legjobban sikerült MCU-s sorozat lett!