| Valami kurvára nincs rendben! |

-Lóg a könyököd! - Azzal kardjával megüti az alkaromat. Élesen kifújom a levegőt. A torkomon leáramló levegő éget, szívem hevesen ver. Loki is, ahogy én is, verejtékben úszunk, de rajta annyira nem látszik, hogy lassan kipurcan. - Ha szemmel ölni lehetne, már holtan feküdnék a füvön - ravasz mosolyától akaratlanul is felnevetek.

-Próbálok életben maradni! - Hebegem. Támad én pedig kivédem az ütését. Kardjaink egymásénak feszülnek. Karom megremeg az erőfeszítéstől. Ellököm magamtól Lokit, megpördülök és kétszer lesújtok a fegyveremmel.

-Te akartál karddal edzeni - szívja tovább a véremet. Támadok, ő hárít. A lábtechnikát elég hamar sikerült elsajátítanom. A kard plusz súlya és mozgatása okoz jelenleg nehézséget. - Ne úgy gondolj a fegyverre, mint egy plusz teher - kivédem az ütését. - A kard egy veled, a karod meghosszabbítása.

-Jó nehéz a karom! - Lihegem.

-Hozzá kell szoknod - ellép tőlem és leengedi a kardját. Követem a mozdulatait. - Ennyi elég lesz mára. Ne hajtsd túl magad - két órája táncolunk a füvön, a túlhajtás már megvolt. Bár tény, hogy én kértem még egy órát. - Egyébként is lassan indulnunk kell.

-Tudom - visszadugom a kardot a hátamra erősített hüvelybe. Ragaszkodtam hozzá, hogy a kapott páncélomban edzek. Szerettem volna minél hamarabb hozzászokni az érzéshez. Ki akartam tapasztalni, milyen benne mozogni, mennyit enged és mennyire fog vissza. Az erőmet ugyan még nem próbáltam ki benne, de annak is eljön majd az ideje nemsokára.

Visszasétálunk a barlangba. Szinte azonnal elkezdem lehámozni magamról a páncélt. Már fehérneműben megyek a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Fehér hajam izzadtan tapad a tarkómra. Muszáj vennem egy zuhanyt, mielőtt elindulunk a palotába. Izmaim sajognak a megerőltetéstől. Loki keze átkulcsolja a derekamat. Csókot lehel nedves nyakamra. Szembe fordulok vele, ő pedig megtámaszkodik a pulton.

-Biztos, hogy menni szeretnél? - Lágy és féltő hangját hallva olvadni kezd a szívem. Tudom, hogy amint belépünk a palotába, ez a Loki, aki eddig itt volt velem a barlangban, eltűnik. Nem fogja nekik megmutatni azt az arcát, amit én láttam ebben a pár napban. Ahogy én is el fogom temetni azt a Destinyt, aki kijött abból a föld alatti lyukból. Az, hogy Loki itt volt mellettem rengeteget segített, de rémálmok nem hagynak nyugodtan. Fáradt vagyok, a testemnek, ahogy a lelkemnek is, időre van még szüksége. Nem fogom hagyni, hogy lássák, hogy megtörtem.

-Igen! - Válaszolom egy kis hezitálást követően. Lehajol, hogy meg tudjon csókolni. Ajka ezt követően a homlokomra téved, majd szemünk összefonódik. - Elmegyek zuhanyozni.

-Rendben!

X

-Kedveseim! - Szalad elénk Frigga, amint átlépünk a palota kapuján. Itt várt bennünket. Átöleli fiát, majd pedig engem is. Tekintete rajtam hosszabban időzik, megakadnak sebhelyes karomon. Fehér, finom anyagú, lágy esésű ruhát választottam. Hiába zavarnak a sebek, nem akarom őket takargatni. Szeretném, ha Odin látná, min mentem keresztül. És hogy tévedett azzal kapcsolatban, hogy nem én vagyok a megfelelő a Főnix erejének őrzésére. - Hogy vagy? - Érdeklődik finoman.

-Jól - hazudom hihető mosolyt erőltetve az arcomra. Látom Frigga szemében, hogy sejt valamit, azonban nem mond semmit. Maga után int bennünket. Lapostalpú szandálom szép ugyan, de irtó kényelmetlen. Meg is fogadtam magamnak, amikor leszálltunk a lovakról és léptem benne kettőt, hogy soha többé nem veszek fel ilyet. Némán követjük Asgard királynőjét.

Nagy meglepettségemre nem a trónterem felé fordul, tehát Odin nem akar nagyzolni. Lokival egymásra pillantunk. Ő is pont erre gondolt, ő is pont úgy meglepődött, mint én. Azonban ez az arcunkra nem ül ki. Aranyozott falak és oszlopok között lépkedünk, a vörös szőnyeg felfogja lábbelink kopogását.

Odin dolgozószobája előtt két őr strázsál. Amint meglátnak bennünket, szélesre tárják a kétszárnyú, hatalmas, csillogó ajtókat. Miután belépünk, bezárják mögöttünk. Thor is itt van, épp az apjával beszélget. Egy köralakú asztal mellett állnak, ami tele van katonákkal. Az arany bábuk jelzik az asgardi hadsereget, a feketék pedig az árnyakat. Ismét nem mutatom jelét a meglepettségemnek. Ők már a harcra készülnek.

-Desy! - Pördül meg Thor. Tekintete azonnal végig szánkázik fedetlen karjaimon, a sebhelyeimen. Halvány mosolyt küldök felé. Előttük állunk meg, Frigga szembe fordul velünk.

-Hogy érzed magad gyermekem? - Kérdezi Odin. Megfeszül az állkapcsom a megnevezésemre. Még sose hívott így. Nem is emlékszem, szólt-e hozzám bármikor ilyen...lágyan.

-Jól vagyok! - A hazugság könnyen jön. Loki a háta mögött összefonja ujjait, türelmesen vár.

-Szörnyű, ami veled történt! - Folytatja a király. - Sajnálom, hogy nem tudtunk hamarabb...

-Ne áltassa magát - vágok a szavába, hangomban él csendül. Odin meglepődik hangszínem hallatán. - Maga adott át annak a féregnek - szűröm a fogaim között. Loki megmozdul mellettem, ezzel jelzi, hogy feszült.

-Miről beszélsz? - Thor döbbenete nem lep meg. Sejtettem, hogy a királyon kívül senki sem tud erről a palotában.

-Ön küldte el hozzám a férfit - ismétlem meg magam. - Azt, aki ezt tette velem - pillantok a karomra. - Ezt az árny se próbálta meg tagadni! - Ugyan én tudom, ahogy Loki is, hogy a férfi mást állított. Másra vezetett rá. De ki kell valahogy csalnom Odint ebből az ártatlan álcájából, melyet fia és felesége jelenlétében vett fel.

-Biztosíthatlak róla, hogy én semmit sem tudtam a történtekről! - Valami nagyon, nagyon nem stimmel.

-Persze - gúnyos mosoly jelenik meg ajkam szélén. Odin sajnálkozó pillantást vet felém. Majd idősebb fia és Frigga felé fordul.

-Beszélgessünk - pillant újra felém. - Négyszemközt - nem veszem le a tekintetemet a királyról. Mozgolódása jelzi, hogy kényelmetlenül érzi magát, feszeng. - Sétáljunk egyet! - Mutat az ajtó felé, amin az imént bejöttünk. Szemem sarkából látom, hogy Loki felém fordul. Néma kérdést intéz felém: Biztos készen vagy kettesben maradni vele?

-Rendben! - Bólintok rá végül. Odin halványan elmosolyodik és elindul az ajtó felé. Míg el nem halad mellettem, követem a szememmel. Az ajtó kitárul előtte. Loki mellém lép, karunk majdnem összeér.

-Biztos vagy benne? - Olyan halkan ejti ki a szavakat, hogy rajtam kívül biztos ne hallja senki.

-Adj negyedórát - nézek gyönyörű kék szemébe. Loki arcizma megrándul, de végül bólint. Azzal sarkon fordulok és otthagyom őt a bátyjával és az anyjával. Odinnal némán tesszük meg az utat az udvar felé, csak odakint szegezi nekem a kérdést. Ahol már biztos, hogy senki se hall bennünket.

*Loki szemszöge*

-Desy nem gondolhatja komolyan, hogy apánk áll-e mögött a szörnyűség mögött! - Áll meg előttem Thor. Lassan fordulok vissza felé, tekintetem nem tükröz semmi kedvességet.

-Desynek megvan az oka arra, hogy Odint hibáztassa - lassan és teljes nyugalommal ejtem ki a szavakat. Annak ellenére, amit magamban érzek. Cseppet sem tetszik, hogy Desy egyedül maradt Odinnal. Ha hihetünk az árnynak, nem Odin tehet erről. De belegondolva, hogy Desy azért került a férfi markába, mert meg akarta ölni a királyt... Csak remélni tudom, hogy most nem esik neki.

-Loki! - Szól rám Frigga.

-Desy azért került le oda, mert rátámadt apánkra!

-Pontosan! - Emelem fel kissé a hangomat. Thor meghökken, ahogy rájön arra, amit mondani szeretnék. - Engem is simán tömlöcbe zárt.

-Okkal! - Horkan fel Thor. Hátam mögött kezem ökölbe szorul hangszínére.

-Igen - vallom be. - Épp ezért lehetséges az is, hogy Desyt odaküldte.

-Ez baromság! - Feszülnek meg bátyám izmai.

-Fogalmad sincs, mit tett az a féreg odalent Desyvel! - Lecsökkentem a kettőnk között lévő távolságot. Thor megacélozza magát, készen áll arra, ha esetlegesen neki esnék. Helyes! - Mindannyian tudjuk, hogy nem hordja a szívében Desyt! Ahogy azt is, hogy csak azért van itt, hogy neki kedvezzen, hogy megmentsen bennünket. Kinézem belőle, hogy meg akarta leckéztetni őt, de ezzel most kurvára túl messzire ment!

-Mi történt? - Lép közénk Frigga, hangja remeg. - Desyvel - pontosít. Mellkasom elszorul, de nem anyánk könnyes tekintetét látva, nem a benne csillanó félelemtől. Nem is a kialakult vitára.

-Nem nekem kell elmondanom - lépek egy lépést hátra.

-Azok a sebek - leheli Frigga, azonban nem fejezi be kérdését.

-Az egész teste ilyen - válaszolom halkan. Frigga a szája elé emeli kezét, mély levegőket vesz. Thor továbbra sem engedi le a vállait. - Nem én fogom nektek elmondani, mi történt - erősítem meg magam. Nem tehetem. Ha Desy el akarja még bárki másnak mondani, elfogja. De erősen kétlem, hogy vissza akar azokra a napokra, hetekre gondolni. Ismét nyomás nehezedik a mellkasomra. Időbe telik, mire rájövök, hogy nem amiatt, ami odalent Desyvel történt. Ez valami más.

-Hogy találtál rá? - Thor tekintete ellágyul.

-Én sem tudom - vallom be. - Egyszer csak ott kötöttem ki. Éreztem valamit, ami oda vezetett - szemem elkerekedik. Nem amiatt, ahogy Frigga rám néz, ahogy leesik neki, mi miatt találtam rá Desyre. Fájdalom hullámzik végig a testemen, mellkasom összeszorul.

-Jól vagy, testvér? - Bátyám aggodalmas hangját hallva már biztos vagyok benne, hogy hulla sápadttá váltam. Izmaim megfeszülnek, szememben tűz lobban, ahogy ismét megérzem a fájdalom hullámot. A segélykérést.

-Desy bajban van! - Lehelem magam elé. Thor szólásra nyitja a száját, de én már ott sem vagyok. Az érzés, hogy valami nincs rendben, egyre erősebbé válik, ahogy az udvar felé közeledem. Thor lába mögöttem dobog. Beveszek egy kanyart és még pont látom, ahogy hat állig felfegyverzett őr rohan az udvar irányába. Arra, amerre Desy és Odin ment.

Valami kurvára nincs rendben!